biztonsagpolitika.hu Regisztráció | Bejelentkezés

A NATO és a Smart Defence, a Smart Defence és Magyarország

2014 január 07. - 07:30 - Etl Alex

Megosztom a cikket:    |    |  több lehetőség...

Bevezetés
 
Kevés olyan ember él Európában, akit ilyen vagy olyan formában ne érintett volna a gazdasági válság. Az elmúlt évek során szinte egyáltalán nem történt olyan esemény az Európai Unió háza táján, amely ne lett volna kapcsolatban a gazdasági nehézségekkel, a recesszió közeli állapottal vagy a megszorítási politikával. Utóbbi megoldás rövidtávon kétség kívül az egyik legpraktikusabb és legkényelmesebb módszer a spórolásra. Nem történt ez másként a védelmi szektor területén sem, sőt mi több, az egyik legnagyobb költségvetési megszorítás minden bizonnyal ezt a területet érintette. A tagállamok közül tizennyolc több mint tíz százalékkal csökkentette védelmi kiadásait. Tekintve, hogy az Unió határain belül a második világháború óta nem folytak háborús események, a társadalom számára egyre kevésbé jelent prioritást a védelmi szektor, aminek köszönhetően, az innen történő költségelvonás csak minimális – szinte egyáltalán nem érzékelhető – politikai hatalomvesztéssel jár, hiszen a társadalom számára kevésbé fontos területet érint.
 
A rövid távú előnyök azonban hosszú távon, nem feltétlenül kifizetődőek. Az Amerikai Egyesült Államok védelmi stratégiájának irányváltása az Unió számára egyértelműen kudarcként értékelhető. Az Egyesült Államok prioritásainak változása nyomán, napjainkra kijelenthető, hogy az atlanti térségtől való elfordulás tapasztalható, mely elsősorban a Csendes-óceáni térség és Délkelet-Ázsia felemelkedésének és növekvő világpolitikai szerepének hatására következett be.
 
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt az egyszerű tényt sem, hogy az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének (NATO) költségvetéséhez mindössze huszonegy százalékkal járulnak hozzá az európai tagállamok, melyek egyébként nyilatkozataikban és alapdokumentumaikban mindig elkötelezettek a NATO által képvisel értékek mellett, ám a gyakorlat jelentősen árnyaltabb képet mutat. A folyamat azon a ponton ahol már anyagi erőforrást is kellene befektetni a kooperáció javításának érdekében, megáll. Ennek tükrében kijelenthető, hogy a szövetség lazításának folyamata az Atlanti-óceán mindkét partján, együttesen zajló tendenciákból fakad.
 
Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az Észak-atlanti szövetség már a felbomlás kapujában van, de mindenképpen cselekvésre kell, hogy ösztönözze Európát, amely egyelőre csak tétlenül keresi helyét az egyre változó világban.
 
Európa vezetőinek reakciója volt – többek között – a „Smart Defence”, vagyis az „Okos Védelem” program életre hívása. A program a költséghatékonyság jegyében született, célja, hogy megállítsa és visszájára fordítsa az Európában dúló védelmi kiadások terén jelentkező tendenciát. Munkám következő fejezeteiben megvizsgálom a program részleteit és elvárásait, kitérek azokra a feladatokra, amelyeket Magyarország vállalt magára az eddigiekben, és megpróbálok rávilágítani azon pontokra, amelyek a jövőben fontos lehetőséget biztosíthatnak hazánk számára, a szövetségi együttműködésben.
 
A Smart Defence
 
Magát a programot Anders Fogh Rasmussen NATO főtitkár vázolta fel 2010 februárjában, köszönhetően a fentebb már említett okoknak. Az ezt követő időszakban kapott egyre nagyobb szerepet a NATO csúcstalálkozókon. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az elmúlt évtizedekben ne születtek volna az együttműködés javítására vonatkozó elképzelések, ám mindezek csak a gazdasági válság kitörése után váltak valódi prioritássá.
 
Rasmussen és Obama a chicagói találkozón (Forrás: en.ria.ru)
 
A „Smart Defence” a képességmegosztáson alapul. Kétség sem férhet hozzá, hogy a katonai képességek megszerzése és fenntartása óriási teher egy állam nemzetgazdasága számára. Az Európai Unió keretein belül az amúgy is az integráció felé haladó tagállamok számára kézen fekvőnek tűnik egy olyan koncepció bevezetése, ahol a költséghatékonyság érdekében megosztják egymással ezeket a képességeket. A cél, hogy minden ország felkutassa azt a területet a védelmi szektoron belül, melyet saját nemzeti erősségének tart és a jövőben elsősorban arra a területre koncentráljon, majd nemzetközi keretek között mélyítse azon országokkal az együttműködést, melyekkel azonos képességek kerülnek fejlesztésre.
 
A program alapvetően a kezdő lépése a Szövetségen belül (első sorban az európai tagországok körében) kialakítandó hatékony, fenntartható, a változó biztonsági környezethez könnyen alkalmazkodó védelmi struktúrának. A NATO egyértelmű célja, hogy rábírja tagjait a jelenleginél jóval nagyobb nemzetközi összefogásra, azért, hogy az országok gazdasági, ipari és politikai potenciálja együttesen segítse a Szövetség jövőbeni működését. A Szervezet igyekszik megtalálni azokat a kulcspontokat, kitörési lehetőségeket, amelyek területén lehetőség mutatkozik a többnemzeti együttműködésre, összefogásra. Ezek közé a területek közé sorolhatjuk például a légi úton történő csapatszállítást, az erők kiképzésének és megóvásának összehangolását, vagy akár a jelenleginél hatékonyabb felderítési képességek alkalmazását. A program tervezői szerint, ha a feladatot sikerül végrehajtani, akkor az Atlanti-óceán európai oldalán is végre hatékonyságában nem megkérdőjelezhető partner kapcsolódhatna be a Szervezet működésébe; oszlopos tagjává fejlődve a jövőben.
 
Ahogy, arra több, hivatalos NATO dokumentum is rávilágít, ahhoz, hogy a Program hatékonyan működhessen, a tagországoknak rengeteg dologra kell odafigyelniük, melyek nélkül az együttműködés elképzelhetetlen:
  • A feladat első sorban az, hogy a már rendelkezésre álló erőket hatékonyabban használják fel, ezzel is enyhítve a védelmi szektorra nehezedő terheket.
 
  • Összegezni kell az elmúlt időszakok misszióiban jelentkező hibákból, és pótolni kell a hiányosságokat a kritikus képességek területén (pl.: légi-utántöltő képesség hiánya).
 
  • Meg kell találni azokat az innovatív ötleteket, amelyek új lehetőségeket adhatnak a közös munkának (pl.: a közös képességek egységes, integrált működtetése).
 
  • A NATO keretein belül történő fejlesztéseket, sokkal jobban össze kell hangolni az Európai Védelmi Ügynökség munkájával. Mivel a szóban forgó országok jelentős része mindkét szervezetnek a tagja, így fennáll a duplikáció lehetősége.
Ahogy arra azonban több szakértő is rávilágított az ilyen magas szinten történő együttműködés, valószínűleg bizonyos konfrontációkhoz vezethet a jövőben, így nem árt mielőbb felkészülni azokra a problémákra, melyek az elkövetkező időszakban várhatóak a Szövetségen belül.
 
Alexandra Gheciu – a transzatlanti kapcsolatok egyik elemzője – egy nagyon szemléletes példával (az angol-francia együttműködést véve nagyító alá) érzékelteti az egyik ilyen kihívást. A két ország védelmi együttműködése 2010 táján kezdett elmélyülni, történetesen akkor, amikor megállapodtak egy közös expedíciós erő létrehozásában, továbbá megállapodás született arról, – több más terület mellett – hogy közösen kívánják fejleszteni a pilóta-nélküli repülőgépeiket. Franciaország és az Egyesült Királyság jelentős szerepet játszott a líbiai hadműveletekben is. Ezzel kapcsolatban jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mi fog történni akkor, ha majd érdekütközés következik be a két állam között. Vajon akkor is egymás rendelkezésére bocsátják majd közösen kifejlesztett és fenntartott képességeiket, vagy esetleg komoly ellenállás alakul ki?
 
A kérdés kétség kívül érint egy – mind a NATO, mind pedig az Európai Unió szempontjából – érzékeny területet, mégpedig azt, hogy milyen mély is az integráció a tagok között. Vajon, járható-e a „külön utas” politika egy-egy ország számára, vagy a Szövetség – adott esetben az Unió – érdekében fel kell, hogy áldozza nemzeti szuverenitásának egy részét? Véleményem szerint, a kérdésre adott válasz csak nagyrészt politikai elhatározás kérdése. A kérdés tehát, hogy Európa nemzetei elhatározzák-e az integráció mélyítését, vagy inkább megőrzik nemzeti önállóságukat, egyre égetőbb a kontinens jövőjének szempontjából. Ha ez a döntés megszületne, az kétség kívül választ adna a „Smart Defence” program jövőjére is. Amennyiben ugyanis a tagországok az integráció útját választják, úgy a válasz az, hogy a Szövetség érdeke felülírja majd a tagállamét, amennyiben viszont önállóságuk teljességéért lemondanak erről az útról, úgy igazi, mindenre kiterjedő mélységben és mindent átfogó módon sosem fog megvalósulni a kooperáció.
 
A Smart Defence kulcsfontosságú pontjai
 
A „Smart Defence” számára kulcsfontosságú alapot jelent a 2010 novemberében elfogadott Lisszaboni Képességcsomag. A dokumentum meghatározza a tagországok számára azokat a résképességeket, amelyek fejlesztésénél, kutatásánál és fenntartásánál kritikus pont a nemzetközi összefogás. Az itt felsoroltak  kitörési pontként jelentkezhetnek egy-egy ország védelmi struktúrája számára, így tanulmányozásuk  ajánlott, még mielőtt az adott nemzet kiválasztja, hogy mely területen is kívánja fejleszteni képességeit.
 
  •  A dokumentumban kiemelt elemként került megállapításra – többek között – a számítógépes támadások elleni védekezés, amelyről elmondható, hogy szerepe egyre inkább felértékelődik, és lassan az első számú biztonsági kockázattá válik a fejlett országokban. Az Amerikai Egyesült Államok hírszerzése szerint a rohamosan fejlődő digitális eszközöknek köszönhetően napjainkra a kibertámadások és a kibernetikai kémkedés megelőzik a terrorizmust az országot fenyegető veszélyek „toplistáján”.
  • A szövetség szempontjából kritikusnak számít a ballisztikus rakéták elleni „pajzs” létrehozása Európa felett, amely terület egyelőre csak romboló hatással volt, a NATO külkapcsolataira. Moszkva többször is hangot adott már az elképzeléssel kapcsolatos aggályainak.
  • A modern hadviselés elképzelhetetlen megfelelően összehangolt logisztika és orvosi ellátás nélkül. Nem számít ritka esetnek, amikor ezek a kihívások okozzák a legnagyobb problémát a missziókban szolgáló katonák számára.
  • Szintén a misszióban való részvételekhez köthető a légi és vízi szállítási résképesség alkalmazása. Hiába rendelkezik ugyanis egy ország ütőképes haderővel, ha képtelen annak mozgatására. Ahhoz azonban, hogy a hadsereg a világ bármely pontján bevethető legyen, óriási összegekre van szükség, így szinte csak és kizárólag nemzetközi keretek között képzelhető el ennek a problémának a hosszú távú megoldása.
  • Hasonlóan az iraki és az afganisztáni missziókban került előtérbe az improvizált robbanóeszközök elleni védekezés. Ezek az olcsó fegyverek szinte nap, mint nap veszélyt jelentenek a válságövezetekben állomásozó egységek számára.
  • Napjainkra egyre nagyobb szerep jut az úgynevezett ISR (hírszerzés, megfigyelés és felderítés) képességeknek, amelyek szövetségi szinten való összehangolása nagyban hozzájárulna a NATO jövőbeni sikerességéhez.
A felsorolás nem teljes; folytathatnánk a sort olyan kihívásokkal, mint: a NATO Reagáló Erők (NRF) fejlesztése, a szervezeten belüli légi irányítás, és légtérrendészet kérdése, vagy akár a kommunikációs képességek javítása. Látható, hogy a „Smart Defence” által érintett területek széles spektrumon jelentkeznek, így tehát minden országnak lehetősége van megtalálni azt amiben saját magát a legjobbnak tartja. A továbbiakban bemutatom, hogy Magyarország eddig milyen erőfeszítéseket tett a programban való eredményes részvételért, majd pedig rátérek arra, hogy a jövőben mik lehetnek hazánk számára a kitörési pontok.
 
Magyar elköteleződés
 
Ahhoz, hogy a rendelkezésre álló lehetőségek közül kiválasszuk a számunkra legmegfelelőbbet, mindenekelőtt meg kell vizsgálnunk, hogy mi is a mi feladatunk, mik a velünk szemben támasztott elvárások. Mindezek után aprólékosan tanulmányoznunk kell azt az erőt, ami már a rendelkezésünkre áll, és – ennek méretétől függetlenül – úgy kell dolgoznunk vele, hogy az a lehető leginkább összhangban legyen az elvárásokkal.
 
A fent említett lépések megtétele alapvető fontosságú, ha Magyarország meg szeretne felelni a NATO által megszabott követelményeknek. Éppen ezért első és legfontosabb, hogy feltérképezésre kerüljenek mindazon területek, melyek fejlesztése a következő évtizedben várhatóan be fognak következni, a célból, hogy az ország minél jobban ki tudja használni a „Smart Defence” adta lehetőségeket.
 
Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete 1949-ben, a kollektív védelem céljából jött létre. Akkor a Szovjetunió jelentette a legnagyobb veszélyt a tagországok számára, mára azonban ez a helyzet jelentősen megváltozott. Kijelenthetjük, hogy jogi szempontból a 21. század elején is a kollektív védelem az egyik legfontosabb feladata a szervezetnek, hiszen még mindig a washingtoni szerződés adja a NATO alapját. Az már természetesen más kérdés, hogy a világ legjelentősebb katonai szövetsége számára jelentkeznek bizonyos egyéb prioritások is. A NATO napjainkban aktív politikai szereplő, befolyása kiterjed a világ nagy részére. Mindez abból az alapvető elvből következik, hogy a biztonság nem a határainknál kezdődik. A globalizálódott világban a szervezet nem fordulhat el a világ más térségeinek problémáitól, és ahogy ezt az elmúlt évek tapasztalatai mutatják, nem is fordul el tőlük. Így tehát kijelenthető, hogy a jövőben is számítanunk kell missziós tevékenységekre, amelyek sikeressége az első számú prioritások között jelentkezik a tagországok között. Szem előtt kell tartanunk a Szövetség stratégiai elrettentő képességének fontosságát, az új típusú kihívások (kibertámadások, terrorizmus) felértékelődését, valamint az energiabiztonságot, amely továbbra is az egyik legsebezhetőbb pontja a tagok nemzetgazdaságának. Lényegében ezek azok a kiemelt feladatok, melyek a „Smart Defence” program jelentős részét képezi, és aminek teljesüléséhez minden egyes tagországnak – így Magyarországnak is – hozzá kell járulnia.
 
Amikor meg akarunk bizonyosodni a rendelkezésünkre álló lehetőségekről, nem a technikai vagy személyi állománnyal kell kezdenünk ezt a vizsgálódást. Célszerűbb, ha először hazánk alapdokumentumai között folytatjuk kutatásunkat. Az Alaptörvény, a Nemzeti Biztonsági Stratégia, és a Nemzeti Katonai Stratégia is kiemeli, hogy a Magyar Honvédség feladata az ország függetlenségének, területének és szuverenitásának védelme mellett, a szövetségi feladatokban való részvétel és a nemzetközi szerződésekből fakadó kötelezettségek teljesítése. Mindebből kiderül, hogy Magyarország aktív tevékenységet kíván vállalni a biztonságára veszélyt jelentő térségek stabilizálásában, tehát a válságreagáló feladatokban. Sőt, az elmúlt évek tapasztalata alapján kijelenthető, hogy a gyakorlatban már a missziós tevékenység jelenti a Magyar Honvédség kiemelt jelentőségű feladatát, hiszen Magyarország közvetlen biztonsági környezete alapvetően stabil. Többek között ennek is köszönhető, hogy a nemzet függetlenségét, területét és szuverenitását nem fenyegeti veszély, így tehát a honvédségnek alapvetően nem az ország területén belül alkalmazott védelmi képességek javítására kell erőfeszítéseket tennie. A fentebb említett alapdokumentumok és az ország gyakorlati tevékenysége alapján tehát kijelenthető, hogy Magyarország célja nem más, minthogy oszlopos tagja legyen az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének, ehhez pedig elengedhetetlen fontosságú a „Smart Defence” programban való részvétel.
 
A magyar szerepvállalásról
 
Katonai egészségügy
 
Magyarország számára az eddigi legjelentősebb képesség a – „Smart Defence” koncepción belül – a katonai egészségügy fejlesztése volt, amely nagyon fontos terület a Szövetség számára, hiszen az nagyban hozzájárul a katonák életének megóvásához, amelyre a közvélemény nyomása miatt is helyeződik nagyobb hangsúly.
 
Napjainkban Magyarországon a legmodernebb és legjobban felszerelt korházának a Honvédkórházat tekinthetjük. Az intézmény 2011. november 15-én jött létre az Állami Egészségügyi Központ és az MH Dr. Radó György Honvéd Egészségügyi Központ integrációjának eredményeként. A kórház a vezérkari főnök közvetlen alárendeltségébe tartozik és nagyjából 3.400 fős személyi állománnyal rendelkezik. A gyermekgyógyászatot kivéve a betegellátás minden területét lefedi. Képes preventív, sürgősségi, definitív és krónikus betegellátásra, hatósági feladatok elvégzésére, repülőorvosi alkalmassági vizsgálatok elvégzésére, és speciális kutatás-fejlesztési, valamint egészségügyi haderővédelmi tevékenységek folytatására is.
 
A NATO missziós tevékenysége során, - melyeket a legkülönbözőbb területeken hajt végre -, folyamatos kapcsolatba kerül mindazokkal a kihívásokkal, melyek napjaink biztonsági környezetét befolyásolják. Ezek a kihívások érzékenyen érintik, a katonai egészségügyet is, amely területen napjainkban alapvetővé vált a gyors elérhetőség, a pontosság és a naprakészség. Rendkívül fontos az egészségügyi hírszerzés folyamatos fejlesztése, a közegészségügyre veszélyes vegyi anyagok összeírása, a katonai egészségügyi szervek kommunikációs képességeinek javítása, és az egyik legfontosabb prioritást a CBRN (vegyi, biológiai, radiológiai, nukleáris) fegyverek okozta válságokra történő felkészülés jelenti.
 
Többek között ezeket a képességeket kívánja javítani a NATO Katona-egészségügyi Kiválósági Központja, amely Magyarországon található. Az intézményt támogató tagállamok között szerepel Németország, Franciaország, Hollandia, Csehország, Olaszország és Románia is. A központ célja, hogy elősegítse a katonai egészségügy folyamatos fejlesztését, a katonaorvosok továbbképzését és a többnemzeti együttműködést. A központ egyedülálló, ugyanis ezen a területen nincs más kiválósági központ a Szövetségen belül. Éppen ezért kijelenthető, hogy ennek a képességnek a megtalálása rendkívül előnyös volt Magyarország számára, hiszen sikerült jelentős előrelépéseket elérni egy olyan területen, amelyen eddig semmilyen, vagy csak minimális szinten volt tapasztalható a nemzetközi együttműködés.
 
Bármennyire is sikeres a magyar katonai egészségügy, és bármennyire is megbecsült a tagországok körében, szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy ez a képesség nem a harcoló alakulatok fejlődését segíti, ennél fogva pedig kevésbé látványos, mint más, missziókban alkalmazható képességek. Egy egyszerű kifejezéssel élve a katonai egészségügy „nehezen eladható”. Akármekkora fontossággal is bír, és akármennyi életet is ment meg, akkor sem számít első vonalbeli képességnek, tehát kevésbé ismert a közvélemény számára. Éppen ebből következik, hogy a Szövetségen belüli pozíciójavítás érdekében rendkívül fontos lenne más területek kiaknázása is, valamint az, hogy a katonaorvosok által elért sikerek megfelelő marketingtámogatásban részesüljenek, ezzel is elősegítve, hogy a közvélemény figyelme ráirányuljon erre a fontos területre.
 
Ballisztikus rakétaelhárítás
 
Minden bizonnyal az egyik legismertebb képességfejlesztési projekt az Smart Defence programban, az úgynevezett „rakétapajzs” kiépítése és Észak-atlanti térségben. A projekt egy válaszlépés a modern kori kihívásokra (pl.: globális szintű terrorizmus) és azokra a fenyegetésekre, amelyeket – többek között – az iráni és észak-koreai nukleáris fegyverkezés jelent. Jogosan merülhet fel tehát a kérdés, hogy nem lenne-e célszerű részt venni egy ilyen nagyszabású műveletben.
 
A „pajzs” létrehozatalának elsőszámú támogatója az Egyesült Államok, de lényegében nincs olyan tagállam a NATO-ban, amely szerint ne lenne fontos egy hatékony rakétaelhárító rendszer kiépítése. A programban aktív szerepet vállal – többek között – Lengyelország, Románia, Törökország és Bulgária is, így egy kelet-európai összefogásról beszélhetünk, ami ha megvalósul, rendkívüli mértékben hozzájárulhat ezen államok együttműködéséhez.
 
Jócskán akadnak azonban problémák a légvédelmi rendszerrel. Az első és legfontosabb minden bizonnyal az, hogy Oroszország már többször is jelezte, nem tűri szó nélkül annak esetleges működésbe lépését - Oroszország ugyanis szuverenitásának és stratégiai érdekeinek megsértéseként tekint egy olyan rakétaelfogó rendszerre, amelyben nem vehet részt. A 2004-et követő időszakban, amikor a kezdeményezés még gyerekcipőben járt, több orosz elképzelés is született arra vonatkozóan, hogy a NATO, Oroszországgal közösen gondoskodjon a rakétavédelemről. Ezek az ötletek azonban különböző okok miatt, mind elhalványodtak és egyre inkább hidegháborús állapotokra emlékeztető kapcsolat alakult ki a Szövetség és Oroszország között. Sőt, Oroszország olyannyira hajthatatlannak látszik ebben a kérdésben, hogy félő, a projekt elkészültével újraindulhat a fegyverkezési verseny. Ez pedig a visszájára fordítaná a NATO alapvető célját, ugyanis egy esetleges konfliktus kialakulása Oroszországgal a jelenleginél sokkal nagyobb biztonságpolitikai kihívások elé állítaná a tagországokat.
 
Nem utolsó szempontként jelentkezik az a tény sem, hogy a kelet- és közép-európai energiaellátás a hiányos földgáz-vezetékhálózat miatt nagyban függ Oroszországtól. Így tehát stratégiailag óriási problémát jelentene, ha a NATO és Oroszország közötti kapcsolatok megromlanának. Bár az elmúlt napokban az Egyesült Államok bejelentette, hogy elhalasztja a rakétapajzs kiépítésének negyedik, és egyben legfontosabb szakaszát, ez mégsem volt elég megnyugtató Oroszország számára, így tehát további nehézségek várhatóak a projekt során.
 
Összegezve elmondható, hogy bár Magyarország számára bizonyára a környező államokkal való együttműködés mélyítését jelentené a részvétel ebben a műveletben, a várható nehézségek és kihívások azonban óriási terhet rónának az országra. Mindezek alapján megállapítható, hogy nem ez a megfelelő terület a Programban való aktív részvételre.
 
Improvizált robbanóeszközök elleni küzdelem
 
Az IED (Improvised Expolsive Devices) eszközök olyan romboló hatású, nem nagyüzemi módon előállító bombák, melyek a romboló vagy halálos hatást egészségre ártalmas anyagokkal, pirotechnikai eszközökkel vagy gyújtó hatású vegyi anyagokkal érik el. Előállításuk rendkívül egyszerű, az internet segítségével bárki hozzájuthat a szükséges leírásokhoz, sőt az anyagbeszerzés sem jelent különösebb problémát. Az eszközök előállítására nincs szabvány, az „alkotó” kreativitásától függően szinte bármiből elkészíthetőek és üzemeltethetőek.
 
Mindez azért fontos, mert az afganisztáni misszióban szolgáló katonák számára ezek az eszközök minden napos veszélyt jelentenek, hiszen könnyű elkészíthetőségük és nagy hatékonyságuk miatt a terrorista csoportok egyik legkedveltebb fegyverévé váltak az elmúlt évek során.
Az IED fegyverek elleni védekezés kapcsán óriási hangsúlyt kap a missziókban résztvevő országok között a nemzetközi együttműködés, hiszen a tapasztalatok cseréje és  továbbképzések révén jelentősen csökkenthető ezen fegyverek áldozatainak száma.  A Szövetség számára olyannyira fontos ez a tevékenység, hogy 2010-ben Madridban megalakult egy C-IED Kiválósági Központ francia, német, holland, portugál, román, amerikai és magyar támogatással. A központ célja, hogy képzésekkel, oktatással és új technológiák kutatásával segítse az improvizált robbanóeszközök elleni harcot.
 
Magyarország felismerte ennek a területnek a jelentőségét köszönhetően az elmúlt években történt missziós szerepvállalásoknak. Az ország több ízben is hozzájárult az IED fegyverek elleni védekezéshez. Az Altiszti Akadémia például 2012-ben elnyerte a C-IED T3 tanfolyam NATO-akkreditációját és a NATO „Selected” tanfolyami minősítést.
 
Magyarország számára továbbra is fontos az aktív szerepvállalás ezen a területen, hiszen az improvizált robbanóeszközök okozta probléma még hosszú ideig aktuális lesz a NATO misszióiban résztvevő tagországok számára.
 
Kibervédelem
 
Az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének „Stratégiai Koncepciója Tagállamainak Védelméről és Biztonságáról” már előkelő helyen említi ezt a fenyegetést, mint potenciális veszélyforrást a tagországok biztonságára nézve. A fő veszélyforrás abban áll, hogy szinte bárhonnan és bármikor érkezhet támadás, az elkövetők pedig lehetnek terroristák, szervezett bűnözők, szélsőséges csoportok, vagy ellenséges haderők, titkosszolgálatok is. Az eddigi tapasztalatok alapján a támadók általában összehangoltan veszik célba az adott ország, régió kritikus infrastruktúráját, ellátási hálózatait vagy bankrendszerét, amelyre kiváló példa a 2013. március elején Csehországot ért támadás is.
 
A fő probléma abban áll, hogy a tagországok számítógépes hálózatai kölcsönös függőségben állnak egymással, ennél fogva szinte teljesen védtelenek. További problémákat vet fel, hogy bárminemű internetes korlátozás óriási elégedetlenséget vált ki a társadalomból, így még hosszú ideig nem várható javulás ezen a téren. A megoldás tehát a védekezés fejlesztésében kell megtalálni, és nem a támadások lehetőségeinek korlátozásában. A kibertérből érkező támadásoknak egyébként rendkívül széles spektruma fedezhető fel. Beszélhetünk kiberlopásról, kiberkémkedésről, kiberháborúról és kiberterrorizmusról is. Minden bizonnyal jelenleg ez a Szövetség egyik legsebezhetőbb pontja. A hatékonysághoz elengedhetetlen a naprakészség, a szaktudás folyamatos bővítése, a kutatás és fejlesztési projektek levezénylése és az együttműködés a tagországok, a kibervédelemmel foglalkozó cégek és intézmények között.
 
Ennek elősegítésére jött létre 2008-ban a NATO Kooperatív Kibervédelmi Kiválósági Központja Észtországban, ott ahol 2007-ben lezajlott az eddigi legsúlyosabb kibertámadások egyike. A központot Észtország mellett Németország, Olaszország, Litvánia, Lettország, Szlovákia, Spanyolország, Törökország és Magyarország is támogatja. Az intézmény fő célja az információbiztonsággal kapcsolatos továbbképzések, gyakorlatok szervezése, a tagállami képességek fejlesztése és nem utolsó sorban a kibervédelem jogi vonatkozásainak elemzése.
 
Fontos megemlíteni, hogy Magyarország számára is prioritást jelent a megfelelő kibervédelem erősítése. A Nemzeti Biztonsági Stratégia kiemeli, hogy az ország számára, rendkívüli jelentőségű a nemzeti szintű és a szövetségesekkel közösen történő védelem létrehozása.
Mindemellett fontos kiemelni, hogy Magyarország már több ízben is részt vett, a Cyber Coalition elnevezésű gyakorlaton, amelynek célja, hogy egy kibertámadás szimulációja során rámutasson a védelem esetleges gyenge pontjaira. 2012-ben a 2.500 fős, 27 tagállamot és két partnerországot is magába foglaló gyakorlaton Magyarország kiváló minősítést szerzett.
 
A modern hadviselésnek ez az a szektora, melyben Magyarország megtalálhatja saját maga számára az egyik legjelentősebb kitörési pontot. A hírekben nap, mint nap megjelenő virtuális támadásokból és a fentebb már vázolt problémákból egyértelműen látszik, hogy a szektor jelentősen felértékelődött az elmúlt időszakban. Ha a Magyar Honvédség számottevő mértékben tudná fejleszteni kibervédelmi képességeit, akkor az ország óriási hasznot szerezhetne a NATO számára, ezzel pedig jelentősen javítaná pozícióját a Szervezeten belül.
 
A jövőben továbbá kulcsfontosságú a Szövetség számára, hogy ne csak a kibertérből érkező támadások elhárítására koncentráljon, hanem épp ellenkezőleg, egyes műveletekben vegye át a kezdeményezést és hatékonyan, többnemzeti együttműködés keretében használja ki a kibertámadás lehetőségeit. Amennyiben a Magyar Honvédség rendelkezne olyan egységekkel, melyek a kibertámadásra specializálódtak, úgy az ország a jövőben egy újabb – rendkívül fontos, támadó jellegű – képességet ajánlhatna fel a NATO számára.
 
Légtérrendészet
 
A képesség szorosan illeszkedik az egységes európai légtérről szóló elképzelésekbe, amelynek további alkotóelemei lennének a rakétavédelmi rendszer kiépítése, az integrált légi irányítási rendszer és a „szövetségi felszínellenőrzési rendszer” (Alliance Ground System) létrejötte is.
 
A jövőben az európai légtérrendészet könnyedén válhat a többnemzeti együttműködés egyik mintapéldájává. Az alapvetően békeidőben alkalmazott művelet célja, hogy szavatolja a tagországok légterének biztonságát, azokra az országokra is kiterjedően, melyek egyébként nem rendelkeznek önálló légtérrendészeti képességgel. Ezek közé az államok közé tartoznak a Balti államok, amelyek 2004 óta működő szövetségi légtér ellenőrzési programját a NATO chicagói csúcstalálkozóján sikerült meghosszabbítani, 2018-ig.
 
Ez kétségkívül rendkívül fontos hatással bír Magyarországra nézve, ugyanis az ország még a csúcstalálkozón bejelentette, hogy Gripen vadászgépeivel és személyzetükkel, aktívan részt kíván venni a balti államok légtérvédelmében, a 2015 és 2018 közötti időszakban. Hende Csaba honvédelmi miniszter nyilatkozata alapján, amely szerint egy szövetségen belül természetes, hogy a tagok megosztják egymással képességeiket, valóban aktív szerepvállalásra számíthatunk a jövőben magyar részről.
Mindez - Hende Csaba szerint - jelentős költségekkel jár az ország számára, annyi azonban bizonyos, hogy újabb teret engedhetne a magyar pilótaállomány számára a tapasztalatszerzésre és a felkészültségük szintjének emelésére, hiszen eddig a honi légtérellenőrző műveleteket leszámítva nem vehettek részt hasonló akciókban. A Gripenek használata pedig végre enyhítheti a közvélemény részéről érkező nyomást, amely szerint a repülőgépek körüli üzlet csak felesleges pénzkidobás volt az országnak.
 
Azt azonban le kell szögeznünk, hogy a Magyar Honvédség számára nem lesz könnyű feladat egyszerre segíteni a balti államok légtérvédelmét és ellátni a honi feladatokat is.  Ennek ellenére amennyiben Magyarország a jövőben a légtérvédelmi képességének megtartása mellett dönt, úgy kulcsfontosságú az ilyen és ehhez hasonló műveletekben való részvétel, ám számolni kell azzal is, hogy a magyar pilóták által repült órák száma nem elégíti ki a szövetségi elvárásokat, így az akció bizonyos kockázatokkal is járhat.
 
Légiszállítási képesség
 
A SAC (Strategic Airlift Capability, azaz Stratégiai Légiszállítási Képesség) célja az, hogy légi szállítási képességet biztosítson a programban résztvevő nemzetek számára. Mindennek az oka, hogy a légi szállításra való alkalmasság megszerzése és fenntartása rendkívül költséges dolog, így a tagállamok számára célszerűbb, ha többnemzeti együttműködés keretében működtetik ezt a missziókban való részvételhez elengedhetetlen képességet.
 
A programban részt vesz az Amerikai Egyesült Államok, Bulgária, Észtország, Hollandia, Lengyelország, Litvánia, Magyarország, Norvégia, Románia és Szlovákia mellett két NATO partnerország is, nevezetesen Finnország és Svédország.
 
Mindezen országok közül Magyarország kulcsfontosságú szerepet játszik, hiszen a pápai repülőteret a program rendelkezésére bocsájtotta, amihez jelentős beruházásokat végzett az objektum területén. Ezeknek a beruházásoknak köszönhetően a repülőtér megfelelővé vált a C-17 Globemaster szállító repülőgépek fogadására, amelyek 74 tonnányi terhet képesek szállítani, tehát alkalmasak katonai egységek, harcjárművek, humanitárius segélyek mozgatására is. Magyarország szempontjából kulcsfontosságú, hogy fogadó nemzetként az ország jogosulttá vált arra, hogy évi 60 órát használja a C-17-es repülőgépeket, ezzel tehát képes biztosítani az Afganisztánban állomásozó csapatok utánpótlását és szállítását.
 
Tekintve, hogy Magyarországnak sikerült a pápai bázist alkalmassá tenni erre a feladatra, az ország ezzel szerves részévé vált a NATO egyik legfontosabb képességpótló programjának. Mivel Magyarország jelenleg nem kívánja növelni missziós szerepvállalásainak számát, így nincs égető szüksége sokkal több lerepülhető óraszámra. A többnemzeti együttműködést nem ezen a területen kell a jövőben tovább mélyíteni, hiszen az ország számára ebből származó előny már nem igazán növelhető. A Légi szállítási képesség elvesztésével a NATO haderőinek ütőképessége jelentősen csökkenne az olyan távoli helyeken, mint Afganisztán, éppen ezért a jelenlegi együttműködés szinten tartása kulcsfontosságú Magyarország és a NATO szempontjából mindaddig, amíg a Szövetség oszlopos szerepet kíván játszani a válságövezetek stabilizálásában.
 
Összegzés
 
Mindent összevetve tehát a „Smart Defence” nem más, mint egy reakció a gazdasági világválságból, és a biztonsági környezet változásából adódó új kihívásokra. A program célja, hogy modernizálja a NATO védelmi képességeit sokkal nagyobb költséghatékonyság mellett úgy, hogy azok a maihoz hasonló hatásfokon legyenek képesek működni. Mindez csak a tagállamok – első sorban pedig az európai tagországok – együttműködésének fokozása mellett képzelhető el egy olyan világban ahol a védelmi szférában jelentkező költségek napról napra egyre magasabb szintekre emelkednek.
 
A NATO országainak úgy kell lépést tartaniuk e kiadásokkal, hogy közben jelentős gazdasági problémákkal küzdenek, éppen ezért a tagországok együttműködését a védelmi szektor területén eddig soha nem látott mértékben kell elmélyíteni, amihez kiváló alapot tud nyújtani az Európai Unió, hiszen ott már jelentős eredmények születtek az integrációból. A politikai döntéshozóknak mielőbb határozniuk kell, hogy megmaradnak-e a gazdasági – és bizonyos mértékig politikai – együttműködés szintjén, vagy az Unió által kínált integráció útján kívánják-e folytatni útjukat a jövőben. Amennyiben a második opció következik be, úgy a tagállamok számára sokkal kisebb problémát fog jelenteni a „Smart Defence” alkalmazása, hiszen ez esetben megszűnhetnek – vagy legalábbis háttérbe szorulhatnak – azok a hangok, amelyek szerint a koncepció nagyban károsítja a nemzeti önállóságot a katonai képességek terén.
 
A program csak úgy működhet megfelelően, ha minden egyes résztvevő felismeri annak szükségességét és kiválasztja a védelmi szektor azt a területét, amelyet a későbbiekben kiemelt prioritással kíván fejleszteni. Így érhető el a „Smart Defence” egyik alapvető célja, mégpedig az, hogy a tagországok védelmi képességei kiegészítsék egymást egy sokkal költséghatékonyabb módszer keretében.
 
Ebben és az ehhez hasonló kezdeményezésekben való részvétel kulcsfontosságú Magyarország számára, hiszen az ország védelmi költségvetése nem teszi lehetővé egy olyan haderő fenntartását, amely rendelkezik a huszonegyedik század elején létező összes elvárt képességgel és azok szintje, hatékonysága meg is felel a nemzetközi feltételeknek. Éppen ezért Magyarország feladata, hogy kiválassza, melyik katonai képességekre kíván építeni a jövőben. Ehhez azonban, feltétlenül szem előtt kell tartani a Szövetség által támasztott elvárásokat, amelyek teljesítése rendkívül fontos az ország NATO-n belüli pozícióinak javításához. Mint a fentiekből már kiderült, az elköteleződés a kijelölt feladatok teljesítésére Magyarország részéről megtörtént, így tehát nem marad más, minthogy létrejöjjön, és fokozódjon ennek az elköteleződésnek a gyakorlatba való átültetése.
 
A cikk fejezetei rámutattak arra, hogy mik azok a területek napjainkban, amelyek kulcsfontossággal bírnak a Szövetség vagy Magyarország számára és alkalmasak arra, hogy célterületként szolgáljanak az ország számára akkor, amikor kiválasztja a „Smart Defence” program során fejleszteni kívánt képességeit.
A következtetések rámutatnak arra, hogy a sorra vett képességek közül az egyik legfontosabb a kibervédelem, és az abban rejlő, mindeddig kiaknázatlan lehetőségek. A szektor egyik nagy előnye, hogy nem jár akkora anyagi beruházással, amely vállalhatatlan terhet jelentene Magyarország számára, ám a kritikus infrastruktúrák védelmének megoldása – a kibertérből érkező támadások fokozódása mellett – az egyik legfontosabb feladat a Szövetség számára.
 
A jelenlegi tendenciákból következtetve az elkövetkező időszakra, valószínűsíthető, hogy Magyarország továbbra is aktívan szeretné folytatni missziós tevékenységét a válságövezetekben. Éppen ezért fontos a légi szállítói, a katona orvosi vagy az improvizált robbanóeszköz elhárítási képességek megtartása. Ezek közül az ország mindegyik területen aktívan kapcsolódott be a „Smart Defence” programba, ám míg a jelenlegi légi szállítási képességek elégségesek Magyarország számára, addig a másik két területet folyamatosan fejleszteni kell, tekintve, hogy a technológia fejlődésével, újabb és újabb kihívások jelennek meg a harctereken.
 
Mindezek mellett ahhoz, hogy a közvélemény számára – a jelenlegi gazdasági nehézségek mellett – elfogadható legyen, a haderő fejlesztése, nem elég az aktív részvétel a NATO műveletekben. Az ezt követő lépés annak elérése, hogy társadalmunkon belül érthetővé és fontossá váljanak ezek az intézkedések. A Szövetség és a Smart Defence sikerességének szempontjából kulcsfontosságú lehet ennek a témának a részletes kidolgozása, hiszen egy katonai szervezet sem működhet tartósan és hatékonyan megfelelő társadalmi bázis és támogatás nélkül.
 
 

 
Forrásjegyzék:
 
  1. A NATO kibervédelmi gyakorlatán is jól vizsgáztunk http://www.bitport.hu/biztonsag/a-nato-kibervedelmi-gyakorlatan-is-jol-vizsgaztunk, letöltve: 2013.03.22.
  1. Aktív Szerepvállalás, Modern Védelem, Az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének Stratégiai Koncepciója Tagállamainak Védelméről és Biztonságáról 2010
  1. Átadták Pápán az első 265 tonnás C-17-es szállító óriásgépet. http://hvg.hu/itthon/20090727_c-17_globemaster_III, letöltve 2013.március.22
  1. Bokros Tünde Ibolya: C-IED: küzdelem az improvizált robbanóeszközök ellen http://www.biztonsagpolitika.hu/?id=16&aid=1211, letöltve:2013.03.20.
  1. Csiki Tamás, Molnár Ferenc, Varga Gergely: Az Egyesült Államok védelmi stratégiai irányváltásának háttere, elemei, valamint hatásai Európára és Magyarországra - NKE STRATÉGIAI VÉDELMI KUTATÓKÖZPONT ELEMZÉSEK – 2012/5, http://www.mat.hu/hun/downloads/docs/SVKK%20Elemz%C3%A9sek%202012%205%20A%20DSG%20hat%C3%A1sa%20Eur%C3%B3p%C3%A1ra%20%C3%A9s%20Magyarorsz%C3%A1gra%20(Csiki%20T.%20Moln%C3%A1r%20F.%20Varga%20G.).pdf
  1. Csiki Tamás:A NATO chicagói csúcstalálkozójának értékelése. NKE STRATÉGIAI VÉDELMI KUTATÓKÖZPONT ELEMZÉSEK 2012/12 http://www.mat.hu/hun/downloads/docs/SVKK_Elemzesek_2012_12.pdf
  1. Dr. Hernád Mária: CBRN fenyegetettség tűzszerész feladatok végrehajtásakor. Műszaki Katonai Közlöny 2009/1-4 171-194
  1. Dr. Lisa Aronsson and Dr. Molly O’Donnell: Smart Defense and the Future of NATO:Can the Alliance Meet the Challenges of the Twenty-First Century? Conference report and expert papers. 2012.március. 28-30, Conference Report Coauthors 45-50
  1. Dr. Pusztai Ágnes, Dr Schandl László: A MH Honvédkórházának feladatkörei 2012-ben, Honvédorvos, 2012/1-2 7-14
  1. Dr. Remetei Dóra: Korunk megváltozott biztonsági környezetének hatása a katonai egészségügy egyes területeire, Honvédorvos 2011/3-4 176-182
  1. Eckhardt Alícia : Többnemzeti katonai képességfejlesztés a NATO-ban és az Európai Unióban, Diplomamunka, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, 2012
  1. Farkas Anikó: Közös a biztonságunk, közös a légterünk.  http://www.honvedelem.hu/cikk/35969, letöltve:2013.03.22.
  1. Gheciu, Alexandra: In Search of Smart Defense in the Euro-Atlantic Area- 2012 september. Centre for international policy studies
  1. Green , Andrew: Official React to cyber attack. http://www.praguepost.com/news/15698-officials-react-to-cyber-attacks.html, letöltve: 2013 március 21.
  1. HVG:Már nem a terroristáktól tart legjobban az USA. http://hvg.hu/vilag/20130312_Mar_nem_a_terroristaktol_fel_legjobban_az
  1. Ipmroving NATO’s capabilities. http://www.nato.int/cps/en/natolive/topics_49137.htm letöltve:2013.03.15.
  1. Jakob Henius, Jacopo Leone McDonald: Smart Defense – a critical appraisale, Rome 2012 march (8. o.)
  1. Kassai Károly: Kiberveszély és a Magyar Honvédség, Hadmérnök 2012. december 128-141
  1. Koós Gábor, Szternák György: A rakétavédelem lehetséges katona-technikai megoldásai. Felderítő Szemle 2012. szeptember 134-153 letöltve: 2013 március 19.
  1. NATO integrated air and missile defence http://www.nato.int/cps/en/natolive/topics_8206.htm, letöltve:2013.03.20.
  1. NATO Stratégiai Légiszállítási Program (SAC)- http://www.kormany.hu/hu/honvedelmi-miniszterium/hirek/nato-strategiai-legiszallitasi-program-sac, letöltve: 2013.03.20.
  1. Orbán Kinga: A rakétavédelmi rendszer újra feszültséget generál .http://kitekinto.hu/europa/2012/12/22/a_raketavedelmi_rendszer_ujra_feszultseget_general/, letöltés: 2013.03.21.
  1. Recent trends in military expenditure http://www.sipri.org/research/armaments/milex/resultoutput/trends, letöltve: 2013.03.09.
  1. Smart Defense NATO A-Z. http://www.nato.int/cps/en/SID-A4F720B6-9BF36D82/natolive/topics_84268.htm, letöltve: 2013.03.15
  1. Szarvas László: Stratégiai Légi Szállítási Képesség-egy új többnemzeti megoldás, Nemzet és Biztonság 2008. július.
  1. Szentgáli Gergely: A NATO kibervédelmi politikájának áttekintése http://www.biztonsagpolitika.hu/?id=16&aid=1125&title=a-nato-kibervedelmi-politikajanak-attekintese, letöltve: 2013.március 20.
  1. Szternák György: NATO új stratégiája és a fegyveres erők feladatai, fejlesztése közötti kapcsolat, Sereg Szemle, 2011/1 21-35
Stratégiától stratégiáig. A 2009-es és 2012-es magyar katonai stratégia összehasonlító elemzése
(szerző: Csiki Tamás - Tálas Péter)
A grúz-orosz háború hatása a kelet-közép-európai biztonságfelfogásra
(szerző: Tálas Péter)
Konfliktusforrások és kiútkeresés Jemenben
(szerző: Prantner Zoltán)
Az új Nemzeti Katonai Stratégia a nemzetközi tapasztalatok tükrében
(szerző: Csiki Tamás)
Magyarország regionális érdekérvényesítési lehetőségei a Smart Defense koncepció keretében
(szerző: Budai Ádám)
NATO-NETto
A NATO védelmi minisztereinek brüsszeli találkozója
A NATO jelenleg komoly kihívásokkal néz szembe: az ukrán válság, a Közel-Kelet és Észak-Afrika instabilitása, az új afganisztáni művelet beindítása, valamint a csökkenő védelmi kiadások olyan próbatételeket jelentenek, amelyekre csak erős, egységes szövetségben adható megfelelő válasz. Február 5-én a NATO tagállamainak védelmi miniszterei ezen kihívások és a rájuk adható lehetséges válaszok megvitatására találkoztak Brüsszelben. Az eseményen a miniszterek döntöttek a tavaly szeptemberi walesi csúcstalálkozón elfogadott Készenléti Akcióterv megvalósításáról, ülésezett a NATO-Grúzia Tanács, sor került a Nukleáris Tervező Csoport ülésére, valamint kétoldalú találkozókra is. A találkozó legfontosabb eredményeként 2016-tól a NATO gyorsreagálású képessége 48-72 órán belül bevethető elemmel bővül. Emellett szintén kiemelkedő jelentőségű, hogy a szövetség állandó infrastruktúra kiépítésébe kezd a keleti tagállamok területén.

NATO-NETto Hírfigyelő - 2015. január
2015. január 1. fontos dátum volt a NATO számára, hiszen 2014 végén az afgán biztonsági erők Afganisztán egész területén átvették a biztonsági feladatok ellátását a szövetséges erőktől, ezzel pedig 13 év után végül lezárult az ISAF-misszió. Január elsejétől az új, Eltökélt Támogatás nevű kiképző és támogató művelet lesz majd az afgán erők segítségére. Mindemellett januárban két fontos esemény is történt, mely negatívan érintette az európai biztonsági környezet alakulását. Január 7-én két fegyveres férfi megtámadta a francia Charlie Hebdo szatirikus lap párizsi szerkesztőségét, 24-én pedig oroszbarát szeparatisták Grad rakétavetőkkel lőtték a délkelet-ukrajnai Mariupol lakónegyedeit. Az összesen 17 halálos áldozattal járó franciaországi terrorista akciók és a kelet-ukrajnai harcok kiújulása a NATO-val szemben álló kihívásokra is rávilágítottak.

15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
2014-ben Magyarország számos évfordulót ünnepelhetett, többek között az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez történő csatlakozásunk 15. évfordulóját. Ebből az alkalomból az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpontja azt kezdeményezte, hogy a kormányzati és nem-kormányzati, szakmai és civil szervezetek közvetítésével egykori és jelenlegi politikaformálók, valamint a döntések végrehajtásában fontos szerepet játszó személyek véleményét, a közösen elért eredményeket szélesebb körben is megismertesse 2014 folyamán. Így 2014 januárjától „15 Év – 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről” elnevezéssel a magyar NATO-tagság eredményeinek nagyobb láthatóságot biztosító interjú-sorozatot készítünk. Célunk, hogy a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont, a Magyar Atlanti Tanács és az NKE Biztonságpolitikai Szakkollégiuma közösen minél szélesebb körben, kiemelten a fiatal generáció tagjaira koncentrálva növelje az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének, valamint a magyar céloknak, tapasztalatoknak, eredményeknek az ismertségét. A rövid interjúkat 15 ismert és elismert, a kül-, biztonság- és védelempolitika szakterületén egykor vagy jelenleg is szerepet vállaló szakemberrel készítjük el – melyek közül Ön most a tizenötödiket olvashatja, amit Csiki Tamás biztonságpolitikai szakértővel, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont munkatársával készítettünk.

15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
NATO Hírfigyelő - 2014. december
A NATO külügyminisztereinek brüsszeli találkozója - 2014. december 1-3.
15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
NATO-NETto Hírfigyelő - 2014. november

Kiemelt cikkek
Nem hagyományos kihívások és kiberbiztonság - Interjú Iklódy Gáborral a NATO főtitkárának korábbi helyettesével
Az ENSZ Kongói Demokratikus Köztársaság Stabilizációs Missziójának (MONUSCO) bemutatása
A kanadai olajhomok kitermelése, mint az Amerikai Egyesült Államok energiadiverzifikációjának megoldása
Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? II. rész - A 2011-es Londoni zavargások eseményeinek értékelése és a jelen bevándorlás politika válsága
Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? I. rész - A 2011-es londoni zavargások elemzése és összehasonlítása más európai zavargásokkal
A NATO főtitkárának 2013. évi jelentése
Az Európai Tanács közös biztonság- és védelempolitikai csúcstalálkozójának háttere és eredményének értékelése
A NATO és a Smart Defence, a Smart Defence és Magyarország
Az Európai Unió bevándorláspolitikája
Európa, mint biztonságfogyasztó - Válságban az európai védelempolitika?


A biztonságpolitika.hu kiadója a Biztonságpolitikai Szakkollégium Egyesülete. © 2004-2018 minden jog fenntartva. Impresszum | Adatvédelem