biztonsagpolitika.hu Regisztráció | Bejelentkezés

Ne kényszerítsd, formáld át! - A nyilvános diplomácia és a közösségi média jelentősége mindennapjainkban és a NATO Public Diplomacy Division tevékenységében

2011 december 15. - 07:50 - Szijj Dóra

Megosztom a cikket:    |    |  több lehetőség...

Amióta a Maghreb-térség „Facebook-forradalmai”, pontosabban azok szervezésének módja alapjaiban rengette meg a közmédiumokról és az ún. „új médiáról” korábban kialakult gondolkodást, a hétköznapi, internetet használó olvasóközönség számára is egyértelművé vált, hogy amire a szociológusok, politológusok, az infokommunikációs technológia vívmányaival és hatásaival foglalkozó társadalomtudósok és műszaki szakemberek régóta figyelmeztettek – azaz a toeffleri „harmadik hullám” időszakának meghaladása – bekövetkezett.

Magától értetődő, hogy az „információs forradalom” nem köthető kizárólagosan az „arab tavasz” tüntetéseinek szervezéséhez és eseményeinek dokumentálásához; de kiváltképp Egyiptom példája rendkívül élesen megmutatta, hogy a fontosabb közösségi portálok – természetesen a hozzárendelt tartalommal együtt – hatalmas tömegek megszólítására és megmozgatására is képesek igen rövid időn belül. S míg korábban mindehhez elengedhetetlen volt egy-egy karizmatikus vezető állandó szereplése, addig az internetes portálok virágkorában kvázi öngerjesztő folyamatként „arctalan” Facebook vagy Twitter felhasználók közötti üzenetváltással indukálódott mindaz, ami 2010 végétől – 2011 első hónapjaitól (a tunéziai tüntetések kezdetétől) a világpolitika fókuszába került. Az ún. közösségi médiában (social media) rejlő lehetőségeket napjainkban már számos állam (különös tekintettel az Amerikai Egyesült Államokra) és nemzetközi szervezet is felfedezte, hiszen munkájuk megismertetése, népszerűsítése érdekében a társadalom különböző alrendszereit kívánják megszólaltatni, ennek pedig legkényelmesebb és leginkább költséghatékonyabb formája a közösségi portálokon való megjelenés. A közösségi média ezáltal válhat(ott) a nyilvános diplomácia egyik legfőbb eszközévé.

 

A közösségi média kifejezés pontos definiálása még várat magára, de alapvetően a Web 2.0 korában a közösségi médiumok olyan weblapok, portálok, amelyek a puszta információközlésen túl véleményközlésre és -formálásra, interakciók kialakítására késztetik a felhasználókat. Ezáltal nem csupán egyirányú, a befogadásra építő médiumokként funkcionálnak, hanem két-, sőt többirányú kommunkációs csatornát biztosítanak.

 

A következőkben az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) nyilvános diplomáciájának bemutatásával kívánom igazolni, hogy a NATO az „új média” felhasználásával (Facebook, Twitter, YouTube; NATO honlap, NATOchannel.tv) célzott intézkedéseket tesz a Szövetség reprezentálása és tudatos népszerűsítése érdekében, és a tag- és partnerországok számára egyaránt egy, a hidegháborús modelltől alapjaiban eltérő, „barátságos”, nyitott, együttműködni képes és feladatát hatékonyan ellátni képes NATO kommunikálására törekszik. Már önmagában az a tény, hogy a NATO legújabb, 2010-es Stratégiai Koncepciója széles társadalmi vita mellett készült el (nem úgy, mint a korábbi, szigorúan bizalmasan kezelt koncepció-tervezetek), és maga a koncepció is a nyitott ajtók politikájának („open door policy”) továbbfejlesztése, jól mutathatja, hogy az elmúlt években a NATO arculatváltáson ment keresztül, s ebben a közösségi médiumok nyújtotta lehetőségekhez való alkalmazkodás is szerepet játszott.

A nyilvános diplomácia előtérbe kerülése és preferálása a kényszerítő diplomáciai tárgyalásokkal szemben a Szövetség által hangsúlyozott partnerség és a prevenció egyik jól kiválasztott eszköze, de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a Washingtoni Szerződés szimbolikus 5. cikke értelmében a NATO továbbra is fenntartja a jogot a reagáló és kényszerítő elemek használatára is, beleértve a kényszerítő diplomácia eszközeit is.

 

A nyilvános diplomácia főbb jellemzői és felhasználása az egyes politikai szereplők tevékenységében – a nyilvános diplomácia, mint „puha hatalmi eszköz”

Ha elfogadjuk azt a megállapítást, miszerint a diplomáciának kettős rendeltetése van, így a konfliktusok megelőzése, rendezése és kezelése, valamint az együttműködés kialakítása (Kincses, 2005), továbbá elfogadjuk, hogy a diplomácia egyik mindenkori célja a hatalmi egyensúly megteremtése (Halász, 2010), az érdekek közötti relatív harmónia megteremtése, úgy kijelenthető, hogy a NATO is ugyanezen fókuszpontok mellett végzi diplomáciai tevékenységét. Ezen belül a NATO nyilvános diplomáciája (public diplomacy) a külföldi közvélemény tájékoztatására, illetve befolyásolására, meggyőzésére épít, hiszen a nyilvános diplomácia (közdiplomácia) „a külpolitikák és közpolitikák kialakítása és megvalósítása érdekében a közvélemény befolyásolásával foglalkozik”. (Nagy, 2008)

A nyilvános diplomácia kutatásának gyökerei az 1960-as évek Amerikájáig nyúlnak vissza. Dean Edmund Gullion, a Tufts Egyetem nemzetközi joggal és diplomáciával foglalkozó oktatója 1965-ben hozta létre az Edward R. Murrow Center for Public Diplomacy elnevezésű központot, amely elsőként tett kísérletet a – a szakmai zsargonban csak PD-ként emlegetett – nyilvános diplomácia értelmezésére. Eszerint a nyivános diplomácia „befolyásolja a közösségi attitűdök kialakítását és a külpolitika végrehajtásának mikéntjét. A tradicionális diplomácia keretein túl magában foglalja a nemzetközi kapcsolatok [számos] dimenzióját is; a kormányok által a külföldi országok közvéleményére gyakorolt befolyásoló-képességét; az egyéni érdekekkel bíró csoportok egymás közötti interakcióit, valamint azok külföldre gyakorolt hatását; a külpolitika kommunikálását és annak közpolitikára gyakorolt hatását; a [politikai] kommunikációval foglalkozó szakemeberek egymás közti megnyilvánulásait a diplomaták és a külügyekért felelős megbízottak körében; továbbá az interkulturális kommunikáció eszköze is lehet.”

Egyszerűbben fogalmazva tehát az államok és a nemzetközi szervezetek az adott állam, szervezet külpolitikai céljainak megfelelően kívánják befolyásolni egyrészt a döntéshozókat, de ami még ennél is fontosabb: a külföldi közvéleményt. A nyilvános diplomácia gyújtópontjában ugyanis az információk és ideák, ötletek határokon átnyúló, transznacinonális áramlása áll, amely a globalizáció és a Web 2.0 korában egyértelmű kapcsolatot feltételez a közösségi kommunikációs eszközök felhasználásával. Szem előtt kell tartanunk, hogy a külpolitika, valamint a külpolitikai befolyásolás eme „lakosságközpontú” megközelítése során a magukat megismertetni kívánó és (egyben) együttműködést és támogatást váró államok, intézmények vagy az egész külföldi közvélemény elérésére törekednek, vagy – és ami általában hatékonyabb – a társadalmak egyes, az adott külpolitikai célokat feltehetően támogató csoportok megszólaltatását vállalják fel (például szakmai műhelyek és kutatóközpontok, adott témával foglalkozó NGO-k, egyetemi, főiskolai diákszervezetek, sajtóorgánumok stb.).

A tradicionális diplomáciával szemben a nyilvános diplomácia a nyilvánosság fokozásával kívánja tehát elérni céljait, amelynek több következménye is lehet. Egyrészt, a diplomácia klasszikus, „titkos” jellege oldódik (v.ö. az új Stratégiai Koncepció társadalmi vitáját), másrészt a civil szervezetek is egyre inkább bekerülnek a befolyásolók és befolyásolandók körébe, például azzal, hogy éppen ők lesznek azok a lobbi-csoportok, amelyek egy adott külpolitikai döntés népszerűsítéséért felelnek. (Nagy, 2008) Sőt, a nyilvános diplomácia „használata” a demokratikus országokban már egyre inkább igényként merül fel: a tömegek közvetett bevonása a (kül)politikai döntésekbe a népuralom, mint közjószág ideájával magyarázható. (Uo.) A gyakran „fehér propagandaként” is emlegetett PD lényegi eleme, hogy könnyen beazonosítható és ellenőrizhető forrásokból dolgozzon (ezáltal is belép a közösségi médiumok és az Internet szerepe), valamint hogy olyan tudatos, ellentmondásoktól mentes, összehangolt képet sugározzon, amely eleve a pozitív attitűdök kiváltására ingerel. Ennek nyilván több része is lehet a kultúrdiplomáciától kezdve a konferenciák és nemzetközi táborok szervezésén át a politikai döntéshozók magán blogjáig bezárólag.

Nicolas J. Cull a nyilvános diplomácia gyakorlatát öt nagyobb elemre bontotta. Ezek: meghallgatás-meghallgattatás (listening), érdekképviselet (advocacy), kulturális diplomácia (cultural diplomacy), [kereskedelmi] cserén alapuló diplomácia (exchange diplomacy) és a nemzetközi műsorszórás (international broadcasting). (Cull, 2008) Ezeket figyelembe véve megállapítható, hogy a nyilvános diplomácia nem a kényszerítő diplomácia fogalmi keretei („stick and carrot”), és nem is a tradicionális államközi keretek között gondolkozik. Véleményem szerint a nyilvános diplomácia a Joseph Nye munkássága által ismertté lett „puha hatalom” (soft power), illetve „okos hatalom” (smart power) tézissel hozható leginkább összefüggésbe, hiszen a (sikeres) PD is olyan képességek meglétét és működését jelenti, amelyek a másik fél kényszerítő, például katonai erő vagy gazdasági embargó nélküli meggyőzését szolgálják – az eszmék és intézmények magatartásformáló erejét kiaknázva (puha hatalom), akár a pszichés ráhatás révén, de a rendelkezésre álló materiális erőforrások birtokában (a kettő együtt adja az okos hatalmat). (Nye, 1990)

A neoliberális institucionalizmus e megközelítése szerint a puha hatalom egyfajta „vonzó erő”, amely esetben egy adott szervezet képes arra, hogy közös érdekeket találva vonzóvá tegye az együttműködést partnerei számára. (Nye, 2004) Ennek egyik – a NATO által is alkalmazott – eszköze lehet, hogy különböző intézményeket, kezdeményezéseket hívnak életre (például: PfP, Euro-atlanti Partnerségi Tanács), amelyek a kényszerítés és a fenyegetések helyett a kooptálásra (és természetesen az erősebb fél értékrendszerének valamilyen szintű adaptálására, jobb esetben kölcsönös értékmegosztásra) bírják rá a partnereket. Ugyanakkor a NATO esetében – hiszen továbbra is egy katonai szervezetről van szó, amely véleményem szerint minden változás ellenére is elsődlegesen katonai szövetségnek marad meg – nem beszélhetünk pusztán a puha hatalom alkalmazásáról: inkább a kényszerítő, „kemény” és puha eszközök együttes, célzott megválasztásáról és párhuzamos alkalmazásáról, az okos hatalom gyakorlatáról van szó, az adott érdekeknek megfelelően. Annak vonatkozásában, hogy a NATO új Stratégiai Koncepciójában egyfajta globális partnerséget hirdet, valamint a kooperatív biztonsági közösséggé alakulást mint távlati célt jelöli meg, jelezhető a szemléletváltozás. Ebben a szemléletváltozásnak a kommunikálásában játszik hatalmas szerepet a NATO Nyilvános Diplomáciai Részlege (NATO Public Diplomacy Division; NATO PDD).

 

A NATO nyilvános diplomáciája

A 2003-ban létrehozott Public Diplomacy Division a NATO struktúrájában értelemszerűen a civil elemek, a polgári főosztályok-osztályok mellett helyezkedik el, vezetője Stefanie Babst, aki egyben a nyilvános diplomáciai stratégiáért felelős főtitkár-helyettes is. (Babst előtt a tisztséget Jean Fournet töltötte be, 2003 és 2007 között.) A PDD tevékenységi területeit tekintve öt nagyobb alcsoportra tagolódik:

  • a NATO Multimedia Library (1)a könyvek és folyóiratok, valamint adatbázisok segítségével szolgálja a kutatók és érdeklődő olvasók tájékoztatását;
  • a PDD ösztöndíj- és szponzor-programjai (Fellowship and Sponsorship Programmes) (2) a tudományos kutatások financiális támogatására helyezik a hangsúlyt:
    • a Tudománnyal a Békéért és Biztonságért (Science for Peace and Security; SPS) elnevezésű projekt például a tag- és partnerországok számára biztosít kölcsönös együttműködése terepet a tudományos kutatások vonatkozásában. A NATO e program keretében több kiemelt téma kutatását honorálja (többek között: kiberbiztonság, számítógépes hálózatok védelme, biztonságot fenyegető új tényezők, élelmiszerbiztonság, kémiai és biológiai fegyverek problematikája stb.), kölcsönös előnyöket kovácsolva így a kutatók és a NATO számára.
    • A NATO-nak az egyes tag- és partnerországokkal történő speciális, a PD értékközvetítő céljait szolgáló kapcsolattartását a NATO Countries Relations Section koordinálja. A csoport munkája véleményem szerint kiválóan leképezi a közösségi véleményformálás mint cél és eszköz gyakorlatát, ugyanis ez a szerv felelős azért, hogy különböző NATO-szakértőket, véleményformáló kutatókat, újságírókat, NATO-tisztviselőket küldjenek az egyes országokba, másrészt ez a szerv finanszírozza a tag- és partnerországokban tartott NATO-konferenciákat is. A Countries Relations Section „hitvallása” szerint a NATO-nak meg kell szólítania a civil társadalmak tagjait, ezáltal a biztonság és védelempolitikai kérdések iránti társadalmi tudatosság fokozására törekszik, aktív, építő jellegű vitára késztetve az egyes alrendszereket. A 2010-es Stratégiai Koncepció elkészülte előtt ez az alosztály segítette a Madeleine Albright vezette előkészítő csoport munkáját is, amely a különböző kutatóintézetek, nemzetközi és társadalmi szervezetek tapasztalatait és véleméynét összegezve készítette el az új koncepció tervezetét.
  • A PDD a partnerországokkal való együttműködés fokozása végett Kijevben állította fel az Információs és Dokumentációs Központját (Information and Documentation Centre) (3), Moszkában pedig egy másik Információs Iroda (Information Office) (4) működik.
  • A NATO PDD e szervezetek kívül az Összekötő Nagykövetségek (NATO Contact Point Embassy, CPE) (5) munkájára támaszkodik, amelyek nem csupán a tagországokkal való kapcsolattartást koordinálják, hanem az Euro-atlanti Partnerségi Tanács, a Mediterrán Dialógus, az Isztambuli Együttműködési Kezdeményezés és a kontakt-országok (globális partnerek) valamennyi részes államával való kölcsönös kommunikáció szerveként is szolgálnak. Az 1992 óta működő CPE-rendszer deklarált rendeltetése a Szövetség céljainak, tevékenységének ismertetése a fogadó országban. Az összekötő nagykövetségek többek között a fogadó állam közvéleményének, befolyásos személyiségeinek és intézményeinek tájékoztatásáért, a NATO által finanszírozott ösztöndíj-lehetőségek hirdetéséért és a pályázatok továbbításáért, véleményezéséért felelnek, de a NATO központ tájékoztatását, az egyes NATO-konferenciák szervezését is ők végzik, továbbá e nagykövetségek felelősek a különböző előkészületek és rendezvények lebonyolításáért, ha egy NATO-vezető a fogadó országba látogat. Az önkéntes nagykövetség pozícióját és az ezzel járó feladatokat a tagállamok kihelyezett nagykövetségei önként vállalják el, kétéves időtartamra. Hazánk vonatkozásában érdemes megemlíteni, hogy 2009-2010-ben a podgoricai, 2011-2012-ben pedig a stockholmi nagykövetség látta el az összekötő hivatal feladatát.

 

A PDD már korán felismerte a közösségi média fontosságát, amit mi sem jelez jobban, hogy maga a főtitkár, Anders Fogh Rasmussen is saját blogot vezet, illetve a NATOchannel.tv, a PDD égisze alatt működtetett televíziócsatorna is naponta tudósít a NATO-t érintő fontosabb ügyekről. De a NATO fellelhető a Facebook közösségi oldalon is, a Twitteren és a YouTube videómegosztó portálon is. Sőt, a NATO Review (2011. decemberében) kiemelt témaként foglalkozik a közösségi média szerepével (az összefoglaló szintén az észak-afrikai forradalmak esetét hozza fel a közösségi média felerősödésének példájaként).

 

A NATO közösségi média eszközei dinamikusan bővülnek.

A Szövetség közösségi média eszközei dinamikusan fejlődtek az elmúlt 2-3 évben. (Forrás: nato.int)

 

A nyilvános diplomácia – és azon belül a közösségi média – szerepéről a PDD gyakorta konferenciákat szervez, amelyeknek rendszeres meghívott vendége Stefanie Babst. A NATO legutóbb 2011. júniusában, Berlinben tartott egy nagyobb ívű, a nyilvános diplomácia és a közösségi média erejével foglalkozó konferenciát. A téma aktualitása a NATO számára tehát megkerülhetetlen. Egy korábbi konferencián, 2009-ben tartott beszédében Babst a nyilvános diplomáciát maga is a vonzás és a befolyásolás eszközeként emlegette, amely azonban számtalan problémát vet fel a NATO produktivitása kapcsán. Babst szerint az akkor még az új Stratégiai Koncepció megalkotása előtt álló NATO diplomáciája számára elsősorban a nem-állami aktorok számának rohamos növekedése jelenthet kihívást: a NATO-nak új szereplőkkel, zömében civil szervezetekkel kell megtanulnia az együttműködés új formáit, így a diplomáciai kapcsolatok és tárgyalások jellege is átalakulhat. Ráadásul a közönség, a társadalom már nem passzív, csak befogadásra hajlandó egyénekből áll, hanem a véleménynyilvánítás szabadsága révén igényli a részvételt a fontosabb döntések meghozatalában, a hidegháborús „kommunikációs szabályok” tehát alapjaiban változtak meg. A globalizáció és az infokommunikációs forradalom hatásai által pedig a nemzeti és nemzetközi folyamatok közötti határvonalak is elmosódnak, így a NATO-nak egy teljesen új „diplomáciai stratégia” kialakítására van szüksége a megváltozott környezetben. Babst beszédében több fontosabb ajánlást tett a NATO PDD stratégiájának változtatására és a NATO össz-kommunikációjának „vérfrissítéséről” is szólt. Utóbbi kapcsán a Web 2.0 rendszerek prioritását emelte ki. A beszéd – a nyilvános diplomácia és a közösségi média vonatkozásában – üzenet volt a Lisszaboni Csúcstalálkozóra meghívott vezető politikusok számára, akik részben hallgattak az idők szavára, legalábbis ami a NATO nyitását jelenti (globális partnerség, együttműködés a civil szervezetekkel, kommunikáció fokozása a partnerekkel). De egy egzakt, kimondottan a nyilvános diplomáciára fókuszáló keret-stratégia elkészítése még azóta is várat magára, jóllehet az definiálhatná az egyelőre szokásjogként létező nyilvános diplomáciai kereteket.

A nyilvános diplomácia tehát, mint a hatalomgyakorlás egyik modernnek ható, ám korántsem újkori vívmánya az államok és az egyre nagyobb teret nyerő nemzetközi intézmények mindennapos gyakorlatává nőtte ki magát. A közösségi médiumok, hír- és videómegosztó portálok, blogok felhasználásával az egyes politikai aktorok szinte az elérhetőség érzését keltik a befolyásolni kívánt tömegek számára, azt az érzetet keltve, hogy a véleményüket többnyire név nélkül vagy nickname-ekkel vállaló nyilatkozatot tevők képesek a politikai döntések közvetett befolyásolására. Másrészről, a nyilvános diplomácia elsődleges célja a közvélemény tájékoztatása révén annak megnyerése az egyes (kül)politikai döntések meghozatalára.

Ennek megfelelően a NATO az elmúlt években a nyilvános diplomácia és a közösségi médiumok alkalmazásával egy tanulási folyamaton megy keresztül, hiszen az addigi tradicionális, államközpontú diplomáciai tárgyalások előszobájából belépett egy újabb szakaszba, amelyet már a liberálisabb, kevésbé állam, de inkább intézményközpontú, kooperatív viszony jellemez, a civil szereplők (kutatóműhelyek, NGOk) nagyfokú bevonása miatt is.

 

 

 

Felhasznált irodalom:

Giuilio Gallarotti: Soft Power: What it is, Why it is Important, and the Conditions Under Which it Can Be Effectively Used

Halász Iván: Diplomácia és diplomaták – A civilizáció intézménytörténete és civilizációs meghatározottsága. Aula Kiadó, Bp., 2010

Jean Fournet: Opening remarks at NATO Annual Conference, Brussels, Belgium. (April 14, 2005)

Joseph Nye: Bound to Lead: The Changing Nature of American Power. New York, Basic Books, 1990.

Joseph Nye: The Benefits of Soft Power (Joseph Nye előadása a Harvardon, 2004.)

Kincses László: Diplomáciatörténet. HVG/ORAC, Budapest, 2005

Nagy Lilla: A nyilvános diplomácia – értelmezések

NATO and emerging power of social media

NATO Review: What social media can and can’t do?

Nicolas J. Cull: Public Diplomacy: Taxonomies and Histories. The ANNALS of the American Academy of Political and Social Science.  2008. március, p. 31-54

Stefanie Babst: Public Diplomacy – The Art of Engaging and Influencing

Video interview with Stefanie Babst, NATO Deputy Assistant Secretary General for Public Diplomacy, on “Explaining NATO's Public Diplomacy” (September 18, 2006)

Video interview with Jean Fournet, Assistant Secretary General for Public Diplomacy. (April 7, 2005)

NATOchannel - www.natochannel.tv

NATO Facebook - www.facebook.com/NATO

NATO Twitter - www.twitter.com/NATO

NATO YouTube - www.youtube.com/NATO

Flickr website - www.flickr.com/n-a-t-o

NATO Review - www.nato.int/review


Egyetért, vagy inkább vitatkozna vele? Elmondaná véleményét másoknak is? Tegye meg a publikáció blogposztján!

Transcript:
Arab tavasz = Az első Facebook Forradalom?A NATO és partnerei: változó kapcsolatok?Meghalni az élelemért


Stratégiától stratégiáig. A 2009-es és 2012-es magyar katonai stratégia összehasonlító elemzése
(szerző: Csiki Tamás - Tálas Péter)
A grúz-orosz háború hatása a kelet-közép-európai biztonságfelfogásra
(szerző: Tálas Péter)
Konfliktusforrások és kiútkeresés Jemenben
(szerző: Prantner Zoltán)
Az új Nemzeti Katonai Stratégia a nemzetközi tapasztalatok tükrében
(szerző: Csiki Tamás)
Magyarország regionális érdekérvényesítési lehetőségei a Smart Defense koncepció keretében
(szerző: Budai Ádám)
NATO-NETto
A NATO védelmi minisztereinek brüsszeli találkozója
A NATO jelenleg komoly kihívásokkal néz szembe: az ukrán válság, a Közel-Kelet és Észak-Afrika instabilitása, az új afganisztáni művelet beindítása, valamint a csökkenő védelmi kiadások olyan próbatételeket jelentenek, amelyekre csak erős, egységes szövetségben adható megfelelő válasz. Február 5-én a NATO tagállamainak védelmi miniszterei ezen kihívások és a rájuk adható lehetséges válaszok megvitatására találkoztak Brüsszelben. Az eseményen a miniszterek döntöttek a tavaly szeptemberi walesi csúcstalálkozón elfogadott Készenléti Akcióterv megvalósításáról, ülésezett a NATO-Grúzia Tanács, sor került a Nukleáris Tervező Csoport ülésére, valamint kétoldalú találkozókra is. A találkozó legfontosabb eredményeként 2016-tól a NATO gyorsreagálású képessége 48-72 órán belül bevethető elemmel bővül. Emellett szintén kiemelkedő jelentőségű, hogy a szövetség állandó infrastruktúra kiépítésébe kezd a keleti tagállamok területén.

NATO-NETto Hírfigyelő - 2015. január
2015. január 1. fontos dátum volt a NATO számára, hiszen 2014 végén az afgán biztonsági erők Afganisztán egész területén átvették a biztonsági feladatok ellátását a szövetséges erőktől, ezzel pedig 13 év után végül lezárult az ISAF-misszió. Január elsejétől az új, Eltökélt Támogatás nevű kiképző és támogató művelet lesz majd az afgán erők segítségére. Mindemellett januárban két fontos esemény is történt, mely negatívan érintette az európai biztonsági környezet alakulását. Január 7-én két fegyveres férfi megtámadta a francia Charlie Hebdo szatirikus lap párizsi szerkesztőségét, 24-én pedig oroszbarát szeparatisták Grad rakétavetőkkel lőtték a délkelet-ukrajnai Mariupol lakónegyedeit. Az összesen 17 halálos áldozattal járó franciaországi terrorista akciók és a kelet-ukrajnai harcok kiújulása a NATO-val szemben álló kihívásokra is rávilágítottak.

15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
2014-ben Magyarország számos évfordulót ünnepelhetett, többek között az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez történő csatlakozásunk 15. évfordulóját. Ebből az alkalomból az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpontja azt kezdeményezte, hogy a kormányzati és nem-kormányzati, szakmai és civil szervezetek közvetítésével egykori és jelenlegi politikaformálók, valamint a döntések végrehajtásában fontos szerepet játszó személyek véleményét, a közösen elért eredményeket szélesebb körben is megismertesse 2014 folyamán. Így 2014 januárjától „15 Év – 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről” elnevezéssel a magyar NATO-tagság eredményeinek nagyobb láthatóságot biztosító interjú-sorozatot készítünk. Célunk, hogy a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont, a Magyar Atlanti Tanács és az NKE Biztonságpolitikai Szakkollégiuma közösen minél szélesebb körben, kiemelten a fiatal generáció tagjaira koncentrálva növelje az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének, valamint a magyar céloknak, tapasztalatoknak, eredményeknek az ismertségét. A rövid interjúkat 15 ismert és elismert, a kül-, biztonság- és védelempolitika szakterületén egykor vagy jelenleg is szerepet vállaló szakemberrel készítjük el – melyek közül Ön most a tizenötödiket olvashatja, amit Csiki Tamás biztonságpolitikai szakértővel, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont munkatársával készítettünk.

15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
NATO Hírfigyelő - 2014. december
A NATO külügyminisztereinek brüsszeli találkozója - 2014. december 1-3.
15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
NATO-NETto Hírfigyelő - 2014. november

Kiemelt cikkek
Nem hagyományos kihívások és kiberbiztonság - Interjú Iklódy Gáborral a NATO főtitkárának korábbi helyettesével
Az ENSZ Kongói Demokratikus Köztársaság Stabilizációs Missziójának (MONUSCO) bemutatása
A kanadai olajhomok kitermelése, mint az Amerikai Egyesült Államok energiadiverzifikációjának megoldása
Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? II. rész - A 2011-es Londoni zavargások eseményeinek értékelése és a jelen bevándorlás politika válsága
Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? I. rész - A 2011-es londoni zavargások elemzése és összehasonlítása más európai zavargásokkal
A NATO főtitkárának 2013. évi jelentése
Az Európai Tanács közös biztonság- és védelempolitikai csúcstalálkozójának háttere és eredményének értékelése
A NATO és a Smart Defence, a Smart Defence és Magyarország
Az Európai Unió bevándorláspolitikája
Európa, mint biztonságfogyasztó - Válságban az európai védelempolitika?


A biztonságpolitika.hu kiadója a Biztonságpolitikai Szakkollégium Egyesülete. © 2004-2019 minden jog fenntartva. Impresszum | Adatvédelem