biztonsagpolitika.hu Regisztráció | Bejelentkezés

Energy Security and Diplomacy in 2013

2013 augusztus 29. - 23:51 - Budai Ádám

Megosztom a cikket:    |    |  több lehetőség...

Az elmúlt néhány évben jelentős átalakulási folyamat kezdetének lehettünk tanúi az európai és globális energia-kitermelésben és –piacokon, amelyeknek kiemelt figyelmet kell szentelnünk. Az „Energy Security and Diplomacy in 2013” című konferencia, amelyet a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, a Külügyminisztérium és a Magyar Külügyi Intézet együttműködésével a budapesti Boscolo Hotelben rendezett meg 2013. augusztus 26-án, remek lehetőséget adott a diplomáciai, gazdasági és szakértői álláspontok megvitatására.

Az energiabiztonság komplexitását jól mutatta a témák és a hozzájuk kapcsolódó kihívások sokasága. Varró László, a Nemzetközi Energiaügynökség Földgáz, Kőszén és Energiatermelési Részlegének igazgatója előadásában az energiabiztonságot a 21. század kulcskérdésének nevezte, kiemelve, hogy bár a kőolaj könnyű szállíthatóságának és tárolhatóságának köszönhetően továbbra is meghatározó marad, figyelembe kell venni a többi energiaforrással kapcsolatos globális trendeket is. Az elektromos áram és így a hozzá kapcsolódó kihívások jelentősége egyre növekszik, különösen a fejlődő országokban, hiszen a fejlett ipar megteremtéséhez elengedhetetlen az elektromos áram biztosítása. Ennek fontosságát jól érzékelteti, hogy míg Kína kőolajfogyasztása csupán fele az Egyesült Államokénak, az elektromos áram tekintetében 20%-kal megelőzi az USA-t. Mivel az elektromos áram jelentős részének termelése Kínában szénégetéssel megy végbe, a jövőben megemelkedik a szén-dioxid kibocsátás mennyisége, amely felgyorsítja a globális klímaváltozást. A környezeti hatások súlyosságát jól mutatják az elmúlt években a szmog ellen bevezetett pekingi korlátozások. Kína növekvő energiaigénye kihat a földgáz globális piacára is: a közép-ázsiai országok növekvő volumenű termelését teljesen elnyeli, míg Oroszország a szibériai mezők megnyitásával igyekszik ellátni Kínát, így diverzifikálva földgáz-exportját. Az észak-amerikai palagáz termelésének fokozása jelentős exportőrré teszi az országot, amelynek jelentős felvásárlója a fukusimai katasztrófa következményeként jelentkező atomenergia-kiesést pótolni igyekvő Japán lehet. A nem megújuló energiaforrások alternatívája a természetes energia használata, amely ugyanakkor még nem képes megfelelni a növekvő igényeknek, továbbá számos rendszer-működtetési problémát vet fel, például a tárolás és a rendelkezésre állás kérdésében. A globális folyamatokra Európának, és így Magyarországnak is reagálnia kell, hogy biztosítsa a gazdaság fejlődésében kulcsfontosságú energiabiztonságot.

Ahogy Michael LaBelle, a Közép-európai Egyetem professzora rámutatott, a térségre gyakorolt orosz befolyásnak alapvetően három korszakát különíthetjük el: a függés, a függetlenség, illetve a függés újradefiniálásának időszakát. Oroszország befolyásának kiépítése a Vasfüggöny keleti oldalán már az 1950-es években megkezdődött, mikor orosz erőforrás és technológia segítségével épültek ki a térséget ellátó hálózatok és rendszerek. A 2006-os és 2009-es orosz-ukrán gázvita és az azt követő társadalmi megmozdulások rávilágítottak a túlzott orosz befolyásból származó sebezhetőségünkre, amelynek köszönhetően az energiabiztonság – ezen belül pedig az orosz függés mértékének csökkentése – az egyik legfontosabb elemévé vált az európai energiapolitikának, amelynek nyomán fokozódott a megoldási lehetőségek keresésének intenzitása. Ez magában foglalta egy egységes európai energiapiac létrehozására irányuló első lépések megtételét, az intézményi és piaci reformokat, valamint a szállítási útvonalak diverzifikációját. Ez utóbbi vált az olyan nagyszabású kezdeményezések ösztönző erejévé, mint a Déli Gázfolyosó (Southern Gas Corridor – SGC). Frank Umbach, az Energia- és Erőforrás-biztonság Európai Központjának (European Centre for Energy and Resource Security, EUCERS) igazgatója elmondta, hogy a Déli Gázfolyosó létrehozása alapvetően hármas célt szolgál: Oroszország monopóliumának megtörését a kaukázusi-térségből származó földgázellátásban, a kelet-közép-európai régió Gazpromtól való földgázfüggőségének csökkentését, valamint a kaukázusi-régióból származó földgáz közvetlen felügyeletét. Az Európai Unió 2010-ben kiadott energia-infrastruktúrával foglalkozó irányelvei azt a célt tűzték ki az SGC számára, hogy 2020-ra az európai igények 10-20%-át képes legyen ellátni, amely növeli a versenyt a régióban és csökkenti az árakat. Annak ellenére, hogy megépülése esetén a Déli Gázfolyosó az európai földgázigényeknek csupán 2%-át tudná fedezni (szemben a Gazprom 26%-os hányadával), mégis jelentős változásokat eredményezne. A projekt szükségességét alátámasztja az az adatsor, amely szerint Európa függősége 2010 és 2030 között a kőolaj (85%-ról 95%-ra), a földgáz (64%-ról 84%-ra)és a szén (48%-ról 63%-ra) tekintetében is növekedni fog, átlagosan összesen 15%-kal.

 

Energy Security and Diplomacy

Az NKE rektora Patyi András (balról), és Magyarország külügyminisztere Martonyi János (középen).

 

Ugyanakkor több szakértő kiemelte, hogy az elmúlt években olyan külső és belső változások történtek, amelyek komoly kihívások elé állították az európai energiabiztonság jövőjét. Orbán Anita energiabiztonságért felelős rendkívüli nagykövet öt fő tényezőt sorolt fel ezzel kapcsolatban. Ezek közé tartozik a globális gazdasági válság, amely átlagosan 25%-kal vetette vissza az európai ipar gázfogyasztását, és fenntarthatatlanná teszi az olyan projekteket, mint a Nabucco vezeték építése. Az Egyesült Államok növekvő palagáz-termelése szintén fontos tényező, amelynek indirekt hatása volt Európára: hatalmas árbeli különbségek alakultak ki a két piac között, továbbá a gázon alapuló nehézipar visszatért az Egyesült Államokba, amely rontott Európa versenyképességén. A harmadik tényezőt az európai energiapiac integrálásában elért eredmények jelentik a kereskedelmi korlátozások lebontása és az infrastruktúra-fejlesztés terén. Németország nukleáris energiáról való lemondása előtérbe helyezte az elektromos energia-ellátás kérdését, mivel ennek hatása a szervesen kapcsolódó hálózatok miatt kihat a környező országokra is. Az ötödik faktor a klímaváltozás, amelynek érdekében Európa igyekezett csökkenteni a szén-dioxid kibocsátását, azonban a meghozott intézkedések következtében jelentősen leromlott a versenyképessége.

A Déli Gázfolyosó kialakítását tovább nehezítette, hogy a vezeték európai becsatlakozását kiépítő Nabucco-projekt vetélytársat kapott. A Transz-adriai Vezeték (Trans-Adriatic Pipeline, TAP) elkerüli a kelet-közép-európai térségét és Dél-Olaszországba szállítja a földgázt Görögországon és Albánián keresztül, míg az Oroszország által támogatott Déli Áramlat Ukrajna megkerülésével szállítana földgázt Európába. Utóbbi célja az SGC koncepció aláásása, az orosz befolyás újbóli megerősítése és az orosz monopólium hosszú távú biztosítása. Annak ellenére, hogy a Nabucco projekt számos előnnyel rendelkezett – például a legrövidebb utat biztosította volna a kaukázusi földgáznak a kelet-közép-európai régió számára, ahol a már kiépült infrastruktúra könnyen továbbíthatja az energiaforrást – a Transz-adriai Vezetékkel szemben, 2013 nyarán mégis az utóbbira esett a választás, amellyel gyakorlatilag értelmetlenné vált a Nabucco gázvezeték megépítése. Ennek az lett a következménye, hogy a kelet-közép-európai régiónak továbbra is az Oroszországból érkező földgázra kell támaszkodnia, ugyanis a Lengyelországból kiinduló Észak-Dél Gázfolyosó és a bilaterális összeköttetések nem képesek helyettesíteni a Nabucco-vezetéket, sőt, alternatíva hiányában akár az orosz befolyás további terjeszkedését is elősegíthetik. Bár a térség számára alternatívát jelenthet a palagáz-mezők feltárása, a román és bolgár partmenti mezők kiaknázása, továbbra is probléma, hogy a Déli Gázfolyosóval kapcsolatos fejleményeket az Európai Unió nem fogja tudni befolyásolni és kontrollálni. Ezek a fejlemények sürgős intézkedéseket követelnek meg az Európai Uniótól és a kelet-közép-európai térség államaitól, ugyanis ha a Déli Áramlat megépül, akkor az EU szándéka, egy liberalizált és egységes gáz- és energiapiac létrehozására, többé már nem lehet reális. Frank Umbach véleményét osztotta Michael LaBelle, aki előadásának konklúziójában elmondta, az európai kísérletek ellenére úgy tűnik, hogy a kelet-közép-európai régió ismét Oroszország függésébe kezd kerülni, mivel a Nabucco-projekt kiesésével nincs nagyobb kezdeményezés a napirenden, a diverzifikáció és a beruházások mértéke továbbra is alacsony, ugyanakkor orosz részről a történelmi és gazdasági kapcsolatok felhasználásával komoly nyomás nehezedik a térségre. Magyarország vonatkozásában Orbán Anita kifejtette a lehetőségeket a fentebb ismertetett fejlemények függvényében. Elmondta, hogy jelenleg két párhuzamos kezdeményezés zajlik hazánkban: a piacok integrációja, valamint diverzifikációs projektek. Kiemelte, hogy Magyarország hét szomszédjából öttel áll összeköttetésben, a földgáz-hálózatok összekapcsolásainak (interkonnektivitás) növelése pedig a térség államainak elsődleges feladata kell, hogy legyen. Felhívta a figyelmet a „Danube Gas Market Modell”-re, amelyet 2012-ben hoztak létre. A modell világosan demonstrálta, hogy annak ellenére, hogy nem rendelkezünk alternatív energiabeszállítóval, az interkonnektivitás növelésével és a szabad kereskedelem elősegítésével közel olyan árszintet érhetünk el, mint amilyennel Németország rendelkezik. Az új vezetékekbe való becsatlakozás továbbra is kiemelt figyelmet kap, különös tekintettel a Transz-adriai Vezetékre a közelmúlt eseményeinek fényében.

 

Martonyi Energy Security and Diplomacy

Martonyi János külügyminiszter.

 

A konferencia második panelje során a szakértők és az energiaipar szereplői osztották meg véleményüket. A különböző aspektusokból kiinduló gondolatmenetek egy központi elem, az európai versenyképesség köré épültek.

A Visegrádi Csoport keretében megvalósuló együttműködés remek lehetőséget teremt az importfüggő államoknak (köztük Magyarországnak) arra, hogy javítsanak helyzetükön. Mint Kaderják Péter, a Budapesti Corvinus Egyetem energiapolitikai kutatásokért felelős regionális központjának igazgatója elmondta, az energiabiztonság és a piaci integráció szorosan összefügg egymással. Ez magába foglalja az Európai Unió belső elektromos energia-, földgáz-, és kőolaj-piacához való csatlakozást, amellyel a külső források is könnyebben érhetőek el, valamint a piacok közti interkonnektivitást. A V4 országok technikai integrációja a 2000-es évek elején valósult meg, mikor csatlakoztak az európai nagyfeszültségű átviteli (villamos energia) rendszerhez. 2012 szeptemberében az EU által indított kezdeményezés nyomán Csehország, Szlovákia és Magyarország egyesítette elektromos-energia piacát, Lengyelország és Románia pedig érdeklődését fejezte ki ezzel kapcsolatban. Mindazonáltal az elektromos áram piacán elért eredmények például szolgálhatnak a többi terület számára, és demonstrálják a Visegrádi Csoporton belüli kooperáció, integráció és biztonság magas fokát. Napjainkban az Európai Unió napirendjének előkelő helyén szerepel a dekarbonizáció kérdése, vagyis annak megválaszolása, hogyan csökkenthetnék a tagállamok a szén-dioxid kibocsátásuk volumenét? Erre négy lehetséges megoldás létezik: a megújuló energiaforrások fokozottabb térnyerésének elősegítése, az energiahatékonyság növelése, a nukleáris energia használata, valamint a szén-dioxid begyűjtése és tárolása. Azonban az EU tagországai megosztottak a tekintetben, hogy melyek lennének a legjobb megoldások: a nyugat-európai országok az első kettő mellett tették le a voksukat, míg a visegrádi országok a második és harmadik lehetőséget preferálják, a többi opció pedig még vita tárgyát képezi.

A 2009-es orosz-ukrán gázvita régiónkra gyakorolt komoly hatása miatt az együttműködés fókusza a földgázra tevődött át. 2010 februárjában a Visegrádi Csoport a térség több más államával együtt közös nyilatkozatot adott ki, amelyben kifejezték együttműködési igényüket a földgázhálózatok integrációjának, valamint az útvonalak és források diverzifikációjának fokozására. A kelet-közép-európai régió előtt jelenleg két kérdés áll: hogyan tud a térség minél gyorsabban és jobban integrálódni a gyorsan fejlődő európai gázpiacba, valamint melyik új infrastruktúra révén érhető el a lehető legnagyobb nettó gazdasági előny? A válasz a már meglévő hálózatokhoz való hozzáférésben, valamint az új infrastruktúrákba történő befektetésekben rejlik, amelyek kiválasztását gondos költség- és előnymérlegelésnek kell megelőznie. A térség jövője szempontjából meghatározó lesz még az Észak-Dél Folyosó kiépítése, amely csökkentheti az energiaárakat, valamint az együttműködés további mélyítése és kiszélesítése.

A függés mértékének csökkentésére kínálhat további megoldást a palagázzal rendelkező területek feltárása, amely az utóbbi időben egyre növekvő figyelmet kapott. A World Economic Forum 2010-es jelentése szerint az új energiaforrás előnyei között meg kell említeni, hogy tisztább energiaforrás lenne, mint a szén, az új fúrási technológiákat szélesebb körben lehetne alkalmazni, valamint jelentősen javulna a gázimportáló államok energiabiztonsága. Hátránya, hogy egyelőre bizonytalan az ára, komoly környezeti aggályok merülnek fel (földrengések, gázszivárgások, robbanások, talajvízszennyezés) vele kapcsolatban, és a mezők kimerülési rátája sem egyértelmű. Tálas Péter, a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont igazgatója elmondta, hogy jelenleg nem áll rendelkezésre elég adat ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket vonhassunk le a palagáz növekvő szerepével kapcsolatban, így nem beszélhetünk „palagáz-forradalomról” sem, mint ahogy azt a médiában gyakorta hangoztatták. Annyi bizonyos, hogy a palagáz átalakítja az Egyesült Államok gazdaságát, továbbá csökkenti külpolitikájának energiafüggőségét. A Massachusetts Institute of Technology tanulmánya szerint a gázárak 2050-ig a jelenlegi ötszörösére nőnének a palagáz nélkül, palagázzal azonban csak a duplájára. Az elektromos áram árának növekedését is csökkentené a palagáz kitermelése: 2030-ig 5%-kal, 2045-ig 10%-kal lassabban nőne a villamos energia ára, mint az energiaforrás nélkül. Az IHS Global Insight szerint a palagáz köré épülő ipar 870 ezer új munkahelyet adhat 2015-ig. Bár Európában már megkezdődtek a palagázzal kapcsolatos kutatófúrások és feltárások – a nem konvencionális gázforrások közül Európában elsősorban erre az energiaforrásra koncentrálnak – 2020 előtt nem várható jelentős palagáz-kitermelés a gázforrások megbecsléséhez, kitermelésre történő előkészítéséhez és a hozzá kapcsolódó technikai, környezetvédelmi és szabályozási kérdések tisztázásának időigényessége miatt. Az orosz energiafüggés csökkentése miatt Lengyelország és Ukrajna érdeklődik leginkább az újfajta energiaforrás iránt, ugyanakkor Németországot, Franciaországot és az Egyesült Királyságot egyelőre visszariasztja a kitermeléssel járó negatív környezeti hatások lehetősége. Ennél fogva az európai energiafüggőség jövőjének egyik meghatározó kérdése lesz, hogy lehetséges lesz-e a palagáz gazdaságos kitermelése a környezet megóvása mellett?

 

A Boscolo Hotel méltó helyszínnek bizonyult a magas színvonalú konferencia megrendezéséhez.

 

Fasimon Sándor, a MOL vezérigazgató-helyettese előadásában kifejtette, hogy az ellátásbiztonság jelentése megváltozott az elmúlt 10 évben: középpontjába a versenyképesség került. Jelenleg a globális energiapiac térképének átrajzolása zajlik, amelynek alapját az Egyesült Államok egyre növekvő palagáz- és palaolaj kitermelése jelenti, amelyet a biztos befektetői környezet, a kiépített, fejlett infrastruktúra és a magasan képzett munkaerő biztosítja. Emellett Európa gázfogyasztásának válság miatti csökkenése, valamint Kína és India egyre növekvő energia-igénye és annak árnövelő hatása biztosítja az átalakulás hajtóerejét. Az Egyesült Államok már most több kőolajat és földgázt termel, mint Szaúd-Arábia, 2025-re pedig közel kétszer annyit, amely ellentmond azoknak a korábbi feltételezéseknek, hogy a világ hamarosan kifogy a kőolajból. Ezek a fejlemények a versenyképességet helyezték a középpontba. A palagáz hatására a gáz ára harmadannyi, mint Európában, ugyanakkor a kelet-közép-európai régió helyzete itt is sajátos: az orosz befolyás és függés az európai átlagnál is magasabban tartja az árszintet. Ebből következik, hogy a térségnek minél szorosabban integrálódnia kell a nyugati energiapiacokba. Ennek elérésére a MOL már az Európai Unió ez irányú tevékenysége előtt is komoly lépéseket tett az infrastruktúra kiépítésére. Ennek köszönhetően Magyarország elegendő stratégiai földgáztartalékkal rendelkezik, összeköttetést teremtettek Horvátországgal, Boszniával, Ukrajnával, Romániával és Szlovákiával, valamint megnövelték az Ausztria felé irányuló kapacitást. Hasonlóan a többi előadóhoz, Fasimon Sándor is kiemelte az alternatív ellátási útvonal fontosságát, hozzátéve, hogy bár a MOL részt vett a Nabucco-projektben, mindig is realisztikusan szemlélte azt, tartva a költségek folyamatos emelkedése miatt romló versenyképességtől.

Megerősítve a korábban elhangzottakat, Giorgi Vashakmadze, a W-Stream Consortium vállalati stratégiai igazgatója elmondta, hogy az európai igények megváltoztak: míg a 2006-os és 2009-es orosz-ukrán gázvita miatt attól féltek, hogy elvágják a földgázutánpótlást, addig most a magas gázár okozza a legnagyobb gondot, amely lerontja a versenyképességet. Így Európa számára a legfontosabb az alternatív szállítási útvonalak kiépítése, amellyel csökkenthetőek az árak, és így növelhető a versenyképesség. A W-Stream Consortium a Kaszpi- (Transz-kaukázusi Vezeték) és a Fekete-tengeren (Fehér Áramlat) keresztül futó vezetékek megépítésével a Kaukázusból és Közép-Ázsiából származó gázt szeretné Európába juttatni. Mint kiemelte, a három régió együttműködésének kiváló alapját képezheti az orosz befolyás csökkentésére irányuló közös szándék. Az elmúlt években sok kétség merült fel a türkmén gáz Európába juttatásával kapcsolatban, amelyeket az előadó igyekezett eloszlatni. Mint kifejtette, az ország birtokában elegendő méretű földgázmezők vannak, amelynek gazdaságos kitermelése elől elhárultak az akadályok, ami így 22 kúttal már el is kezdődött. Mindemellett építés alatt áll a Kelet-Nyugat Vezeték, amely az ország délkeleti részén található energiaforrásokat vonja be a nemzetközi kereskedelembe. Hangsúlyozta, hogy a projekt csak úgy lehet sikeres, ha megvalósul az Európai Unió által preferált ötlet, amelynek értelmében a kaukázusi gáz két helyről lépne be Európába: a türkmén elképzelés szerint a Fekete-tengerben lévő Fehér Áramlatból és a török Transz-anatóliai Vezetékből. Ennek érdekében fontos, hogy minden résztvevő fél érdekei megjelenjenek a megvalósításnál, továbbá a két vezeték ne egymás vetélytársa, hanem kiegészítői legyenek. A török fél pozitív hozzáállásának biztosítéka a projekt megvalósulása esetén a Kaukázusba juttatott fejlesztések hatása, amelynek révén a térség több gázt tud szállítani – részben Törökországon keresztül. Giorgi Vashakmadze mondandójának végén pozitív jövőt jósolt a projektnek.

Gennaro Bracale, a Solarspot International S.R.L. vezérigazgatója egy olyan konkrét, kézzelfogható technikai megoldást mutatott be, amely előremutató lehet az energia hatékonyabb és gazdaságosabb felhasználásának területén, amit az energia magas európai árszintje tesz szükségessé. A vállalat fejlesztése a természetes napfény épületbe csatornázásán alapszik, amelyet egy speciális tükörrendszerrel oldanak meg. A természetes fény nemcsak energiát takarít meg, hanem növeli a dolgozók kényelemérzetét is. A technológiával, amelyet már 35 ország mintegy 120.000 épületén használnak világszerte, akár 60-80%-os energia-megtakarítás is elérhető. Az eszköz három elemből áll: a felső része felelős a napfény összegyűjtéséért, amelyet egy szuper-fényvisszaverő belső borítással ellátott cső szállít a fény elosztásáért felelős diffúzorba. A LED-világítással kombinált megoldás lehetővé teszi, hogy rossz időjárási körülmények között is elegendő fényforrás jusson el a szükséges helyekre. Gennaro Bracale előadását egy tanulsággal zárta: a jövőnk érdekében változtatnunk kell azon hozzáállásunkon, hogy pazaroljuk a természet erőforrásait ahelyett, hogy olyan alternatív megoldásokat keresnénk, mint a megújuló energiaforrások.

A konferencia megkérdőjelezhetetlen tanulságát Marján Attila, a Magyar Külügyi Intézet európai kutatási igazgatója összegezte zárszavában: „Olyan konferenciát akartunk rendezni, amely a jövőbe tekint. A ma hallott előadások alapján jól láthatjuk, hogy olyan jövő elé nézünk, amiben a fejlődés nem garantált, a következő 20-30 évben az egyenlőtlen fejlődés következtében egyes térségekben a növekedés megkérdőjeleződhet. Jövőnket megatrendek alakítják – az energiapolitika ezek egyike lesz”.


Stratégiától stratégiáig. A 2009-es és 2012-es magyar katonai stratégia összehasonlító elemzése
(szerző: Csiki Tamás - Tálas Péter)
A grúz-orosz háború hatása a kelet-közép-európai biztonságfelfogásra
(szerző: Tálas Péter)
Konfliktusforrások és kiútkeresés Jemenben
(szerző: Prantner Zoltán)
Az új Nemzeti Katonai Stratégia a nemzetközi tapasztalatok tükrében
(szerző: Csiki Tamás)
Magyarország regionális érdekérvényesítési lehetőségei a Smart Defense koncepció keretében
(szerző: Budai Ádám)
NATO-NETto
A NATO védelmi minisztereinek brüsszeli találkozója
A NATO jelenleg komoly kihívásokkal néz szembe: az ukrán válság, a Közel-Kelet és Észak-Afrika instabilitása, az új afganisztáni művelet beindítása, valamint a csökkenő védelmi kiadások olyan próbatételeket jelentenek, amelyekre csak erős, egységes szövetségben adható megfelelő válasz. Február 5-én a NATO tagállamainak védelmi miniszterei ezen kihívások és a rájuk adható lehetséges válaszok megvitatására találkoztak Brüsszelben. Az eseményen a miniszterek döntöttek a tavaly szeptemberi walesi csúcstalálkozón elfogadott Készenléti Akcióterv megvalósításáról, ülésezett a NATO-Grúzia Tanács, sor került a Nukleáris Tervező Csoport ülésére, valamint kétoldalú találkozókra is. A találkozó legfontosabb eredményeként 2016-tól a NATO gyorsreagálású képessége 48-72 órán belül bevethető elemmel bővül. Emellett szintén kiemelkedő jelentőségű, hogy a szövetség állandó infrastruktúra kiépítésébe kezd a keleti tagállamok területén.

NATO-NETto Hírfigyelő - 2015. január
2015. január 1. fontos dátum volt a NATO számára, hiszen 2014 végén az afgán biztonsági erők Afganisztán egész területén átvették a biztonsági feladatok ellátását a szövetséges erőktől, ezzel pedig 13 év után végül lezárult az ISAF-misszió. Január elsejétől az új, Eltökélt Támogatás nevű kiképző és támogató művelet lesz majd az afgán erők segítségére. Mindemellett januárban két fontos esemény is történt, mely negatívan érintette az európai biztonsági környezet alakulását. Január 7-én két fegyveres férfi megtámadta a francia Charlie Hebdo szatirikus lap párizsi szerkesztőségét, 24-én pedig oroszbarát szeparatisták Grad rakétavetőkkel lőtték a délkelet-ukrajnai Mariupol lakónegyedeit. Az összesen 17 halálos áldozattal járó franciaországi terrorista akciók és a kelet-ukrajnai harcok kiújulása a NATO-val szemben álló kihívásokra is rávilágítottak.

15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
2014-ben Magyarország számos évfordulót ünnepelhetett, többek között az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez történő csatlakozásunk 15. évfordulóját. Ebből az alkalomból az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpontja azt kezdeményezte, hogy a kormányzati és nem-kormányzati, szakmai és civil szervezetek közvetítésével egykori és jelenlegi politikaformálók, valamint a döntések végrehajtásában fontos szerepet játszó személyek véleményét, a közösen elért eredményeket szélesebb körben is megismertesse 2014 folyamán. Így 2014 januárjától „15 Év – 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről” elnevezéssel a magyar NATO-tagság eredményeinek nagyobb láthatóságot biztosító interjú-sorozatot készítünk. Célunk, hogy a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont, a Magyar Atlanti Tanács és az NKE Biztonságpolitikai Szakkollégiuma közösen minél szélesebb körben, kiemelten a fiatal generáció tagjaira koncentrálva növelje az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének, valamint a magyar céloknak, tapasztalatoknak, eredményeknek az ismertségét. A rövid interjúkat 15 ismert és elismert, a kül-, biztonság- és védelempolitika szakterületén egykor vagy jelenleg is szerepet vállaló szakemberrel készítjük el – melyek közül Ön most a tizenötödiket olvashatja, amit Csiki Tamás biztonságpolitikai szakértővel, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont munkatársával készítettünk.

15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
NATO Hírfigyelő - 2014. december
A NATO külügyminisztereinek brüsszeli találkozója - 2014. december 1-3.
15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
NATO-NETto Hírfigyelő - 2014. november

Kiemelt cikkek
Nem hagyományos kihívások és kiberbiztonság - Interjú Iklódy Gáborral a NATO főtitkárának korábbi helyettesével
Az ENSZ Kongói Demokratikus Köztársaság Stabilizációs Missziójának (MONUSCO) bemutatása
A kanadai olajhomok kitermelése, mint az Amerikai Egyesült Államok energiadiverzifikációjának megoldása
Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? II. rész - A 2011-es Londoni zavargások eseményeinek értékelése és a jelen bevándorlás politika válsága
Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? I. rész - A 2011-es londoni zavargások elemzése és összehasonlítása más európai zavargásokkal
A NATO főtitkárának 2013. évi jelentése
Az Európai Tanács közös biztonság- és védelempolitikai csúcstalálkozójának háttere és eredményének értékelése
A NATO és a Smart Defence, a Smart Defence és Magyarország
Az Európai Unió bevándorláspolitikája
Európa, mint biztonságfogyasztó - Válságban az európai védelempolitika?


A biztonságpolitika.hu kiadója a Biztonságpolitikai Szakkollégium Egyesülete. © 2004-2018 minden jog fenntartva. Impresszum | Adatvédelem