biztonsagpolitika.hu Regisztráció | Bejelentkezés

Az Európai Unió bevándorláspolitikája

2013 december 13. - 13:42 - Csuzda Norbert

Megosztom a cikket:    |    |  több lehetőség...

Az ezredfordulóig az Európai Közösség migrációpolitikájának jelszava az „integráció” volt. Az ezt követő években a „biztonság” lett az irányelv. A folyamatosan csatlakozó országoknak köszönhetően az Európai Unió határai kibővültek, ami magával vonta a migránsokkal szemben támasztott irányelvek folyamatos változását. Az elmúlt évtizedekben az EU fontos bevándorlási célállomássá vált, a bevándorlókkal pedig nem csak demográfiai, hanem szociológiai, politikai és egyéb problémák is megjelentek. Azt nem szabad elfelejtenünk, hogy a migráció az integráció alapja, amelynek egyik célja éppen az, hogy intézményes keretet biztosítson a személyek, az anyagi javak és a kulturális termékek migrációjának. Az Európai Uniónak feladata, hogy területén az anyagi javak, kulturális termékek és a személyek szabad mozgása biztosítva legyen. A továbbiakban ismertetem azokat a fontosabb állomásokat, amelyek a vizsgált témához kapcsolódnak.
 
A Maastrichti szerződés
 
Az Európai Unióról szóló, 1992. február 7-én Maastrichtban aláírt szerződés 1993. november 1-jén lépett hatályba.  Az unió létrehozása mellett az Európai Gazdasági Közösséget átnevezte Európai Közösséggé. A szerződés fontos lépés volt az európai integráció szorosabbá fűzése szempontjából, mert lehetővé tette a gazdasági és politikai együttműködés mélyítését.  Az Európai Uniót, amely hárompilléres szerkezeten nyugszik.
Az első pillér az Európai Közösségek, amely magába foglalja a személyek, áruk és a tőke szabad áramlását. Lefektették a gazdasági és monetáris unió tervét (GMU).  A második pillére a közös kül- és biztonságpolitika, meghatározza az ehhez szükséges eszközöket. Harmadik pillére pedig a bel- és igazságügyi együttműködés, amely az alábbi területekre terjed ki: a Közösség külső határainak átlépésével kapcsolatos szabályok és az ellenőrzés gyakorlása; a terrorizmus, a szervezett bűnözés, a kábítószer-kereskedelem és a nemzetközi csalás elleni küzdelem; polgári és büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés;  Európai Rendőrségi Hivatal (Europol), valamint a nemzeti rendőri szervek közötti információcserét szolgáló rendszer létrehozása;  az illegális bevándorlás elleni küzdelem;  közös menekültpolitika. A bevándorlás és menekültpolitika nem sokáig képezte azonban a harmadik pillér részét, 1999-től már a szupranacionális első pillérbe emelkedett. „A Szerződés mindezeken kívül - több más intézkedés mellett - bevezette az uniós polgárságot, elindított néhány újabb közösségi politikát, jelentős mértékben növelte az Európai Parlament hatáskörét, szélesítette a Tanácsban a minősített többségi szavazási eljárás alkalmazási körét, valamit beemelte a szubszidiaritás elvét a közösségi döntéshozatalba.”
 
A Schengeni Egyezmény
 
A Schengeni Egyezmény az Európai Unió belső határainak megszüntetését és külső határainak közös felügyeletét tűzte ki célul.
Az egyezmény kronologikus áttekintése:
  • 1957. március 25. - Római szerződés (Európai Gazdasági Közösség),
  • 1984. június 25-26. - Fontainebleau-i Európai Tanács,
  • 1984. július 13. - Saarbrückeni Egyezmény,
  • 1985. június 14. - Schengeni Egyezmény,
  • 1985. december 2-3. - Egységes Európai Okmány megszületése,
  • 1987. július 01. - Egységes Európai Okmány hatályba lépése,
  • 1990. június 19. - Schengeni Végrehajtási Egyezmény,
  • 1995. március 26. - Schengeni Végrehajtási Egyezmény hatályba lépése.
 
 „A luxemburgi Schengenben 1985. június 14-én - Belgium, Hollandia, Luxemburg, Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság által - aláírt megállapodás mindössze a résztvevő államok közötti közös határaikon gyakorolt ellenőrzés fokozatos megszüntetéséről szólt. A Megállapodás még csak egyszerűsítette a határátlépés formaságait, de már kilátásba helyezte a határok teljes lebontását is.” A schengeni megállapodást az Amszterdami Szerződés emelte be az Európai Unióba. Az 1997. október 2-án aláírt és 1999. május 1-én hatályba lépett  szerződés alapvetően átrendezte a bel- és igazságügyi együttműködést. „A maastrichti rendszer harmadik pillére kettévált: a kilenc témakörből a külső határok átlépésével, a bevándorlással, a menedékjoggal és a polgári jogi, valamint vámegyüttműködéssel és a csalással foglalkozó részek átkerültek az EU első pillérébe, így a belső határátlépésre, a külső határok ellenőrzésére, a vízumkiadásra, a bevándorlás szabályozására és a menedékjogra vonatkozó döntéseket ezután az EU Tanácsán ülésező miniszterek hozzák meg. A kábítószer elleni harc, mint önálló témakör nagyrészt feloldódott az új harmadik pillérben, amely két nagy területet azonosít, a rendőri és a bűnügyi igazságügyi együttműködést.”
 
 Az Unióhoz csatlakozó országoknak el kell fogadniuk a schengeni joganyagot is. A csatlakozási eljárás két lépcsőből áll. Először csatlakozni kell Az Európai Unióhoz és fel kell készülni a schengeni rendszer teljes bevezetésére, másodszor pedig a Tanácsnak határoznia kell a teljes jogú csatlakozásról, meg kell szüntetni a határellenőrzést a belső határokon. A Schengeni Egyezmény térben érvényes a tagállamok európai felségterületére, valamint a Kanári-szigetekre, Madeirára és az Azori-szigetekre.
 
Az Egyezmény tagjai: Ausztria, Belgium, Csehország, Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Izland, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Norvégia, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svédország, Szlovénia, Szlovákia, valamint nem Európai Uniós tagként csatlakozott még Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc is. Az EU tagállamok közül az alábbi államok nem alkalmazzák a Schengeni egyezményt: Bulgária, Ciprus, Írország, Nagy-Britannia, Románia.  Az egyezmény a következő változásokat hozta: „A személyazonossági okmányok bemutatása megszűnt mindazok számára, akik a belső határállomásokon kelnek át - legyenek akár az EU állampolgárai, akár más ország lakói. Néhány biztonsági ellenőrzés azonban megmaradt: járőrök igazoltatnak egy 20 km széles határ menti sávban, az EU-n kívülre nyitott repülőtereken, kikötőkben és pályaudvarokon; biztonsági ellenőrzések a repülőtereken a beszálláskor; kiskorú gyermekeknek a térség elhagyásához engedélyre van szükségük; kivételes esetekben, amikor a közrend veszélybe kerül, az érintett tagállam átmenetileg visszaállíthatja a rendszeres igazoltatást a határokon.”
 
1. számú kép: Az integrált határbiztonsági modell
(Forrás: A schengeni integrált határbiztonsági rendszer; PPT)
 
Az Amszterdami Szerződés
 
Az Amszterdami Szerződés az Európai Unió alapszerződéseit módosító szerződések egyike, amelyet 1997. október 2-án írtak alá és 1999. május 1-én lépett hatályba. A szerződés változtatásokat hozott a közös kül- és biztonságpolitika területén, valamint a harmadik pillér szerkezetének átalakításával kiemelkedő szerepet játszott a bel- és igazságügyi együttműködés szorosabbra fűzésében is. Az Amszterdami Szerződésnek három intézményi kérdést kellett volna tisztáznia, de ezek a reformok elmaradtak, így ezeket „amszterdami maradékoknak” nevezzük. „Az Amszterdami Szerződés emelte be a bevándorlási politikát az Európai Közösség intézményi, döntéshozatali és jogforrási rendjébe. A Szerződés a tagállamok számára elrendeli, hogy öt éven belül egységes bevándorlási és menekültpolitikát alakítsanak ki.  Ez idő alatt a döntéshozatal kormányközi szinten marad, biztosítva, hogy egyes államok, például a Schengeni Egyezmény részesei, szorosan együttműködjenek, még akkor is, ha mások ezzel a lehetőséggel nem is kívánnak élni.” A vízum-, menekültügyi és bevándorlási politika teljes egésze a kormányközi együttműködésből az unió első pillérébe, a szupranacionális Európai Közösség keretei közé került. Megnyílt az út a tagállami bevándorlási szabályok tényleges európai koordinációja előtt, az ún. schengen-acquis a közösségi jog részévé vált.
 
A Tamperei Program
 
Az Amszterdami Szerződést követően kezdte meg működését a Tamperei Program. Pontos menetrendet és célokat határozott meg, valamint lefektette a közös menekültügyi és bevándorlási politika alapjait is. A Program szerint a legális és az illegális migrációt csak együtt lehet kezelni, mert a legális migrációval kapcsolatos politika sikere és hitelessége elsősorban az illegális harc hatékonyságától függ. A tagállamok elhatározták, hogy létrehozzák az Egységes Európai Menedékjogi Rendszert. A menekültügy és a bevándorlás szorosan összekapcsolódik, de ennek ellenére külön kell őket kezelni.
 
A legális migráció elősegítésére, a Tamperei Program végrehajtása keretében elfogadott főbb jogi aktusok:
  • Családegyesítés: a 2003/86/EK irányelv megkönnyíti a családegyesítést, mely alapfeltétele a migránsok társadalmi integrációjának.
  • A huzamosabb idejű tartózkodás: a 2003/109/EK irányelv az Unióban huzamosabb idejű tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárok jogállásáról szól. Az irányelvben érvényesül az a Tamperében megfogalmazott alapelv, hogy a tartósan az Unióban tartózkodók jogait közelíteni kell az uniós állampolgárok által élvezett jogokhoz.
  • Diákok: a 2004/114/EK irányelv lehetővé teszi a harmadik országból származó diákok számára az Unió területén tanulást, részvételt csereprogramban, illetve szakmai gyakorlaton.
  • Kutatók: a 2005/71/EK irányelv a szellemi potenciál elcsábításával ("agyelszívás") kapcsolatos. Az irányelv lehetővé teszi ugyan, hogy harmadik ország kutatói könnyített eljárással kapcsolódhassanak be európai kutatási programokba, ugyanakkor támogatja a tudósok visszatérését is, hogy saját hazájuk fejlődéséhez is hozzájárulhassanak a tapasztalataikkal. 
 
A csúcsértekezleten az állam- és kormányfők az alábbi területeken erősítették meg az együttes fellépés szükségességét: migrációs folyamatok hatékonyabb kezelése, egységes európai menekültügyi politika megalapozása, a harmadik országbeli államok polgáraival szembeni tisztességes bánásmód megteremtése, azaz a migránsok integrációja, együttműködés a kibocsátó és tranzit országokkal.
 
A Hágai Program
 
2004 novemberében az Európa Tanács elfogadta a Hágai Program nevű dokumentumot, amely öt évre 10 prioritást határoz meg a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megerősítése céljából. Egyfelől a Tamperei Program folytatásaként is felfogható, másrészt viszont új elemekkel bővült, melyek közül a legfontosabb az irányított migráció, amellyel kapcsolatban a dokumentum leszögezi, hogy a legális migráció jótékony hatással lehet az európai elöregedő társadalmakban a tudásalapú gazdaság megteremtésére, ehhez azonban ellenőrzött, irányított migrációs politikára van szükség. Ezen kívül kifejtik, hogy a migráció területén az átfogó megközelítést kellene követni, amely magában foglalja a migráció valamennyi szakaszát, és figyelembe veszi a migráció kiváltó okait, a belépési és befogadási politikákat, valamint a beilleszkedési és visszatérési politikákat is.  További előremutató javaslatként jelenik meg a közös vízumpolitika továbbfejlesztése, amelynek célja a legális utazás megkönnyítése és az illegális bevándorlás kezelése a nemzeti jogszabályok, valamint a helyi konzuli képviseletek eljárási gyakorlatának további harmonizálásán keresztül.  Ebben meghatározó szerepe van a Vízuminformációs Rendszernek (VSI).
 
Prioritásként szerepel a Közös Európai Menekültügyi Rendszer kialakítása, amely első szakasza a menekültügyi eljárási irányelv, második szakasza pedig a közös menekültügyi eljárás, valamint a menedékjogot nyert, illetve kiegészítő védelemben részesült személyek számára biztosított egységes jogállás létrehozása. Az Európai Unió támogatja, azokat az erőfeszítéseket, amelyek az országban jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok integrációját segíti. A Szolidaritás és migrációs folyamatok kezelése” elnevezésű program négy pénzügyi eszközt határoz meg a tagállami programok finanszírozásához: az Európai Integrációs Alapot, az Európai Menekültügyi Alapot, az Európai Visszatérési Alapot és az Európai Külső Határok Alapot.
 
Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktum
 
2008 szeptemberében az Európai Tanács elfogadta azt a dokumentumot, amely öt területen ír elő intézkedést:
1. A legális bevándorlás megszervezése az egyes tagállamok prioritásai és befogadóképességei figyelembevételével, valamint a bevándorlók integrációjának támogatása. 2. Küzdelem az illegális bevándorlás ellen, különösen az illegálisan tartózkodók visszatérésének biztosítása révén.
3. A határellenőrzések hatékonyságának fokozása.
4. A menedéket nyújtó Európa létrehozása.
5. Globális partnerség kialakítása a származási országokkal és a tranzitországokkal, a migráció és a fejlesztés közötti szinergiák elősegítése révén.
 
A Lisszaboni Szerződés
 
A szerződés 2009 decemberében lépett hatályba, a 2007. októberi aláírást követően. A módosítások értelmében az Európai Unió vállalja a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség keretei között, a tagállamok közötti szolidaritáson nyugvó közös bevándorlási politika kidolgozását, amely méltányos bánásmódot biztosít a harmadik országok állampolgáraival szemben. Az új program legfőbb célkitűzése továbbá az uniós határok biztosítása, egyrészt a nagyobb szabadság, illetve mobilitás biztosítása, másrészt a határokon átnyúló bűnözés, az illegális bevándorlás visszaszorítása lesz.
 
A Stockholmi Program
 
A Stockholmi Program 2010 és 2014 között fekteti le azokat a lépéseket, melyeket a térséggel kapcsolatos munkák elvégzéséhez szükséges megtenni. Valójában az unió megfelelő reagálási módjainak kialakítását célozza a jövőben várható kihívásokra. A dokumentum hat prioritást említ: 1. A jogok Európája. Az Európai Unió állampolgárai számára biztosítani kell az Európai Unió Alapjogi Chartájában, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményben rögzített alapvető jogokat és szabadságokat. 2. A jogérvényesülés Európája. Mindenki számára hozzáférhetőbbé kell tenni az igazságszolgáltatást. Tovább kell fejleszteni az együttműködést az igazságügyi hatóságok között. 3. Védelmet nyújtó Európa. Szükség van egy belső biztonsági stratégia kidolgozására, valamint a határigazgatás, a polgári védelem és a katasztrófavédelem területén is ki kell terjeszteni az integrációt. 4. Európa elérhetősége. Fontos az integrált határigazgatás és a vízumpolitika továbbfejlesztése, hogy az Unión kívüli országok állampolgárai számára hatékony legyen az EU-ba történő jogszerű beutazás, emellett szükség van szigorú határellenőrzésre az illegális bevándorlás és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemhez. 5. A szolidaritás Európája. Alapjául az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktum szolgál. Szükség van egy közös európai menekültügyi rendszerre (CEAS). 6. Európa a globalizált világban. A jogérvényesülés, a szabadság és a biztonság területén az uniós politika külső dimenzióját is figyelembe kell venni.
 
Közös bevándorláspolitika Európa számára
 
A közös európai bevándorláspolitikának úgy kell működnie, hogy figyelembe veszi az Európai Unió minden tagállamának az egyéni helyzetét. A tíz alapelv célja, hogy biztosítsák a legális bevándorlás EU társadalmi-gazdasági fejlődéséhez való hozzájárulását, az uniós országok intézkedéseinek összehangolását, a harmadik országokkal való együttműködés továbbfejlesztését, valamint az illegális bevándorlás és az emberkereskedelem elleni hatékony küzdelmet. Ezek az irányelvek a bevándorlás kérdésének összehangolt és integrált megközelítése érdekében az EU három fő szakpolitikai irányába, azaz a jólét, a szolidaritás és a biztonság címszavai alá kerülnek beillesztésre.
 
  • Jólét: a legális bevándorlás hozzájárulása az EU társadalmi-gazdasági fejlődéséhez.
    • Egyértelmű szabályok és egyenlő feltételek: átláthatónak, méltányosnak kell lennie, a legális bevándorlási hajlandóságot kell ösztönöznie. Garantálni kell a jogszerű bánásmódot az Európai Unióban tartózkodó nem uniós állampolgárok számára.
    • A szakképzettség és a szükségletek összehangolása: a gazdasági bevándorlást az EU munkaerő-piaci szükségletei függvényében kellene ösztönözni, ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni a közösségi preferencia elvét.
    • A sikeres bevándorlás kulcsa az integráció: az integrációt kétirányú folyamatként kell felfogni és ösztönözni. Növelni kell a bevándorlók részvételét és fejleszteni kell a fogadó országokban a társadalmi kohéziót,
  • Szolidaritás: a tagállamok közötti koordináció és a harmadik országokkal való együttműködés.
  • Átláthatóság, bizalom és együttműködés: a közös bevándorlási politikának az EU és a tagállamok közötti szolidaritás, kölcsönös bizalom, átláthatóság, felelősségvállalás és közös erőfeszítések alapelveire kell épülnie.
  • A rendelkezésre álló eszközök hatékony és következetes felhasználása: a pénzügyi keretek felhasználása során figyelembe kell venni az egyes országok határait érintő speciális kihívásokat.
  • Partnerség a harmadik országokkal: a bevándorlás a külpolitika részét kell, hogy képezze. A migrációs kérdések valamennyi aspektusára vonatkozó együttműködést a harmadik országokkal való partnerség révén kell elősegíteni.
  • Európa és partnereinek érdekeit szolgáló vízumpolitika: meg kell könnyíteni a legális látogatók belépését, valamint fokozni a belső biztonságot. Az új technikák igénybevétele és a tagállamok közötti szoros együttműködés nélkülözhetetlen.
  • Integrált határigazgatás: védeni kell a schengeni övezet integritását.
  • Az illegális bevándorlás elleni küzdelem fokozása és zéró tolerancia az emberkereskedelemmel szemben: egységes politikára van szükség az illegális bevándorlás és az emberkereskedelem elleni küzdelemben.
  • Hatékony és fenntartható visszatérési politikák: mivel a visszatérési intézkedések szerves részét képezik a migrációs politikának, így a legális státusz megadásának lehetősége az egyes egyének számára nem sérülhet.
  • Biztonság: az illegális bevándorlás elleni hatékony küzdelem
 
Összegző gondolatok
 
A bemutatott dokumentumok alapján elmondható, hogy az Európai Unió mindig fontos ügyének tekinti a migráció kérdését, amellyel kapcsolatban a tagállamok közötti szoros együttműködést szorgalmazza. Problémát az jelent, hogy nem minden kérdésben értenek egyet az államok, hiszen eltérő gazdasági és munkaerő piaci feltételekkel rendelkeznek, amely nem minden esetben teszi lehetővé. hogy mélyebb integráció alakuljon ki. Elmondható, hogy az Európai Unióban megfigyelhető az elöregedő társadalmak jelensége, így a migrációra alapvetően szükség van, hogy az adott ország zavartalanul működhessen tovább. Az Európai Unió folyamatos bővülésével határainak a hossza is növekszik, így szükség van a külső határok hatékony védelmére, amelyhez a tagállamok összefogása alapvető feltételként jelentkezik.
 
 

 

Felhasznált források:
 
 
Corinna Milborn: Európa: az ostromlott erőd; ALEXANDRA Kiadó; Pécs; 2008
 
Migráció a kibővített Európai Unióban, Elérhető: http://www.glatzferenc.hu/upload/file/Kotetek/5K-50.pdf Letöltés dátuma: 2013. július 11.
 
Schengeni Egyezmény; Elérhető: http://www.euvonal.hu/index.php?op=szerzodesek&id=4 Letöltés dátuma: 2013. július 11.
 
A Maastrichti és az Amszterdami Szerződés; Elérhető: http://circa.europa.eu/irc/opoce/fact_sheets/info/data/how/evolution/article_7144_hu.htm Letöltés dátuma: 2013. július 11.
 
Nemzetközi Migráció az Európai unióban; Elérhető: http://otdk.zskf.hu/Dolgozatok/186.pdf Letöltés dátuma: 2013. július 11.
 
Maastrichti Szerződés; Elérhető: http://www.euvonal.hu/index.php?op=szerzodesek&id=7 Letöltés dátuma: 2013. július 11.
 
Amszterdami Szerződés; Elérhető: http://www.euvonal.hu/index.php?op=szerzodesek&id=1 Letöltés dátuma:2013. július 11.
 
Migrációs politika az Európai Unióban; Elérhető: http://www.euvonal.hu/index.php?op=kozossegi_politikak&id=20 Letöltés dátuma: 2013. július 11.
 
Európai Bevándorlási-és Menekültügyi Paktum; Elérhető: http://register.consilium.europa.eu/pdf/hu/08/st13/st13440.hu08.pdf Letöltés dátuma: 2013. július 11.
 
Lisszaboni Szerződés a gyakorlatban; Elérhető: http://www.euvonal.hu/kulugy/upload/M_26/rek5/11.pdf Letöltés dátuma: 2013. július 11.
 
Stockholmi Program; Elérhető: http://www.euvonal.hu/index.php?op=kozossegi_politikak&id=74 Letöltés dátuma: 2013. július 11.
 
Közös bevándorláspolitika Európa számára; Elérhető: http://europa.eu/legislation_summaries/justice_freedom_security/free_movement_of_persons_asylum_immigration/jl0001_hu.htm Letöltés dátuma: 2013. július 11.
 
Hágai Program; Elérhető: http://www.euvonal.hu/index.php?op=kozossegi_politikak&id=20 Letöltés dátuma: 2013.július 11.

Stratégiától stratégiáig. A 2009-es és 2012-es magyar katonai stratégia összehasonlító elemzése
(szerző: Csiki Tamás - Tálas Péter)
A grúz-orosz háború hatása a kelet-közép-európai biztonságfelfogásra
(szerző: Tálas Péter)
Konfliktusforrások és kiútkeresés Jemenben
(szerző: Prantner Zoltán)
Az új Nemzeti Katonai Stratégia a nemzetközi tapasztalatok tükrében
(szerző: Csiki Tamás)
Magyarország regionális érdekérvényesítési lehetőségei a Smart Defense koncepció keretében
(szerző: Budai Ádám)
NATO-NETto
A NATO védelmi minisztereinek brüsszeli találkozója
A NATO jelenleg komoly kihívásokkal néz szembe: az ukrán válság, a Közel-Kelet és Észak-Afrika instabilitása, az új afganisztáni művelet beindítása, valamint a csökkenő védelmi kiadások olyan próbatételeket jelentenek, amelyekre csak erős, egységes szövetségben adható megfelelő válasz. Február 5-én a NATO tagállamainak védelmi miniszterei ezen kihívások és a rájuk adható lehetséges válaszok megvitatására találkoztak Brüsszelben. Az eseményen a miniszterek döntöttek a tavaly szeptemberi walesi csúcstalálkozón elfogadott Készenléti Akcióterv megvalósításáról, ülésezett a NATO-Grúzia Tanács, sor került a Nukleáris Tervező Csoport ülésére, valamint kétoldalú találkozókra is. A találkozó legfontosabb eredményeként 2016-tól a NATO gyorsreagálású képessége 48-72 órán belül bevethető elemmel bővül. Emellett szintén kiemelkedő jelentőségű, hogy a szövetség állandó infrastruktúra kiépítésébe kezd a keleti tagállamok területén.

NATO-NETto Hírfigyelő - 2015. január
2015. január 1. fontos dátum volt a NATO számára, hiszen 2014 végén az afgán biztonsági erők Afganisztán egész területén átvették a biztonsági feladatok ellátását a szövetséges erőktől, ezzel pedig 13 év után végül lezárult az ISAF-misszió. Január elsejétől az új, Eltökélt Támogatás nevű kiképző és támogató művelet lesz majd az afgán erők segítségére. Mindemellett januárban két fontos esemény is történt, mely negatívan érintette az európai biztonsági környezet alakulását. Január 7-én két fegyveres férfi megtámadta a francia Charlie Hebdo szatirikus lap párizsi szerkesztőségét, 24-én pedig oroszbarát szeparatisták Grad rakétavetőkkel lőtték a délkelet-ukrajnai Mariupol lakónegyedeit. Az összesen 17 halálos áldozattal járó franciaországi terrorista akciók és a kelet-ukrajnai harcok kiújulása a NATO-val szemben álló kihívásokra is rávilágítottak.

15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
2014-ben Magyarország számos évfordulót ünnepelhetett, többek között az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez történő csatlakozásunk 15. évfordulóját. Ebből az alkalomból az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpontja azt kezdeményezte, hogy a kormányzati és nem-kormányzati, szakmai és civil szervezetek közvetítésével egykori és jelenlegi politikaformálók, valamint a döntések végrehajtásában fontos szerepet játszó személyek véleményét, a közösen elért eredményeket szélesebb körben is megismertesse 2014 folyamán. Így 2014 januárjától „15 Év – 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről” elnevezéssel a magyar NATO-tagság eredményeinek nagyobb láthatóságot biztosító interjú-sorozatot készítünk. Célunk, hogy a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont, a Magyar Atlanti Tanács és az NKE Biztonságpolitikai Szakkollégiuma közösen minél szélesebb körben, kiemelten a fiatal generáció tagjaira koncentrálva növelje az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének, valamint a magyar céloknak, tapasztalatoknak, eredményeknek az ismertségét. A rövid interjúkat 15 ismert és elismert, a kül-, biztonság- és védelempolitika szakterületén egykor vagy jelenleg is szerepet vállaló szakemberrel készítjük el – melyek közül Ön most a tizenötödiket olvashatja, amit Csiki Tamás biztonságpolitikai szakértővel, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont munkatársával készítettünk.

15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
NATO Hírfigyelő - 2014. december
A NATO külügyminisztereinek brüsszeli találkozója - 2014. december 1-3.
15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
NATO-NETto Hírfigyelő - 2014. november

Kiemelt cikkek
Nem hagyományos kihívások és kiberbiztonság - Interjú Iklódy Gáborral a NATO főtitkárának korábbi helyettesével
Az ENSZ Kongói Demokratikus Köztársaság Stabilizációs Missziójának (MONUSCO) bemutatása
A kanadai olajhomok kitermelése, mint az Amerikai Egyesült Államok energiadiverzifikációjának megoldása
Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? II. rész - A 2011-es Londoni zavargások eseményeinek értékelése és a jelen bevándorlás politika válsága
Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? I. rész - A 2011-es londoni zavargások elemzése és összehasonlítása más európai zavargásokkal
A NATO főtitkárának 2013. évi jelentése
Az Európai Tanács közös biztonság- és védelempolitikai csúcstalálkozójának háttere és eredményének értékelése
A NATO és a Smart Defence, a Smart Defence és Magyarország
Az Európai Unió bevándorláspolitikája
Európa, mint biztonságfogyasztó - Válságban az európai védelempolitika?


A biztonságpolitika.hu kiadója a Biztonságpolitikai Szakkollégium Egyesülete. © 2004-2017 minden jog fenntartva. Impresszum | Adatvédelem