biztonsagpolitika.hu Regisztráció | Bejelentkezés

Akik előtt a "nyitott ajtók" még zárva vannak - a NATO bővítési politikája Macedónia esetében

2012 szeptember 02. - 17:54 - Hegedűs Márton

Megosztom a cikket:    |    |  több lehetőség...

A NATO hidegháború utáni stratégiájának egyik alappillérét képezi a bővítési politika. A Szövetség célja az volt, hogy az euro-atlanti integrációs szervezetek értékrendjének átadásával olyan egységbe fogja össze az európai államokat, amely által a jövőben elkerülhetővé válnak a fegyveres konfliktusok a kontinensen. Kezdetben ezt hátráltatta az 1990-es évek elején kirobbant délszláv háború, melynek következményeként Délkelet-Európában új államok jöttek létre. A konfliktus lezárása után a térségben újonnan kialakult országok mindannyian az euro-atlanti integrációt tűzték ki célul – így tett Macedónia is. Elemzésünk a NATO bővítési politikáját vizsgálja a macedón csatlakozási törekvések tükrében, arra keresve választ, hogy mi az oka a nyugat-balkáni ország elhúzódó csatlakozási folyamatának?

 

A NATO bővítési politikája

Arra már az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének létrehozásakor számítottak a tagállamok, hogy a szervezet a későbbiekben a közös értékrend és biztonsági érdekek mentén új tagokkal bővülhet. Így a leendő tagok meghívása a szövetségbe a NATO-t megalakító Washingtoni Szerződésben is szerepel, és a csatlakozások előkészítésénél elsősorban a Szerződés 10. cikkelyét kellett figyelembe venni, miszerint: „A Felek egyhangú megegyezéssel a Szerződéshez való csatlakozásra hívhatnak meg minden más európai államot, amely képes arra, hogy elősegítse a Szerződés elveinek továbbfejlesztését, és hozzájáruljon az észak-atlanti térség biztonságához. Minden ekként meghívott állam részesévé válhat a Szerződésnek, ha csatlakozási okmányát az Amerikai Egyesült Államok kormányánál elhelyezi. E kormány a Felek mindegyikét értesíti az egyes csatlakozási okiratok elhelyezéséről.

A politikai és a biztonsági környezet folyamatos változása miatt minden csatlakozni kívánó állam esetében egyedi körülményeket és jellemzőket kell mérlegelni, ezért minden tagjelölt ország egyedi tagfelvételi folyamatban vesz részt, melynek célja, hogy a NATO-normák és szabványok szerint készítsék fel a későbbi tagságra.

A Szövetség 1995-ben készített tanulmányában szerepelnek azok az alapvető csatlakozási előfeltételek, amelyeket a tagjelöltek számára határoztak meg. Ezek között szerepel a demokratikus politikai berendezkedés és a működő piacgazdaság, a méltányos bánásmód a kisebbségekkel, törekvés a konfliktusok békés rendezésére, a hajlandóság és a képesség a NATO-műveletekben való részvételre, valamint elkötelezettség a civil-katonai kapcsolatok és a védelmi intézményi struktúrák demokratikus, parlamenti ellenőrzés alatt álló kialakítása mellett.

 

A csatlakozni kívánó ország és a NATO között egy előre meghatározott folyamat megy végbe, melyet az 1995-ös bővítési tanulmányban rögzítettek:

  • Az előzetes egyeztetéseket követően a NATO-tagállamoknak bele kell egyezniük a felvételi folyamat elindításába, majd az Észak-atlanti Tanács felhatalmazza a főtitkárt, hogy tájékoztassa a jelölt államot a tárgyalások megkezdéséről.
  • A Szövetség részletes konzultációkat folytat a jelölttel a felvételi folyamatról. Ezek a megbeszélések a NATO brüsszeli központjában a Szövetség szakértőinek és a tagjelölt delegáltjainak részvételével folynak. A megbeszélések célja, hogy segítsék teljesíteni a tagjelölteknek a politikai, jogi előfeltételeket és katonai kötelezettségeket. A tárgyalások lezárásaként ütemtervet hoznak létre, amelyben meghatározzák, mennyi idő alatt kell pótolni a hiányosságokat.
  • A jelölt állam hivatalosan, szándéknyilatkozatban értesíti a főtitkárt, hogy a nemzeti jogszabályokkal összhangban elkötelezett a csatlakozás mellett.
  • A Szövetség megfogalmazza a csatlakozási jegyzőkönyvet, amit az Észak-atlanti Tanács jóváhagy, és minden tagállam ratifikál, így érvénybe lép.
  • A főtitkár meghívja a jelölt államot, hogy csatlakozzon a Szövetséghez.
  • A tagjelölt állam nemzeti szinten végrehajtja a tagság legalizálásához szükséges folyamatot, például népszavazással, vagy országgyűlési határozattal dönt a csatlakozásról.
  • A csatlakozáshoz szükséges dokumentumokat a tagjelölt megküldi az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériumának, így válik hivatalosan NATO-taggá.

 

A Partnerség a Békéért program szerepe a NATO bővítési folyamatában

A Partnerség a Békéért (Partnership for Peace, PfP) program célja elsősorban a demokratikus értékek érvényesülésének segítése. A NATO 1994-es brüsszeli csúcstalálkozóján elfogadott Békepartnerségi Keretegyezményben a program identitását a következő alapelvek mentén határozták meg:

  • a szerződő felek elkötelezik magukat a demokratikus intézmények és a jogállamiság elveinek tiszteletben tartása mellett,
  • követik az ENSZ Alapokmányába foglalt normákat és elveket,
  • nem támasztanak területi követelést más államokkal szemben,
  • tiszteletben tartják a fennálló határokat,
  • a nemzetközi vitákat békés úton rendezik,
  • a tagállamok támogatják egymást a védelmi tervezésben és a haderő demokratikus ellenőrzésének kialakításában,
  • alkotmányos biztosítékot adnak az ENSZ és EBESZ missziók végrehajtásához,
  • fejlesztik nemzeti haderőiket a további együttműködéshez.

 

PfP tagállamok - NATO

A PfP tagállamai. (Forrás: pims.org)

 

A fenti elvek és együttműködési mechanizmusok mellett a PfP jelentősége abban áll, hogy a csatlakozni kívánó országok számára a program eszköztára ideális keretet ad a NATO tagságra történő felkészülésre. A programban résztvevő országok az együttműködés során átveszik a tapasztalatokat és az eljárási formákat, egységesítik a vezetést, illetve előtérbe kerül a katonai oktatási intézmények szerepe, ugyanis a partnerállam valamely NATO-tagállam katonai felsőoktatási intézményébe delegált katonái révén így tudja a leghatékonyabban összegyűjteni azokat az információkat a NATO szervezetéről, amelyeket a saját országukban is tudnak hasznosítani. (Kozma Tóth István, 1994)

Ezen együttműködési lehetőségek mellett a korábban belépett partnerországok sokban segíthetik az újabbakat tapasztalataik átadásával. Ilyen terület lehet a nemzeti haderő irányításának, védelmi tervezésének, anyagi kiadásainak, technikai fejlesztéseinek, beszerzéseinek kérdése, valamint az önkéntes, professzionális haderő-átalakítás és a toborzás rendszerének területe. Fontos lehet a stratégiai dokumentumok – mint például a nemzeti biztonsági stratégia – kidolgozásában való segítségnyújtás, illetve a haderőhöz, haderőnemekhez kapcsolódó szakdoktrínák. Jó együttműködési lehetőséget biztosít a NATO komoly háttere és tapasztalata a nemzetközi békefenntartó missziókban, így az ezekhez kapcsolódó tevékenységek tapasztalatainak átadása is nagy szerepet játszik a PfP-hez később kapcsolódó államoknál. Ebbe beletartoznak a missziós felkészítés, kiképzés és logisztikai támogatás tapasztalatai, illetve a közösen szervezett nemzetközi gyakorlatok, valamint a témához kapcsolódó partnerségi tudományos konferenciák, műhelybeszélgetések.(Molnár István, 2007)

 

A NATO-Macedónia kapcsolatok fejlődése

A nyugat-balkáni ország és a szövetség közti kapcsolat az 1990-es évek elején kezdődött, amikor Macedónia 1991-es függetlenné válását követően egyértelműen külpolitikai prioritásai közé sorolta az euro-atlanti integrációt. Az ország 1995-ben csatlakozott a PfP programhoz.

A NATO számára Macedónia kezdetben inkább katonai szempontból volt jelentős. A boszniai háború lezárása után, 1995-ben a békefenntartás és stabilizáció céljával telepített IFOR (Implementation Force) erők Macedónián át jutottak el műveleti területükre. Macedónia 1996-ban írt alá a SOFA (Status of Forces Agreement) Egyezményt; ezzel teremtette meg a Szövetség a törvényes keretet a tag- és partnerországok egységeinek egy másik állam – ez esetben Macedónia – területén történő állomásoztatásához. (Rainer Schweickert, Inna Melnykovska, Hanno Heitmann, 2011)

Bár a volt jugoszláv tagköztársaság szerencsésen elkerülte a boszniai háborút, albán lakosai révén a néhány évvel később eszkalálódó koszovói konfliktusnak aktív szereplője lett. Macedónia segítséget kért a nemzetközi közösségtől, így 1999-ben a NATO vette át a békefenntartói szerepkört. A macedón kormány a határátkelés korlátozásával igyekezett távol tartani a koszovói és dél-szerbiai albánokat az országtól, de a mélyülő koszovói konfliktus után nem tudták megállítani az albán menekültáradatot. A több százezer menekülttel együtt az UÇK (Ushtria Çlirimtare Kombetare, Nemzeti Felszabadítási Hadsereg) is átszivárgott a határon, és támadásokat hajtottak végre macedónok lakta települések ellen.

A NATO annak érdekében, hogy a konfliktushelyzetben támogassa a mielőbbi macedón védelmi reformokat és a haderőtervezést, 1999-ben bevette az országot a PfP Tervezési és Felülvizsgálati Folyamatába, amely szakértői segítségnyújtást jelentetett. Ugyancsak ebben az évben került be Macedónia a Tagsági Akciótervbe, mely nem csak a védelmi intézményrendszer megújítása, hanem a NATO-tagság szempontjából is kiemelt fontossággal bírt. Bár az Akciótervben való részvétel nem feltétele és garanciája a későbbi tagságnak, az 1999-ben felvételre került Lengyelország, Csehország, Magyarország trió példája követendő lehet a szkopjei vezetésnek is.

Macedónia hiába élvezte a NATO és az Európai Unió támogatását is, 2001-ben az UÇK az északi és nyugati területek egy részét is felügyelete alá vonta. A konfliktust az 2001. augusztus 13-án aláírt Ohridi Keretegyezménnyel sikerült lezárni, amelyben a macedónok kiterjesztették az albán lakosság nemzetiségi, kisebbségi jogait, és hivatalos nyelv lett az albán. Az UÇK ezután megszűnt, és a cél az volt, hogy visszaállítsák a normális kereteket és életkörülményeket Macedóniában.

A nemzetiségi konfliktus enyhülését követően a NATO az Essential Harvest művelettel kívánta elvégezni az UÇK leszerelését. A művelet 2001 augusztusában indult, és 30 napig tartott. A 3500 fős misszió feladata a logisztikai támogatás biztosítása volt az UÇK fegyvereseinek leszereléséhez. A műveletet azzal a feltétellel vállalta a NATO, hogy a macedóniai politikai pártok folytatják az egyeztetést, illetve betartják a fegyverszüneti megállapodást.

 

Essential Harvest - több ezer fegyvert foglaltak le és semmisítettek meg.

Az Essential Harvest művelet során több ezer fegyvert foglaltak le és semmisítettek meg. (Forrás: jfcnaples.neto.int)

 

A művelet lezárása után Borisz Trajkovszki akkori elnök arra kérte a NATO-t, hogy jelenlétét továbbra is tartsa fenn Macedóniában, ezzel biztosítva a stabilitást. Az Amber Fox művelet keretéen 700 NATO és 300 más országból érkező katona szolgált 2002 végéig az országban; feladatuk az Európai Unió és az EBESZ által delegált megfigyelők biztonságának szavatolása volt. Az Allied Harmony művelet gyakorlatilag az előző misszió folytatása volt, feladata sem különbözött tőle, mandátuma 2003 márciusáig tartott, amikor átadták műveletet az Európai Unió első békefenntartó missziójának, a CONCORDIA-nak.

Még 2001-ben az Essential Harvest művelet irányítására alakult a szkopjei NATO parancsnokság, ezáltal kialakult a Szövetség állandó jelenléte az országban. Feladata a szaktanácsadás Macedónia rendvédelmi szerveinek a biztonsági szektor fejlesztése érdekében, hogy ezzel is támogassák az ország euro-atlanti integrációját, valamint segítsék a macedón fél közreműködését a balkáni békefenntartó műveletekben. A parancsnokság létszáma a helyzet konszolidálódásával csökkent, jelenleg 20 katonai és polgári alkalmazott alkotja a személyzetet.

Macedónia rátermettségét a NATO tagságra a missziós szerepvállalásokon keresztül is szeretné bizonyítani, így 2002 óta vesz részt a Szövetség afganisztáni műveletében. Akkor még csak két tiszttel támogatta a macedón hadsereg a misszió török kontingensét, egy évvel később már egy szakasznyi katonát küldtek az ISAF-be (International Security Assistance Force), 2006-ban pedig század szintűre növelték a kontingenst. Az erőfeszítések eredményeként 2008-ban már a vezetésbe is adhattak tiszteket a macedónok: az ISAF kabuli parancsnokságán akkor három törzstiszt dolgozott.

 

Macedón katonák az ISAF műveleteiben.

A macedón hadsereg katonái az ISAF műveletben. (Forrás: illyria.proboards.com)

 

A nyugat-balkáni ország igyekezetét és szerepvállalását értékelve minden jel és előzetes helyzetelemzés azt mutatta, hogy a NATO meghívja Macedóniát a Szövetség állam- és kormányfőinek 2008-as bukaresti csúcstalálkozójára, hogy aláírja a csatlakozási szerződést, de végül a román fővárosban csak Albánia és Horvátország képviselői jelentek meg, miután Görögország a két állam közti névvitára hivatkozva nem járult hozzá Macedónia tagfelvételéhez.

 

A görög-macedón névvita

A két ország közötti vita közvetlenül az 1991-es macedón függetlenedés után alakult ki, melynek legfőbb oka, hogy Görögország északi régiójában ugyancsak Macedónia néven létezik egy terület, így a görög fél attól tart, hogy a névegyezés miatt a macedónok igényt formálnak rá. A görögök mindig is úgy tartották, ezzel a névválasztással a macedónok el akarják venni Makedón Filipposzhoz és Nagy Sándorhoz fűződő történelmi örökségüket. Emellett az is konfliktust okoz, hogy jelentős macedón kisebbség él Észak-Görögországban, melynek helyzete nem rendezett.

 

Névvita tárgyát képező terület Görögország és Macedónia határán.

A névvita tárgyát képező terület. (Forrás: greece-map.net)

 

Hogy a vita elejét vegyék, Franciaország, Spanyolország és Nagy Britannia javaslatára az ország hivatalos neve 1993-ban Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság (Former Yugoslavian Republic of Macedonia) lett. Ebbe igen nehezen, de mindkét állam belement, ennek ellenére a viszály ezután sem enyhült. Görögország ekkor azt nehezményezte, hogy Macedónia zászlajában egy görög szimbólumot, a „Verginai Napot” kívánta szerepeltetni. Az athéni vezetés éles tiltakozásának nyomatékosításaként gazdasági embargót vezetett be, amivel elzárta Macedóniát Szaloniki kikötőjétől, így már közvetetten sem tudták elérni az Égei-tengert, ami súlyos gazdasági problémákat okozott Macedóniában.

18 hónapnyi embargó után, 1995-ben az ENSZ közvetítésével jutott megegyezésre a két állam. A bilaterális egyezményben Macedónia lemondott a „Verginai Nap” használatáról, valamint úgy módosították az alkotmányt, hogy az ország semmiképpen nem tart igényt Görögország azonos nevű területére. Cserébe a görög fél fel kellett, hogy oldja az embargót, illetve nem akadályozhatta meg, hogy Macedónia – míg használja nevében a Volt Jugoszláv Köztársaság kifejezést – csatlakozhasson akármelyik nemzetközi szervezethez. A megállapodás ideiglenes nyugalmat hozott a két ország közti kapcsolatban, viszont a névvitát csak elnapolta, de nem oldotta meg.

Az ügy 2008-ban vett komolyabb fordulatot, amikor a bukaresti csúcstalálkozón a NATO meg kívánta hívni Macedóniát tagjai közé, viszont Görögország megakadályozta azt. Ráadásul 2009-ben az Európai Unióban is megvétózta a macedón csatlakozási tárgyalások megkezdését, nyíltan megsértve az 1995-ös egyezményt. Ezért Macedónia a hágai Nemzetközi Bírósághoz fordult jogorvoslatért. A bíróság elnöke, Hisashi Ovada 2011. decemberi nyilatkozata szerint a bírák 15 igen szavazattal találták helyesnek azt a feltételezést, miszerint Görögország azzal, hogy kifogásolta Macedónia NATO tagfelvételi kérelmét, megsértette az 1995. szeptember 13-án aláírt ideiglenes megállapodás 11. cikkének első paragrafusát. Ezen kívül a bíróság úgy találta, Görögország nem tudta kellőképpen bizonyítani azt, hogy a macedón fél ugyanezen egyezményt megsértette volna, és erre válaszul hiúsították volna meg a tagfelvételi kérelmüket. A bíróság azonban nem fogadta el Macedónia követelését, miszerint korlátozzák Görögország jogait azt illetően, hogy a jövőben megakadályozhassák országuk felvételét a nemzetközi szervezetekbe. Az ítélet jogerős volt és nem lehetett fellebbezni, de a Nemzetközi Bíróságnak nincsenek meg az eszközei arra, hogy kikényszerítse a határozat végrehajtását.

A névvita megoldására több javaslat is született, de a Macedónia átnevezését javasló felvetéseket inkább a média támogatta és kapta fel, mint a központi vezetés. Az utóbbi években a sajtó a Felső-, Észak-, és a Vardar Macedónia neveket vetette fel, mint lehetséges megoldást, illetve a Macedón Köztársaság (Szkopje) összetételt támogatták szélesebb körben, ezzel egyértelműen jelezve azt, hogy az ország neve nem azonos a görög területével.

Az állami vezetők szintjén ugyanakkor közelről sem nevezhető élénknek a megoldás keresése. Az utóbbi években többször is találkoztak a két ország vezetői, a találkozókra azonban inkább az udvariasság és a rövidség volt a jellemző, semmint a valódi problémák megbeszélése és a kiútkeresés. A nemzetközi fórumokon mindkét fél képviselői mindig megerősítik abbéli szándékukat, hogy végre megtalálják a közös hangot az ügyben, viszont igazából nem hajlanak a kompromisszumra.

 

Guevski-Papandreou találkozó eredmények nélkül.

Egy a Gruevski-Papandreou miniszterelnöki találkozókból, amely nem vezetett eredményre. (Forás: panorama.com)

 

A nemzetközi szervezetek is igyekeztek segíteni a probléma megoldásában, mindazonáltal felhívták Macedónia figyelmét a súlyosabb belső problémákra is. Kurt Volker, az Egyesült Államok korábbi NATO képviselője egy tévéinterjúban fogalmazott meg súlyos kritikát a macedón vezetéssel szemben, amely a névvita és a nacionalista politika mögé rejti a valódi problémákat, a korrupciót, az infrastruktúra fejletlenségét és a demokratikus intézmények hiányosságait. Az Európai Unió részéről Stefan Füle bővítési biztos több alkalommal is tárgyalt a macedón vezetéssel, és felhívta a politikusok figyelmét arra is, ha nem sürgetik az igazságszolgáltatás reformját, és lépnek fel nagyobb erővel a korrupció ellen, veszélyeztetik az EU-csatlakozás lehetőségét. 2012 júniusában Ban Ki Mun ENSZ főtitkár is látogatást tett Macedóniában és Görögországban, hogy elősegítse a két ország közötti párbeszéd megerősödését. Bár a találkozókon mindkét fél kinyilatkozta, hogy törekszik a vita rendezésére, mégis inkább az egymásra mutogatás volt a jellemző. Az ENSZ nemcsak a főtitkár közreműködésével, hanem Matthew Nimetz különmegbízott kinevezésével is igyekszik évek óta pontot tenni az ügy végére.

 

A macedón NATO-csatlakozás esélyei

Macedónia csatlakozása a Szövetséghez legutóbb a tagállamok kormány- és államfőinek chicagói csúcstalálkozója előtt került újra napirendre. A szkopjei vezetés a Nemzetközi Bíróság határozatával a kezében magabiztosan nyilatkozott a lehetséges csatlakozás közeledtéről. 2012 áprilisában Macedónia az ország nagy pártjainak együttműködésével kiadott egy nyilatkozatot, melyben újfent megerősítette elkötelezettségét a csatlakozás ügye mellett, és hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy teljesítse a vele szemben támasztott követelményeket.

Közvetlenül a csúcstalálkozó előtt Törökország volt az, aki képviselni kívánta a macedón érdekeket a NATO előtt, és támogatásáról biztosította a macedón vezetést. Cemil Çiçek török parlamenti szóvivő biztosította arról Szkopjét, hogy megpróbálják sikerre vinni ügyüket, és nyomást gyakorolni a csúcstalálkozó résztvevőire, hogy foglalkozzanak a bővítéssel. Törökország a balkáni régió biztonságának szempontjából tartja különösen fontosnak a macedón csatlakozást. Macedóniával a tagság kérdésében a törökökön kívül leginkább Horvátország, Szlovénia, Norvégia és nagy-Britannia szimpatizál.

Annak ellenére, hogy Macedónia a kulcsfontosságú követelményeknek megfelel és a Szövetség afganisztáni missziójában is aktívan részt vesz, Chicagóban a NATO „nyitott ajtói” Szkopje előtt mégis zárva maradtak. Anders Fogh Rasmussen, a NATO főtitkára a chicagói csúcs előtt pár nappal a Szabad Európa Rádiónak nyilatkozva cáfolta azokat a felvetéseket, miszerint ebben az évben Macedóniát meghívnák tagjaik közé. A főtitkár kifejtette: a Szövetség álláspontja 2008 óta nem változott, azaz Macedónia addig nem léphet a tagok közé, amíg nem rendezi végleg a névvitát Görögországgal. Hasonlóképpen szólalt fel Philip Gordon, az Egyesült Államok külügyminiszter-helyettese az amerikai Szenátusban, amikor a közelgő NATO-csúcs lehetséges témáiról beszélt. Gordon hangsúlyozta, hogy Macedónia jelentős fejlődést ért el az utóbbi években, amellyel bizonyítja rátermettségét a csatlakozásra, de rendezetlen viszonya Görögországgal mégsem teszi ezt lehetővé.

Bár az utóbbi években a globális gazdasági válság hatására Macedónia is csökkentette védelmi kiadásait, esetében az európai NATO-tagállamok átlagához képest csak minimális eltérés tapasztalható. A Szövetség európai tagjainak GDP-arányos védelmi kiadása a 2011-es évben 1,6 % volt, míg Macedóniának 1,4%. A 25 európai országból 15 szán arányosan kevesebbet vagy ugyanannyit a bruttó hazai termékből a védelmi költségekre. A viszonylag magas katonai kiadások azt mutatják, hogy az ország céljai között továbbra is szerepel a katonai, védelmi képességek fejlesztése és korszerűsítése. Ez a Balkán térségében különösen fontos lehet annak érdekében, hogy a másik két nyugat-balkáni NATO-tagállam – Horvátország és Albánia – mellett Macedónia is tevékenyen részt tudjon vállalni a régió biztonságának és stabilitásának szavatolásában.

 

ÉV

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

GDP%

3

2,2

2,2

1,8

1,9

6,6

2,8

2,4

2,5

2,1

1,9

2

1,8

1,7

1,4

Macedónia védelmi költségének alakulása a GDP arányában. (Forrás: milexdata.sipri.org)

 

A csatlakozás mellett szóló fontos érv az is, hogy Macedónia elszánt a csatlakozás ügyében: hajlandó a védelmi intézményrendszer reformjaira, hogy „NATO-kompatibilissé” váljon, valamint kis létszámú (12.858 fős) haderejéhez képest nagy missziós kontingenst – 177 főt – tart fenn, hozzájárulva a Szövetség afganisztáni műveletéhez is.

A Nyugat-Balkán térségének szempontjából a macedón csatlakozás számos előnnyel járna a stabilitás megerősítésével. Macedónia tagságával egy erős délkelet-európai tömb alakulna ki, és a térségben csak a PfP-tag Bosznia-Hercegovina és Montenegró, valamint a „mérsékelten nyugatbarát” politikát folytató Szerbia és Koszovó nem lenne tagja a Szövetségnek. A térségben jelenleg is problémákat okozó nemzetiségi, etnikai, vallási konfliktusokat a közös szövetségi rendszerhez tartozás biztonság- és bizalomerősítő hatását felhasználva hosszú távon „házon belül” is lehetne rendezni, illetve egy komolyabb incidens kialakulásának veszélye is csökkenne.

Összességében elmondható, hogy a NATO-tagságra pályázó államok közül Macedónia jól halad a csatlakozási folyamatban, illetve a Szövetség elvárásainak teljesítésében, viszont a Görögországgal való vitája még évekig visszatarthatja a teljes jogú tagságtól. A csatlakozásra aspiráló nyugat-balkáni államoknál még ma is megfigyelhetőek olyan békíthetetlen ellentétek, amelyek hosszú ideig megakadályozhatják euro-atlanti integrációjukat. A macedón-görög vita mellett a szerb-koszovói konfliktus vagy a boszniai nemzetiségek belső ellentétei is lelassítják az euro-atlanti integráció folyamatát, mivel a feszültségek kezelése jóval több energiát emészt fel, mint a demokratikus intézmények fejlesztése, mely alapfeltétele lenne a tagságnak. Amíg nem sikerül önállóan vagy a nemzetközi közösség támogatásának, nyomásának hatására kompromisszumot kialakítani a felek között, nem lehetnek tagjai a NATO-nak sem, mivel ezzel rombolnák a belső kohéziót. Így bár Macedónia sokat tett a csatlakozás érdekében, az igazi vízválasztó a névvita rendezése lenne.

 

 

 

 

Felhasznált irodalom:

A Balkán CIMIC kézikönyve: Bosznia-Hercegovina, Macedónia, Koszovó. Magyar Honvédség Civil-Katonai Együttműködési és Lélektani Műveleti Központ, Budapest, 2004. pp. 22-24

Molnár István: A Magyar Köztársaság és az elfelejtett békepartnerség. In: Hadtudomány, 2007/2

Rainer Schweickert, Inna Melnykovska, Hanno Heitmann: Beyond security, towards institution building. The case of NATO-Macedonia relations. Kiel Working Papers, No.1757 pp. 4-5.

Kozma Tóth István: Partnerség a Békéért – Magyarország lehetőségei. In: Új Honvédségi Szemle, 1994/5 pp. 6-7

 

 

A www.biztonsagpolitika.hu – Biztonságpolitika Portál fejlesztését a NATO Public Diplomacy Division, működtetését a Magyar Atlanti Tanács és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem támogatja.


Egyetért, vagy inkább vitatkozna vele? Elmondaná véleményét másoknak is? Tegye meg a publikáció blogposztján!

Transcript:
NATO Tükör - A világgazdaság 2011-ben: fel vagy le?A NATO és partnerei: változó kapcsolatok?Arab tavasz = Az első Facebook Forradalom?


Stratégiától stratégiáig. A 2009-es és 2012-es magyar katonai stratégia összehasonlító elemzése
(szerző: Csiki Tamás - Tálas Péter)
A grúz-orosz háború hatása a kelet-közép-európai biztonságfelfogásra
(szerző: Tálas Péter)
Konfliktusforrások és kiútkeresés Jemenben
(szerző: Prantner Zoltán)
Az új Nemzeti Katonai Stratégia a nemzetközi tapasztalatok tükrében
(szerző: Csiki Tamás)
Magyarország regionális érdekérvényesítési lehetőségei a Smart Defense koncepció keretében
(szerző: Budai Ádám)
NATO-NETto
A NATO védelmi minisztereinek brüsszeli találkozója
A NATO jelenleg komoly kihívásokkal néz szembe: az ukrán válság, a Közel-Kelet és Észak-Afrika instabilitása, az új afganisztáni művelet beindítása, valamint a csökkenő védelmi kiadások olyan próbatételeket jelentenek, amelyekre csak erős, egységes szövetségben adható megfelelő válasz. Február 5-én a NATO tagállamainak védelmi miniszterei ezen kihívások és a rájuk adható lehetséges válaszok megvitatására találkoztak Brüsszelben. Az eseményen a miniszterek döntöttek a tavaly szeptemberi walesi csúcstalálkozón elfogadott Készenléti Akcióterv megvalósításáról, ülésezett a NATO-Grúzia Tanács, sor került a Nukleáris Tervező Csoport ülésére, valamint kétoldalú találkozókra is. A találkozó legfontosabb eredményeként 2016-tól a NATO gyorsreagálású képessége 48-72 órán belül bevethető elemmel bővül. Emellett szintén kiemelkedő jelentőségű, hogy a szövetség állandó infrastruktúra kiépítésébe kezd a keleti tagállamok területén.

NATO-NETto Hírfigyelő - 2015. január
2015. január 1. fontos dátum volt a NATO számára, hiszen 2014 végén az afgán biztonsági erők Afganisztán egész területén átvették a biztonsági feladatok ellátását a szövetséges erőktől, ezzel pedig 13 év után végül lezárult az ISAF-misszió. Január elsejétől az új, Eltökélt Támogatás nevű kiképző és támogató művelet lesz majd az afgán erők segítségére. Mindemellett januárban két fontos esemény is történt, mely negatívan érintette az európai biztonsági környezet alakulását. Január 7-én két fegyveres férfi megtámadta a francia Charlie Hebdo szatirikus lap párizsi szerkesztőségét, 24-én pedig oroszbarát szeparatisták Grad rakétavetőkkel lőtték a délkelet-ukrajnai Mariupol lakónegyedeit. Az összesen 17 halálos áldozattal járó franciaországi terrorista akciók és a kelet-ukrajnai harcok kiújulása a NATO-val szemben álló kihívásokra is rávilágítottak.

15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
2014-ben Magyarország számos évfordulót ünnepelhetett, többek között az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez történő csatlakozásunk 15. évfordulóját. Ebből az alkalomból az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpontja azt kezdeményezte, hogy a kormányzati és nem-kormányzati, szakmai és civil szervezetek közvetítésével egykori és jelenlegi politikaformálók, valamint a döntések végrehajtásában fontos szerepet játszó személyek véleményét, a közösen elért eredményeket szélesebb körben is megismertesse 2014 folyamán. Így 2014 januárjától „15 Év – 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről” elnevezéssel a magyar NATO-tagság eredményeinek nagyobb láthatóságot biztosító interjú-sorozatot készítünk. Célunk, hogy a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont, a Magyar Atlanti Tanács és az NKE Biztonságpolitikai Szakkollégiuma közösen minél szélesebb körben, kiemelten a fiatal generáció tagjaira koncentrálva növelje az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének, valamint a magyar céloknak, tapasztalatoknak, eredményeknek az ismertségét. A rövid interjúkat 15 ismert és elismert, a kül-, biztonság- és védelempolitika szakterületén egykor vagy jelenleg is szerepet vállaló szakemberrel készítjük el – melyek közül Ön most a tizenötödiket olvashatja, amit Csiki Tamás biztonságpolitikai szakértővel, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont munkatársával készítettünk.

15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
NATO Hírfigyelő - 2014. december
A NATO külügyminisztereinek brüsszeli találkozója - 2014. december 1-3.
15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
NATO-NETto Hírfigyelő - 2014. november

Kiemelt cikkek
Nem hagyományos kihívások és kiberbiztonság - Interjú Iklódy Gáborral a NATO főtitkárának korábbi helyettesével
Az ENSZ Kongói Demokratikus Köztársaság Stabilizációs Missziójának (MONUSCO) bemutatása
A kanadai olajhomok kitermelése, mint az Amerikai Egyesült Államok energiadiverzifikációjának megoldása
Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? II. rész - A 2011-es Londoni zavargások eseményeinek értékelése és a jelen bevándorlás politika válsága
Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? I. rész - A 2011-es londoni zavargások elemzése és összehasonlítása más európai zavargásokkal
A NATO főtitkárának 2013. évi jelentése
Az Európai Tanács közös biztonság- és védelempolitikai csúcstalálkozójának háttere és eredményének értékelése
A NATO és a Smart Defence, a Smart Defence és Magyarország
Az Európai Unió bevándorláspolitikája
Európa, mint biztonságfogyasztó - Válságban az európai védelempolitika?


A biztonságpolitika.hu kiadója a Biztonságpolitikai Szakkollégium Egyesülete. © 2004-2019 minden jog fenntartva. Impresszum | Adatvédelem