biztonsagpolitika.hu Regisztráció | Bejelentkezés

Az Egyesült Államok hidegháború utáni dél-ázsiai orientációja: India, mint új stratégiai partner?

2011 március 24. - 20:42 - Baranyi Réka

Megosztom a cikket:    |    |  több lehetőség...

Az Egyesült Államok hidegháborút követő külpolitikájának kulcsfontosságú területe a Hindusztáni-félsziget országaival való kapcsolatrendszer kialakulása. A bipoláris világrend felbomlásának határán Washington legfőbb érdektörekvéseit az jellemezte, hogy meggátolja egy esetleges ellene irányuló hatalmi csoportosulás és szövetség kialakulását mind Európában, mind pedig Ázsiában. Az amerikai külpolitika fontos aspektusa a szovjet ideológia terjedése elleni fellépés, mely egyre inkább veszélyeztette a nagyhatalom ázsiai szerepkörét. Ezen érdek érvényesítése érdekében Washington már a hidegháború évei alatt egy olyan szövetségi rendszer kiépítésére törekedett, mely képes megfékezni a számára legnagyobb veszélyt jelentő riválist, a Szovjetuniót. Az időközben atomhatalommá váló India és Pakisztán, valamint az Ázsiában hatalmi dominanciára törekvő Kína is fontos szerepet játszottak az Egyesült Államok stratégiai döntéseinek meghozatalában. Jelen tanulmány célja, hogy bemutassa a hidegháború utáni indiai és amerikai kapcsolatok alakulásának főbb szakaszait és az ázsiai nukleáris fegyverkezési verseny erre gyakorolt hatásait. A muzulmán invázió és iszlám terrorizmus kereszttüzében regionális hatalomként feltörekvő, demokratikus modellt megtestesítő India napjainkban is kiemelkedő fontosságú partner az Egyesült Államok számára.
 
Az Egyesült Államoknak fontos az Indiával való jó viszony fenntartása (Forrás: topnews.in)
 
Az indiai-amerikai kapcsolatok kibontakozása a ’90-es évektől
Mivel a fő külpolitikai irányvonalat az 1980-as és 1990-es években az Ázsiában való hatalmi dominancia megteremtése és szövetségesi rendszer kialakítása jelentette, az Egyesült Államok Indiában, a kontinens egyik legnagyobb gazdasági fejlődést mutató országában látta meg a megfelelő stratégiai partnert, annak ellenére, hogy a hindu országhoz való közeledés kezdetben nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mivel India ekkoriban vezető szerepet töltött be az El Nem Kötelezett Államok Mozgalmában (Movement of Non-Aligned Countries - NAM), s nem szándékozott egy nagyhatalmi érdeket kiszolgáló szövetséghez sem csatlakozni. E magatartásban az is közrejátszott, hogy a dél-ázsiai ország sérelmezte az amerikai vezetés tartózkodó magatartását az 1965-ben kirobbant India és Pakisztán közti második kasmíri háború idején., Washingtonnak ugyanis nem volt érdeke egy számára jelentéktelen háborúba való beavatkozás, hiszen legfőbb célja a térségben a szovjet expanzió feltartóztatása volt. Annak érdekében, hogy az ezen céljainak megvalósulását esetlegesen akadályozó konfliktusokat enyhítse, az amerikai vezetés fegyverembargót rendelt el. Ez a megoldás közel sem mutatkozott sikeresnek, mivel India ezáltal csak a Szovjetunióhoz való közeledés útján pótolhatta haditechnikai eszközeit és bonyolíthatta le fegyverbeszerzéseit. Az 1960-as évektől tehát megfigyelhető annak a folyamatnak a kibontakozása, mely a napjainkban is virágzó orosz-indiai katonai együttműködéshez vezetett, hiszen az akkoriban olcsóbb és elérhetőbb szovjet technológia hatalmas előnyt jelentett a javarészt amerikai fegyverzettel rendelkező Pakisztánnal szemben. Washington tehát annak érdekében, hogy megállítsa a szovjet terjeszkedést Dél-Ázsiában, arra kényszerült, hogy az Indiával szomszédos Pakisztánnal kössön szövetséget.
Az 1990-es évek elején a Szovjetunió felbomlása és a kialakulóban lévő globális világrendszer arra késztette az indiai vezetést, hogy új irányba terelje politikáját. Ennek következtében az Egyesült Államok felértékelődött az akkori miniszterelnök, Narasimha Rao kormánya számára.Az 1990-es évek első felében India kvázi-szocialista gazdasága válságba került, melynek egyik fő oka az egyre gyorsabb ütemben növekvő népességszám volt. Az 1991-től tevékenykedő új indiai vezetés felismerve ezt, neoliberális gazdasági reformok bevezetésével kívánta stabilizálni a helyzetet. Ennek érdekében az ország, ha csak részben is, de megnyitotta piacait a külföldi tőke előtt.  A cél az volt, hogy a reformok segítségével elhárítsák az akadályokat a beruházások elől Indiában, és a nyugat-európai cégek újból elérhető kereskedelmi partnerekké váljanak. Washington támogatása mellett Új-Delhi már 1991-től megtette az első lépéseket gazdaságának helyreállítása érdekében. A költségvetési deficit csökkentésére irányuló törekvések mellett az állami tulajdonú iparágak privatizációja is megindult. Elmondható tehát, hogy India szakított korábbi gazdaságpolitikájával és csatlakozott az egyre gyorsabb ütemben terjedő globalizációs folyamathoz a szabad piac és szabad kereskedelem biztosítása által. Ettől kezdve, fokozatos enyhülés figyelhető meg a két ország viszonyában. India addigi pejoratív megítélése - miszerint az ázsiai ország csupán egy a szovjet blokk által befolyásolt ,,bábállamok” közül - halványodni látszott. Az amerikai-indiai viszony szorosabbá fűzésének szándékát jelzi, hogy megkezdődtek a tárgyalások a felek között a védelmi együttműködést illetően. Ez Washington részéről elsősorban abban nyilvánult meg, hogy technológiai támogatást nyújtott Indiának a hagyományos fegyverek gyártásának fejlesztését célzó programja kapcsán. A magas szintű technológiai és nukleáris együttműködés kiterjesztése napjainkban is kulcsfontosságú tényezőként jelenik meg a két ország kapcsolatát illetően.
 
India, Pakisztán és Kína szorításában (Forrás: cia.gov)
 
A washingtoni vezetés Új-Delhihez való közeledésének több oka is volt. Az első és legfontosabb az iszlám fundamentalizmus és az ennek hozadékaként megjelenő terrorizmus. A hidegháború után Pakisztán újból leértékelődött az ország számára, hiszen már nem volt szükség egy szovjet expanzió feltartóztatását szolgáló bázisra Ázsiában. Az új kihívást az egyre gyorsabban terjedő iszlám fundamentalizmus jelentette, mely leginkább Dél-Ázsiát veszélyeztette. Az Irán felől érkező muzulmán invázió komoly vallási ellentétek kialakulásához vezetett a Hindusztáni-félszigeten, ami új biztonsági kihívások elé állította nem csak az érintett országokat, hanem az Egyesült Államokat is. Az India és Pakisztán határán fekvő Kasmír tartományban egyre élesebbé váló hindu-muzulmán ellentét több háború kitörését eredményezte, s magával hozta a különböző terrorista mozgalmak kialakulását is. Mivel Új-Delhi határozottan fellépett a Kasmírban és Asszámban teret nyerő iszlamista mozgalom ellen, elnyerte az Egyesült Államok rokonszenvét. Washington rájött, a pluralista indiai demokratikus modell jelentheti a megoldást az egyre erőszakosabban terjeszkedő iszlámmal szemben. A másik fontos ok az volt, hogy az amerikai vezetést aggodalommal töltötte el a kelet-ázsiai szuperhatalomként feltörekvő Kína megerősödése. Az ország nem csak gazdasági, hanem stratégiai fenyegetést is jelentett. Washington ismét Indiában látta a megoldás kulcsát a kínai expanzió korlátozását szolgáló céljai érdekében, hiszen India és Kína között kisebb ellentét bontakozott ki a Kasmír egyötödét kitevő Akszai Csin régióf eletti ellenőrzést illetően. Ezúton az amerikai-indiai együttműködés katonai és gazdasági területen is szorosabbá vált. A katonai együttműködés a két ország között megváltozott viszony egyik legfontosabb aspektusa. Fontos megemlíteni a 2002-es évet, amikor is az indiai haditengerészet nyújtott támogatást az USA-nak egy nagy értékű rakomány kísérésében a Malaka-szoroson keresztül. Az Indiai-óceán jelentős területét képezte a két ország közti együttműködésnek, hiszen a kalózkodás visszaszorítása mindkét fél érdekét szolgálta. Az amerikai és indiai haditengerészet közös békefenntartó műveletekkel próbálta ezt elérni, melyek a jövő amerikai-indiai kapcsolatait is megalapozták. A haditengerészeti együttműködés fontos fázisát jelentette a 2004 decemberében bekövetkezett cunami katasztrófa. Srí Lankán és Indonéziában az amerikai és indiai egységek közös erőfeszítéssel dolgoztak a katasztrófa sújtotta térség újjáépítésében. A megújuló kapcsolatok eredményeképpen a két ország 2005. június 28-án egy védelmi célú keretszerződés megkötésével járult hozzá a jövőbeni együttműködés biztosításához. A felek kölcsönösen elkötelezték magukat amellett, hogy megerősítik katonai képességeiket, törekednek a biztonság megőrzésére és felveszik a harcot a tömegpusztító fegyverek proliferációja ellen. Biztosították egymást a magas szintű párbeszéd folytatásáról mind a védelmi stratégia, mind a hírszerzés tekintetében. A 2005-ben megkötött 10 évre szóló kétoldalú megállapodás magával hozta a kölcsönös bizalmon alapuló katonai együttműködést is. A 2001. szeptember 11-ei támadások utáni hat hónapban lezajló közös haditengerészeti őrjáratok az Arab-tengertől a Malaka-szorosig, a közös gyakorlatok és műveletek mind a védelmi kapcsolatok intenzitásának növekedését szolgálták Washington és Új-Delhi között. Nem kevésbé fontos, hogy az Egyesült Államok repüléstechnikai eszközökkel támogatta Indiát a nagy riválissal, Pakisztánnal szemben. Az amerikai F-16-os vadászgépek, melyeket 2005 előtt csak Pakisztánnak ajánlottak fel, már India számára is elérhetővé váltak. A két versengő ország közti fontossági sorrendet jelzi, hogy az USA új generációs F-18-as vadászbombázóit is felajánlotta az indiai légierőnek, mely nagy előnyt jelentett az ebből kimaradó pakisztáni légierővel szemben. Ehhez hozzátartozott az is, hogy Washington nem szerette volna, ha India az orosz vagy európai haditechnika irányába orientálódik. Ezen törekvései azonban sikertelennek bizonyultak, hiszen jelenleg az orosz fegyverexport legnagyobb részét az indiai haderő fejlesztését szolgáló fegyverbeszerzések teszik ki.
 
Az Egyesült Államok és az indiai nukleáris politika
India törekvése arra, hogy saját nukleáris technológiával rendelkezzen már az 1970-es évek elején kibontakozni látszott. Ennek legfőbb oka az Ázsiában kialakult geopolitikai erőviszonyokban keresendő, melyek arra kényszerítették Indiát, hogy lépéseket tegyen nukleáris biztonságának megerősítése érdekében. Az 1971-ben kirobbant bangladesi felszabadító háború során az Egyesült Államok és Kína is Pakisztán mellé állt, így India két oldalról is az atomhatalmak szorításába került. Egyetlen dolog jelentett kiutat a dél-ázsiai ország szorult helyzetéből: a Szovjetunióhoz való közeledés. Ez megteremtette India számára a lehetőséget, hogy saját nukleáris fegyver építésébe kezdjen. Az első sikeres „Mosolygó Buddha” néven ismert robbantási kísérletre 1974-ben került sor. Ez nem csak a hagyományos fegyverek tekintetében elmaradottabb Pakisztánt rázta meg, hanem Washingtont is. Az amerikai vezetés ezt már nem fogadhatta el. 1970-ben az ENSZ Közgyűlés jóváhagyásával hatályba lépett az Atomsorompó-szerződés (Non Proliferation Treaty - NPT), melynek nyomán nukleáris kereskedelmi korlátozásokat vezettek be minden olyan állammal szemben, amelyek nem helyezték teljes körű védelem alá atomreaktoraikat és tovább folytatták a technológiai fejlesztéseket. Ezen lépés egy időre befagyasztotta az amerikai-indiai kapcsolatokat, hiszen az Egyesült Államok nem volt hajlandó semmiféle nukleáris transzfert sem nyújtani Indiának. A következő fordulópontot az indiai atomprogram kapcsán az 1998-ban végrehajtott Shakti-tesztek jelentették. Az Egyesült Államok fegyverembargó bevezetésével kívánta stabilizálni a kialakult helyzetet, emellett a hitel és kereskedelmi tranzakciók folyósítását is befagyasztották több európai ország együttműködésével. Tovább súlyosbította a helyzetet, hogy ugyanebben az évben Pakisztán is robbantási kísérleteket hajtott végre, ami tovább rontotta a szomszédos Indiával való viszonyát és egy nukleáris fegyverkezési verseny vette kezdetét a két ország között. Washington célja ettől kezdve az volt, hogy Új-Delhi leállítsa technológiai fejlesztéseit atomprogramja kapcsán és minél hamarabb aláírja a non-proliferációs megállapodást. Amíg India ezt nem teljesítette, nem használhatta ki nukleáris ambícióit sem biztonságának, sem pedig nemzetközi státuszának erősítése érdekében, hiszen a nemzetközi közösség napjainkban sem ismeri el atomhatalmi státuszát a nemzetközi jogra hivatkozva.
Mindezek ellenére India nem hagyott fel nukleáris arzenáljának fejlesztésével, hiszen nem adhatta fel a versenyt sem Pakisztánnal, sem pedig potenciális ellenfelével, Kínával szemben. A térségben egyre gyorsabb kínai expanzióval és technológiai transzferrel szemben Új-Delhi regionális hatalmi pozíciója veszélybe került, sőt a kínai-pakisztáni nukleáris fejlesztési együttműködés is arra sarkallta az országot, hogy minél ütőképesebb arzenált tudhasson maga mögött. A hindu állam elindította saját fejlesztésű ballisztikus rakétaprogramját, mely során olyan eszközök kifejlesztésére került sor, mint az Agni-I-II és a későbbi Agni-III rakéták. Mindhárom típus alkalmas nukleáris töltetek célbajuttatására és olyan hatótávolsággal rendelkeznek, mellyel nemcsak Pakisztán, hanem Kína területére is csapás mérhető. Az először 1999-ben tesztelt és 2003-ban gyártósorra kerülő Agni-II típus 2000 km-es, az Agni-III pedig 3500 km-es hatótávolsággal rendelkezik mellyel az indiai rakéta fejlesztés csúcsának számít jelenleg.
 
Az Agni-II közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta (Forrás: htka.hu)
 
Az indiai fegyverkezési program mindezek ellenére a vártnál lassabbnak bizonyult, ami megnyugtatta Washingtont, hiszen így a dél-ázsiai ország még nem rendelkezett olyan katonai képességekkel, melyek fenyegették volna az Egyesült Államok biztonságát.
A 2001-es terrortámadásokat követően a két ország kapcsolata pozitív irányba tolódott, ugyanis Amerikának szüksége volt mind India, mind pedig Pakisztán támogatására az általa vezetett terrorizmus elleni harcban. 2001 szeptemberében az Egyesült Államok eltörölte a szankciókat a két országgal szemben, majd 2006. december 16-án George W. Bush amerikai elnök aláírta a békés célú nukleáris együttműködésről szóló megállapodást India és az Egyesült Államok között amely a ,,123-as megállapodás”(123 Agreement) nevet kapta. Ezt megelőzően 2005. július 18-án Manmohan Singh indiai miniszterelnök látogatást tett a Fehér Házban ahol közös nyilatkozatot adtak ki a nukleáris együttműködésről. Ennek eredményeképpen Indiának lehetősége nyílt arra, hogy hozzájusson az amerikai nukleáris fűtőanyaghoz és technológiához, melyért cserébe engedélyeznie kellett atomlétesítményeinek nemzetközi ellenőrzés alá vonását, és fel kellett hagynia atomfegyvereinek tesztelésével is. 2008. július 9-én sor került a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ - International Atomic Energy - IAEA) és az India közötti biztosítéki egyezmény aláírására melyet a NAÜ augusztus 1-jén konszenzusos döntéssel jóvá is hagyott. Október 1-jén az Egyesült Államok Szenátusa is rábólintott az együttműködési megállapodásra a két ország között.
 
Manmohan Singh és George W. Bush a Fehér Házban 2005. július 18-án (Forrás: nti.rog)
 
Ezen megállapodás egy több mint 30 éves ellentét megszűnését hozta maga után és az amerikai-indiai kapcsolatok további javulását eredményezte. Indiának szüksége volt a külső támogatásra további fejlesztéseinek kivitelezéséhez, az Egyesült Államoknak pedig gazdasági előnyt jelentett és jelent most is az indiai felvevőpiac. A tömegpusztító fegyverek elterjedésének kölcsönös elkötelezettségen alapuló megakadályozása mellett, a megállapodás számos más területre is kiterjed. Ennek fontos részét képezi a nukleáris kereskedelem, a környezetvédelem és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel való együttműködés. A negyven évre kötött megállapodás, mely a nukleáris technológia békés célú felhasználását hangsúlyozza, meghatározó tényezője lesz a jövőbeni amerikai-indiai kapcsolatok alakulásának. India egyébként a mai napig nem csatlakozott sem az Atomsorompó Szerződéshez, sem az Átfogó Atomcsend Egyezményhez (Comprehensive Nuclear-Test-Ban Treaty - CTBT).
 
 
 
Felhasznált Források:
 
Amit Gupta: The U.S.-India Relationship - Strategic Partnership Or Complementary Interests? http://www.strategicstudiesinstitute.army.mil/pdffiles/pub596.pdf
Arvind Panagariya: The Triumph of India’s Market Reforms, The Record of the 1980s and 1990s, Policy Analysis http://www.cato.org/pubs/pas/pa554.pdf
Az India és Pakisztán közötti konfliktus, Biztonságpolitikai Szemle, Corvinus Külügyi és Kulturális Egyesület http://biztpol.corvinusembassy.com/?module=corvinak&module_id=4&cid=85#Y3
Csatlós Fruzsina: Új Atomhatalmak, Régi Konfliktusok - Kasmír az Indo-Pakisztáni Konfliktus és a Nukleáris Fegyverek Árnyékában”(diplomamunka), hivatkozás elérhetősége: Hallgatói Közlemények: a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem tudományos lapja (1997-2007), XI. évfolyam 2. szám 2007 (2007-04-01), p.:45.o.
David S. Chou: U.S. Policy Toward India and Pakistan In the Post-Cold War Era, Tamkang Journal of International Affairs http://www2.tku.edu.tw/~ti/Journal/8-3/832.pdf
K. Alan Kronstadt : U.S.-India Bilateral Agreements in 2005  http://fpc.state.gov/documents/organization/53616.pdf
Kaushik Roy- Suhrita Saha-Sourish Saha: India-United States Strategic Cooperation in the 21th Century  http://www.stat.ufl.edu/~ssaha/Indo-US-v1.pdf
N. Rózsa Erzsébet: Az Amerikai-Indiai Békés Célú Nukleáris Együttműködési Megállapodás, Nemzet és Biztonság http://neb.kezek.hu/biztonsagpolitika.php?id=5
Pramit Mitra - John Ryan: Gathering Steam: India and the United States Extend Military Ties Center for Strategic and International Studies, South Asia Monitor http://csis.org/files/media/csis/pubs/sam99.pdf

Stratégiától stratégiáig. A 2009-es és 2012-es magyar katonai stratégia összehasonlító elemzése
(szerző: Csiki Tamás - Tálas Péter)
A grúz-orosz háború hatása a kelet-közép-európai biztonságfelfogásra
(szerző: Tálas Péter)
Konfliktusforrások és kiútkeresés Jemenben
(szerző: Prantner Zoltán)
Az új Nemzeti Katonai Stratégia a nemzetközi tapasztalatok tükrében
(szerző: Csiki Tamás)
Magyarország regionális érdekérvényesítési lehetőségei a Smart Defense koncepció keretében
(szerző: Budai Ádám)
NATO-NETto
A NATO védelmi minisztereinek brüsszeli találkozója
A NATO jelenleg komoly kihívásokkal néz szembe: az ukrán válság, a Közel-Kelet és Észak-Afrika instabilitása, az új afganisztáni művelet beindítása, valamint a csökkenő védelmi kiadások olyan próbatételeket jelentenek, amelyekre csak erős, egységes szövetségben adható megfelelő válasz. Február 5-én a NATO tagállamainak védelmi miniszterei ezen kihívások és a rájuk adható lehetséges válaszok megvitatására találkoztak Brüsszelben. Az eseményen a miniszterek döntöttek a tavaly szeptemberi walesi csúcstalálkozón elfogadott Készenléti Akcióterv megvalósításáról, ülésezett a NATO-Grúzia Tanács, sor került a Nukleáris Tervező Csoport ülésére, valamint kétoldalú találkozókra is. A találkozó legfontosabb eredményeként 2016-tól a NATO gyorsreagálású képessége 48-72 órán belül bevethető elemmel bővül. Emellett szintén kiemelkedő jelentőségű, hogy a szövetség állandó infrastruktúra kiépítésébe kezd a keleti tagállamok területén.

NATO-NETto Hírfigyelő - 2015. január
2015. január 1. fontos dátum volt a NATO számára, hiszen 2014 végén az afgán biztonsági erők Afganisztán egész területén átvették a biztonsági feladatok ellátását a szövetséges erőktől, ezzel pedig 13 év után végül lezárult az ISAF-misszió. Január elsejétől az új, Eltökélt Támogatás nevű kiképző és támogató művelet lesz majd az afgán erők segítségére. Mindemellett januárban két fontos esemény is történt, mely negatívan érintette az európai biztonsági környezet alakulását. Január 7-én két fegyveres férfi megtámadta a francia Charlie Hebdo szatirikus lap párizsi szerkesztőségét, 24-én pedig oroszbarát szeparatisták Grad rakétavetőkkel lőtték a délkelet-ukrajnai Mariupol lakónegyedeit. Az összesen 17 halálos áldozattal járó franciaországi terrorista akciók és a kelet-ukrajnai harcok kiújulása a NATO-val szemben álló kihívásokra is rávilágítottak.

15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
2014-ben Magyarország számos évfordulót ünnepelhetett, többek között az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez történő csatlakozásunk 15. évfordulóját. Ebből az alkalomból az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpontja azt kezdeményezte, hogy a kormányzati és nem-kormányzati, szakmai és civil szervezetek közvetítésével egykori és jelenlegi politikaformálók, valamint a döntések végrehajtásában fontos szerepet játszó személyek véleményét, a közösen elért eredményeket szélesebb körben is megismertesse 2014 folyamán. Így 2014 januárjától „15 Év – 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről” elnevezéssel a magyar NATO-tagság eredményeinek nagyobb láthatóságot biztosító interjú-sorozatot készítünk. Célunk, hogy a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont, a Magyar Atlanti Tanács és az NKE Biztonságpolitikai Szakkollégiuma közösen minél szélesebb körben, kiemelten a fiatal generáció tagjaira koncentrálva növelje az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének, valamint a magyar céloknak, tapasztalatoknak, eredményeknek az ismertségét. A rövid interjúkat 15 ismert és elismert, a kül-, biztonság- és védelempolitika szakterületén egykor vagy jelenleg is szerepet vállaló szakemberrel készítjük el – melyek közül Ön most a tizenötödiket olvashatja, amit Csiki Tamás biztonságpolitikai szakértővel, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont munkatársával készítettünk.

15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
NATO Hírfigyelő - 2014. december
A NATO külügyminisztereinek brüsszeli találkozója - 2014. december 1-3.
15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
NATO-NETto Hírfigyelő - 2014. november

Kiemelt cikkek
Nem hagyományos kihívások és kiberbiztonság - Interjú Iklódy Gáborral a NATO főtitkárának korábbi helyettesével
Az ENSZ Kongói Demokratikus Köztársaság Stabilizációs Missziójának (MONUSCO) bemutatása
A kanadai olajhomok kitermelése, mint az Amerikai Egyesült Államok energiadiverzifikációjának megoldása
Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? II. rész - A 2011-es Londoni zavargások eseményeinek értékelése és a jelen bevándorlás politika válsága
Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? I. rész - A 2011-es londoni zavargások elemzése és összehasonlítása más európai zavargásokkal
A NATO főtitkárának 2013. évi jelentése
Az Európai Tanács közös biztonság- és védelempolitikai csúcstalálkozójának háttere és eredményének értékelése
A NATO és a Smart Defence, a Smart Defence és Magyarország
Az Európai Unió bevándorláspolitikája
Európa, mint biztonságfogyasztó - Válságban az európai védelempolitika?


A biztonságpolitika.hu kiadója a Biztonságpolitikai Szakkollégium Egyesülete. © 2004-2019 minden jog fenntartva. Impresszum | Adatvédelem