biztonsagpolitika.hu Regisztráció | Bejelentkezés

Románia és a NATO: A különleges partner

2012 július 31. - 00:17 - Varga Ádám

Megosztom a cikket:    |    |  több lehetőség...

Az Egyesült Államok európai geostratégiai jelenléte és érdekérvényesítési képessége szempontjából néhány irányában erősen elkötelezett európai államra – térségünkben Lengyelországra és Romániára – támaszkodhat közel két évtizede. Ez az erős transzatlanti kapocs a NATO-n belül is hangsúlyos, és különösen Románia minden tekintetben igyekszik megfelelni a „különleges partner” megítélésnek, legyen szó az európai rakétavédelmi rendszerről, az afganisztáni vagy a líbiai szerepvállalásról. Cikkünk azt a folyamatot mutatja be, melynek eredményeképpen Románia a térség valamennyi NATO-tagállama közül a leginkább elkötelezett szövetségessé vált.

 

Út a NATO tagsághoz

A román külpolitika 1991-ben vette fel a kapcsolatot a NATO-val, amikor Manfréd Wörner akkori NATO főtitkár Petre Roman, Románia akkori miniszterelnöke meghívására Bukarestbe látogatott. Ugyanebben az évben Adrian Nastase részt vett az Észak-atlanti Együttműködési Tanács (EACC) első ülésén. Azt, hogy Románia csatlakozni kíván a NATO-hoz, Iliescu akkori elnök jelentette be 1993. februári brüsszeli látogatásán, majd a NATO-hoz való csatlakozás az ország fő külpolitikai célkitűzésévé válva még az EU-csatlakozásnál is kiemeltebb figyelmet kapott (részben a „könnyebben teljesíthető”, kevesebb kulturális kérdést felvető jellege miatt).

Bukarest 1994-ig elsősorban politikai nyilatkozatok formájában „tett lépéseket” a NATO-csatlakozás érdekében, tényleges politikai és szervezeti átalakításokra csak azt követően került sor, hogy az ország (a közép- és kelet-európai államok közül elsőként) aláírta a NATO Békepartnerségi Megállapodást (Partnership for Peace, PfP), illetőleg az ahhoz kapcsolódó Egyéni Partnerségi Programot (Individual Partnership Program, IPP).

A legjelentősebb változásokra Emil Constantinescu elnökké választását, illetőleg a liberális kormányzat hatalomra kerülését követően került sor, 1996-ban és azt követően. Adrian Severin akkori külügyminiszter kijelentette, hogy Romániának meg kell győznie a NATO-t arról, hogy aktív szereplője a regionális béke és biztonság fenntartásának, nem pedig egy törékeny régió törékeny szereplője. A Legfelsőbb Védelmi Tanács még ebben az évben elfogadta az ország NATO-csatlakozását meghatározó két alapdokumentumot. („Strategia României pentru aderarea la NATO,” és „Document de poziţie al României”)

Az ország hivatalosan 1996. április 2-án kérte felvételét a szervezetbe, de ekkor még csak Franciaország támogatta komolyan a román NATO-csatlakozást, javarészt a régi baráti kapcsolatra való tekintettel, illetőleg abból a megfontolásból, hogy Románia tovább erősítheti a francia álláspontot a NATO-n belül. Párizsban azonban nem számoltak a román külpolitika erősen atlantista irányvonalával, ami hamarosan több kérdésben is szembeállította a két országot, (napjainkra jelentősen befolyásolva ezzel az EU-n belüli együttműködésüket is).

Az 1997-es madridi csúcson Romániát Franciaország támogatása és az addigi erőfeszítések, továbbá a csúcstalálkozót megelőző agresszív diplomáciai lépések ellenére, nem nevezték meg a csatlakozó országok sorában, részben katonai és politikai felkészületlensége, különböző kisebbségi és emberi jogi problémák, valamint határviták miatt, részben pedig a posztkommunista elitnek a volt Szovjetunió politikai elitjével ápolt túlságosan jó kapcsolatai és ez által a szovjet/orosz érdekszférába való vélt tartozás miatt. Az elutasításhoz hozzájárultak Oroszországnak a NATO kibővítésével kapcsolatos aggodalmai is – de a szervezet ugyanakkor egyértelművé tette, hogy a következő bővítési körben Romániának jó esélyei vannak a tagság elnyerésére.

A madridi elutasítás ellenére (helyesebben, éppen elkötelezettségének további bizonyítására) Bukarest továbbra is aktívan támogatta a szervezet tevékenységét, illetőleg a különböző regionális együttműködési szervezeteket:

 

  • 1999-ben a Szerbia elleni hadműveletekhez átengedte légterét (ezzel némileg ellensúlyozva, hogy 1992 és 1995 között a Jugoszlávia elleni embargót nem sikerült maradéktalanul betartatnia);
  • az elsők között csatlakozott a 2001. szeptember 11. utáni terrorizmusellenes harchoz, harcoló alakulatokat küldve Afganisztánba, majd Irakba is;
  • az ENSZ égisze alatt tevékenykedő egyéb békefenntartó egységekbe is katonákat küldött, így román katonák vannak Bosznia-Hercegovinában és Koszovóban is, de részt vett az angolai és albániai missziókban is;
  • aktívan részt vett és vesz a délkelet-európai együttműködés újraélesztésében és működtetésében a multilaterális párbeszéd, elsősorban a South East European Co-operation Process (SEECP) és a Stability Pact for South Eastern Europe (SPSEE) keretében, de itt kell megemlíteni a Southeast European Co-operative Initiative (SECI), a CEFTA és a CEI működését is.

 

Az 1999 áprilisában Washingtonban megrendezett csúcstalálkozón nyilvánosságra hozták a lehetséges további tagjelöltek sorát, élükön Romániával, illetőleg elfogadásra került a Tagsági Akcióterv (Membership Action Plan, MAP), amely a PfP-vel együtt Románia legerősebb eszköze lett a tagság elnyerésére, mivel a védelmi kérdések mellett számos gazdasági, biztonsági és jogi kérdést is érintett, illetőleg évenkénti jelentéseket vezetett be ezeken a területeken.

A délkelet-európai együttműködésben betöltött vezető és kezdeményező szerep megmutatta az ország hajlandóságát az együttműködésre és a jogelvek elfogadására, lendületet adva Románia nyugati elfogadásához. A 2001. szeptember 11-ét követően megváltozott nemzetközi biztonsági környezetben Románia törekvéseit végre siker koronázta. A prágai NATO csúcson Románia is meghívást kapott a szervezethez való csatlakozásra, így 2004. március 29-e óta a NATO teljes jogú tagja.

 

Románia és a fekete-tengeri térség: Bukarest, mint NATO-híd a régióban

Az ország földrajzi helyzetéből adódóan a fekete-tengeri térség biztonsága és stabilitása a román külpolitika egyik prioritása (amely a 2006-os román nemzetbiztonsági stratégiában is megfogalmazásra került), ennek érdekében az egyik legfőbb célkitűzése a térség euro-atlanti kapcsolati rendszerbe való integrálása a regionális együttműködés szorgalmazásával, illetőleg a különböző európai intézmények működésének támogatásával. Ez természetesen tovább erősítené az ország stratégiai pozícióját is, hiszen (ahogyan azt a NATO történetében első alkalommal, a 2004-es isztambuli csúcstalálkozón, majd később a 2006-os rigai, 2008-as bukaresti, 2009-es strasbourg/kehli vagy a 2010-es lisszaboni deklarációban is leszögezték) a Fekete-tenger térsége kiemelten fontos az euro-atlanti biztonság szempontjából.

A NATO számára a térség azért is jelentős, mert egyszerre vannak jelen NATO-tagállamok, NATO-aspiráns országok, partnerországok és olyan államok, melyek ellenzik a NATO keleti terjeszkedését. A demokratikus és a hatékony biztonsági szervezetek és intézmények fejlesztése ebben a térségben ezért kiemelt fontosságú a szövetség számára. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy a Fekete-tengeren keresztül vezet a legrövidebb út Közép-Ázsia energiakészletei és ásványkincsei felé; továbbá a régió közvetlen érintkezésben van a Közel-Kelettel – a térség kiválóan alkalmas katonai, békefenntartó vagy újjáépítési műveletek indítására a szélesebb értelemben vett Közel-Keleten (ebből a szempontból ideérve Afganisztánt és Iránt is).

A regionális középhatalmi státuszra való törekvés a kezdetektől az egyik legmeghatározóbb eleme a román külpolitikának. Bukarest a szigorú külpolitikáján keresztül akarta megvalósítani azt a képességét, hogy összekötő kapocsként szolgáljon egyfelől a Balkán és a Fekete-tenger térsége, másfelől az euro-atlanti intézmények között; ezáltal magát a regionális biztonság szolgáltatójaként és nem pedig „fogyasztójaként” feltüntetve. Ez a külpolitikai gondolat, – amely számos terülten meghatározta a román külpolitika aktivitását – egyre fontosabb céljává vált Romániának, egyfajta eszközként jelenve meg céljai eléréséhez. Az EU keretein belül a Fekete-tengeri Szinergia (és általában véve az EU szomszédságpolitikája) támogatásával, a keleti irányú további bővítéssel szembeni európai ellenérzéseket érzékelve újfajta együttműködési paradigma kialakításának szorgalmazásával (nem kizárva a további bővítés lehetőségét); a NATO keretein belül a szervezet aktív jelenlétének sürgetésével igyekszik biztosítani azt.

Kihasználva házigazda pozícióját, Románia elérte, hogy a 2008-as bukaresti csúcstalálkozó zárónyilatkozatában egy egész bekezdést „biztosítsanak” a Fekete-tenger térségének, amelyben a tagországok kinyilvánítják a fekete-tengeri térség fontosságát az euro-atlanti biztonság szempontjából, illetőleg megerősítik a szövetség elkötelezettségét, miszerint: „továbbra is, szükség szerint, támogassák a regionális prioritások által vezérelt, az átláthatóságon, komplementaritáson és részvételen alapuló erőfeszítéseket annak érdekében, hogy fejlesszék a fekete-tengeri államok egymás közötti, valamint a NATO-val folytatott párbeszédét és együttműködését.” A NATO több alkalommal is üdvözölte Románia szerepét a különböző regionális kezdeményezésekben (BSEC, tengerészeti együttműködés, Operation Black Sea Harmony, Black Sea Forum for Dialogue and Partnership), illetőleg az EU keleti szomszédságpolitikájának megvalósításában.

 

„Különleges partnerség”: USA – Románia kapcsolatok a forradalom után

Az Egyesült Államok „saját” érdekei a fekete-tengeri térségben nem különböznek jelentősen a NATO által megfogalmazott biztonsági problémáktól: energiaellátás, terrorizmus, tömegpusztító fegyverek terjedése, kábítószer- és fegyverkereskedelem, embercsempészet.[1] Pusztán a távolság miatt is, Washington számára különösen fontosak regionális szövetségesei; Románia és Bulgária pedig a kezdetektől támogatta az USA jelenlétét a térségben, a kisebb államok (például Grúzia) azonban hiába állnak az Egyesült Államok pártján, nem tudnak szabadulni az orosz befolyás alól. Törökország 1952 óta a NATO tagja és az USA egyik legfontosabb partnere – az iraki beavatkozás (amit Ankara ellenzett) azonban jelentősen gyengített a kapcsolatokon, így Románia szerepe fokozatosan felértékelődött.

Románia már az 1989-es forradalmat megelőzően is az USA legnagyobb kereskedelmi partnere volt Kelet-Európában – ugyan 1988-tól, a legkedvezőbb besorolásba eső kereskedelmi státusz (most favored nation, MFN) elvesztésével a magas vámok miatt a kereskedelem visszaesett. A forradalmat követően James Baker külügyminiszter már 1990 februárjában Bukarestbe látogatott, biztosítva a román népet az amerikaiak támogatásáról[2]. Elismerve a demokrácia és az emberi jogok terén tett pozitív lépéseket, 1993-ban a Kongresszus jóváhagyta az MFN státusz visszaállítását, így 1994 februárjára a legtöbb román termék ismét vámmentes kategóriába került. A kereskedelmi kapcsolatok mellett a politikai kapcsolatok is felélénkültek, 1997-ben Clinton elnök, 2002-ben pedig Bush elnök is Romániába látogatott.

1997. július 11-én, Clinton elnök látogatása során aláírták a Kétoldalú Stratégiai Partnerségről szóló megállapodást, amely a bilaterális kapcsolatok erősítését célzó együttműködési keretmegállapodás. Célja továbbá a romániai reformfolyamatok és az ország euro-atlanti integrációjának támogatása, továbbá Románia közép- és kelet-európai stratégiai szerepének erősítése. A Kétoldalú Stratégiai Partnerség már a kezdetektől fontos sarokkövévé vált Románia külpolitikájának, illetőleg segítette a politika, gazdaság, fegyveres erők és közigazgatás modernizálására irányuló belső erőfeszítéseket is.[3] Bush elnök 2002-es látogatása is szoros összefüggésben van Romániának a 2001. szeptember 11-i merényleteket követően tanúsított elkötelezettségével, illetőleg az afganisztáni műveletekben – az ország gazdasági és katonai erejét meghaladó mértékben – vállalt szerepével.

A román külpolitikát az 1990-es évek közepétől jellemző transzatlantizmus Traian Băsescu államfővé választását követően még jobban felerősödött. Megválasztását követően Băsescu első útja Washingtonba vezetett. 2005 decemberében Condoleeza Rice Bukarestbe látogatott, ahol találkozott Băsescuval, illetőleg aláírtak egy védelmi együttműködési megállapodást, amely lehetővé teszi az amerikai csapatok számára romániai bázisok használatát. A Joint Task Force East elnevezésű kezdeményezés emellett kiképzési együttműködést és közös gyakorlatokat is magában foglal. Az egyezmény 2006. július 21-én lépett hatályba, Románia területén elsősorban a Mihail Kogălniceanu Repülőtér (amelyet már az iraki hadműveletekhez is használták az amerikai csapatok), valamint a szárazföldi csapatok számára a Babadag kiképző terület használatát jelenti.

Băsescu államfőként aktívan részt vett a kül- és biztonságpolitika alakításában is, ebben a kérdésben egészen odáig ment, hogy 2005-ben megfogalmazta a „Washington – London – Bukarest tengely” gondolatát (amelyen a német és francia felháborodás miatt annyit később finomítottak, hogy természetesen áthalad Párizson és Berlinen is[4]) – ami azonban udvariasan visszafogott, de egyértelmű elutasítást váltott ki az érintettekből, ráadásul tovább mélyítette a szakadékot Bukarest és Párizs között.

Az orosz befolyástól való félelmében Románia intenzívebb NATO, különösen amerikai szerepvállalást sürget a régióban, ennek érdekében aktívan támogatja az USA politikáját a világ más térségeiben. Románia megfelelési politikája a NATO, főként az Egyesült Államok irányába – melynek természetesen gátat szabnak az ország anyagi lehetőségei – mára egy az USA által megerősített geopolitikai státuszt és kiemelt partneri viszonyt eredményezett. Ennek leglátványosabb eleme Románia tagsága a rakétavédelmi elképzelésekben és több bizalmas együttműködés – például a mára beismert CIA börtönök bukaresti üzemeltetésének – megvalósítása. A több alkalommal egyértelműsített elkötelezettség ellenére sem sikerült azonban elérni például a román állampolgárok vízummentességét az Egyesült Államokba.

Az egyetlen „törést” az USA melletti feltétlen kiállásban Koszovó függetlenedésének kérdése jelentette (egyúttal hosszú évek után ez volt az első alkalom, hogy Bukarest Moszkvával azonos álláspontot képviselt valamely fontosabb külpolitikai kérdésben.[5]) Bár 1999-ben (még a NATO tagságra való várakozás időszakában) Románia politikai megfontolásból támogatta az Egyesült Államok koszovói beavatkozását, 2008-ban a függetlenedést a román kormány (és az ellenzék), valamint az államfő is egyhangúlag jogtalannak minősítette. A lépés mögött belpolitikai félelmek (a magyar kisebbség függetlenedési törekvései fölött érzett aggodalom), továbbá a Belgráddal ápolt hagyományosan jó viszony állt. Szövetségesei felé az elutasítás élét Bukarest igyekezett tompítani azzal, hogy Băsescu jelezte Boris Tadic szerb államfőnek, hogy Románia nem hagyhatja sokáig figyelmen kívül a koszovói függetlenség „realitását”, illetőleg felszólította Szerbiát a Pristinával való párbeszéd megkezdésére.

 

Az amerikai-román kapcsolatok a NATO-n belül napjainkban

2010 februárjában Bukarest hozzájárult, hogy az Egyesült Államok Európai Szakaszolt Adaptív Megközelítése (European Phased Adaptive Approach, EPAA) keretében (a 2015-ig terjedő második fázisban) kiépítendő rakétavédelmi rendszer elemeit román felségterületre telepítsék (a tervekről már Joe Biden 2009-es bukaresti látogatása során is egyeztettek.[6]) Ezzel egyértelműen bizonyította feltétlen elkötelezettségét az USA védelmi politikájának végrehajtására, ugyanakkor kiváltotta Moszkva nemtetszését is. Az USA az EPAA-t a kezdetektől a NATO keretein belül tervezte megvalósítani. 2010 egyúttal a bilaterális kapcsolatok fennállásának 130. évfordulója is volt, amelynek kapcsán újabb egyezményekkel erősítették meg az együttműködést.

Az „arab tavasz” eseményei, különösen Líbia kérdése ismételten megmutatták, hogy Románia akár régi európai szövetségeseinek haragját is hajlandó elviselni a transzatlanti kapcsolatok érdekében: a 2011. márciusi EU-csúcson Băsescu határozottan ellenezte a nemzetközi légtérzárlatot és/vagy a katonai beavatkozást annak ellenére, hogy hagyományos szövetségese, Franciaország azok mellett kardoskodott (sőt, néhány nappal korábban Nicholas Sarközy elnök még a líbiai ideiglenes kormányt is elismerte). A román államfő szerint: „a légtérzárlat olyan küldetés, amelyet csak a NATO hajthat végre, az EU nem. Emellett úgy tartjuk, hogy nincs itt a katonai megoldás ideje Líbiában.”[7] Később (a NATO és az ENSZ döntéseit követően) természetesen az ország részt vett a líbiai műveletekben, a Ferdinánd Király fregattot küldve a térségbe, hogy a fegyverembargó betartatásában segédkezzen.[8]

2011. szeptember 13-án újabb, a NATO-n belül az amerikai-román kapcsolatokat erősítő eseményre került sor: a rakétavédelmi rendszerről szóló szerződés[9] aláírásával Washingtonbnn (amerikai részről Hillary Clinton, román részről Teodor Baconski külügyminiszter volt az aláíró fél), amely december 23-án hatályba is lépett. A megállapodást román részről fontos biztonságpolitikai áttörésnek minősítették, ami egyúttal központi szereplővé léptette elő Romániát a rakétavédelmi rendszer működtetésében, és ezáltal az európai biztonság megteremtésében. Az egyezmény preambulumában a két fél hangsúlyozta az amerikai-román stratégiai partnerség fontosságát, valamint azt, hogy ennek a kapcsolatnak nagyon fontos pillére az Észak-atlanti Szerződés 5. cikkében rögzített szolidaritási elv, és hogy mindegyik ország biztonságának garantálásához szükség van a NATO-n, ENSZ-en és egyéb nemzetközi szervezeteken belüli együttműködésre. (Az orosz aggodalmak csökkentésére külön kiemelésre került az EPAA kizárólagosan védelmi jellege.)

2012 áprilisában Cristian Diaconescu külügyminiszter részt vett a NATO külügy- és védelmi minisztereinek soros brüsszeli találkozóján,[10] ahol a román külpolitika feje megerősítette az ország elkötelezettségét az ISAF misszió, illetőleg az afganisztáni átmenet levezénylése iránt. Diaconescu kihangsúlyozta, hogy a szervezetnek továbbra is jelentős figyelmet kell fordítania keleti határaira, így a Nyugat-Balkánra és a Fekete-tenger tágabb környezetére. Nyitva kell tartani a további keleti bővítés lehetőségét (megvalósítva ezzel a bukaresti csúcstalálkozó határozatait). A külügyminiszter sürgette továbbá a Moszkvával való együttműködést Afganisztán stabilizálásában, illetőleg a terrorizmusellenes harcban.

Kinevezését követően Victor Ponta miniszterelnök egyik első külföldi útja a NATO székhelyére vezetett május 10-én, ahol találkozott Anders Fogh Rasmussen NATO főtitkárral.[11] Az egyeztetés fő témáját a chicagói csúcstalálkozóra való felkészülés jelentette. A főtitkár megköszönte Románia részvételét a NATO különböző misszióiban, illetőleg az Okos Védelem (Smart Defense) vezető programjaiban, külön kiemelve a rakétavédelmi rendszert, továbbá a stratégiai légiszállítási képességet. Ponta miniszterelnök pedig az ország atlanti elkötelezettségét (továbbá belső stabilitását és a demokratikus jogelvek sérthetetlenségét) hangsúlyozta, kijelentve, hogy a NATO komoly, megbízható és kiszámítható tagként számíthat Romániára.

Bár nincs közvetlen kapcsolatban Románia NATO tagságával, érdemes megjegyezni, hogy a NATO 2012-es chicagói csúcstalálkozóján került sor az Amerikai-Román Üzleti Tanács (American-Romanian Business Council), egy Washingtonbeli székhelyű nem kormányzati szervezet (NGO) megalapítására is,[12] amelynek célja a kereskedelem és a beruházások, továbbá általában véve a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése, illetőleg a lakosság tájékoztatása ezek fontosságáról. Román részről Traian Băsescu vett részt a szervezetet létrehozó találkozón, ezzel is hangsúlyozva Bukarest elkötelezettségét, illetőleg kifejezve azt a reményt, hogy a Tanács „elősegíti a román vállalkozások tevékenységét és nyomon követi az Egyesült Államokon belül a politikai környezet alakulását”. A Tanács elnöke, Eric Stewart a román-amerikai szövetség jelentőségét emelte ki: „Románia tagadhatatlanul az Egyesült Államok egyik legközelebbi szövetségese a világban (…) A diplomáciai kezdeményezésekkel együtt, az amerikai vállalatok romániai beruházásai elősegítik, hogy ez az erős kapocs Romániával soha ne törjön szét.”

A román-amerikai bilaterális kötelékek további erősítését szolgálják a rakétavédelmi rendszerről szóló szerződés végrehajtására vonatkozó (a deveselui bázis, illetőleg légtér használatát szabályozó), 2012 júniusában, Bukarestben aláírt megállapodások,[13] amelyek egy újabb lépést jelentenek a rakétavédelmi rendszer tényleges üzembe helyezése felé. Ugyanekkor aláírtak még három, a szerződés kapcsán korábban megkötött végrehajtási egyezményekhez kapcsolódó kiegészítő megállapodást is. Ezek biztonsági kérdéseket, különböző ingatlanok használatát, továbbá a közös bizottság működését érintik, és az EPAA második fázisát támogatják. (Az első fejlesztési fázis lezárását követően a rendszert a chicagói csúcstalálkozón részlegesen működőképesnek nyilvánították.[14])

Románia továbbra is központi szerepet kíván betölteni a NATO délkelet- és kelet-európai tevékenységében – ahogyan Traian Băsescu az Ivo Josipovic horvát elnökkel közösen megtartott, 2012. júliusi sajtótájékoztatón kifejtette. Románia – természetesen a térség többi NATO tagállamával együttműködve – hozzájárulhat a Dunától délre fekvő államok NATO-taggá válásához, „ami az egyetlen út a térség biztonságának garantálásához.”[15] Romániának a térségben betöltött szerepét a NATO-n belül is egyértelműen elismerik, ahogy azt Anders Fogh Rasmussen főtitkár is kifejtette Traian Băsescu államfőnek 2012. januári találkozójukon.[16]

A közelmúlt hektikus román belpolitikai eseményei hatására az országot ért külföldi bírálatok közepette az Egyesült Államok sem maradt szótlan. Washington komoly bírálatai közben azért vannak jelek, melyek mutatják, hogy Románia igen fontos partner számára, és a hosszú távú együttműködésre koncentrálnak. A belpolitikai harcok közepette Wesley Clark tábornok, volt demokrata párti elnökjelölt látogatott Bukarestbe, akit Victor Ponta miniszterelnök tiszteletbeli tanácsadójának kért fel.[17]

 

 

Felhasznált irodalom:

Agreement between the United States of America and Romania on the Deployment of the United States Ballistic Missile Defense System in Romania, 2011. szeptember 13.

NATO hírek és hivatalos dokumentumok, www.nato.int

VISAN, George: Kosovo’s Independence and U.S.-Romanian Relations, 2008.

COHEN, Ariel PhD – CONWAY, Irwin: U.S. Strategy in the Black Sea Region, 2006. december 13.

 

 



[1] COHEN – CONWAY; U.S. Strategy in the Black Sea Region; Washington; The Heritage Foundation;2006; http://www.policyarchive.org/handle/10207/bitstreams/11901.pdf; letöltés: 2012. 07. 22.

[2] Background Note: Romania; http://www.state.gov/r/pa/ei/bgn/35722.htm; letöltés: 2012. 07. 22.

[3] Brief history of the political relations; http://washington.mae.ro/en/node/534; letöltés: 2012. 07. 22.

[4] Bucharest-London-Washington axis goes through Berlin and Paris; http://english.hotnews.ro/stiri-archive-1753669-bucharest-london-washington-axis-goes-through-berlin-and-paris.htm ; letöltés: 2012. 07. 24.

[5] VISAN, Geroge; Kosovo's Independence and U.S.-Romanian Relations; http://www.cepa.org/ced/view.aspx?record_id=50; letöltés: 2012. 07. 24.

[6] CIOCOIU, Paul; Romania-US deal seen as security milestone; http://setimes.com/cocoon/setimes/xhtml/en_GB/features/setimes/features/2011/09/15/feature-01; letöltés: 2012. 07. 24.

[8] Romania’s participation to Operation Unified Protector; http://nato.mae.ro/en/node/464; letöltés: 2012. 07. 24.

[9] Agrement Between The United States of America and Romania ont he deployment of United Stes Ballistic Missile Defense System in Romania; http://www.state.gov/documents/organization/173130.pdf; letöltés: 2012. 07. 24.

[10] The head of Romanian diplomacy at NATO Foreign Affairs and Defence Ministerial ; Http://www.mae.ro/en/node/13119; letöltés: 2012. 07. 24.

[11] New Romanian Prime Minister pays first visit to NATO headquarters; http://www.nato.int/cps/en/natolive/news_87026.htm; letöltés: 2012. 07. 24.

[13] The United States and Romania Sign Missile Defense Implementing Arrangements ; http://romania.usembassy.gov/policy/media/pr-06292012.html; letöltés: 2012. július 28.

[15] Román államfő: A biztonság feltétele az EU- és NATO-tagság; http://www.hirado.hu/Hirek/2012/07/02/15/Roman_allamfo_a_biztonsag_feltetele_az_EU_es.aspx; letöltés: 2012. július 28.

[16] Ballistic missile defence; http://www.nato.int/cps/en/natolive/topics_49635.htm; letöltés: 2012. július 28.

[17] Generalul american Wesley Clark este consilierul lui Victor Ponta; http://www.realitatea.net/generalul-american-wesley-clark-este-consilierul-lui-victor-ponta_960771.html#ixzz226Ro253h; letöltés: 2012. július 28.

 


Transcript:
Optimizmus - vagy realizmus?A NATO és Svédország: régi partnerek, új kilátások?A NATO és partnerei: változó kapcsolatok?


Stratégiától stratégiáig. A 2009-es és 2012-es magyar katonai stratégia összehasonlító elemzése
(szerző: Csiki Tamás - Tálas Péter)
A grúz-orosz háború hatása a kelet-közép-európai biztonságfelfogásra
(szerző: Tálas Péter)
Konfliktusforrások és kiútkeresés Jemenben
(szerző: Prantner Zoltán)
Az új Nemzeti Katonai Stratégia a nemzetközi tapasztalatok tükrében
(szerző: Csiki Tamás)
Magyarország regionális érdekérvényesítési lehetőségei a Smart Defense koncepció keretében
(szerző: Budai Ádám)
NATO-NETto
A NATO védelmi minisztereinek brüsszeli találkozója
A NATO jelenleg komoly kihívásokkal néz szembe: az ukrán válság, a Közel-Kelet és Észak-Afrika instabilitása, az új afganisztáni művelet beindítása, valamint a csökkenő védelmi kiadások olyan próbatételeket jelentenek, amelyekre csak erős, egységes szövetségben adható megfelelő válasz. Február 5-én a NATO tagállamainak védelmi miniszterei ezen kihívások és a rájuk adható lehetséges válaszok megvitatására találkoztak Brüsszelben. Az eseményen a miniszterek döntöttek a tavaly szeptemberi walesi csúcstalálkozón elfogadott Készenléti Akcióterv megvalósításáról, ülésezett a NATO-Grúzia Tanács, sor került a Nukleáris Tervező Csoport ülésére, valamint kétoldalú találkozókra is. A találkozó legfontosabb eredményeként 2016-tól a NATO gyorsreagálású képessége 48-72 órán belül bevethető elemmel bővül. Emellett szintén kiemelkedő jelentőségű, hogy a szövetség állandó infrastruktúra kiépítésébe kezd a keleti tagállamok területén.

NATO-NETto Hírfigyelő - 2015. január
2015. január 1. fontos dátum volt a NATO számára, hiszen 2014 végén az afgán biztonsági erők Afganisztán egész területén átvették a biztonsági feladatok ellátását a szövetséges erőktől, ezzel pedig 13 év után végül lezárult az ISAF-misszió. Január elsejétől az új, Eltökélt Támogatás nevű kiképző és támogató művelet lesz majd az afgán erők segítségére. Mindemellett januárban két fontos esemény is történt, mely negatívan érintette az európai biztonsági környezet alakulását. Január 7-én két fegyveres férfi megtámadta a francia Charlie Hebdo szatirikus lap párizsi szerkesztőségét, 24-én pedig oroszbarát szeparatisták Grad rakétavetőkkel lőtték a délkelet-ukrajnai Mariupol lakónegyedeit. Az összesen 17 halálos áldozattal járó franciaországi terrorista akciók és a kelet-ukrajnai harcok kiújulása a NATO-val szemben álló kihívásokra is rávilágítottak.

15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
2014-ben Magyarország számos évfordulót ünnepelhetett, többek között az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez történő csatlakozásunk 15. évfordulóját. Ebből az alkalomból az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpontja azt kezdeményezte, hogy a kormányzati és nem-kormányzati, szakmai és civil szervezetek közvetítésével egykori és jelenlegi politikaformálók, valamint a döntések végrehajtásában fontos szerepet játszó személyek véleményét, a közösen elért eredményeket szélesebb körben is megismertesse 2014 folyamán. Így 2014 januárjától „15 Év – 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről” elnevezéssel a magyar NATO-tagság eredményeinek nagyobb láthatóságot biztosító interjú-sorozatot készítünk. Célunk, hogy a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont, a Magyar Atlanti Tanács és az NKE Biztonságpolitikai Szakkollégiuma közösen minél szélesebb körben, kiemelten a fiatal generáció tagjaira koncentrálva növelje az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének, valamint a magyar céloknak, tapasztalatoknak, eredményeknek az ismertségét. A rövid interjúkat 15 ismert és elismert, a kül-, biztonság- és védelempolitika szakterületén egykor vagy jelenleg is szerepet vállaló szakemberrel készítjük el – melyek közül Ön most a tizenötödiket olvashatja, amit Csiki Tamás biztonságpolitikai szakértővel, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont munkatársával készítettünk.

15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
NATO Hírfigyelő - 2014. december
A NATO külügyminisztereinek brüsszeli találkozója - 2014. december 1-3.
15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
NATO-NETto Hírfigyelő - 2014. november

Kiemelt cikkek
Nem hagyományos kihívások és kiberbiztonság - Interjú Iklódy Gáborral a NATO főtitkárának korábbi helyettesével
Az ENSZ Kongói Demokratikus Köztársaság Stabilizációs Missziójának (MONUSCO) bemutatása
A kanadai olajhomok kitermelése, mint az Amerikai Egyesült Államok energiadiverzifikációjának megoldása
Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? II. rész - A 2011-es Londoni zavargások eseményeinek értékelése és a jelen bevándorlás politika válsága
Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? I. rész - A 2011-es londoni zavargások elemzése és összehasonlítása más európai zavargásokkal
A NATO főtitkárának 2013. évi jelentése
Az Európai Tanács közös biztonság- és védelempolitikai csúcstalálkozójának háttere és eredményének értékelése
A NATO és a Smart Defence, a Smart Defence és Magyarország
Az Európai Unió bevándorláspolitikája
Európa, mint biztonságfogyasztó - Válságban az európai védelempolitika?


A biztonságpolitika.hu kiadója a Biztonságpolitikai Szakkollégium Egyesülete. © 2004-2019 minden jog fenntartva. Impresszum | Adatvédelem