biztonsagpolitika.hu Regisztráció | Bejelentkezés

Kaszpi-tengeri bonyodalmak

2011 június 27. - 13:11 - Berki Tamás

Megosztom a cikket:    |    |  több lehetőség...

A Magyar Távirati Iroda[1] tudósítása szerint Szergej Ivanov orosz miniszterelnök-helyettes 2011. május 4-én bejelentette, hogy orosz kutatók 3 milliárd tonna kőolajat és 3000 milliárd köbméter földgázt tártak fel a Kaszpi-tenger kontinentális talapzatának orosz szektorában, mely készletek az egész térség dinamikus gazdasági fejlődésének alapját jelenthetik. A bejelentés újból ráirányította a figyelmet a térségre, hisz a Föld legnagyobb tava nemcsak külpolitikai- és geostratégiai érdekek ütközésének helyszíne, hanem vallási, etnikai és gazdasági konfliktusok színtere is, ahol a régió országai között jelentős fegyverkezési verseny zajlik.
 
A Kaszpi-tenger bolygónk legnagyobb, sósvizű tava, területét 5 állam – Oroszország, Azerbajdzsán, Irán, Türkmenisztán és Kazahsztán – határolja. Jóllehet földrajzi értelemben nem tenger (elnevezése még az ókori Rómából származik, az első „civilizált” felfedezők sós vize és óriási kiterjedése miatt keresztelték tengernek), hanem tó[2], 371.000 km2 kiterjedésével hazánk területének majdnem négyszeresét teszi ki. Átlagos mélysége 170 méter, vagyis más „igazi” tengerekhez viszonyítva viszonylag sekély. Partvonala tagolt, déli és délnyugati partjait a Kaukázus és az Alborz-hegység határolja. Fő mellékfolyói, az Urál és a Volga, amelyek csatornarendszerén keresztül biztosított az összeköttetése a Fekete-tengerrel.
 
A tenger környéke évezredek óta lakott hely, soknemzetiségű és soknyelvű régió, amely földrajzi elhelyezkedéséből fakadóan az orosz, a perzsa és a török (türk) birodalmi érdekek állandó ütközőzónája, az ortodox kereszténység és az iszlám fegyveres összecsapásoktól sem mentes találkozási pontja. A Szovjetunió felbomlását követően a Kaszpi-medence konfliktusai jelentős mértékben felerősödtek, elég csak az örmény-azeri, vagy a csecsen háborúkra gondolni. A térség stratégiai jelentőségű nyersanyagai pedig újabb összeütközések forrásai lehetnek.
 
A Kaszpi-tenger nemcsak geopolitikai helyzetéből fakadóan bír stratégiai jelentőséggel a világpolitika színpadán. A Nemzetközi Energia Ügynökség (becsült) adatai szerint a kontinentális talapzaton majd 250 milliárd hordónyi kőolaj (amely megfeleltethető Szaud-Arábia becsült tartalékainak[3]) és 50.000 milliárd köbméter földgáz[4] található, amely mennyiség majdnem eléri Oroszország becsült készleteinek nagyságát[5].
 
Önmagában a gigantikus szénhidrogénkészletek feletti uralom is indokolná a régió megnövekedett világpolitikai súlyát, azonban a kivételes természeti kincsek jelentős geostratégiai helyzettel párosulnak. Az Európai Unió energiapolitikájában következetesen a szállítási útvonalak és a beszerzési források diverzifikációjára törekszik az energiahordozók területén tapasztalható kiszolgáltatottságának csökkentése érdekében, amely szándék mögött egyértelműen az ún. gázháborúk nyomán Oroszország túlzott beszállítói súlyának csökkentése áll.
 
Napjainkra az energiapolitika az egyes országok és szövetségi rendszerek kül- és biztonságpolitikai törekvéseinek egyik talán legdinamikusabb összetevője lett, az EU vonatkozásában e folyamat egyik legmarkánsabb bizonyítéka a Nabucco földgázvezeték. A létesítmény, amely Törökországon, Bulgárián, Románián és Magyarországon keresztül Ausztriáig szállítana azeri, kazah és türkmén gázt, már a létrehozását megalapozó tárgyalásoktól kezdődően a külpolitikai csatározások színtere, hiszen Oroszország – érthető okokból – ellenzi, és minden lehetséges eszközzel igyekszik nehezíteni a számára potenciális vetélytársat jelentő kezdeményezést. Ennek az orosz törekvésnek az elsődleges színtere a Kaszpi-tenger térsége, hiszen a Nabucco csatlakozna a Dél-kaukázusi gázvezetékhez (más néven Baku-Tbiliszi-Erzurum vezeték), amelyet a tenger azeri szektorához tartozó Sah Deniz-gázmező táplálna, valamint ezen keresztül a Kaszpi-tengeri gázvezetékhez is, ez utóbbi a türkmén és kazah földgázt juttatja el Bakuba. Ugyancsak a régióban kitermelt ásványkincseket szállítja a Baku-Tbiliszi-Ceyhan kőolajvezeték is, amely közvetlen összeköttetést biztosít majd a Fekete-tengeri finomítók és átfejtők, valamint a Kaszpi-medence között.
 
A Kaszpi-tenger méltánytalanul mellőzött másik gazdasági jelentőségét a halászata adja: a tó biztosítja a világ legdrágább kaviárjának, a Beluga kaviár termelésének majdnem 90%-át, így az értékes tokfélékből származó jövedelem a régió országainak jelentős mértékű keményvaluta bevételt eredményez.
 
A fent leírtak alapján talán nem meglepő, hogy a Kaszpi-tenger felszínének és kontinentális talapzatának megosztása körül vita van az érintett országok között, amelyek nem egy esetben már fegyveres incidenshez is vezettek. Az öt érintett ország közötti határvita lényege – bármennyire is különösnek tűnhet – annak tisztázása, hogy a Kaszpi-tenger tó, vagy tenger. Abban az esetben ugyanis, ha a természeti képződmény tónak minősül, akkor az itt folyó bármilyen kitermelési, építési, és gazdálkodási tevékenységhez az öt parti állam egyhangú beleegyezése szükséges. Ezzel szemben, ha tengernek tekintik, úgy az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982-es Tengerjogi Konvencióját kell alkalmazni, vagyis a kontinentális talapzatot és a vízfelszínt fel kell osztani az érintett országok között. A Szovjetunió felbomlását követően az újonnan létrejött államok képtelenek voltak egyezségre jutni ebben a kérdésben, amelyet a nemzetközi szakirodalom összefoglalóan Kaszpi-tengeri vitának hív.
 
A Szovjetunió részekre szakadásáig nem volt vita a Kaszpi-tenger felosztásáról, az ország vezetése ugyanis 1921-ben és 1941-ben megállapodott Iránnal a térség határaiban, az így kialakult status quo olyan mértékű volt, hogy a perzsa állam nem is látta szükségét annak, hogy haditengerészeti erőkkel legyen jelen a tengernél. Ezt a szilárd állapotot rúgta fel az új államok megjelenése, amely természetszerűleg magával hozta az energiaipar magánosítását, és ebből fakadóan a szénhidrogén-lelőhelyek kutatásainak felgyorsulását.
 
Kaszpi-tengeri határok
A Kaszpi-tenger szektorai és az ismert szénhidrogénmezők. (Forrás: The Heritage Foundation . A letöltés időpontja: 2011. 05. 02.)
 
A Kaszpi-tengeri vita jelenleg sem zárult le, sőt, a világ energiaéhségének drasztikus növekedésével egyre nagyobb jelentőséget nyer a nemzetközi diplomácia színterén. A tárgyalásokat megnehezíti, hogy vita van Irán és Azerbejdzsán, illetve Azerbajdzsán és Türkmenisztán között is, jóllehet a végleges megoldás legfőbb akadálya a perzsa álláspont ismétlődő jellegű változása. Irán ugyanis érvényben lévőnek tartja a már két említett szerződést, és ragaszkodik ahhoz, hogy minden állam egyenlő arányban (20-20%) részesüljön a területből. Ezzel szemben a többi ország nem enged abból az álláspontból, hogy a part-menti entitások partvonaluk hosszának megfelelő mértékben birtokolhassák a tenger egy-egy szeletét a víztömeg középvonalának megfelelően, amely megoldás Iránnak 12-13 százalékot juttatna. A vita igazi tétje valójában az, hogy a perzsa part-menti vizekhez nem tartoznak nagyméretű lelőhelyek, azok ugyanis a Kaszpi-tenger északabbi részén helyezkednek el, elsősorban az azeri és a türkmén területen. E két ország vitájának középpontjában azoknak a gáz- és olajmezőknek a felosztása áll, amelyek a közös tengeri határon átnyúlva helyezkednek el.
 
Jóllehet hivatalosan minden érintett állam elkötelezett a helyzet békés rendezése mellett és kölcsönös együttműködésre törekszik a szomszédjaival, a valóságban minden ország a saját érdekeit kívánja a többi rovására érvényesíteni, amelyhez kiváló hátteret biztosít a régióban zajló világpolitikai játszma is. Az elkövetkezőkben az egyes államok érdekeit és szándékait mutatjuk be vázlatosan.
 
Oroszország a térség meghatározó állama, a legjelentősebb katonai erő birtokosa, ugyanakkor a tengerhez köthető becsült energiahordozó tartalékai nem kiemelkedők. Mivel a Kaukázus-térségét minden orosz doktrina saját kizárólagos érdekszférájának tekinti, a volt utódállamokban nemcsak jelentős orosz-ajkú népességén keresztül, hanem igen intenzív gazdasági- és politikai viszonyrendszere útján is jelen van. Érdekérvényesítésének legfőbb eszköze – a haderőn kívül – az energiahordozók szállítására alkalmas vezetékrendszer feletti monopólium birtoklása, amelyen keresztül Oroszország legfőbb célja a jelenlegi helyzet – és ezáltal Európa függőségének – fenntartása. Figyelemmel a térség nemzetközi felértékelődésére, az Amerikai Egyesült Államok, valamint az Európai Unió tagállamainak, illetve Törökországnak az egyre fokozódó térnyerésére, a „nyugati” jelenlétet Oroszország potenciális fenyegetésként éli meg, s a helyzet kezelése érdekében aktív külpolitikát folytat. Egyrészt egyértelműen törekszik a volt tagállamokat politikai-gazdasági-katonai szövetségi rendszerébe beilleszteni és e célok elérése érdekében az élet minden területére kiterjedő befolyásolást folytat; másrészt hasonlóan szoros viszony kialakítására törekszik a regionális hatalmi pozíciókat célzó Iránnal, amely ugyanazokkal a riválisokkal kénytelen versenyezni, mint Oroszország. A szláv állam hatalmas előnye szomszédjaival szemben az, hogy uralja a világtengerekkel való összeköttetést biztosító Don-Volga csatornát, amely az egyedüli „óceáni” kapcsolatot jelenti a Kaszpi-tenger országai számára. A csatorna áteresztő képessége behatárolja a keresztül haladó vízi járművek méreteit, így haditengerészeti szempontból az ezen keresztül érkező egységek maximum 140 méter hosszúak, 17 méter szélesek lehetnek, merülések pedig nem haladhatja meg a 3,5 métert[6].
 
Irán számára a Kaszpi-tenger térségében való térnyerése elsősorban nem saját szénhidrogén-készleteinek kiaknázását célozza, hanem szomszédjai ilyen irányú terveinek (és így az USA és szövetségesei törekvéseinek) akadályozását szolgálja. A perzsa ország számára kiemelt jelentőséggel bír a status quo megváltoztatása, lévén a legrövidebb partvonallal és a legkisebb nyersanyagmezőkkel rendelkező állam. Így semmi esetre sem meglepő, hogy a régió felosztását, és a helyzet végleges rendezését célzó kezdeményezések legfőbb akadályozója az iráni vezetés, ugyanakkor az ország képviselői több olyan változatot is bemutattak, amelyek elfogadhatatlanok voltak más államok számára. E tervek között szerepelt, hogy egy tíz mérföldes kizárólagos halászati övezeten kívül a tenger egész területe legyen ún. condominium, vagyis közös tulajdonú (és használatú) térség, illetve az is, hogy a tengerfelszínt és kontinentális talapzatot is egyenlő arányban osszák fel. Mivel – közgazdasági kifejezéssel élve – a felek között zéróösszegű játszmáról van szó (vagyis az egyes országok csak egymás kárára képesek érdekeiket érvényesíteni), Irán nem riad vissza a fegyveres akcióktól sem, ha érdekeit veszély fenyegeti.
 
2001. július 23-án két iráni harci repülőgép és egy hadihajó arra kényszerített egy, az azeri felségvizeken a British Petroleum kőolajkonszern részére felméréseket végző kutatóhajót[7] (a Geophysic 3-at), hogy tevékenységét megszakítsa és visszatérjen azerbajdzsáni kikötőjébe. A katonai akciónak – az éles hangú diplomáciai levélváltáson túl – akkor nem volt folytatása, ugyanakkor egyértelmű jelzésként szolgált a volt szovjet utódállamok részére: „Irán …nem fogja elismerni a terület kiaknázásáról kötött… szerződéseket, amíg az egész tengeri medence jogállását nem rendezték.”[8]
 
Perzsa szomszédjával való amúgy sem rózsás viszonya miatt – amelynek egyik oka, hogy az örmény-azeri háborúban Irán Örményországot támogatta fegyverszállításokkal – Azerbajdzsán szövetségesi viszonyt alakított ki a Teheránt regionális vetélytársának tekintő Törökországgal és Izraellel, valamint (az orosz és perzsa hatalmi törekvések akadályozásában érdekelt) Amerikai Egyesült Államokkal, főként a szénhidrogén-lelőhelyek feltárásában. Baku felemás viszonyt ápol Oroszországgal, hiszen tagja a Független Államok Közösségének, és gazdasága jelentős mértékben függ szomszédjával való jó kapcsolatától, azonban Moszkva Irán egyik legfontosabb diplomáciai támogatója és legjelentősebb fegyverszállítója is.
 
Mint az a fent leírtakból is világosan látszik, a Kaszpi-tenger térsége nemcsak világgazdasági szempontból bír jelentőséggel, hanem fontos színtere napjaink diplomáciai-katonai-energetikai játszmájának is. A helyzetet regionális szinten tekintve röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy Azerbajdzsán, az USA, Törökország és a térségben gazdasági érdekeltségekkel bíró nyugat-európai országok alkotnak egy érdekközösséget, míg az ellentábort Irán, Oroszország és Örményország alkotják. A két csoport között egyfajta „el nem kötelezettként” igyekszik érvényesülni Kazahsztán és Türkmenisztán[9], akik bár egyértelműen a perzsa állam ellenfelei, amerikai vagy orosz orientációjuk vonatkozásában mindkét féllel a jó viszony kialakítására törekednek. A térség államai – elsősorban a Kaszpi-tengeri vita megoldásának eredménytelensége és Teherán ellenséges katonai lépéseinek hatására, valamint gazdasági érdekeik védelmében – haditengerészeti fegyverkezési versenybe kezdtek.[10] A nagyhatalmi játszma egyik fontos szereplője az USA, 100 millió dollárral támogatja az azeri és a kazah fegyveres erőket a „Caspian Guard” program keretében, melynek hivatalos célja az említett két ország felderítési képességeinek növelése és fegyveres erőinek felkészítése saját energetikai létesítményeik (például fúrótornyok és finomítók) védelmére, illetve a térségben zajló kábítószer- és fegyverkereskedelem elleni hatékonyabb küzdelemre.
 
Az öt ország közül Azerbajdzsán rendelkezik a második legnagyobb haditengerészettel (az első hely természetszerűleg Oroszországé) a Kaszpi-tengeren, és az Egyesült Államokkal szorosan együttműködve arra törekszik, hogy …növelje a tenger katonai biztonságát,… megalapozza a koalíciós békemissziókban való részvételéhez szükséges képességeit, és törekedjen a NATO interoperabilitás elérésére…”[11]. Azerbajdzsán jelenleg körülbelül húsz hadihajóval, két tucatnyi segédhadihajóval és ellátóhajóval rendelkezik, személyi állománya 5.000 fős.[12] A haderőnem feladatrendszerébe tartozik a (tengeri) határőrség és parti őrség megbízatásának ellátása is, tevékenységi köre a minősített és békeidőszaki feladatok szinte teljes spektrumát felöleli (aknamentesítés, SAR[13], kritikus infrastruktúra védelme). Paul Goble hivatkozott, „Azerbaijan and Naval Competition on the Caspian” című cikkében, amely az azeri Diplomáciai Főiskola elektronikus időszaki kiadványában jelent meg, úgy látja, hogy a haditengerészet jelenlegi állapotában nem képes erőkivetítésre (az állam érdekeinek katonai erővel való érvényesítésére) és a más országok haderőivel való jelentősebb együttműködésre. A haderőnem ambíciószintjét az ország vezetése az energetikai létesítmények védelmében, a kalózkodás és a csempészet elleni harcban, valamint a vitatott tengeri területek oltalmazásában határozta meg.
 
A Qusar G121 azeri fregatt a Kaszpi-tengeren.
Az azeri Qusar (G121) Petya-osztályú fregatt a Kaszpi-tengeren. (Forrás: militaryphotos.net)
 
Azerbajdzsán jelenleg 1 fregatt (Petya-osztály), 8 őrhajó (2 Osa 2-osztályú, 5 Stenka-osztályú, 1 Turk-osztályú), 7 aknakereső (2 Sonya-osztály, 5 Yevgenya-osztály) tart hadrendben, és jelentősnek mondható partraszállító kapacitással (Polochny- és Vydra-osztályú hajók) is rendelkezik. Baku határozott célja, hogy modernizálja haditengerészetét, valamint ehhez kapcsolódóan kiválasztásra és kiképzésre kerüljön a szükséges személyi állomány, megépítésre kerüljenek a haderőnem üzemeltetéséhez nélkülözhetetlen logisztikai létesítmények. Azerbajdzsán egyértelműen arra törekszik, hogy megőrizze a szomszédjaival szembeni haditengerészeti fölényét. Különösen Irán területi igényei miatt további haditechnikai beszerzéseket kíván eszközölni annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedben majdnem 40 különböző méretű és feladatú amerikai és török gyártmányú hajót állított rendszerbe – részben a kivont egységek pótlására[14].
 
Kazahsztán – jelentős részben amerikai segítséggel – megkezdte parti őrségének haditengerészetté történő átalakítását, haditechnikai fejlesztését. Tengerészeti célú repülőerőinek fejlesztéséhez segítséget kap az Egyesült Államoktól és a szovjet/orosz gyártmányú forgószárnyas eszközeit amerikai gyártmányú típusokkal készül leváltani[15]. Az ország tengeri haderőneme a rendelkezésre álló (egymásnak több ponton ellentmondó)[16] [17] információk szerint körülbelül 3.000 főből és egy tucatnyi egységből áll, köztük 4 Almaty-, 1 Dauntless-, 5 Guardian-, 3 Chamsuri[18]- és 2 Zhuk-osztályú hadihajó.
 
A haderőnem erőteljes fejlesztését 2010 nyarán jelentette be Asztana[19]: a tervek között 3 új őrhajó és 3 rakétás korvett beszerzése szerepelt. Ez utóbbi hadihajók (a Gumdoksuri-osztály) francia gyártmányú, vízfelszíni célok elleni Exocet rakétával lesznek felszerelve, a haditechnikai eszközök legyártását pedig Kazahsztán régi beszállítója, Dél-Korea fogja végezni. A beszerzéseken túl a kazah állam nagy hangsúlyt fektet a haderőnem logisztikai-oktatási hátterének kialakítására is, így megkezdődött a haditengerészek kiképzése – sokan közülük külföldön, így Oroszországban, Törökországban, az USA-ban, Németországban és Indiában tanulják a szakma fortélyait –, illetve az aktau-i haditengerészeti bázis felépítése is. Az ugrásszerű fejlődés ellenére Kazahsztán hangsúlyozta, hogy haditengerészeti erőinek nem célja a más államokkal való konfrontáció; a haderőnem feladata a kőolaj- és földgázlelőhelyek infrastruktúrájának védelme, illetve a terrorizmus elleni harc[20].
 
Türkmenisztán rendelkezik a Kaszpi-tengeri országok közül a legkisebb haditengerészettel: az alig 700 fős „haderőnem” a Határőrség része, és elsősorban parti őrségi feladatokat lát el. Eszközállományába körülbelül tucatnyi kisebb hajó tartozik, a Military Balance hat őrhajót említ. Gurbanguly Berdymukhammedov türkmén elnök meghirdette[21] a haditengerészet fejlesztésének (létrehozásának) programját, amely szerint 2015-re országa rakétával felszerelt hajóegységeket kíván rendszerbe állítani, és két vagy több korvett nagyságú hadihajót szándékoznak beszerezni. Ezzel párhuzamosan kerül megalapításra Türkmenisztán haditengerészeti akadémiája és megkezdik egy hadikikötő kiépítését is annak érdekében, hogy a haderőnem eredményesen láthassa el határvédelmi feladatait, és sikerrel vehesse fel a küzdelmet a csempészek, a terroristák és más bűnözők ellen.[22]
 
Oroszországé a Kaszpi-tenger legjelentősebb és legmodernebb tengerészeti ereje. A Kaszpi Flottilla[23] a Déli Katonai Körzet haditengerészeti komponense, feladata Oroszország nemzetbiztonságának garantálása, nemzeti érdekeinek védelme a térségben, amelynek keretében terrorellenes műveleteket hajt végre, oltalmazza a kereskedelmi útvonalakat és a szénhidrogén-mezőket. Állományába a haditengerészeti műveletek szinte teljes spektrumában tevékenykedni képes, különböző feladatú úszóegységek, partvédelmi rakétatüzér-egységek és tengerészgyalogos dandár tartozik. A felszíni erőkhöz jelenleg 1 fregatt (Gepard-osztály), 1 korvett/folyami hadihajó (Buyan-osztály), 6 őrhajó (3-3 Matka és Turya), 5 aknakereső hajó (Sonya-osztály), 6 partraszállító hajó és több tucat segédhadihajó és ellátóhajó tartozik.
 
Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök kormányának előző évi teljesítményét értékelve a Duma előtt bejelentette, hogy az ország védelmi képességeinek növelése érdekében 2011-2020 között megháromszorozzák, tehát 20 trillió rubelre növelik a haderőnemek haditechnikai fejlesztésekre szánt költségvetését.[24] Ebből a pénzből körülbelül 5 trillió rubelt használhat fel a haditengerészet, és bár az összeg jelentős részét atom-tengeralattjárók és helikopter-hordozók rendszerbe állítására fogják felhasználni, a kaukázusi térség (és az itt található energiahordozó készleteknek) stratégiai felértékelődésével a Kaszpi Flottilla fejlesztésére is sor kerülhet. Szergej Ivanov miniszterelnök-helyettes a Flottilla központjában, Asztrahány-ban tett látogatását követően úgy nyilatkozott, hogy a régióba 2020-ig legalább 16 új hadihajó érkezik, és ezzel együtt tervezik a part-menti rakétaütegek fejlesztését[25] és a légi képességek fejlesztését is[26]. A csomag része az említett terveken kívül légpárnás partraszállító egységek beszerzése[27], illetve az infrastrukturális háttér javítása is – így felmerült a Mahacskala-i kikötő haditengerészeti bázissá való fejlesztése is. Az előzetes elképzelések szerint idén három nagy harcértékű egységgel is bővül majd a Kaszpi Flottilla állománya: rendszerbe állítanak egy újabb Gepard-osztályú fregattot (a harmadik egység megépítése még kérdéses), és két Buyan típusú korvettet is.
 
Irán sajátos társadalmi és politikai berendezkedéséből fakadóan két haditengerészeti erővel is rendelkezik: az iráni haditengerészettel és a Forradalmi Gárda tengeri haderejével. A szervezeti decentralizáció és az illetékességi körök területi alapokon való felosztása miatt a Kaszpi-tengeren végzett műveletekért az iráni haditengerészet a felelős.[28] A perzsa állam más államoktól eltérően nem rendelkezik jelentős számban nagyméretű hadihajókkal, haditengerészeti elképzelései az aszimmetrikus hadviselés jellemzőivel bírnak, melyet Kiss Roland ismertetett röviden „Irán aszimmetrikus tengeri hadviselése” című cikkében.[29] A haderőnem fejlesztésének így két iránya van: a gyors, viszonylag modern hajók elleni rakétákkal felszerelt őrhajók számának erőteljes növelése, illetve a tengeri aknatelepítő kapacitás bővítése. A Kaszpi-tengeren állomásozó erők központja Bandar-e Anzali, a kikötő adott otthont 2010 áprilisában az első saját gyártmányú „romboló” (a nemzetközi trendek szerint csak korvett), a Mowj-osztály vízre bocsátásnak. Teherán 2010 augusztusában óva intette a szomszédos államokat attól, hogy provokációkat kövessenek el a régióban[30], és bejelentette, hogy kifejezetten a Kaszpi-tengeren való alkalmazás érdekében megkezdték a Seraj-osztályú rakétás gyorsnaszádok tömeges építését. Jóllehet az iráni haditengerészet több mint 90 hajót[31] számlál a térségben, ezek jellemző módon sok esetben nem hajók, csak csónakok, harcértékük pedig csekélynek mondható, azonban tömeges bevetésük bármely ellenfelet érzékenyen érintene. A Kaszpi-tengeren található az iráni különleges erők búvár-kiképzőközpontja, amely törpe-tengeralattjárókkal van felszerelve. A témában és a régióban jártas szakértők szerint Irán igen rövid idő alatt képes vasúti szállítással Perzsa-öbölbeni erőinek egy részét a régióba „átdobni”[32].
 
Hajóosztály
Oroszország
Azerbajdzsán
Irán
Türkmenisztán
Kazahsztán
Fregatt
1
(+2 tervezett)
1
1
(+1 tervezett)
0
0
Korvett
1
(+3 tervezett)
0
n.a.
(2 tervezett)
(3 tervezett)
Őrhajó
≈20
16
≈12
6
12
(+3 tervezett)
Aknakereső hajó
5
7
n.a.
0
0
Partraszállító hajó
6
5
n.a.
0
0
Létszám
5.000 fő
2.200 fő
2000 fő
700 fő
3.000 fő
A Kaszpi-tengeren jelenlévő haditengerészeti erők összehasonlító táblázata.
 
 
Mint az a fenti sorokból is világosan látszik, a Kaszpi-tenger minden állama beszállt a régió militarizálását célzó fegyverkezési versenybe. Jóllehet Kazahsztán és Türkmenisztán haditengerészeti ereje valóban önvédelmi célokat szolgál, a másik három entitás vonatkozásában a tengerészeti erők már a diplomácia és az erőszakos érdekérvényesítés hatékony eszközei lehetnek. A régió súlyos konfliktusokkal terhelt, hisz az azeri-örmény, csecsen-orosz ellentéten kívül jelen vannak a térségben az iszlám militáns erők és a terrorista szervezetek is, ráadásul az USA térnyerését mind Oroszország, mind Irán rossz szemmel nézi. Prognosztizálható, hogy ha rövid-távon nem is a Kaszpi-tenger uralmáért, de a régióban olyan háború fog kitörni, amelynek hatása lesz a medencére és annak szénhidrogénmezőire. Ez az összecsapás lehet egy újabb azeri-örmény háború eszkalálódása, az iráni atomprogram ellen irányuló amerikai és/vagy izraeli katonai akció kiszélesedése, vagy a tenger felosztásai körüli vita elfajulása, de egy dolog biztos: a török-izraeli-amerikai támogatással fejlesztett és fenntartott azeri haditengerészet, az orosz Kaszpi Flottilla és az iráni haditengerészet valamilyen szempontból részesei lesznek ennek a konfliktusnak.
 
Ez az esetleges, ám igen valószínű konfliktus választ adhat a tengeri hadviselés elmélet egyik legaktuálisabb kérdésére, mely szerint győzhet-e egy aszimmetrikus alkalmazási módozatot használó haditengerészet (például az iráni) egy alapvetően konvencionális elvek alapján szervezett haderőnemen (mint az azeri), illetve megfordítva a kérdést, milyen módszerekkel és harceljárásokkal vívhatja ki a sikert a hagyományos haderő egy alapvetően más, újszerű stratégiai elgondolások alapján vezetett és szervezett ellenséggel szemben. A jövőbeni konfliktus tanulságai stratégiai hatással lehetnek a haditengerészeti gondolkodásra, hiszen amennyiben bebizonyosodik, hogy az aszimmetrikus hadviselés eredményesen és hatékonyan alkalmazható a tengereken is, úgy a flották szerepének teljes újragondolására, az „állam tengeri hatalmának” átértékelésére lehet szükség.
 
 
 
 
Felhasznált irodalom:
 
Faulkner, Keith: Jane's warship recognition guide, New York: Harper Collins, 1999;
Gorskov, S.G.: Az állam tengeri hatalma, Budapest: Zrínyi, 1983;
Mahan, Alfred Thayer: The influence of sea upon history, 1660-1783, New York: Dover Publ., 1987;
Peacock, Lindsay: Tengeri Tűzerő, Debrecen: 2004;
Rendall, Ivan: Vadászrepülők, Debrecen: Gold Book, 1999;
Spector, Ronald H.: Háború a tengereken: tengerészek és tengeri csaták a 20. században, Budapest: Kossuth, 2002;
 
A letöltés ideje: 2011. május 4.
A letöltés ideje 2011. 04. 30.
A letöltés ideje 2011. 05. 01.
A letöltés ideje 2011. 04. 08.
A letöltés ideje 2011. 05. 03.
A letöltés ideje 2011. 04. 30.
A letöltés ideje 2011. 05. 01.
A letöltés ideje 2011.05. 04.
A letöltés ideje 2011. 05. 03.
A letöltés ideje: 2011. 05. 02.
A letöltés ideje 2011. 04. 29.
A letöltés ideje 2011. 04. 30.
A letöltés ideje 2011. 05. 10.
A letöltés ideje 2011. 04. 22.
A letöltés ideje: 2011. május 14.
A letöltés ideje 2011. 04. 29.
A letöltés ideje 2011. 05. 03.
A letöltés ideje 2011. 05. 01.
A letöltés ideje 2011. 05. 16.
A letöltés ideje 2011. 05. 14.
A letöltés ideje 2011. 05. 04.
A letöltés ideje 2011. 05. 02.
A letöltés ideje 2011. 05. 07.
 


[2] http://www.dusharm.com/content/view/21/2/ A letöltés ideje: 2011. május 14.
[8] http://www.origo.hu/nagyvilag/20010724irani.html A letöltés ideje 2011. 04. 08.
[10] http://cacianalyst.org/?q=node/3666 A letöltés ideje 2011. 05. 01.
[13] Search and rescue – kutatás-mentés
[14] http://en.apa.az/news.php?id=52414 A letöltés ideje 2011. 05. 04.
[17] http://nvo.ng.ru/concepts/2010-10-22/1_osk.html A letöltés ideje 2011. 05. 10.
[28] http://www.fas.org/irp/agency/oni/iran-navy.pdf A letöltés ideje 2011. 05. 03.
[29] Kiss Roland: „Irán aszimmetrikus hadviselése” In. Nemzet és biztonság 2010. március pp. 70-74.
[30] http://www.eurasianet.org/node/61798 A letöltés ideje 2011. 05. 16.
[31] http://www.63rdvfs.com/IranianNavy.html A letöltés ideje 2011. 05. 14.

Stratégiától stratégiáig. A 2009-es és 2012-es magyar katonai stratégia összehasonlító elemzése
(szerző: Csiki Tamás - Tálas Péter)
A grúz-orosz háború hatása a kelet-közép-európai biztonságfelfogásra
(szerző: Tálas Péter)
Konfliktusforrások és kiútkeresés Jemenben
(szerző: Prantner Zoltán)
Az új Nemzeti Katonai Stratégia a nemzetközi tapasztalatok tükrében
(szerző: Csiki Tamás)
Magyarország regionális érdekérvényesítési lehetőségei a Smart Defense koncepció keretében
(szerző: Budai Ádám)
NATO-NETto
A NATO védelmi minisztereinek brüsszeli találkozója
A NATO jelenleg komoly kihívásokkal néz szembe: az ukrán válság, a Közel-Kelet és Észak-Afrika instabilitása, az új afganisztáni művelet beindítása, valamint a csökkenő védelmi kiadások olyan próbatételeket jelentenek, amelyekre csak erős, egységes szövetségben adható megfelelő válasz. Február 5-én a NATO tagállamainak védelmi miniszterei ezen kihívások és a rájuk adható lehetséges válaszok megvitatására találkoztak Brüsszelben. Az eseményen a miniszterek döntöttek a tavaly szeptemberi walesi csúcstalálkozón elfogadott Készenléti Akcióterv megvalósításáról, ülésezett a NATO-Grúzia Tanács, sor került a Nukleáris Tervező Csoport ülésére, valamint kétoldalú találkozókra is. A találkozó legfontosabb eredményeként 2016-tól a NATO gyorsreagálású képessége 48-72 órán belül bevethető elemmel bővül. Emellett szintén kiemelkedő jelentőségű, hogy a szövetség állandó infrastruktúra kiépítésébe kezd a keleti tagállamok területén.

NATO-NETto Hírfigyelő - 2015. január
2015. január 1. fontos dátum volt a NATO számára, hiszen 2014 végén az afgán biztonsági erők Afganisztán egész területén átvették a biztonsági feladatok ellátását a szövetséges erőktől, ezzel pedig 13 év után végül lezárult az ISAF-misszió. Január elsejétől az új, Eltökélt Támogatás nevű kiképző és támogató művelet lesz majd az afgán erők segítségére. Mindemellett januárban két fontos esemény is történt, mely negatívan érintette az európai biztonsági környezet alakulását. Január 7-én két fegyveres férfi megtámadta a francia Charlie Hebdo szatirikus lap párizsi szerkesztőségét, 24-én pedig oroszbarát szeparatisták Grad rakétavetőkkel lőtték a délkelet-ukrajnai Mariupol lakónegyedeit. Az összesen 17 halálos áldozattal járó franciaországi terrorista akciók és a kelet-ukrajnai harcok kiújulása a NATO-val szemben álló kihívásokra is rávilágítottak.

15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
2014-ben Magyarország számos évfordulót ünnepelhetett, többek között az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez történő csatlakozásunk 15. évfordulóját. Ebből az alkalomból az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpontja azt kezdeményezte, hogy a kormányzati és nem-kormányzati, szakmai és civil szervezetek közvetítésével egykori és jelenlegi politikaformálók, valamint a döntések végrehajtásában fontos szerepet játszó személyek véleményét, a közösen elért eredményeket szélesebb körben is megismertesse 2014 folyamán. Így 2014 januárjától „15 Év – 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről” elnevezéssel a magyar NATO-tagság eredményeinek nagyobb láthatóságot biztosító interjú-sorozatot készítünk. Célunk, hogy a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont, a Magyar Atlanti Tanács és az NKE Biztonságpolitikai Szakkollégiuma közösen minél szélesebb körben, kiemelten a fiatal generáció tagjaira koncentrálva növelje az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének, valamint a magyar céloknak, tapasztalatoknak, eredményeknek az ismertségét. A rövid interjúkat 15 ismert és elismert, a kül-, biztonság- és védelempolitika szakterületén egykor vagy jelenleg is szerepet vállaló szakemberrel készítjük el – melyek közül Ön most a tizenötödiket olvashatja, amit Csiki Tamás biztonságpolitikai szakértővel, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont munkatársával készítettünk.

15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
NATO Hírfigyelő - 2014. december
A NATO külügyminisztereinek brüsszeli találkozója - 2014. december 1-3.
15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
NATO-NETto Hírfigyelő - 2014. november

Kiemelt cikkek
Nem hagyományos kihívások és kiberbiztonság - Interjú Iklódy Gáborral a NATO főtitkárának korábbi helyettesével
Az ENSZ Kongói Demokratikus Köztársaság Stabilizációs Missziójának (MONUSCO) bemutatása
A kanadai olajhomok kitermelése, mint az Amerikai Egyesült Államok energiadiverzifikációjának megoldása
Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? II. rész - A 2011-es Londoni zavargások eseményeinek értékelése és a jelen bevándorlás politika válsága
Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? I. rész - A 2011-es londoni zavargások elemzése és összehasonlítása más európai zavargásokkal
A NATO főtitkárának 2013. évi jelentése
Az Európai Tanács közös biztonság- és védelempolitikai csúcstalálkozójának háttere és eredményének értékelése
A NATO és a Smart Defence, a Smart Defence és Magyarország
Az Európai Unió bevándorláspolitikája
Európa, mint biztonságfogyasztó - Válságban az európai védelempolitika?


A biztonságpolitika.hu kiadója a Biztonságpolitikai Szakkollégium Egyesülete. © 2004-2020 minden jog fenntartva. Impresszum | Adatvédelem