biztonsagpolitika.hu Regisztráció | Bejelentkezés

Az európai rakétavédelmi rendszer I.

2011 december 20. - 17:58 - Ábrahám Gergely, Négyesi Áron

Megosztom a cikket:    |    |  több lehetőség...

Az Amerikai Egyesült Államok terve, hogy Európa egészét lefedő rakétavédelmi rendszert hozzon létre, az elmúlt években számos konfliktus forrása volt az amerikai-orosz, és általában a NATO és Oroszország közötti kapcsolatokban. A 2010-es lisszaboni csúcstalálkozó új kezdetet jelentett a kérdésben, mivel a NATO-Oroszország Tanácsban a felek megegyeztek, hogy a rakétapajzs kapcsán megvizsgálják és megvitatják az együttműködés lehetőségeit. A célkitűzések és a tervek azonban jelentősen különböztek, így a legfontosabbnak tekintett jellemzők kapcsán nem született kompromisszum.

 

A kezdetek

A rakétavédelem iránti igény nem előzmények nélküli, a kétpólusú világrendben a Szovjetunió és az Egyesült Államok között létrejött 1972-es Strategic Arms Limitation Talks (SALT) szerződés nem csak korlátozta a két nagyhatalom stratégiai ballisztikus rakétáinak a számát, hanem ezzel párhuzamosan tárgyalások folytak az ezeket elhárító technikai eszközök rendszerbe állításáról. Ez alapján létrejött az Anti-Ballistic Missile (ABM) egyezmény, amely megállapította, hogy országonként két olyan körzet hozható létre, melyet rakétavédelmi rendszerek védenek. A megállapodás értelmében a két körzet maximum 150-150 kilométer sugarú lehetett, körzetenként 100-100 indítóállással és rakétával. A szerződés leszögezte azt is, hogy az egyik körzet az ország fővárosát védheti, a másik egy szabadon választott interkontinentális ballisztikus kilövőállás fedezésére szolgálhat. Ezen kívül a szerződés engedélyezett egy harmadik körzetet, az elhárító rendszerek fejlesztésére, de itt csak 15 indítóállvány és ugyanennyi rakéta kaphatott helyet.

A körzeteket úgy kellett felállítani, hogy ne fedjék egymást és nem hozhattak létre az egész országot lefedő rendszert. 1974-ben megváltoztatták az egyezményt, és a védett területek számát egyre csökkentették. A védelmi rendszer korlátozásával szerették volna fenntartani a lehetőségét annak, hogy a két állam kölcsönösen megsemmisíthesse egymást, ezzel mintegy garantálva azt, hogy nem vetnek be egymás ellen atomfegyvereket.

Az ABM szerződést egészen 2001. október 13-ig betartotta a két nagyhatalom, ekkor az Egyesült Államok felmondta a rakétavédelmi rendszerekre vonatkozó korlátozásokat. Az egyezményből való kilépést az USA azzal indokolta, hogy a Szovjetunió szétesése óta jelentősen megváltozott a biztonsági környezet, új kihívások jelentek meg, amelyek szükségessé teszik egy az országot lefedő rakétavédelmi rendszer létrehozását. Ezen elhatározáshoz szinte bizonyosan hozzájárult a 2001. szeptember 11-i tragédia, valamint az, hogy egyre több, az Egyesült Államok szemszögéből ellenséges ország fejlesztett interkontinentális támadófegyvereket, például Irán és Észak-Korea.

Az első lépés az európai rakétapajzs felé a 2002 novemberében tartott prágai csúcstalálkozó volt. A találkozón felkértek egy műszaki szakemberekből és a védelmi szektorban tevékenykedő vállalatok képviselőiből álló csapatot, hogy megvizsgálják, létrehozható-e egy a NATO teljes területét lefedő védelmi rendszer. A megvalósíthatósági tanulmány 2006-ra készült el, és technikailag kivitelezhetőnek tartotta a ballisztikus rakéták elfogását. A tanulmányt még abban az évben a rigai csúcstalálkozón el is fogadták a NATO tagállamai.

A korszerű védelmi rendszer feladatait öt különálló csoportra osztották, amelyek az amerikai védelmi mechanizmust tükrözik. A feladatok: riasztás, felderítés, követés, feladatszabás és megsemmisítés. A riasztást a Föld körül keringő megfigyelő műholdak végzik, a mért adatokat a műhold feldolgozza és elküldi a vezetési központokba. Ezt követően a vezetési központ riasztja a rendszer többi elemét. A felderítéskor a radarok megállapítják az indítás helyét, a követés során pedig a feladat a valódi és az imitált célok elkülönítése. Az imitált célok feladata, megzavarják a felderítést és fals célpontokat adjanak a védelmi rendszereknek, így próbálva meg túlterhelni azokat. A feladatszabás része a vezetési központba beérkező adatok feldolgozása, értékelése és a célok elosztása. A fejlett számítógépek már lehetővé teszik fegyveralkalmazási terv elkészítését, ami megnöveli a rendelkezésre álló eszközök felhasználásának hatékonyságát. A megsemmisítés során indítják az ellenrakétákat. Az ellenséges célpontokat lehetőleg a világűrben érdemes megsemmisíteni, mivel a légkörbe visszatérő rakéták felrobbanása a cél felett nagy szennyezéssel jár, noha a rakéta nem csapódik be.

A tárgyalások 2008-ban Bukarestben folytatódtak, ahol a tagállamok megállapodtak, hogy az Egyesült Államok adja a technikai felszerelést a NATO többi országának.

A lehető legnagyobb védelem elérése érdekében a tervezők kétszintes szisztémát vázoltak fel. Az első szinten a hajókra telepített Aegis rakétavédelmi rendszer, valamint a Boeing 747-400 típusú repülőgépekre telepített Airbone Laser védi a szövetséges országok területét. Ezek az egységek a műholdas észlelést követően az ellenséges rakétákat a felszálló ágban semmisítenék meg. A második szint a földi telepítésű elfogórakéták, amelyek az ellenséges célpontokat a röppályájuk közepén a világűrben semmisítik meg. A szárazföldi egységeket három helyre telepítették volna. Az első az alaszkai Fort Greeley, a második a kaliforniai Vandenberg légi bázis. Napjainkra a terv ezen része megvalósult, Alaszkában már készenlétben áll 14 elfogórakéta, Kaliforniában jelenleg kettő, de 2011 végére 24  egység fog állomásozni mind a két helyen. Az eredeti tervek szerint a harmadik indítóállás létesítését 2006-ban kezdték volna a lengyelországi Redizkowoban, míg a hozzá tartozó lokátornak a csehországi Brdy-ben találtak helyet.

A tény, hogy az Egyesült Államok Oroszország közvetlen közelébe telepít rakétákat, heves reakciókat váltott ki az orosz oldalon. Annak ellenére, hogy a közép-kelet-európai elemek hivatalosan az iráni fenyegetéstől védték volna a NATO tagországokat, Vlagyimir Putyin 2006-ban bejelentette, ha a NATO nem hagy fel lengyelországi tervével, Oroszország olyan rakétákat telepít Kalinyingrádba, amelyet a NATO védelme nem tud maradéktalanul semlegesíteni. A problémákat tetézte, hogy a rakétatelepítés Csehországban a társadalom széles körű tiltakozását eredményezte.

2009-ben az USA új elnöke, Barack Obama költséghatékonysági okokra hivatkozva felmondta az együttműködést a cseh és a lengyel féllel. Mivel a rakétavédelmi rendszert kialakítását a NATO tagállamok továbbra is szükségesnek tartották, 2009-ben a Strasbourgban és Kehlben tartott csúcstalálkozón azt vitatták meg a felek, hogy milyen technikai, katonai és politikai változtatásokat hajtsanak végre.

A 2010-es lisszaboni csúcstalálkozón elfogadták Patrick O’Reilly tábornok, a NATO Rakétavédelmi Ügynöksége igazgatójának tervét a NATO egyesített rakétavédelmi rendszerről.  A tervek szerint a költségek 200 és 300 millió euró közé datálhatók, a teljes üzemképességet 2020-ra fogják elérni. A megegyezés értelmében az Egyesült Államok vállalja a nagy hatótávolságú védelmi rendszer kiépítését Európában, míg az európai tagállamok a kis hatósugarú védelmüket fejlesztik. Az új terv három különálló elemet egyesít.

Az első az európai NATO országok által 2005 óta fejlesztett aktív többrétegű ballisztikus rakéták elleni védelmi rendszer (Active Layered Theatre Ballistic Missile Defense System). A program célja eredetileg a NATO erők, valamint a fontos objektumok védelme a kis- és közepes hatótávú rakéták ellen, maximum 3000 kilométeres körben.

Az aktív többrétegű ballisztikus rakéták elleni védelmi program (továbbiakban ALTBMD) 2005-ben indult, mikor az Észak-atlanti Tanács létrehozta a végrehajtással megbízott szervezetet (Active Layered Theatre Ballistic Missile Defence Programme Management Organization).  Az ALTBMD rendszer összefogja a NATO tagországok rakétavédelmi képességeit, és egy közös parancsnokság alatt egyesíti őket. A megállapodás szerint a NATO tagországok állítják fel a korai előrejelző rendszereket és beszerzik az elfogórakétákat, míg a NATO építi fel a közös parancsnokságot. A technikai hátteret az Eurosam, a Thales, valamint az MBDA Missile System nevű vállalatok által közösen fejlesztett SAMP/T és az ASTER rakéták adják. Noha ezek még nem jutottak túl a tesztelésen, az eredmények bíztatóak. 2011. október 18-án Franciaországban sikeres tesztsorozaton esett át egy ASTER rakéta, ennek eredményeképpen Olaszország és Franciaország is jelezte, hogy nagyobb mennyiségben fog rendelni belőlük. A tervek szerint az ALTBMD 2018-ra lesz működőképes. A következő lépcső az Egyesült Államok által tervezett rakétavédelmi rendszer, mely lefedi a NATO teljes területét. A 2001-es lisszaboni NATO csúcson elfogadták a tervet, amely négy lépésben fog megvalósulni.

Az első 2012-ig bezárólag kerül végrehajtásra. Ebben a fázisban az Egyesült Államok felderítő berendezéseket telepít több NATO tagállamba, majd összekapcsolják ezeket a tagállamok rendszereivel. A tervben továbbra is fontos szerepet szánnak a légi és vízi egységeknek. Az Egyesült Államok a már említett Boeing 747-400-asokat és több hajót küld Európába, például 2011 márciusában a USS Monterey cirkáló elhagyta Norfolkot, hogy a Földközi-tengeren őrjáratozzon a fedélzetén lévő Aegis rakétavédelmi rendszerrel, ezáltal  biztosítsa Európa déli partvidékét. A második szakasz során, amely 2012-2015-ig tart majd, a most fejlesztés alatt álló rakétákat telepítik Európa kijelölt országaiba. A 2015-18-ig tartó harmadik szakaszban a rendszer üzembe állítása és tesztelése kerül sorra. A negyedik szakaszban (2018-2020-ig) a NATO szeretné felfejleszteni a rakétavédelmi rendszerét arra a szintre, hogy valamennyi ismert fenyegetés ellen védelmet nyújtson. Ennek érdekében az Egyesült Államok lecseréli a jelenlegi SM-3-as rakétáit 2018-tól SM-3B, majd 2020-tól SM-3C típusúra.

A cseh együttműködés felmondása után, az új terv szerint Törökországban, Bulgáriában, Romániában, és Lengyelországban lesznek a kilövőállások. Ellen Tauscher az Egyesült Államok Fegyverzetellenőrzési és Nemzetközi Biztonsági Ügyek Államtitkára elmondta, hogy az első körben Romániába telepítik az SM-3 típusú elfogórakétákat 2015-ig, amihez a román kormány beleegyezését adta. A további jó hír, hogy Lengyelországgal is létrejött a megállapodás, mely a tervek szerint 2018-ra meg is valósul, ugyanakkor Bulgáriával és Törökországgal még csak tárgyalások folynak a lehetséges helyszínekről. Az európai rakétavédelmi rendszer harmadik fontos tényezője a NATO és Oroszország közti megállapodás.

 

A lisszaboni csúcstalálkozó

A 2010. november 20-i lisszaboni csúcstalálkozó új keretet adott az európai rakétavédelmi rendszernek, mivel a NATO és Oroszország is kijelentette, hogy az együttműködés lehetőségeit megvizsgálják és megvitatják. A NATO tagállamok korábban már megegyeztek egy olyan programban, amely alapján kifejlesztik és elhelyezik a ballisztikus rakétatámadások elleni védelmi rendszerüket saját területükön. Anders Fogh Rasmussen, a NATO főtitkára azt nyilatkozta, a hosszú ideje kiegyensúlyozatlan kapcsolatban új kezdetre van szükség Oroszországgal. A főtitkár hozzátette, az Egyesült Államok és Oroszország is túllépett a hidegháborús korszakon és írásban is kijelentették, nem jelentenek fenyegetést többé egymásra nézve.

A csúcstalálkozón a felek megállapodtak, hogy növelik az együttműködést a terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek elterjedése, a kalózkodás és a kábítószer-kereskedelem elleni harcban. Dmitrij Medvegyev orosz elnök ugyanakkor hangsúlyozta, országát egyenrangú félnek kell tekinteni az európai rakétapajzs-projektben.

 

A 2010-es lisszaboni csúcstalálkozó keretében összeült a NATO-Oroszország Tanács (Forrás: nato.int)

 

A csúcstalálkozón fontos eredménye volt az új START egyezmény létrehozása az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország között. A szerződés szerint mindkét fél tovább csökkenti nukleáris fegyverarzenálját: a nukleáris robbanófejek mennyiségét 1550 darabra, a hordozórakéták mennyiségét pedig 800 darabra szorítja vissza.

Az európai rakétavédelmi rendszer az iráni és az észak-koreai nukleáris töltettel rendelkező ballisztikus rakétáktól védené meg Európát. A NATO szemszögéből geostratégiailag elérhető Irán a balti tagországokon vagy Törökországon keresztül, viszont Észak-Korea földrajzilag messze található, ezért is lenne szükség az orosz együttműködésre, ami egyre több problémába ütközik.

Oroszország alapvetően két folyamatra összpontosít: az egyik a jogi garancia kérdése, hogy a rakétavédelmi pajzsot a NATO, illetve az USA nem fordítja ellene. A NATO-Oroszország Tanács júniusi találkozóján a szövetség részvevői ismét elutasították egyrészt az orosz előterjesztést, amely a  közös rakétavédelmi rendszer létrehozását szorgalmazta,  másrészt a biztonsági garancia írásba adását.

Az orosz védelmi miniszter, Anatolij Szergyukov csalódottan jelentette ki, Oroszország félelmei nem oszlottak el. Elmondta, a NATO hallani sem akar az orosz előterjesztésről és szerinte, ha ez így marad, akkor 2020-ig Európában olyan rakétavédelmi rendszer épülhet, amely semlegesítheti az orosz stratégiai potenciált. Elsősorban az Egyesült Államok a projektben birtokolt pozíciójának tulajdonította a helyzet kialakulását. Hozzátette, bár vannak országok, amelyek megértik az orosz fél aggodalmát és támogatásukról biztosítják a Föderációt, mégis elképzelhető, hogy a szövetség nem ad más lehetőséget Oroszországnak, és a fegyverkezési versenyhez való visszatérés elkerülhetetlenné válhat.

Az Oroszországi Föderáció azért tart ettől a lépéstől, mert szerintük így a „Nyugat” sakkban tarthatja Oroszországot, stratégiailag gyengítheti a nukleáris elrettentő képességét. Körülbelül fél évvel a lisszaboni csúcstalálkozó után, júniusban, Anders F. Rasmussen azt nyilatkozta, hogy a washingtoni 5. cikkely alapján a NATO nem biztosíthatja Oroszország biztonságát, mivel Oroszország nem a szervezet tagja. Ugyanakkor hozzátette, Oroszországnak a garancia helyett be kell érnie a részvétellel, valamint a nyitott és őszinte együttműködéssel. A dán politikus megerősítette a Szövetség álláspontját, miszerint az európai rakétavédelmi rendszer nem fog Oroszország ellen irányulni, így nem kell ellenlépéseket fontolgatniuk. Továbbá határozottan kijelentette, a NATO nem fogja feladni a terveit az orosz kifogások miatt. Ha a folyamatok így haladnak, Oroszországot rövid időn belül olyan országok veszik majd körbe, amelyekben az USA rakétaelhárító elemeket telepített, azaz Lengyelország, Románia, Bulgária. Időközben Törökország is csatlakozott a projekthez és Ukrajna is érdeklődik.

A másik lényeges elem Oroszország számára, hogy egyenlő félként tekintsenek rá a rakétavédelem kérdéskörében. Az Oroszországi Föderáció Fegyveres Erőinek vezérkari főnöke, Nyikolaj Makarov tábornok elmondta, a rakétavédelem kérdéseit orosz szakértőkkel is meg kell vitatni. Januárban a NATO-Oroszország Tanács találkozóján hangsúlyozta, a közös munka lényege, hogy orosz részről szakértők vegyenek részt az európai rakétavédelem architektúrájának kidolgozásában. Ebből is az figyelhető meg, hogy Oroszország a projektben meg akarja szilárdítani a szerepét. További ütközési pont Oroszország előterjesztése, mely szerint egy egységes rakétavédelmi hálózat jönne létre közös alapokon, közös döntésekkel. Ezzel ellentétben a NATO két külön rendszer megalkotását preferálná, amelyek között folyamatos információcsere zajlana. Makarov szerint ez elfogadhatatlan, mert Oroszország tisztán bele akar látni a részletekbe, látni akarja a rakétavédelmi rendszer szándékát, amelyben komoly szerepe van. Nyilván, ha két független rendszer jönne létre, a felek csak olyan információt osztanának meg egymással, amilyet akarnak, így viszont semmilyen részletet sem titkolhatnának el egymás elől.

Az év elején a NATO Ukrajnával is megbeszéléseket folytatott az ország rakétavédelmi rendszerbe való bevonásának lehetőségéről. Rasmussen NATO főtitkár és Konsztantyin Griscsenko ukrán külügyminiszter megvitatták és analizálták Ukrajna lehetséges álláspontját az együttműködés kapcsán.

Romániában és Törökországban ez év szeptemberében komoly folyamatok indultak el. Traian Basescu, román elnök szeptember 13-án, Washingtonban beleegyezett, hogy az Egyesült Államok rakétaelhárító elemeket telepítsen román területeken. A szerződés szerint SM-3 ballisztikus rakétavédelmi rendszer kerül elhelyezésre a dél-romániai Deveselu településen. A további információk alapján az Egyesült Államok kizárólagos parancsadási joggal rendelkezik majd a rendszer felett, valamint 500 fős amerikai katonai személyzetet helyeznek el a fent említett bázison. Oroszország negatívan reagált az eseményekre, és kifogásolta, hogy a Szövetség a beleegyezése nélkül az orosz határok közelében rakétavédelmi rendszereket telepít. Az említett rakéták hatótávolsága meghaladhatja az 1000 km-t, így csapást mérhetnek az uráli régióra és valóban fenyegetést jelenthetnek az orosz stratégia nukleáris erőkre.

Törökország is megegyezett a NATO-val, hogy délkeleti területére egy figyelmeztető radarrendszert telepítenek a rakétapajzs részeként, amely a szomszédos iráni ballisztikus rakétafenyegetésre koncentrálna. A radart a Malatya tartományban lévő Kürecik katonai területen építenék fel, 696 km-re nyugatra fekszik az iráni határtól. Irán ugyan figyelmeztette Törökországot, hogy a radar telepítése felerősítheti a helyi konfliktusokat, de Selcuk Unal, a török külügyminisztérium szóvivője elmondta, minden jogi dokumentummal rendelkeznek, továbbá közölte, Törökország kitart az álláspontja mellett, miszerint a rakétavédelmi pajzs alapvetően egyik ország ellen sem irányul. A Pentagon szóvivője, Dave Lapan szerint a radar még az év vége előtt felépül Kürecikben.

A NATO terveinek megfelelően az amerikai elfogórakéták és radarok korlátozott rendszere már telepítésre került Európában – beleértve a romániai, a lengyelországi rakétákat és a törökországi radart – és a későbbiekben létrejön a teljes rendszer, amely képes lesz megvédeni minden NATO országot egy közepes-hatótávolságú rakétatámadás ellen.

Elemzés szempontjából – geopolitikailag – háromfelé lehetne osztani a térséget, amely érintett a rakétapajzsban. A főszereplő az Egyesült Államok, amely mindenképp véghez akarja vinni a tervét és úgy tűnik, Oroszországnak is csak másodlagos szerepet szán. A második terület maga Európa, vagyis a NATO európai tagállamai, amelyek Rasmussen vezetésével békét szeretnének teremteni a két oldal között. A főtitkár többször is hangsúlyozta, bár vannak nehézségek, a NATO és Oroszország közötti kapcsolat fejlődést mutat a rakétavédelem területén. A harmadik fél pedig az Oroszországi Föderáció, amely szeretne részt venni a projektben, de mindenképpen ragaszkodik saját álláspontjaihoz, azaz a garancia és az egyenlőség eléréséhez.

2011 májusában az orosz katonai vezetők azt nyilatkozták, szerintük 2015 után Oroszország nem lesz képes nukleáris csapást mérni a Nyugatra, mert a tervezett amerikai rakétapajzs addigra képes lesz semlegesíteni az orosz rakétákat. Ez alapjaiban rendítené meg a hidegháború alatt kialakított, és a posztbipoláris világban is fennálló stratégiai egyensúlyt az Egyesült Államok és Oroszország között.  Andrej Tretyak orosz tábornok véleménye szerint ezzel veszélybe kerül Oroszország visszatartó ereje.

Bár úgy tűnik, néhány orosz politikus nyitna a Nyugat felé, több katonatiszt és szakértő mégis aggódik. Sokan még a hidegháborús erőviszonyokat akarják fenntartani, annak ellenére, hogy világos, így nem lehet nyílt kapcsolatot létesíteni, főleg egy olyan kényes témában, mint a rakétavédelmi pajzs.

 

Az orosz nukleáris csapásmérő-képesség, amelyet Moszkva félt, az illusztráció alapján nem kerülne veszélybe a rakétapajzs miatt (Forrás: closingvelocity.typepad.com)

 

A Medvegyev által kijelentett „egyenlő fél” kifejezést később Szergej Ivanov, miniszterelnök-helyettes tisztázta. Azt jelenti, hogy ha egy támadás esetén az elfogórakétát bárhonnan – Oroszországból, Lengyelországból vagy Nagy-Britanniából – elindíthatják, abba Oroszországnak is bele kell egyeznie. Ez viszont kétfajta ellenőrzést igényel, egyet a NATO és egyet Oroszország oldalán. Mindezt számos nyugati diplomata és katonai forrás komolytalannak tartotta. Egy európai katonai forrás – névtelenséget kérve – elmondta, hogy valószínűleg egy amerikai NATO ezredes hatáskörébe tartozik majd a rendszer egésze. Azzal magyarázta ezt a feltételezést, hogy amikor egy ellenséges rakéta a levegőben van, úton Európa felé, nem lehet összehívni egy tanácsot a történtek megvitatására, hanem minél hamarabb semlegesíteni kell azt. Ez a fajta európai rakétapajzs, amit Obama elképzel, lefokozná Oroszországot második vonalbeli nukleáris erővé, amely így képtelen lenne elindítani egy csapást a kontinensen keresztül a Nyugat felé. Ebből kiderül, hogy a NATO nem akar egyenlő félként tekinteni Oroszországra és nem akar vele közös rendszert kialakítani. Konstyantyin Sivkov, a Geopolitikai Problémák Akadémiájának elnökhelyettese egészen nagy távlatokban jellemezte a kialakult helyzetet. Szerinte Rasmussen szavai azt jelentik, hogy Oroszországnak nem a „hideg”, hanem a „forró” háborúra kell felkészülnie, és a NATO-nak azért van szüksége rakétavédelemre Oroszország határainál, hogy ezzel nyomást gyakoroljon az Oroszországi Föderációra, valamint semlegesíteni akarja az orosz nukleáris képességeket. Véleménye szerint a háttérben más mozgatórugók is lehetnek, például, hogy a Nyugat a fő vetélytársától, a BRICS-től tarthat (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrika) és megpróbálja a BRICS egységét megosztani. A katonai szakértő szerint egy a Nyugatot és a BRICS országait is érintő globális konfliktus esetén Oroszországnak döntenie kell, melyik oldalon áll. Ha úgy dönt, hogy a BRICS oldalán, akkor ez azt eredményezné, hogy Eurázsiában geopolitikailag és részben nukleáris értelembe is egyedül lenne. Szerinte, ha a NATO képes megosztani a blokkot, akkor a szárazföldön nem jöhetne létre egység, a tengereket pedig a Nyugat uralná.

Pavel Zolotarev, az Orosz Tudományos Akadémia USA- és Kanada-tanulmányok Intézetének igazgató-helyettese sincs túl jó véleménnyel a folyamatokról. Elmondta, hogy az Egyesült Államok és a NATO eredetileg nem szándékozott kiépíteni közös rakétaelhárítási rendszert Oroszországgal, továbbá a NATO új fogalmának nyilvánosságra hozásánál Oroszországot nem említették egyik közös rakétavédelmi projektben sem, sőt egy ilyen rendszer létrehozása ellentétben van a Washingtoni Szerződés 5. cikkelyével. Megemlítette, hogy néhány nagyhatalmi országnak érdeke lehet Oroszország bevonása egy nagyméretű katonai fegyverkezésbe, hogy aláássa annak gazdaságát, illetve, hogy a NATO rakétavédelmi rendszer fejlesztésére válaszolva Oroszországnak nem kellene ész nélkül megnövelni katonai kiadásait. A szakértő két fő kategóriára osztotta a lehetséges orosz válaszlépéseket. Az első a katonai-technikai rész, amelyről kifejtette, a nukleáris fegyverek nem háborús fegyverek, hanem a politikai harc fegyverei, és hogy Oroszország nem fektethet be csak ebbe, viszont semmiképp sem szabad elfeledkeznie róla. Helyette a modern, precíziós fegyverek fejlesztését részesíti előnyben, mert szerinte a jelenlegi helyzet is ezt igényli.

Második kategóriaként a diplomáciai tevékenységet emelte ki. Ez alapján Oroszországnak meg kellene győznie a NATO partnereket, hogy a rakétavédelem egyes elemeit vegyék ki a projektből és segítsék elő az együttműködést. Szerinte a két tevékenységkör együttesen meghozhatja a kívánt eredményeket.

Látható, hogy az európai rakétavédelmi rendszer kérdésköre rengeteg problémát vet fel. Az Egyesült Államok és a NATO minél hamarabb véghez akarja vinni koncepcióját, az oroszoknak viszont komoly igényeik vannak a projekttel kapcsolatban. A kezdeti pozitív hozzáállás után, amely érezhető volt a 2010-es lisszaboni csúcstalálkozón, lassan-lassan elhidegültek a felek, az elmúlt hónapokban pedig Oroszország olyan lépésekre szánta el magát, amelyek végleg lehetetlenné tehetik a korábban remélt együttműködés megvalósulását.

 

Következő cikkünkben bemutatjuk az októberben történt retorikai váltás részleteit, Oroszország jelenlegi álláspontját és intézkedéseit, és azok várható következményeit.

 

 


Források:

Nato and Russia promise 'fresh start' at Lisbon summit http://www.bbc.co.uk/news/world-europe-11799097

Russia 'to work with Nato on missile defence shield' http://www.bbc.co.uk/news/world-europe-11803931

Russia Wants a Finger on Europe's Nuclear Shield http://www.time.com/time/world/article/0,8599,2073757,00.html#ixzz1cNzgDxfg

No Europe missile shield without Russia – Medvedev http://english.ruvr.ru/2011/05/15/50319814.html

Russia frowns at US-Romania missile shield agreement http://www.euractiv.com/global-europe/russia-frowns-us-romania-missile-shield-agreement-news-507606

Turkey to site Nato missile shield radar in its south-east http://www.guardian.co.uk/world/2011/sep/14/turkey-nato-missile-shield-radar

Russia insists on equal part in European missile defense http://en.rian.ru/mlitary_news/20110127/162324376.html

Ukraine 'interested' in European missile defense - NATO chief http://en.rian.ru/world/20110224/162740707.html

NATO threatens Russia with its missile defense system http://english.pravda.ru/world/europe/10-06-2011/118167-nato_russia-0/

U.S. missile defense in Europe 'real threat' to Russia - General Staff http://en.rian.ru/russia/20110520/164133194.html

NATO-Russia set on path towards strategic partnership http://www.nato.int/cps/en/natolive/news_68876.htm

New Russia-U.S. arms reduction treaty http://en.rian.ru/infographics/20100405/158439571.html

U.S. Taps Romania for Missile Defense http://www.armscontrol.org/act/2010_03/MissileDefense

Why Obama dropped European missile defense shield http://www.csmonitor.com/USA/Foreign-Policy/2009/0917/p02s13-usfp.html

Missile defence http://www.nato.int/cps/en/natolive/topics_49635.htm

NATO 'welcomes' Romania agreement to host U.S. interceptors http://en.beta.rian.ru/world/20110914/166832331.html

NATO welcomes U.S.-Polish start of missile defense agreement http://en.beta.rian.ru/mlitary_news/20110916/166891921.html

Koós Gábor, Szternák György (20011): Az európai rakétavédelem politikai és katona-technikai háttere, Sereg szemle 2011. április, p. 31-49

Koós Gábor, Szternák György (2011): Az európai rakétavédelmi rendszer háttere


Stratégiától stratégiáig. A 2009-es és 2012-es magyar katonai stratégia összehasonlító elemzése
(szerző: Csiki Tamás - Tálas Péter)
A grúz-orosz háború hatása a kelet-közép-európai biztonságfelfogásra
(szerző: Tálas Péter)
Konfliktusforrások és kiútkeresés Jemenben
(szerző: Prantner Zoltán)
Az új Nemzeti Katonai Stratégia a nemzetközi tapasztalatok tükrében
(szerző: Csiki Tamás)
Magyarország regionális érdekérvényesítési lehetőségei a Smart Defense koncepció keretében
(szerző: Budai Ádám)
NATO-NETto
A NATO védelmi minisztereinek brüsszeli találkozója
A NATO jelenleg komoly kihívásokkal néz szembe: az ukrán válság, a Közel-Kelet és Észak-Afrika instabilitása, az új afganisztáni művelet beindítása, valamint a csökkenő védelmi kiadások olyan próbatételeket jelentenek, amelyekre csak erős, egységes szövetségben adható megfelelő válasz. Február 5-én a NATO tagállamainak védelmi miniszterei ezen kihívások és a rájuk adható lehetséges válaszok megvitatására találkoztak Brüsszelben. Az eseményen a miniszterek döntöttek a tavaly szeptemberi walesi csúcstalálkozón elfogadott Készenléti Akcióterv megvalósításáról, ülésezett a NATO-Grúzia Tanács, sor került a Nukleáris Tervező Csoport ülésére, valamint kétoldalú találkozókra is. A találkozó legfontosabb eredményeként 2016-tól a NATO gyorsreagálású képessége 48-72 órán belül bevethető elemmel bővül. Emellett szintén kiemelkedő jelentőségű, hogy a szövetség állandó infrastruktúra kiépítésébe kezd a keleti tagállamok területén.

NATO-NETto Hírfigyelő - 2015. január
2015. január 1. fontos dátum volt a NATO számára, hiszen 2014 végén az afgán biztonsági erők Afganisztán egész területén átvették a biztonsági feladatok ellátását a szövetséges erőktől, ezzel pedig 13 év után végül lezárult az ISAF-misszió. Január elsejétől az új, Eltökélt Támogatás nevű kiképző és támogató művelet lesz majd az afgán erők segítségére. Mindemellett januárban két fontos esemény is történt, mely negatívan érintette az európai biztonsági környezet alakulását. Január 7-én két fegyveres férfi megtámadta a francia Charlie Hebdo szatirikus lap párizsi szerkesztőségét, 24-én pedig oroszbarát szeparatisták Grad rakétavetőkkel lőtték a délkelet-ukrajnai Mariupol lakónegyedeit. Az összesen 17 halálos áldozattal járó franciaországi terrorista akciók és a kelet-ukrajnai harcok kiújulása a NATO-val szemben álló kihívásokra is rávilágítottak.

15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
2014-ben Magyarország számos évfordulót ünnepelhetett, többek között az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez történő csatlakozásunk 15. évfordulóját. Ebből az alkalomból az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpontja azt kezdeményezte, hogy a kormányzati és nem-kormányzati, szakmai és civil szervezetek közvetítésével egykori és jelenlegi politikaformálók, valamint a döntések végrehajtásában fontos szerepet játszó személyek véleményét, a közösen elért eredményeket szélesebb körben is megismertesse 2014 folyamán. Így 2014 januárjától „15 Év – 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről” elnevezéssel a magyar NATO-tagság eredményeinek nagyobb láthatóságot biztosító interjú-sorozatot készítünk. Célunk, hogy a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont, a Magyar Atlanti Tanács és az NKE Biztonságpolitikai Szakkollégiuma közösen minél szélesebb körben, kiemelten a fiatal generáció tagjaira koncentrálva növelje az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének, valamint a magyar céloknak, tapasztalatoknak, eredményeknek az ismertségét. A rövid interjúkat 15 ismert és elismert, a kül-, biztonság- és védelempolitika szakterületén egykor vagy jelenleg is szerepet vállaló szakemberrel készítjük el – melyek közül Ön most a tizenötödiket olvashatja, amit Csiki Tamás biztonságpolitikai szakértővel, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont munkatársával készítettünk.

15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
NATO Hírfigyelő - 2014. december
A NATO külügyminisztereinek brüsszeli találkozója - 2014. december 1-3.
15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
NATO-NETto Hírfigyelő - 2014. november

Kiemelt cikkek
Nem hagyományos kihívások és kiberbiztonság - Interjú Iklódy Gáborral a NATO főtitkárának korábbi helyettesével
Az ENSZ Kongói Demokratikus Köztársaság Stabilizációs Missziójának (MONUSCO) bemutatása
A kanadai olajhomok kitermelése, mint az Amerikai Egyesült Államok energiadiverzifikációjának megoldása
Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? II. rész - A 2011-es Londoni zavargások eseményeinek értékelése és a jelen bevándorlás politika válsága
Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? I. rész - A 2011-es londoni zavargások elemzése és összehasonlítása más európai zavargásokkal
A NATO főtitkárának 2013. évi jelentése
Az Európai Tanács közös biztonság- és védelempolitikai csúcstalálkozójának háttere és eredményének értékelése
A NATO és a Smart Defence, a Smart Defence és Magyarország
Az Európai Unió bevándorláspolitikája
Európa, mint biztonságfogyasztó - Válságban az európai védelempolitika?


A biztonságpolitika.hu kiadója a Biztonságpolitikai Szakkollégium Egyesülete. © 2004-2019 minden jog fenntartva. Impresszum | Adatvédelem