biztonsagpolitika.hu Regisztráció | Bejelentkezés

A NATO vezérkari főnökeinek budapesti találkozója

2013 október 09. - 11:57 - Budai Ádám

Megosztom a cikket:    |    |  több lehetőség...

Szeptember 13-15 között került sor a NATO vezérkari főnökeinek találkozójára, amelynek ez alkalommal Budapest adott otthont. Knud Bartels tábornok, a Katonai Bizottság elnöke beszédében kiemelte Magyarország elkötelezettségét a Szövetség irányába, majd ismertette a találkozó programját. A csúcson a vezérkari főnökök megvitatták az afganisztáni és koszovói művelet aktuális állapotát, a Szövetség transzformációját, különös tekintettel az Okos Védelemre (Smart Defence) és az Összekapcsolt Haderők Kezdeményezésre (Connected Forces Initiative, CFI), valamint támogatásukról biztosították a Trident Juncture gyakorlatot, kiemelve annak a Szövetség relevanciájára és képességeire gyakorolt pozitív hatását.

Benkő, Hende, Bartels

Benkő Tibor vezérezredes, a Magyar Honvédség vezérkari főnöke, Hende Csaba, Magyarország honvédelmi minisztere és Knud Bartels tábornok, a NATO Katonai Bizottságának elnöke. (Forrás: nato.int)

 

Transzformáció

Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete a Szovjetunió jelentette fenyegetés elhárítására és a kommunizmus további terjedésének megakadályozására jött létre. A hidegháború végével és az ellenségkép eltűnésével a NATO legitimációs válságba került, ezért szerepének újradefiniálásába kezdett, amelyet a szovjet blokk egykori kelet-közép-európai tagállamaival a párbeszéd és konzultáció kialakításán (majd a térség államainak fokozatos NATO-csatlakozásán) keresztül a stabilitás kiterjesztése, illetve az „új” típusú biztonsági kihívások határoztak meg. A megváltozott biztonsági környezetre adott válaszként a Szövetség feladatrendszere a kollektív védelem mellett kiegészült a válságkezeléssel is, továbbá megkezdődött a hidegháborúban alkalmazott robosztus, statikus és technika-nehéz tömeghadseregek rugalmas, gyorsan telepíthető, mobil és a korábbiakhoz képest kisebb létszámú haderővé való átalakítása (közkeletű néven a NATO transzformációja).

A 2001-ben indított Afganisztán elleni háború – az első olyan művelet, amely az euro-atlanti térségen kívül zajlik – és a hidegháború utáni évtized technológiai fejlődése a hálózatközpontú hadviselésre, a hatásalapú műveletekre, valamint az expedíciós haderők kialakítására helyezte a hangsúlyt. Ugyanakkor Afganisztán sikertelen konszolidációja az olyan intenzív válságkezelő tevékenységek felé tolta a súlypontot, amelyben a katonáknak nagyarányú és komplex harci feladatokat is el kellett ellátniuk. Az ehhez szükséges képességekkel ugyanakkor csak az Egyesült Államok rendelkezik, amely felhívta a figyelmet a korábban is tapasztalható európai képességhiányokra, amelynek súlyosságára az 1999-es koszovói légi háború európai tanulságaira emlékeztető 2011-es líbiai beavatkozás világított rá egyértelműen. Az ISAF-művelet során a stabilizációs feladatoknak való állandó megfelelés és alkalmazkodás révén a Szövetség tagállamai értékes és nagy mennyiségű tapasztalatot szereztek, amely hozzásegítette a nemzeti haderőket a korábban említett hidegháborús haderőstruktúra expedíciós modellre váltására.

A 2008-ban kirobbant gazdasági válság a transzformáció egy újabb katalizátoraként szolgált, amelynek eredményeképp a hangsúly nemzeti és szövetséges szinten is a kiadások racionalizálására tevődött át, ami a NATO struktúrájának átalakítását (főparancsnokságok, ügynökségek és a személyzet számának csökkentése), új képességfejlesztési programok beindítását (Okos Védelem) és a Szövetség által is elősegített, többnemzeti képességfejlesztési együttműködések (Visegrádi Négyek, Közép-európai Védelmi Együttműködési Kerekasztal, brit-francia együttműködés) intenzitásának erősödését vonta maga után.

A 2014-es afganisztáni kivonulással a transzformáció egy újabb szakaszba lép, amelynek során a hangsúly a műveletekről a harckészültségre helyeződik át, amelynek fenntartásában alapvető fontosságúak a képességfejlesztési programok és a gyakorlatok, amelyek biztosítják a Szövetség relevanciáját, valamint képességeinek és megszerzett tapasztalatainak megőrzését, valamint továbbfejlesztését. Ugyanakkor a változások nem jelentik azt, hogy a Szövetség feladná az eddig vállalt kötelezettségeit: továbbra is kitart az eddig elért eredmények megőrzése mellett, amelyet bizonyít elkötelezettsége Afganisztán és Koszovó stabilitás és biztosítása iránt a jövőben is.

 

Műveletek

A vezérkari főnökök találkozójukon pozitívan értékelték az Afgán Nemzeti Biztonsági Erők (Afghan National Security Forces, ANSF) képességeit. Mint azt Knud Bartels tábornok hangsúlyozta, az afgán erők mára vezető szerepet töltenek be az ország biztonságának szavatolásában, továbbá képesek komplex műveletek tervezésére és vezetésére az egész országban.

A teljes felelősség átadásának 2014 végi határidejét a NATO 2010-es lisszaboni csúcstalálkozóján tűzték ki, majd 2012-ben Chicagóban erősítették meg azt. Az Átmenet (Inteqal) azt a folyamatot takarja, amelynek során Afganisztán biztonsága szavatolásának felelősségét az ország biztonsági erői fokozatosan átveszik a NATO erőitől, miközben az ISAF feladatkörének súlypontja a harci tevékenységről a támogató szerep felé tolódik el, előkészítve az ISAF-et 2015-től követő új, támogató műveletet, az Operation Resolute Supportot. Az Átmenet öt nagyobb fázisra oszlott, amelyek 2011 márciusában és novemberében, 2012 májusában és decemberében, valamint 2013. június 18-án kezdődtek el. A tervek szerint 2014 végére az ország egészének biztonságát az afgán erők fogják felügyelni.Inteqal 5

Az „Inteqal” ötödik, utolsó fázisa. (Forrás: nato.int)

 

A Magyar Honvédség már megkezdte katonáinak kivonását az országból: márciusban a Tartományi Újjáépítő Csoport (Provincial Reconstruction Team, PRT), májusban pedig a harcihelikopter-mentorcsoport fejezte be tevékenységét. Az afganisztáni műveletben jelenleg 420 magyar katona vesz részt egyéni beosztásban, illetve hat kontingensben. Ezek közül a legnagyobb a több mint 200 főt számláló MH Kabul Nemzetközi Repülőtér Őr- és Biztosító Kontingens, amely a tervek szerint ez év októberében tér vissza Magyarországra. Továbbra is az ázsiai országban marad ugyanakkor a magyar-amerikai Katonai Tanácsadó Csoport (Military Advisory Team – MAT), az MH Mi−17 Légi Tanácsadó Csoport (Air Advisory Team – AAT), az MH Különleges Műveleti Kontingens, az MH Logisztikai Iskola Mentorcsoport, valamint az MH Nemzeti Támogató Elem – Afganisztán is.

Joseph F. Dunford tábornok, az afganisztáni művelet parancsnoka szeptemberben összegezte a nyár legfontosabb eseményeit. Kiemelte, hogy abban az évszakban, amikor a legtöbb támadást követik el a tálibok az év többi időszakához viszonyítva, az Afgán Nemzeti Biztonsági Erők sikeresen helyt álltak. A tálibok nyár elején indított műveletének célja az erőszak fokozása, az ANSF gyengítése, az ISAF erők mozgásszabadságának korlátozása, valamint a lakosság biztonságérzetének propaganda révén történő rombolása volt. Bár a támadások száma közel változatlan maradt a korábbi évek ugyanezen időszakaihoz viszonyítva, ez nem a felkelők sikerének, hanem az ANSF megnövekedett felelősségi területének tudható be. Az afgán erők az összes elkövetett támadások 70%-ának voltak célpontjai, míg ez az érték a tavalyi év ugyanezen időszakában 32% volt. Bár a felkelők által végrehajtott támadások a Keleti, Nyugati és Északi Regionális Parancsnokságokon megnövekedtek, az ország déli és délnyugati részén, amelyek Afganisztán legveszélyesebb régiói közé tartoznak, 20%-kal estek 2012-höz viszonyítva. További jelentős előrelépés, hogy az erőszakos cselekedeteket sikerült kiszorítani az afgánok lakta területekről, növelve ezzel a lakosok biztonságérzetét.

A tábornok konkrét példát is felhozott szavai alátámasztására: abban a 10 legveszélyesebb kerületben, amely a támadások közel 35%-át szenvedte el, az afgán lakosság csupán 3%-a volt érintett. Az Átmenet folyamatának sikerét alátámasztja az az ISAF által készített közvélemény-kutatás is, amelyben a lakosság 90% elég jónak, illetve jónak ítélte a biztonsági helyzetet, továbbá 80%-uk úgy érzi, biztonságosan utazik a közösségén kívül is. A tábornok kitért az úgynevezett „green on blue” vagyis belső támadásokra is, amelyeket az ANSF egyes katonái – beszivárgott felkelők – követnek el a saját, illetve a szövetséges egységek katonáival szemben, bizonytalanságot és bizalmatlanságot okozva ezzel. Ennek mérséklésére a tábornok szerint számos intézkedést vezettek be, amellyel hatékonyabban tarthatják ellenőrzés alatt az újoncokat a kiképzés alatt és után is. Az ilyen jellegű támadások és az ezekben megsebesült katonák pontos száma nem nyilvános.

2014 vége kulcsfontosságú lesz a Szövetség és Afganisztán számára is, ugyanis ez az az időpont, mikor véget érnek a harci feladatok és elkezdődik a Resolute Support művelet. Ebben a NATO szerepe a pénzügyi segítségnyújtásra, a tanácsadásra és kiképzésre fog korlátozódni, míg az afgán erőknek képesnek kell lenniük az ország biztonságának szavatolására.

Bár az új művelet pontos részletei még nem tisztázódtak, néhány információ napvilágra került a védelmi miniszterek júniusi találkozóján. Az Operation Resolute Support művelet nem csak nevében fog különbözni elődjétől, hanem feladatkörében és méretében is: a célja a tanácsadás, kiképzés és támogatás nyújtása az afgán erők számára, nem pedig azok helyettesítése, amelyet a korábbiakhoz képest jelentősen lecsökkent létszámmal fognak végrehajtani. A misszió regionális felosztásban fog működni, amely az országot Kabulra, valamint az ország északi, nyugati, déli és keleti részére fogja felosztani (akárcsak az ISAF). Elsősorban a haderő és a rendőrség parancsnoki szintjére, valamint az olyan nemzeti intézményekre fog fókuszálni, mint az ország biztonságát szavatolni képes minisztériumok.

 

Ugyanakkor egyes vélemények szerint Afganisztán továbbra sem mentes a megoldandó problémáktól, amelyek gazdasági, politikai és katonai oldalról egyaránt jelentkeznek.

Katonai szempontból kérdéses, hogy a nemzetközi erők támogatása nélkül az Afgán Nemzeti Biztonsági Erők képesek lesznek-e az ország biztonságának szavatolására, fenntartható lesz-e a moráljuk, és nem fognak-e feloszlani az etnikai törésvonalak mentén vagy a hadurak befolyása miatt. Ráadásul a 2014 utáni támogatás pontos részletei továbbra sincsenek tisztázva. Bár a nemzetközi közösség többször elkötelezte magát amellett, hogy nem hagyja magára az országot, mint tette azt a ’90-es években, az Egyesült Államok 2014 utáni jelenléte és támogatása attól az amerikai-afgán bilaterális egyezménytől függ, amelynek tárgyalásai megrekedtek.

A csapatok távozása komolyan érinteni fogja az ország gazdaságát is. Az egy évtizede folyósított, nem megfelelően ellenőrzött nemzetközi segélyek nagy része nem érte el a célját, mivel nem a strukturális hiányosságok és problémák megoldására koncentrált, továbbá erősítette a korrupciót és a helyi lakosok kizsákmányolását. Az ISAF jelenléte és az ehhez kapcsolódó munkahelyek nagy része 2014 után meg fog szűnni, amely a GDP csökkenését és a munkanélküliség növekedését fogja okozni, ami feszültséget fog eredményezni azok között a fiatalok között, akik az elmúlt évtizedben jobb oktatásban részesültek, ugyanakkor képtelenek lesznek munkát találni.

A 2014-es elnöki és tartományi választások az erőszak fellángolását okozhatják. Az afgán kormány és a hatóságok komoly legitimációs hiánnyal küzdenek, amelyet csak súlyosbítottak a 2009-es választások kapcsán tapasztalható csalások. Bár egy tiszta szavazás helyreállíthatja a kormány megtépázott hírnevét, több egyéb tényező is befolyásolhatja az ország állapotát. A megmaradt politikai helyekért folytatott harc kiélezheti az ellentéteket, amely egy esetleges koalíció során megakaszthatja a kormány hatékony működését. Tekintettel Afganisztán törékeny és fragmentált politikai helyzetére, az egyes népcsoportok kiszorítva érezhetik magukat a hatalomból, a helyi milíciák és hadurak pedig nem biztos, hogy elfogadják a választási eredményeket a korábbi csalások, vagy saját hatalmuk megőrzése miatt.

A koszovói művelet kapcsán a vezérkari főnökök üdvözölték a biztonság és stabilitás terén mutatott jelentős előrelépést. Mint Bartels tábornok elmondta, az a szándékuk, hogy fokozatosan csökkentsék a Koszovóban állomásoztatott erők létszámát, amennyiben a körülmények azt megengedik.

A NATO 1999 óta vezet stabilizációs műveletet az országban, amelynek célja a béke és biztonság fenntartása. Jelenleg 23 NATO-tagállam és nyolc KFOR-partnerország 5000 békefenntartója állomásozik Koszovóban. A Magyar Honvédség jelenleg 201 fővel járul hozzá a misszióhoz, immár a kilencedik váltásban. A Szövetség erőfeszítéseinek hála jelentősen javult a biztonsági helyzet, így a NATO védelmi miniszterei 2010-ben megegyeztek a KFOR „elrettentő jelenlétének” kialakításáról, vagyis az állomásoztatott erők fokozatos, több lépcsőben történő csökkentéséről, míg az országban maradó egységek a korábbinál nagyobb mértékben támaszkodnak a hírszerzésre és a biztonsági helyzethez illő rugalmas reagálási képességükre.

Ugyanakkor Észak-Koszovó helyzete továbbra is megköveteli a Szövetség hathatós jelenlétét. Az ország ezen területén 2011 nyarán lángoltak fel az indulatok, amely miatt a NATO-nak egy 600 főből álló Műveleti Tartalékos Erőt (Operational Reserve Force) kellett telepítenie a térségbe. Ezt a helyzet javulása következtében 2012 végén visszavontak, ugyanakkor eltolták a KFOR erők létszámának további csökkentésének dátumát az etnikai ellentétek esetleges további fellángolásainak megfelelő kezelésére. A Szövetség támogatja továbbá a Belgrád és Pristina közötti párbeszédet, amely kulcsfontosságú az északi területtel kapcsolatos problémák megfelelő kezelésében. Ennek köszönhetően a két ország 2013 áprilisában aláírt egy Normalizációs Megállapodást, ugyanakkor még számos megoldatlan feladat áll a Koszovó és Szerbia közti kapcsolat konszolidálásának útjában.

A koszovói „Ezüst Szablya” (Silver Sabre) gyakorlat. (Forrás: NATO Community)

 

A képességek fejlesztése és megőrzése

A NATO állam- és kormányfőinek 2012-es chicagói csúcstalálkozóján megfogalmazott NATO-Erők 2020 koncepcióban (NATO Forces 2020) modern, szorosan összekapcsolt, magas színvonalon kiképzett, felszerelt és irányított erők kialakítását tűzték ki célul. Az elképzelés alapvető eleme, hogy a NATO birtokában legyen azoknak a képességeknek és alkalmazhassa azokat, amelyek a küldetéséből eredő valamennyi feladat sikeres végrehajtásához szükségesek. Ezt hivatott elősegíteni a Szövetség Okos Védelem koncepciója és az Összekapcsolt Haderők Kezdeményezés.

A Smart Defence koncepcióját a 2008-ban kezdődött gazdasági-pénzügyi válságnak a védelmi szektorra gyakorolt súlyos hatása hívta életre a 2010-es lisszaboni csúcstalálkozón. Eredeti célja „kevesebb pénzért nagyobb biztonság” elérése és az együttműködések rugalmasabbá tétele volt, amelyet a katonai képességek közös, többnemzeti beszerzésével, fejlesztésével és fenntartásával, valamint más intézményekkel, főként az Európai Unióval való együttműködés révén hivatott megvalósítani. Azonban köszönhetően a tagországok továbbra is csökkenő védelmi kiadásainak, Anders Fogh Rasmussen 2012-es évértékelő beszédében már arról beszélt, hogy legalább meg kell őrizni a tagállamok védelmi kiadásainak szintjét, és ezeknek a forrásoknak a hatékonyabb, közös felhasználásával kell első lépésben megteremteni a hiányzó stratégiai képességeket, majd második lépésben csökkenteni az egyes országok közötti jelentős különbségeket. A kezdeményezés keretében jelenleg 29 projekt folyik, amelyek közül az elsőt ez év augusztusában fejezték be. A projektek a képességek széles skáláját fedik le, magukba foglalják például a kibervédelmi képességek erősítését, kiválósági központok létrehozását, oktatási és képzési programokat, illetve a stratégiai légi szállítási képesség fejlesztését is.

Az afganisztáni művelet sok értékes tapasztalatot nyújtott, amelynek megőrzése és továbbfejlesztése kulcsfontosságú a NATO relevanciája szempontjából. A jelenlegi nemzetközi biztonsági és műveleti környezet sajátosságai arra sarkallják a Szövetséget, hogy a többnemzeti és összhaderőnemi kiképzésre, valamint az interoperabilitásra koncentráljon. Ezek a tényezők azok, amelyek életre hívták az Összekapcsolt Haderők Kezdeményezést, amely alapvetően három komponensből tevődik össze: a kiképzésből és oktatásból, amelyben különösen fontos szerepet kapnak a Kiválósági Központok, a megnövekedett számú hadgyakorlatból, amelyek fókuszában a NATO Reagáló Erők (NATO Response Force) állnak, valamint a technológiák hatékonyabb használatából.

2012 végén a Katonai Bizottság megfogalmazta az Összekapcsolt Haderők Kezdeményezés hatékonyabb kivitelezéséhez szükséges elemeket, amelyek között fontos helyet foglaltak el az olyan nagyfokú láthatóságot biztosító gyakorlatok, mint a 2015-ben megrendezésre kerülő Trident Juncture elnevezésű gyakorlat, amely a nemzetközi környezet kihívásainak változásával és a NATO igényeivel összhangban a fókuszt a műveletekről a műveleti készültségre helyezi át.

Mint azt Knud Bartels, a Katonai Bizottság elnöke kiemelte, a gyakorlat kiváló lehetőséget fog biztosítani a Szövetség számára, hogy tesztelje parancsnoki és haderő-struktúráját, valamint a Reagáló Erőket, amelyek a gyakorlat kulcsát képezik. Ez év júniusában Szlovákiában került megrendezésre a „Capable Logistician 2013” gyakorlat, amely a Szövetség legnagyobb, az interoperabilitás javítását elősegítő logisztikai gyakorlata volt 2004 óta, továbbá novemberben rendezik meg a „Steadfast Jazz” gyakorlatot Lengyelországban, Észtországban és Lettországban, amely az NRF felkészültségét teszteli.

A „Capable Logistician 2013” gyakorlat során egy menekülthullámmal súlyosbított etnikai konfliktust szimuláltak. A Szlovákiában található Többnemzeti Logisztikai Koordinációs Központ (Multinational Logistic Coordination Centre, MLCC) által vezetett gyakorlat remek alkalmat nyújtott a Központ által koordinált négy Smart Defense projekt gyakorlati tesztelésére. A résztvevők visszajelzései alapján a Szövetség hasznos tapasztalatokat szerez az interoperabilitás hatékonyságának növeléséhez.

 

 

Bepillantás a „Capable Logistician 2013” gyakorlatba. (Forrás: NATO Community)

 

Ugyanakkor, ahogy a NATO Defense College egy 2012-es tanulmánya rámutatott, a katonai képességek terén mutatott együttműködés sikeressége előtt több, elsősorban a politikai színtéren jelentkező akadály is áll, amelyet a tagállamoknak le kell küzdeniük a NATO relevanciájának megőrzése érdekében. Ide tartozik az államok protekcionalista hozzáállása a katonai jellegű információk kapcsán, valamint a nemzeti szuverenitás dominanciája. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a tagállamok közötti együttműködés egyes esetekben arra is kiterjedhet, hogy egy szövetséges állam haditechnikai eszközei és katonái felett egy másik szövetséges ország rendelkezik, amelyhez nagyfokú bizalom szükséges, hiszen az esetleges veszteségeket és ennek belpolitikai következményeit annak az államnak a vezetése kell, hogy viselje, amely rendelkezésre bocsátotta az eszközöket és katonákat.

A 2011-es líbiai beavatkozás rámutatott a többnemzeti képességfejlesztési programok egyik hiányosságára, amikor Németország nem volt hajlandó részt venni az észak-afrikai ország kormánya elleni műveletben, kivonva csapatait és eszközeit a térségből, amely képességcsökkenést okozott a Szövetség számára – egyúttal jelentős kérdéseket vetve fel a szövetségesi szolidaritás kapcsán is. Mindez igen komoly problémákat szülhet, ugyanis az egyes ország(ok)ra specializált képességek rendelkezésre állása a belpolitikai folyamatok függvénye lehet, ami csökkenti a NATO hatékony reagálási, szerepvállalási képességét.

 

 

 

 

A www.biztonsagpolitika.hu – Biztonságpolitika Portál fejlesztését a NATO Public Diplomacy Division, működtetését a Magyar Atlanti Tanács és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem támogatja.


Transcript:
Meghalni az élelemértKözösségi média: a demokráciáknak is árthat?Egy bolygóra főzni


Stratégiától stratégiáig. A 2009-es és 2012-es magyar katonai stratégia összehasonlító elemzése
(szerző: Csiki Tamás - Tálas Péter)
A grúz-orosz háború hatása a kelet-közép-európai biztonságfelfogásra
(szerző: Tálas Péter)
Konfliktusforrások és kiútkeresés Jemenben
(szerző: Prantner Zoltán)
Az új Nemzeti Katonai Stratégia a nemzetközi tapasztalatok tükrében
(szerző: Csiki Tamás)
Magyarország regionális érdekérvényesítési lehetőségei a Smart Defense koncepció keretében
(szerző: Budai Ádám)
NATO-NETto
A NATO védelmi minisztereinek brüsszeli találkozója
A NATO jelenleg komoly kihívásokkal néz szembe: az ukrán válság, a Közel-Kelet és Észak-Afrika instabilitása, az új afganisztáni művelet beindítása, valamint a csökkenő védelmi kiadások olyan próbatételeket jelentenek, amelyekre csak erős, egységes szövetségben adható megfelelő válasz. Február 5-én a NATO tagállamainak védelmi miniszterei ezen kihívások és a rájuk adható lehetséges válaszok megvitatására találkoztak Brüsszelben. Az eseményen a miniszterek döntöttek a tavaly szeptemberi walesi csúcstalálkozón elfogadott Készenléti Akcióterv megvalósításáról, ülésezett a NATO-Grúzia Tanács, sor került a Nukleáris Tervező Csoport ülésére, valamint kétoldalú találkozókra is. A találkozó legfontosabb eredményeként 2016-tól a NATO gyorsreagálású képessége 48-72 órán belül bevethető elemmel bővül. Emellett szintén kiemelkedő jelentőségű, hogy a szövetség állandó infrastruktúra kiépítésébe kezd a keleti tagállamok területén.

NATO-NETto Hírfigyelő - 2015. január
2015. január 1. fontos dátum volt a NATO számára, hiszen 2014 végén az afgán biztonsági erők Afganisztán egész területén átvették a biztonsági feladatok ellátását a szövetséges erőktől, ezzel pedig 13 év után végül lezárult az ISAF-misszió. Január elsejétől az új, Eltökélt Támogatás nevű kiképző és támogató művelet lesz majd az afgán erők segítségére. Mindemellett januárban két fontos esemény is történt, mely negatívan érintette az európai biztonsági környezet alakulását. Január 7-én két fegyveres férfi megtámadta a francia Charlie Hebdo szatirikus lap párizsi szerkesztőségét, 24-én pedig oroszbarát szeparatisták Grad rakétavetőkkel lőtték a délkelet-ukrajnai Mariupol lakónegyedeit. Az összesen 17 halálos áldozattal járó franciaországi terrorista akciók és a kelet-ukrajnai harcok kiújulása a NATO-val szemben álló kihívásokra is rávilágítottak.

15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
2014-ben Magyarország számos évfordulót ünnepelhetett, többek között az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez történő csatlakozásunk 15. évfordulóját. Ebből az alkalomból az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpontja azt kezdeményezte, hogy a kormányzati és nem-kormányzati, szakmai és civil szervezetek közvetítésével egykori és jelenlegi politikaformálók, valamint a döntések végrehajtásában fontos szerepet játszó személyek véleményét, a közösen elért eredményeket szélesebb körben is megismertesse 2014 folyamán. Így 2014 januárjától „15 Év – 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről” elnevezéssel a magyar NATO-tagság eredményeinek nagyobb láthatóságot biztosító interjú-sorozatot készítünk. Célunk, hogy a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont, a Magyar Atlanti Tanács és az NKE Biztonságpolitikai Szakkollégiuma közösen minél szélesebb körben, kiemelten a fiatal generáció tagjaira koncentrálva növelje az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének, valamint a magyar céloknak, tapasztalatoknak, eredményeknek az ismertségét. A rövid interjúkat 15 ismert és elismert, a kül-, biztonság- és védelempolitika szakterületén egykor vagy jelenleg is szerepet vállaló szakemberrel készítjük el – melyek közül Ön most a tizenötödiket olvashatja, amit Csiki Tamás biztonságpolitikai szakértővel, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont munkatársával készítettünk.

15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
NATO Hírfigyelő - 2014. december
A NATO külügyminisztereinek brüsszeli találkozója - 2014. december 1-3.
15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
NATO-NETto Hírfigyelő - 2014. november

Kiemelt cikkek
Nem hagyományos kihívások és kiberbiztonság - Interjú Iklódy Gáborral a NATO főtitkárának korábbi helyettesével
Az ENSZ Kongói Demokratikus Köztársaság Stabilizációs Missziójának (MONUSCO) bemutatása
A kanadai olajhomok kitermelése, mint az Amerikai Egyesült Államok energiadiverzifikációjának megoldása
Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? II. rész - A 2011-es Londoni zavargások eseményeinek értékelése és a jelen bevándorlás politika válsága
Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? I. rész - A 2011-es londoni zavargások elemzése és összehasonlítása más európai zavargásokkal
A NATO főtitkárának 2013. évi jelentése
Az Európai Tanács közös biztonság- és védelempolitikai csúcstalálkozójának háttere és eredményének értékelése
A NATO és a Smart Defence, a Smart Defence és Magyarország
Az Európai Unió bevándorláspolitikája
Európa, mint biztonságfogyasztó - Válságban az európai védelempolitika?


A biztonságpolitika.hu kiadója a Biztonságpolitikai Szakkollégium Egyesülete. © 2004-2018 minden jog fenntartva. Impresszum | Adatvédelem