biztonsagpolitika.hu Regisztráció | Bejelentkezés

Az elefántcsontparti elnökválasztás után egy évvel

2011 december 08. - 21:14 - Róna Ibolya

Megosztom a cikket:    |    |  több lehetőség...

Tíz éven keresztül Laurent Gbagbo töltötte be az elnöki pozíciót Elefántcsontparton, egészen 2010 októberéig, amikor ismételten választásokra került sor. A választások nem a leggördülékenyebben zajlottak le, mivel az ország több mint öt hónapos politikai patthelyzetbe, később polgárháborúba sodródott, mert Laurent Gbagbo nem volt hajlandó elfogadni a választási eredményeket és átadni a hatalmat utódjának, Alassane Ouattarának. Ugyanaz a politikai krízis következett be, mint tíz évvel ezelőtt, amikor Robert Guéi tábornok próbálkozott a választási eredményektől függetlenül megtartani államfői pozícióját, és nem adta át azt Laurent Gbagbonak.

 

A szavazataikat leadni várók hosszú sora (Forrás: boston.com)

 

A kezdetektől

Az ország 1960-ban függetlenedett Franciaországtól, mint gyarmatosítójától, majd első elnöke, az akan etnikumból származó Félix Houphouët-Boigny lett. Elefántcsontpart etnikailag nagyon megosztott, több mint 60 etnikum található meg az országban, de öt főbb csoport van: az akan, a kru, a déli-mande, az északi-mande és a senufo/lobi.

 

Elefántcsontpart főbb etnikai csoportjai (Forrás: geocurrents.info)

 

Az ország függetlenedését követően Nyugat-Afrika leggazdagabb országává és a világ legnagyobb kávé- és kakaóexportőrévé vált. Houphouët-Boigny halálát 1993-ban az ugyancsak akan származású Henri Konan Bédié követte, aki egészen 1999-ig gyakorolta hatalmát. Az etnikai, vallási helyzet Houphouët-Boigny elnöksége alatt sem volt a legkedvezőbb, de Bédié elnökségét követően ez még jobban kiéleződött, mivel Elefántcsontpart a vallás szempontjából is igen megosztott: az ország északi része muzulmán, déli része pedig keresztény lakta terület. Már Bédié elnöksége alatt is próbált a választásokon indulni Alassane Ouattara, de kizárták etnikai alapú kritériumokra hivatkozva – mivel édesanyja Burkina Faso-ból származott –, hogy ezzel is az elefántcsontparti nemzettudatot (ivoritié) próbálják növelni. Ezt követően 1999-ben Bédiétől katonai puccsal Robert Guéi tábornok szerezte meg a hatalmat, akinek elnöksége a 2000-ben megtartott választási folyamattal ért véget, nem akarta olyan könnyedén átadni hatalmát, de a társadalmi elégedetlenség folyamán kénytelen volt lemondani. Ezen a választáson Laurent Gbagbo és Alassane Ouattara is jelöltette magát – utóbbit a Legfelső Bíróság ismét kizárta a választásokból állampolgárságára hivatkozva –, amiből Gbagbo került ki győztesen (59%-al).

 

Laurent Gbagbo elnöksége

Ezzel megkezdődött Gbagbo tíz éven át tartó, hol békés, hol lázadásokkal, összecsapásokkal teli elnöksége. Az utóbbira példa a 2002. szeptember 18-i katonai felkelés az ország északi részén, amikor az ott élő muzulmánok fellázadtak Gbagbo ellen, és el akarták távolítani hatalmából. Ez nem sikerült, a lázadás később sok áldozatot követelő polgárháborúba torkollott, és az ország kettészakadásához vezetett.

A helyzet normalizálása érdekében 4000 francia és 6000 ENSZ katona érkezett az országba, valamint a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége is közbelépett és több éven keresztül igyekeztek megakadályozni a további vérontást. Végül 2005. április 6-án a szembenálló felek aláírtak Pretoriában egy békeegyezményt, mely a fegyveres milíciák lefegyverzéséről szólt, valamint szerepelt benne még az is, hogy valamennyi politikai vezető – köztük Alassane Ouattara is – indulhasson az októberi választásokon. Ám a helyzet nem alakult olyan könnyedén, mint ahogy azt eltervezték. A béketárgyalások megfeneklettek, aminek következtében Kofi Annan, akkori ENSZ-főtitkár bejelentette, hogy az október 30-án esedékes elnökválasztásokat el kell halasztani – ezt később Gbagbo is megerősítette – a fegyveres milíciák elmaradt fegyverletételére hivatkozva. Így az Afrikai Béke és Biztonság Tanács javasolta Gbagbo további hatalmon maradását, amit az ENSZ BT is jóváhagyott: 12 hónappal meghosszabbították elnöki pozícióját.

Hasonló helyzet következett be egy évvel később, 2006. október 31-én, amikor ismételten választásokra került volna sor, ezt viszont az ENSZ missziója (UNOCI) halasztotta el az elhúzódó választási előkészületek miatt, és 2006. október 17-én az Afrikai Unió újból 12 hónap mandátumhosszabbításra tett javaslatot Gbagbo részére, de jelentős végrehajtói jogkörtől fosztották meg a miniszterelnök javára. A megmaradt hatalmi pozíciójában Laurent Gbagbo decemberben felajánlotta az „Új Erők” vezetőjének, Guillaume Soronak a béketárgyalások folytatását, amelyet végre sikeres megállapodással tudtak lezárni. Az egyezményben megállapodtak egy új kormány létrehozásáról, aminek miniszterelnöke Soro lett, elrendelték a külföldi katonák mihamarabbi távozását az országból, és ekkor már valóban megkezdődött a fegyveres lázadók leszerelése.

 

2010 – elefántcsontparti elnökválasztás

E körülmények között tudott Gbagbo hatalmát megtartva az elnöki pozícióban maradni tíz éven keresztül, de ő maga is sejtette, hogy előbb-utóbb újból elnökválasztásra fog sor kerülni, ami 2010 októberében be is következett. Ekkor a 2005-ben megkötött egyezmény alapján etnikumtól függetlenül bárki jelöltethette magát.

A választáson 14-en indultak, az első fordulót Gbagbo, a második fordulót pedig Ouattara nyerte 54,1%-al.

 

Az októberi választások eredményei (Forrás: ivorycoastpresident.com)

 

A nemzetközi közösség úgy vélte, hogy az akkori elnök elismeri Ouattara győzelmét, és ellenállás nélkül átadja hatalmi pozícióját, ám Gbagbo elutasította a Független Választási Bizottság eredményhirdetését, ezért az Elefántcsontparti Alkotmányos Tanács előtt fellebbezett. A szervezet felülvizsgálta az ügyet, és megállapította, hogy a Választási Bizottság pár nap késéssel adta le a választási eredményeket, így azok nem tekinthetőek érvényesnek, ezért az Alkotmányos Tanács visszavonta az elsőnek meghirdetett eredmény állását, és Gbagbot nyilvánította ki győztesnek 51,5%-al. E döntés azonnali reakciójaként a Nemzetközi Közösség, az Afrikai Unió, illetve az ENSZ is határozottan lemondásra kérte fel Gbagbot, amit ő visszautasított. Ezen események sorozataként következett be, hogy Elefántcsontpartnak két államfője, velük együtt két kormánya lett, a hatalmát átadni nem akaró Laurent Gbagbo – aki megtartotta rezidenciájának az elnöki palotát – és a helyzetet elfogadni nem akaró Alassane Ouattara, aki a Golf Hotelben kényszerült elhelyezkedni.

A kilátástalan politikai helyzetre hivatkozva az ENSZ Biztonsági Tanácsa meghosszabbította az elefántcsontparti békefenntartó misszióról szóló, eredetileg 2010. december 31-ig tartó mandátumát 2011. június 30-ig. Gbagbo lemondását gazdasági szankciókkal is próbálták kikényszeríteni. December 23-án a Nyugat-Afrikai Gazdasági és Monetáris Unió Központi bankja befagyasztotta az állami számlát azért, hogy Gbagbo, mint volt elefántcsontparti elnök ne kezelhesse azt. A Gbagbo-kormány elleni nemzetközi szankciók következtében 5 nemzeti bank kényszerült bezárni, ami majdnem az elefántcsontparti pénzügyi rendszer összeomlásához vezetett. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy Abidjan és Yamoussoukro városokban lázongások törtek ki, és a két államfőt támogató erők közötti összecsapásokra is sor került 2011. február 24-én, amelyeknek két halálos áldozat és számos sebesült lett az eredménye.

 

Lázadások törtek ki Elefántcsontparton (Forrás: cnn.com)

 

Ezen felül az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság beszámolója szerint márciusig több százezer ember kényszerült otthona elhagyására és menekült a szomszédos Libériába. Az ország 2002-es helyzethez hasonlóan ismét két részre szakadt, az északira, amit Alassane Ouattarát támogató „Köztársasági Erők” tartottak kézben, illetve a délire, ami a Gbagbot támogató „Új Erők” fennhatósága alatt volt.

 

A kettészakadt ország (Forrás: bbc.co.uk)

 

Március 4-én Navi Pillay, az ENSZ Emberi Jogokért felelős Különmegbízottjának beszámolója szerint a választási patthelyzet során kirobbant zavargásoknak 2010 decembere óta körülbelül 400 ezer halálos áldozata volt.

Március közepén Ouattara az Afrikai Unióval összhangban felajánlotta a nemzeti együttműködési kormányzat, az Igazság és Megbékélési Bizottság és az egyesített fegyveres erők létrehozását, ami az utolsó esély lehetett volna Gbagbonak a politikai patthelyzet békés lezárásához, ám a még hivatalban lévő elnök továbbra sem volt hajlandó együttműködni. Így került sor az Ouattarát támogató erők részéről április 4-én Laurent Gbagbo elnöki palotájának körbevételére, aminek hatására 2 nappal később (április 6-án) Gbagbo bejelentette, hajlandó lemondani és tárgyalásokba kezdeni Ouattarával. Mindezektől függetlenül a helyzet továbbra sem változott, így április 11-én az Ouattarát támogató Köztársasági Erők az ENSZ elefántcsontparti missziójának (UNOCI) és a francia hadsereg békefenntartóinak támogatásával behatoltak az elnöki rezidenciába és elfogták Laurent Gbagbot.

 

Laurent Gbagbo és felesége elfogásuk után a Golf Hotelben (Forrás: reuters.com)

 

Alassane Ouattara a hatalmon

„A letartóztatás volt az első lépés az elefántcsontparti helyzet normalizálására, amit a közbiztonság helyreállítása fog követni” – jelentette be Ouattara pár nappal később televíziós beszédében, valamint elmondta, hogy fel fog állítani egy „Igazság és Megbékélés Bizottságot”, ami a négy hónap alatt a civil lakosság ellen elkövetett erőszakos atrocitások kapcsán fog vizsgálatokat végezni.

Mindezek után, április 22-én az Afrikai Unió visszafogadta Elefántcsontpartot rendes tagjai közé, amit még a választási konfliktusok következtében függesztettek fel, majd április 28-án újra kinyitottak a bankok a Guineai-öböl menti államban. A mihamarabbi stabilitás visszaállítása érdekében pedig az Európai Unió 180 millió eurós gyorssegélyt is megszavazott az államnak.

A polgárháborús időszak és a politikai válság lezárásával május 6-án Alassane Ouattara letette elnöki esküjét, május 21-én pedig Paul Yao Ndre, Elefántcsontpart Alkotmányozó Tanácsának elnöke hivatalosan is beiktatta Ouattarát az elnöki palotában. A beiktatási ceremónián jelen volt az ENSZ-főtitkára, Ban Ki Mun, Franciaország elnöke, Nicolas Sarkozy, valamint számos nyugat-afrikai ország államfője. Az összetűzések azonban mindezek ellenére sem fejeződtek be a Gbagbo-párti milíciák és az Ouattara hatalmát immáron legitimnek tekintő hadsereg között.

 

Alassane Ouattara hivatalos beiktatása (Forrás: voanews.com)

 

Ouattara beiktatása után, június 1-én közzé tette a kormány minisztereinek nevét.  A 36 főből álló kormány 14 Ouattara-pártiból és a koalíciós pártok tagjaiból jött létre, miniszterelnöke pedig Soro Guillaime lett. Az elefántcsontparti fegyveres erők főparancsnokának az Ouattara-párti lázadók korábbi vezetőjét, Soumaila Bakayoko-t nevezték ki, akinek sokat köszönhet Ouattara a hatalomra juttatásáért, illetve Gbagbo megbuktatásáért.

Az újonnan alakult Ouattara-kormányban a volt elnök, Laurent Gbagbo támogatói nem foglalnak helyet. Ez a képviseleti hiány néhány elemző szerint aláássa a pártok közötti erős megosztottság enyhítésére tett szándékokat, és Gbagbo-pártiakhoz való effajta hozzáállás az Ouattara által tett ígéretet teszi semmissé, miszerint elnöksége alatt egységkormányt fog létrehozni. Mások szerint viszont alkalmat ad arra, hogy a Gbagbo-párt végre igazi ellenzékké váljon.

Mindeközben a polgárháborús helyzet kialakulása miatt az országot elhagyni kényszerült elefántcsontpartiak hazaköltöztetésének szervezése is megkezdődött. Decembertől számítva a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) adatai szerint körülbelül 320 000 ember kényszerült valamelyik szomszédos országba menekülni.

 

Háborús bűnösökkel való elszámolás

A patthelyzetbe került ország válságos időszaka alatt elkövetett jogsértések kivizsgálására kérte fel a hágai Nemzetközi Büntetőbíróságot (ICC) Elefántcsontpart új elnöke. Ouattara arra kérte a bíróságot, hogy pártatlanul vizsgálják ki a tavaly decembertől elkövetett atrocitásokat, nem nézve azt, hogy a cselekményeket az őt támogató vagy a volt elnököt pártoló fegyveres alakulatok követték-e el. Mindezeken túl indítványozta, hogy Gbagbo esetét kiemelten vizsgálják meg, mivel ő több mint 3000 emberi élet kioltásáért tehető felelőssé azzal, hogy nem volt hajlandó egyből lemondani pozíciójáról tavaly novemberben.

Hosszú várakozás után végre – három hónappal később, júliusban – a Nemzetközi Büntetőbíróság is megkezdte a jogsértések kivizsgálását. Áprilistól számítva körülbelül 50 ember – főként Gbagbo-pártiak – ellen indult vizsgálat és kerültek házi őrizetbe. Az ICC jelenlétéből kifolyólag mindazok, akik valamilyen formában háborús bűnöket követtek el az országban, felelni fognak bűneikért, legalábbis sokan remélik ezt az országban. Az öldöklések azonban Gbagbo elfogása után sem hagytak alább. Több beszámoló szerint az Ouattara-párti erők többeket is kivégeztek a Gbagbot támogatók közül. Luis Moreno-Ocampo ügyész elmondása szerint az egy évvel ezelőtt elindított választási patthelyzet folyamán több mint 3000 embert megöltek, 72 ember továbbra sem került elő és 520 embert akaratuktól függetlenül tartottak fogva.

Gbagbo áprilisi letartóztatását és házi őrizetbe vételét követően augusztus 18-án végre vádat emeltek az ex-elnök és felesége ellen, de csak gazdasági bűncselekmények, fegyveres rablás, fosztogatás és sikkasztás gyanúja alapján.

 

Összegzés

 

Elefántcsontpart Nyugat-Afrika legéletképesebb gazdasági lehetőségeivel rendelkező országa a térség legnagyobb kávé- és kakaóexportőreként, azonban amíg nem rendelkezik erős, bármilyen helyzetben fellépni képes kormányzattal, addig még sok problémával kényszerül szembenézni. Ebből is jól látszik, hogy elengedhetetlen – nem csak Elefántcsontparton, hanem sok másik afrikai országban is – a demokrácia, az egyéni szabadságjogok és az állami törvények erősítése. Ez az elefántcsontparti krízis az afrikai regionális szervezeteknek is nehéz próbatételt jelentett cselekvőképességük szempontjából. Egyik szervezet sem tudott olyan erővel fellépni, ami megoldást jelentett volna az elnökválasztásból adódó problémára, megakadályozhatta volna az összecsapásokat és az emberi áldozatokat az országon belül. A vallási és etnikai megosztottság a jövőben is sok nehézséget okozhat még az országnak.

 

 


Források:

Cook, Nicolas: Cote d’Ivorie’s Post Election Crisis. http://fpc.state.gov/documents/organization/158481.pdf

Cooke, Jennifer G.: The Election Crisis in  Côte d’Ivoire.  http://csis.org/publication/election-crisis-ivory-coast

Csizmadia Sándor: Az elefántcsontparti válságfolyamat kórtana: 1990-2008. http://www.afrikatanulmanyok.hu/application/essay/609_1.pdf

Information Note on Post-Election Crisis in the Ivory Coast.: October-December 2010. http://www.ivorycoastpresident.com/documents/EXPLANATION-OF%20SITUATION-IN-COTE-D'IVOIRE.pdf

Bureau of African Affairs: Background Note: Cote d’Ivoire http://www.state.gov/r/pa/ei/bgn/2846.htm

Stearns, Scott: African Union Panel Prepares for Ivory Coast Mediation http://www.voanews.com/english/news/africa/west/African-Union-Panel-Prepares-for-Ivory-Coast-Mediation-116467823.html

Agnero, Eric: Violence escalates in Ivory Coast http://edition.cnn.com/2011/WORLD/africa/02/25/ivory.coast.violence/index.html

BBC: Ivory Coast crisis: ’Nearly 450,000 refugees’ http://www.bbc.co.uk/news/world-africa-12718544

Schlein, Lisa: UN: Ivorian Human Rights Violations Mounting http://www.voanews.com/english/news/africa/UN-Ivorian-Human-Rights-Violations-Mounting--117416588.html

Stearns, Scott: Gbagbo to Address Ivory Coast on AU Call to Cede Power http://www.voanews.com/english/news/africa/west/Gbagbo-Expected-to-Address-Ivory-Coast-on-AU-Call-to-Cede-Power-118165659.html

CNN Wire Staff: Ouattara forces say they have surrounded Ivory Coast palace http://edition.cnn.com/2011/WORLD/africa/04/04/ivory.coast.unrest/index.html

CNN Wire Staff: Gbagbo negotiating surrender, Ivory Coast foreign minister says http://edition.cnn.com/2011/WORLD/africa/04/05/ivory.coast.unrest/index.html

CNN Wire Staff: Ivory Coast president urges calm after Gbagbo is arrested http://edition.cnn.com/2011/WORLD/africa/04/11/ivory.coast.crisis/index.html

Stearns Scott: New Ivory Coast Government Calls for Truth and Reconciliation Commission http://www.voanews.com/english/news/africa/west/New-Government-Wants-Truth-and-Reconciliation-Commission-for-Ivory-Coast-120291414.html

CNN Wire Staff: African Union reinstates Ivory Coast http://edition.cnn.com/2011/WORLD/africa/04/22/ivory.coast.african.union/index.html

BBC: Ivory Coast: Banks reopen after 10-week shutdown http://www.bbc.co.uk/news/world-africa-13229502

CNN Wire Staff: Ivory Coast struggles to regain stability under new leader http://edition.cnn.com/2011/WORLD/africa/04/12/ivory.coast.crisis/index.html

Stearns, Scott: Ouattara Takes Oath of Office as Ivory Coast President http://www.voanews.com/english/news/africa/west/Ouattara-Set-to-Take-Oath-of-Office-as-Ivory-Coast-President-121384689.html

Stearns, Scott: Ivory Coast President Ouattara Formally Inaugurated http://www.voanews.com/english/news/Ouattara-Inaugurated-as-Ivory-Coast-President-122384704.html

Agnero, Eric: Ouattara names cabinet in Ivory Coast http://edition.cnn.com/2011/WORLD/africa/06/01/ivory.coast.government/index.html

Voa News: Ivory Coast Names Former Rebel as Army Leader http://www.voanews.com/english/news/africa/west/Ivory-Coast-Names-Former-Rebel-as-Army-Leader--125160684.html

Eagle, William: In Ivory Coast, Thousands of Internally Displaced People to Return Home http://www.voanews.com/english/news/africa/west/In-Ivory-Coast-Thousands-of-Internally-Displaced-People-to-Return-Home-121173729.html

CNN Wire Staff: Ouattara asks ICC to probe Ivory Coast crimes http://edition.cnn.com/2011/WORLD/africa/05/19/ivory.coast.icc/index.html

Tési Áron: Megindult az igazságszolgáltatás Elefántcsontparton http://kitekinto.hu/afrika/2011/07/05/megindult_az_igazsagszolgaltatas_elefantcsontparton/

CNN Wire Staff: ICC begins Ivory Coast war crimes investigation http://edition.cnn.com/2011/10/15/world/africa/ivory-coast-icc/index.html?iref=allsearch

Cocks, Tim: I. Coast’s Gbagbo, wife charged with economic crimes http://www.reuters.com/article/2011/08/18/ivorycoast-gbagbo-idUSL5E7JI44G20110818


Stratégiától stratégiáig. A 2009-es és 2012-es magyar katonai stratégia összehasonlító elemzése
(szerző: Csiki Tamás - Tálas Péter)
A grúz-orosz háború hatása a kelet-közép-európai biztonságfelfogásra
(szerző: Tálas Péter)
Konfliktusforrások és kiútkeresés Jemenben
(szerző: Prantner Zoltán)
Az új Nemzeti Katonai Stratégia a nemzetközi tapasztalatok tükrében
(szerző: Csiki Tamás)
Magyarország regionális érdekérvényesítési lehetőségei a Smart Defense koncepció keretében
(szerző: Budai Ádám)
NATO-NETto
A NATO védelmi minisztereinek brüsszeli találkozója
A NATO jelenleg komoly kihívásokkal néz szembe: az ukrán válság, a Közel-Kelet és Észak-Afrika instabilitása, az új afganisztáni művelet beindítása, valamint a csökkenő védelmi kiadások olyan próbatételeket jelentenek, amelyekre csak erős, egységes szövetségben adható megfelelő válasz. Február 5-én a NATO tagállamainak védelmi miniszterei ezen kihívások és a rájuk adható lehetséges válaszok megvitatására találkoztak Brüsszelben. Az eseményen a miniszterek döntöttek a tavaly szeptemberi walesi csúcstalálkozón elfogadott Készenléti Akcióterv megvalósításáról, ülésezett a NATO-Grúzia Tanács, sor került a Nukleáris Tervező Csoport ülésére, valamint kétoldalú találkozókra is. A találkozó legfontosabb eredményeként 2016-tól a NATO gyorsreagálású képessége 48-72 órán belül bevethető elemmel bővül. Emellett szintén kiemelkedő jelentőségű, hogy a szövetség állandó infrastruktúra kiépítésébe kezd a keleti tagállamok területén.

NATO-NETto Hírfigyelő - 2015. január
2015. január 1. fontos dátum volt a NATO számára, hiszen 2014 végén az afgán biztonsági erők Afganisztán egész területén átvették a biztonsági feladatok ellátását a szövetséges erőktől, ezzel pedig 13 év után végül lezárult az ISAF-misszió. Január elsejétől az új, Eltökélt Támogatás nevű kiképző és támogató művelet lesz majd az afgán erők segítségére. Mindemellett januárban két fontos esemény is történt, mely negatívan érintette az európai biztonsági környezet alakulását. Január 7-én két fegyveres férfi megtámadta a francia Charlie Hebdo szatirikus lap párizsi szerkesztőségét, 24-én pedig oroszbarát szeparatisták Grad rakétavetőkkel lőtték a délkelet-ukrajnai Mariupol lakónegyedeit. Az összesen 17 halálos áldozattal járó franciaországi terrorista akciók és a kelet-ukrajnai harcok kiújulása a NATO-val szemben álló kihívásokra is rávilágítottak.

15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
2014-ben Magyarország számos évfordulót ünnepelhetett, többek között az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez történő csatlakozásunk 15. évfordulóját. Ebből az alkalomból az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpontja azt kezdeményezte, hogy a kormányzati és nem-kormányzati, szakmai és civil szervezetek közvetítésével egykori és jelenlegi politikaformálók, valamint a döntések végrehajtásában fontos szerepet játszó személyek véleményét, a közösen elért eredményeket szélesebb körben is megismertesse 2014 folyamán. Így 2014 januárjától „15 Év – 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről” elnevezéssel a magyar NATO-tagság eredményeinek nagyobb láthatóságot biztosító interjú-sorozatot készítünk. Célunk, hogy a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont, a Magyar Atlanti Tanács és az NKE Biztonságpolitikai Szakkollégiuma közösen minél szélesebb körben, kiemelten a fiatal generáció tagjaira koncentrálva növelje az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének, valamint a magyar céloknak, tapasztalatoknak, eredményeknek az ismertségét. A rövid interjúkat 15 ismert és elismert, a kül-, biztonság- és védelempolitika szakterületén egykor vagy jelenleg is szerepet vállaló szakemberrel készítjük el – melyek közül Ön most a tizenötödiket olvashatja, amit Csiki Tamás biztonságpolitikai szakértővel, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont munkatársával készítettünk.

15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
NATO Hírfigyelő - 2014. december
A NATO külügyminisztereinek brüsszeli találkozója - 2014. december 1-3.
15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
NATO-NETto Hírfigyelő - 2014. november

Kiemelt cikkek
Nem hagyományos kihívások és kiberbiztonság - Interjú Iklódy Gáborral a NATO főtitkárának korábbi helyettesével
Az ENSZ Kongói Demokratikus Köztársaság Stabilizációs Missziójának (MONUSCO) bemutatása
A kanadai olajhomok kitermelése, mint az Amerikai Egyesült Államok energiadiverzifikációjának megoldása
Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? II. rész - A 2011-es Londoni zavargások eseményeinek értékelése és a jelen bevándorlás politika válsága
Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? I. rész - A 2011-es londoni zavargások elemzése és összehasonlítása más európai zavargásokkal
A NATO főtitkárának 2013. évi jelentése
Az Európai Tanács közös biztonság- és védelempolitikai csúcstalálkozójának háttere és eredményének értékelése
A NATO és a Smart Defence, a Smart Defence és Magyarország
Az Európai Unió bevándorláspolitikája
Európa, mint biztonságfogyasztó - Válságban az európai védelempolitika?


A biztonságpolitika.hu kiadója a Biztonságpolitikai Szakkollégium Egyesülete. © 2004-2019 minden jog fenntartva. Impresszum | Adatvédelem