biztonsagpolitika.hu Regisztráció | Bejelentkezés

Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? II. rész - A 2011-es Londoni zavargások eseményeinek értékelése és a jelen bevándorlás politika válsága

2014 február 23. - 21:03 - Szabó Albert

Megosztom a cikket:    |    |  több lehetőség...

I. Bevezetés
 
A „Káosz és bizonytalanság London utcáin” első részét követően jelen tanulmány szintén a 2011-es londoni zavargásokkal foglalkozik, az előző részben kifejtett logika mentén haladok tovább a zavargás hátterének ismertetésével. A cikk azokat az okokat fejtegeti, melyek hozzájárultak az erőszakos események valódi kialakulásához és azok elterjedéséhez szerte a fővárosban és annak környezetében. Továbbá megpróbálja feltárni a Nyugat-Európában ismeretes migrációs trendek mentén kialakult, politikai és társadalmi törésvonalakat – ezek az események valódi kockázatait figyelembe véve szinte egész Európában fennálló problémákat rejtenek. A tanulmány végén sor kerül különféle megoldások, vagy alternatívák ajánlására, melyek segítik az ilyen hasonló események kirobbanását megakadályozni.
 
Munkámat a következő fejezetekre osztottam:
 
II. Az események értékelése, beleértve a mögöttes okokat: Ebben a fejezetben kerül sor a különböző potenciális motivációk keresésére, miért és hogyan kerülhetett sor hasonló eseményre. Továbbá választ kapunk arra a kérdésre, hogy a belpolitika miként és hogyan pacifikálta az utcákon megjelenő randalírozók, valamint fosztogatók tömegeit.
III. A migráció, mint esetleges kiváltó ok: Ebben a fejezetben azt a kérdést veszem górcső alá, hogy a migráció milyen mértékben lehet felelős a zavargás eszkalálódásában.
IV. Megfelelő alternatívák: Végezetül pedig egy összegzéssel zárom a témát, ahol megfelelő alternatívák felkutatásával próbálok segíteni abban, hogy a hasonló társadalmi fenyegetéseket hatékonyan el lehessen kerülni.
 
II. Az események értékelése, beleértve a mögöttes okokat
 
Az angol kormányfő, David Cameron morális összeomlásnak nevezte az esetet, véleménye szerint ugyanis a társadalom erkölcsi tartásában szenvedett vereséget. A zavargások alatt lecsapódó feszültségek folyamatosan jelen voltak a londoni és más nagyobb városok területein. A legnagyobb ellenzéki párt képviselője, Ed Miliband is úgy nyilatkozott, hogy „It’s about the gap” vagyis minden bizonnyal arra utalt, hogy a leszakadt osztályok igazán kilátástalan helyzetbe kerültek a 13 évnyi munkáspárti hatalomgyakorlás alatt. David Cameron brit államfő a Los Angeles-i modell lemásolásával szeretett volna közelebb kerülni a megoldáshoz. Ennek alapja az úgynevezett zéró tolerancia elve, miszerint a törvény maximális szigorával lép fel a bűnelkövetők ellen. Az elvet először a Los Angeles-i rendőrfőnök javasolta a New York-i zavargások idején, és végül jelentős sikereket értek el a helyi bandák felszámolásában. A londoni eset során meghatározó volt a rivalizáló bandák szerepe hasonló szituációt hozva létre, mint New Yorkban. David Cameron a Los Angeles-i magas rangú rendőrfőnökkel írt alá egy szerződést, hogy segítsen a zavargás megfékezésében.
 
 
1.       kép: David Cameron és Sir Paul Stephenson rendőrfőnök, aki elvesztette a kormányfő bizalmát.
Forrás: http://www.guardian.co.uk/uk/2011/aug/09/david-cameron-police-riots-relations Letöltés ideje: 2012-09-27
 
Az esetet követően azonnal előtérbe kerültek a politikai viták, melyek a rendőrség leépítésének ellenzéki vádjáról és a közbiztonság helyreállításáról szóltak. Azonban ennél sokkal mélyebb problémákra lehet visszavezetni az események okait. A rendőrség bevetése, mint probléma megoldásának egy eszköze, már a konfliktus legvégső stádiumát képezi. A megfelelő lépés a társadalmi prevencióban rejlett volna, jóval a kialakult helyzet előtt. A tanulmányban feldolgozott szerzők meghatározása szerint az egyik alapvető ok a Munkáspárt által nyújtott szociális támogatások rendszerében keresendő. A túlzott szociális előnyök, támogatások révén felnőtt egy olyan generáció, amely már természetesnek veszi, hogy csak a segélyek által biztosított pénzből tartsa fenn magát.  Probléma viszont ott kezdődik, hogy ezek az osztályok többsége az adott juttatásokkal nincs megelégedve. A többség úgy érzi, hogy szándékosan vannak nyomorba taszítva, valamilyen oknál fogva, amit általában a nemzetiségi identitásuk határoz meg, vagyis hiányosnak érzik a társadalmi kohéziót. Ezek a közösségek főként a város szegényebb negyedeiben élnek, melyeket elemi erővel határoz meg a szervezett bűnözés, a különböző bandák megjelenése, a drogok terjesztése, a rap-kúltura, az apák hiánya a családban; s ezek azok a tényezők, amelyek együttes módon magukban hordják a konfliktus elmérgesedését. Tágabb perspektívából megközelítve azonban az iskolázatlanság magas szintje, a nagyarányú munkanélküliség és az ezekből fakadó szegénység ugyancsak katalizáló tényezőként szerepelnek, így nagyban hozzájárultak a zavargások kialakulásához. Ezek az okok mind együttessen járultak hozzá ahhoz a társadalmi elégedetlenséghez, ami úgy hatott az egyén helyzetére, hogy ha részt vesz egy például egy fosztogató bandában, akkor sincs mit veszítenie. Vagyis a legelemibb kérdés, hogy a társadalmi egyenlőtlenséget milyen eszközökkel tudjuk csökkenteni.
 
III. A migráció, mint esetleges kiváltó ok
 
Kétségtelen, hogy a nemzetközi migráció kérdése az Európai Uniót egyre súlyosabban érintő biztonsági kockázatok egyike, amely folyamat elemeivel hosszú távon kell számolnunk. Véleményem szerint a terület komplexitásának ellenére kihagyhatatlan szála jelen kérdéskör vizsgálatának. A brit közvélemény és a politikai társadalom egy része a zavargások kiváltó okai mögött egyértelműen a migrációt látja, azonban lehetséges, hogy ez téves magyarázat.
 
A „migráció” szó alatt a következőt értem: „a társadalomtudományok, a népmozgalommal kapcsolatos elemzések, a vándorlás vagy az ezzel azonos értékű migráció fogalmát a lakosság országon belüli helyváltoztatásának, vagy a lakosság egyik országból a másikba történő vándorlásának, áttelepülésének, azaz a népesség térbeli mozgásának leírására használt fogalom. Megkülönböztetünk belső, illetve külső – nemzetközi – migrációt.”.
 
A migráció alapvetően egy bizalomra építő folyamat, amelyet ma a migránsok esetében a bizalmi tőke testesít meg az Uslaner-féle megközelítést alkalmazva. Egyfelől beszélhetünk az általános vagy morális bizalomról, amely a befogadó országgal kapcsolatban nyilvánul meg, és azt fejezi ki, hogy a migráns milyen mértékben bízik a befogadó országban. Ezeket az országokat háromféle csoportba lehet osztani: a megtűrőkre, elutasítókra és integrálókra. Minden állam rendelkezik egy ilyen szemlélettel, és ezek határozzák meg egy állam kapcsolatát a bevándorló közösségekkel. Sok tekintetben határozza ezt meg az adott állam állampolgárainak nemzeti identitása és önazonossága. Valamint részben e tényezőkön múlik, hogy az eredeti lakosság és a migránsok között milyen fajta és intenzitású konfliktusok alakulhatnak ki.
 
A különböző szemléletek részletezve:
  • Integráló szemlélet: A nyugat-európai államok közül a legmegfelelőbb példa erre Németország. A német politikai vezetés tisztában van a főként török nemzetiségű vendégmunkások egykori jelentőségével és szükségszerű jelenlétével. Békés, rendezett viszony kialakítására törekszik, a bevándorló közösségekkel racionális kapcsolatokat igyekszik kiépíteni, ezeket természetesen politikai, gazdasági „engedmények” árán is igyekszik fenntartani. A politikai is elfogadja a bevándorlók önállóságát a szabad kultúragyakorlás kapcsán. Ezekben az integrációs folyamatokban főként a bevándorlók második generációja vehet részt.
  • Megtűrő szemlélet: Különösen Nagy-Britanniára jellemző szemléletmód. Az ország gazdasága a nagyszámú külföldi munkaerőre épít, hogy a gazdasági termelés szintjét fenntarthassa. Az Egyesült Királyságban az a speciális eset alakult ki, hogy a külföldi munkaerőt megtestesítő emberek tömegét nem bevándorlónak, hanem egyfajta ideiglenes lakosnak tekintik. E lakosok többsége ideiglenesen tartózkodik az államban, a magasabb kereseti lehetőségek miatt. Ezekben a társadalmakban megfigyelhető egy bizonyos fokú tolerancia a kulturális sokszínűség irányában. Az ideiglenes lakosokat bátorítják is, hogy megtartsák kulturális identitásukat, melyeket a munkahelyeken is szigorúan betartanak, ezzel hozzájárulva a különböző kultúrák identitásának tiszteletben tartásához.
  • Elutasító szemlélet: Ebbe a csoportba egyértelműen Franciaország tehető, ahol a többségi (francia) társadalom része az egységes nemzeti öntudatnak. A központi francia identitás szerint a francia állampolgárságnak „egybe kell fonnia” a társadalmat, és ennek kell lennie az elsőrendű meghatározó-erőnek. A bevándorlókkal szemben is ugyanezen a véleményen vannak, így elvárják az asszimilációt. Nem támogatják a kulturális közösségeket, sőt támadja is azok kulturális önállóságát. Például sok esetben a helyi közösségek vallásszabadságát és annak gyakorlását is ellenzik. Ezzel párhuzamosan pedig igen erős „idegen ellenes” attitűdök tapasztalhatók a társadalom széles rétegeiben. Erre remek példa az egykori Jean-Marie Le Pen vezetése alá tartozó Nemzeti Front, amely a legerőteljesebben lép fel a bevándorlás ellen. Ezt a fajta politikai programot jelenleg lánya, Marine követi. Ennek következtében a helyi bevándorló közösségek között igen erős kulturális gyökereken alapuló konfliktushelyzetek alakultak ki. Ezek elsősorban szociális, másodsorban pedig társadalmi biztonsági problémák.
Egy radikálisabb konfliktusok kialakulásához – mint például egy londonihoz hasonló zavargás – számtalan különböző tényező vezet el, ezek között előkelő helyen vannak azok, melyek a bevándorló közösségek valamilyen irányú – legyen ez vallási vagy gazdasági – elnyomásán alapszanak. „Olyan bevándorlók és leszármazottaik helyzete, akik olyan régi nemzeti, nyelvi, és kulturális alapokon nyugvó társadalomban élnek, amelyben – bár a bevándorlást gazdasági szükségszerűségként elismerik – a bevándorló státusz nem tekinthető megbecsültnek, így gyakran szolgál diszkrimináció és megbélyegzés alapjául”.
 
Ezeket figyelembe véve fontos lehet megvizsgálni, hogy a brit társadalom „hogyan teljesít” a felzárkóztatás különböző szekcióiban:
  • A nyelvhasználat: a nemzeti nyelv ismeretét, használatát, valamint az anyanyelv megtartását, ápolását az adott bevándorló közösségek szabadon gyakorolhatják.
  • Az oktatás: a helyi közösségek oktatási intézményeibe történő beilleszkedését segítik, mind kulturálisan, mind nyelvi szempontokból. Az idegen nyelvű tanulást és annak nehézségeinek leküzdését a politika támogatja.
  • A vallás és kultúraterületén: a többségi anglikán vallástól és szokásoktól sokszor még külsőségeiben is megnyilvánuló eltéréseket, illetve a sajátos erkölcsi szokásokat az angol társadalom többsége elfogadja.
  • A gazdasági érdekképviselet is fontos tényező: az Egyesült Királyság törvényei között szerepel, hogy a munkáltatóknak kötelessége a kulturális tényezők figyelembe vétele. Továbbá fontos megemlíteni a szegregáció vagy az asszimiláció dilemmáját. A helyi társadalom szándékaitól függően ezeket a problematikus helyzeteket a kulturális sokszínűség, az egyenlőség elve és a politika esélyegyenlősége korlátozza. A londoni társadalom többsége képes asszimilálódni, azonban vannak egyes területei a városnak, ahol ez az asszimiláció tökéletlenebb formában, vagy sehogy sem valósult meg, ezeknek az okai azonban nem a bevándorlók létében keresendők.
Az Igazságügyi Minisztérium és a Rendőrség által közzétett adatok segítségével részletesen szemléltethető a 2011-es londoni zavargások etnikai összetétele. Ezek az adatok részletesen foglalkoznak a zavargásokban részt vett városok adataival: Liverpoollal, Nottinghammel, Londonnal, Greater Manchesterrel, West Midlands-szel, Merseyside-dal, illetve más területekkel. Az események városokra való felosztása során azt tapasztalták, hogy a zavargások 70%-ban Londonra, 10%-ban Manchesterre, 9%-ban West Midlandsben és 3-3%-ban Nottinghamre és Merseysidera, illetve 5 %-ban egyéb területekre koncentrálódtak. Az Egyesült Királyságban nincs hivatalos és pontos nemzetiségi nyilvántartás, így nehezebb megbízható adatokat összevetni. A rendőrség által működtetett CCTV (Closed-Circuit Television - zártláncú kamerarendszer) képei által hozzávetőleges méréséi adatokhoz lehetett jutni, amelyeken a bűncselekményeket elkövető személyek láthatók, viszont ezek többségének etnikai hovatartozása ismeretlen, mivel azok többsége maszkokkal, sálakkal, kapucnijukkal sikeresen eltakarták kilétüket. Ez a relatív mérési pontosság azonban elégnek minősült, ahhoz, hogy nagyságrendileg következtetéseket vonhassunk le, mivel ezekkel a kamerákkal tele van Nagy-Britannia szinte összes utcája.  
 
1.       ábra: az előző becslés nemzetiségi összehasonlítása
Forrás: http://humstats.blogspot.hu/2011/11/england-riots-2011-new-police.html Letöltés ideje: 2012-10-1
 
A következő ábrán látható a nemzetiségi összehasonlítás becslése, miszerint Londonban a fehérek aránya eléri a 69%-ot, az ázsiai közösségek a 20%-ot, míg a fekete közösségek 11%-ot. A népességi az adatokkal a zavargásokban való részvétel szerinti összehasonlítás azonban megváltoztatja ezt az arányt. A fehér közösségek saját népességi arányukhoz mérten közel a felére redukálódtak, míg a fekete közösségek aránya a zavargásokban az ötszörösére emelkedetek. Az ázsiai közösségek társadalmi arányuknak megfelelő arányban vettek részt a zavargásokban. Ezek a statisztikai megfigyelések követhetők a zavargásban részt vett más városokban is, a legkiemelkedőbb arányváltozást Nottinghamben lehetett tapasztalni, ahol az afro-amerikai, karibi közösségek 58%-ban vettek részt az eseményekben, mialatt lélekszámuk tekintetében az ottani társadalom 7%-át alkotják. Az események teljes arculatát vizsgálva megfigyelhető, hogy átlagosan e városok társadalmaiban az 5%-ot kitevő afro-amerikai csoportok az eseményekben 47%-os arányt képviselve vettek részt, vagyis 9-szer felülreprezentálták lakosságszámukat. A fehérek a saját 82%-os arányukhoz mérten 42%-ban alkották a zavargók tömegét. A zavargásokban viszont fontos megemlíteni, hogy csak 5% különbség van a két csoport között. Illetőleg az ázsiaiak társadalmi csoportja saját arányukhoz képest 20%-os növekedést ért el.
 
2.       ábra: Az afro-amerikai közösségek és a munkanélküliség kettős összehasonlítása London területén.
Forrás: http://humstats.blogspot.hu/2011/08/uk-riots-ethnicity-statistics.html
 Letöltés ideje: 2012-10-1
 
Az előző térképen is látható a fekete közösségek aránya illetve a munkanélküliség területi eloszlása London területén. Látható, hogy a felkelés kirobbanása és a letartóztatottak is főként az afrikai közösségek által lakott területeken voltak nagy számban jelen, illetve egyúttal azokra a területekre koncentrálódtak az események, ahol a legnagyobb arányú a munkanélküliség. Ezekben a zónákban lehet látni a zavargásokra való buzdítás szervezet folyamatait. Továbbá a zavargások helyszínei alapján látható a tömeg szerepének hatása ezeken a területeken. Szintén észrevehetőek azok a régiói Londonnak, ahol a népességi eloszlás szerint alig van jelen afro-amerikai, vagy karibi közösség. Ugyanakkor itt tapasztalható viszonylag legalacsonyabb a munkanélküliségi ráta is, így ők jóval kisebb számban képviseltették magukat a zavargásokban. A 2010 és 2011 közötti munkanélküliségi adatok szerint egy növekvő arány figyelhető meg, melynek a gazdasági válság az egyik alapvető oka.
 
3.       ábra: A társadalmi rétegek eloszlása London területén
Forrás: http://humstats.blogspot.hu/2011/08/uk-riots-ethnicity-statistics.html Letöltés ideje: 2012-10-1
 
A következő térképen látható Nagy-Britannia fővárosában az angol társadalmi rétegek eloszlása, illetve a zavargások és a fosztogatások főbb helyszínei. Észrevehetők azok az összefüggések, miszerint a zavargások és a fosztogatások tömörülése az alacsonyabb társadalmi rétegek lakóhelyeire irányult. Szinte elkerülték a zavargások vagy a fosztogatások London észak-keleti, illetve a déli területeit, vagyis azon közösségek tagjainak lakhelyét, ahol átlagosan a tehetősebb rétegek élnek. Továbbá megint csak igaz az állítás, hogy az alacsonyabb társadalmi rétegekben élők közösségében koncentrálódtak a letartóztatások.
 
4.       ábra: A londoni oktatás, és szakképzetségek területi eloszlása
Forrás: http://humstats.blogspot.hu/2011/08/uk-riots-ethnicity-statistics.html Letöltés ideje: 2012-10-1
 
Ezen a térképen is megfigyelhetőek azok a jelek, miszerint a zavargások és a fosztogatások azokra a területekre korlátozódtak leginkább, ahol a helyi lakosság körében tapasztalható oktatási és szakképzetségi színvonal nem éri el a társadalmi átlagot. Egyik oldalról az oktatás hiányosságai vezethettek oda, hogy a tizenéves fiatalok nagy arányban vettek részt a zavargásban, másik oldalról pedig a résztvevők családi hátterének szociális nehézségei vezetek oda, hogy részesévé váltak az eseményeknek. A letartóztatottak lakhelyei a bevándorló kisebbség területeire koncentrálódtak. Ezeken a területeken figyelhető meg a legnagyobb szegénység, aminek fő oka a már említett munkanélküliségben rejlik. Ezek a folyamatok azonban a brit társadalomban nem tudatosulnak: egyfelől felerősödhetnek – ahogy felerősödtek – azok a hangok, amelyek – egyféle bűnbak-keresési tendencia részeként – az etnikai közösségeket vagy a bevándorlást veszik elő, mint az egyik fő okát a zavargásoknak. Hasonló társadalmi szétesettség van jelen Európa számos más területén, bizonyos városok lakókörzetében, vagy kerületében. A fő ok azonban az oktatás hiányában keresendő. Az oktatás hiánya azokon a lakóterületeken figyelhető meg, ahol magasabb arányban van jelen a nem fehér kisebbséghez vagy etnikumhoz tartozó közösségek tagjai. Az oktatás feladata a társadalmi integrációs folyamatokban való identitás, és szellemi tőke kiépítése. Az oktatás kérdése azonban mindig csak a hosszú távú folyamatok útján zajlik. Természetesen az oktatás és a bevándorló közösségek integrációja más az elméletben és a gyakorlatban. A gyakorlat szerint a gazdasági válság hatására a politika nehezen engedi meg, hogy további eszközöket különítsem el az oktatásra.
 
IV. Az igazi okok és a megfelelő alternatívák
 
Megállapítható, hogy a bevándorló lakosság – legyen ez első- vagy másodgenerációs – egyszerre részese ennek az erőszak hullámnak, másfelől pedig maga is elszenvedője. Az első generációs bevándorló közösségnek nem érdeke a zavargásokban való részvétel, hiszen ők még megtapasztalták az otthoni és a brit életkörülmények közötti húsbavágó különbségeket. A második, harmadik generációs bevándorlók azonban már az Egyesült Királyságban születtek, így nem tapasztalták meg az otthoni viszonyokat.
 
Valójában ez az erőszakhullám egy igen komoly társadalmi szakadékot sejtet. Az eredmények és a kutatás szerint az egyetlen valós alternatíva a helyzetre az oktatási rendszer, a kulturális intézmények, a munkaügyi rendszer megfelelő reformja. Továbbá alapvető célként kell kezelni a zavargásokban résztvevők integrációját a helyi közösség segítségével, így garantálva, hogy a jövőben ne kerüljön sor, hasonló eseményekre. A bevándorló közösségek egy-egy európai nagyvárosban, különösen nyugat-európai nagyvárosokban, mindig csak a szakpolitika, vagy adott esetben, a társadalomelméleti diskurzusokban és annak az „asztalán” jelenik meg. Ugyanakkor az előző tanulmányban már kihangsúlyozott francia zavargás is részben a politika által gyakorolt migrációt elutasító, vagyis az intoleráns megközelítéssel lehet magyarázni. Ezért szerint fontos megvizsgálni a migráció és a politikai hatalom érdekeinek összefüggéseit, miszerint a befogadó államhatalmi potenciál csökkeni képes, amint egy adott nemzet bevándorló közösségének, létszáma növekedést tendál. Amennyiben egy államban a bevándorlók aránya lakossághoz viszonyítva eléri az 5%-nál magasabb arányt, onnantól az adott kisebbség politikai erőként is befolyásolhatja a befogadó állam politikai érdekeit. Továbbá növeli a kibocsájtó állam, hatalmi potenciálját, növelve a politikai és diplomácia érdekérvényesítés képességét. A politikát sokszor ezek a tényezők késztetik a bevándorló ellenesség irányába, illetve olykor a politikai karrier növelésének lehetőségét látva ebben. Ezért is folyt Párizsban és más nagyobb francia városokban sokkal erőteljesebb ellenállás, amely nagyobb erejű rendőrség elleni fellépéshez, gyújtogatásokhoz vezettek, mivel a francia politika sokkal élesebben bírálta a helyi bevándorlókat. Ezzel magyarázható, hogy a fosztogatások Párizsban alacsonyabb mértékkel, de a randalírozások nagyobb intenzitással valósultak meg. A brit politikai elit viszont a már említett megtűrő elvet alkalmazta, így Londonban a kialakult helyzet a fosztogatásra koncentrálódót. Fosztogatók százai rohamozták meg a multinacionális áruházakat, boltokat ennek pedig alapvető oka a szegénységben rejlik. Bár hozzá kell tenni, hogy ezt a „szegénységet” nyugat-európai szinten kell értelmezni, ami nagyon távol áll mondjuk egy Kairó külvárosi nyomornegyedétől. Azonban az igazi törés pont nehézség a globalizáció okozta életkörülmények eltávolodása és a társadalmi értékek torzulása növelte. Fontos tehát látni, hogy nem csak az abszolút értékben értendő szegénység, hanem a társadalmi különbségek is alapvető tényezőként szerepelnek az elégedetlenségi hullám kirobbanásában. Paradox módon - legalább is látszólag – a közvéleményt és a politikát váratlanul érte a kialakult helyzet. Ha azonban mélyen megvizsgáljuk a probléma gyökereit, akkor azt látjuk, hogy ez egy folyamatosan jelenlevő kihívás, aminek a jellege és maga a kialakult konfliktusnak a fokozódása már évtizedes probléma, viszont a hirtelensége, a lezajlása és annak a módszere volt új mind Franciaország, mind az Egyesült Királyság számára.
 
A bevándorlás politika jelenlegi válsága
 
David Cameron nyilatkozatában kifejtette, hogy hibának tekinthető az afrikai, karibi indiai és bangladesi munkavállalók korlátozás nélküli beengedése az országba. Ez mára már odáig fajult, hogy korlátozásokat a 2004-ben Uniós taggá lett közép- és kelet-európai államok munkavállalóira is ki szerették volna terjeszteni. Ezen politikai lépések a bevándorlók arányának növekedéséből fakadó társadalmi ellentéten alapszanak. A brit miniszterelnök tehát a korlátozás nélküli migrációt nevezte meg esdőleges okának a helyzet elsúlyosbodásának. Ezzel ellentétben Keith Vaz, a brit parlament belügyi bizottságának elnöke nem a korlátozások szigorításában, hanem a korlátozás megszüntetésében és a létrejött helyzet stratégiai kezelésében látná a legjobb megoldást. Fontos azonban tisztázni, hogy az Európai Unió szabad áru, szolgáltatás, tőke és munkaerő áramlásának elve ellen, nagyon nehéz bármiféle európai uniós közjogi lépést a korlátozások kapcsán véghezvinni. Ezen szigorító intézkedések igénye és maga a bevándorlás ellenes politika térnyerésnek a hátterében azonban a gazdasági válság okozta negatív társadalmi közhangulat áll. Az állam túl sok pénzt fordított a szociális támogatásokra, úgy hogy azok nem javítottak az érintettek életkörülményein, miközben egyre több további bevándorló érkezik a szigetországba. Ez a folyamat jelenleg odáig fajult, hogy a hagyományos angol népesség egyre inkább bevándorló-ellenesé vált egész Nagy-Britannia szerte. A szociális juttatások megszorító intézkedései tovább növelik a társadalmi jólét különbségeit, ami gyűlöletkeltéshez és szélsőséges pártok megjelenéséhez és végső soron társadalmi zavargásokhoz vezethet. Ezt támasztja alá, hogy az előző évben a brit szavazok körében 20%-os népszerűséget ért el az Independence Party (Függetlenségi Párt), amelynek nyílt programjában szerepel többek között az Európai Unióból való elszakadás is. Azonban a jelenlegi „pánikhangulat” mögött főként Bulgária és Románia európai uniós csatlakozásában keresendő, mivel lehet, hogy ezzel jelentősen fog nőni a bevándorlók száma. Ez valószínűsíthetően a brit szociális ellátórendszer már eleve leterhelt és megszorított rendszerét tovább fogja rontani. Ehhez azonban fontos megvizsgálni az Egyesült Királyság szociális ellátórendszerét, amely univerzális jelleggel bír, amely hozzáférést biztosít mindenki számára, ellentétben a más biztosításhoz kötött rendszerektől. A közvélemény tehát attól fél, hogy a leendő bevándorlók is igénybe fogják venni a munkanélküli támogatásokat és az egyéb szociális programokat. Ezzel szemben, ahogyan már kitértünk arra, hogy ezt a folyamatot egyetlen statisztika sem bizonyította be, mivel Nagy-Britannia gazdasági nyitása pont ezen országok felé vezettet az elmúlt évtized során, másrészről pedig a brit gazdaság, jelentős erejét pont ezen bevándorlók alapozzák meg azzal, hogy ott vállalnak munkát, ezzel is növelve az ország GDP-jét.
Mindezeket leszámítva azonban kulcsfontosságú fejlemény, hogy jelenleg a konzervatív párt ezen bevándorló-ellenes kampánya útján próbál egy részről nagyobb szavazó közönséget szerezni. Ez azonban növeli annak esélyét, hogy újabb zavargás robbanjon ki, akár újból a fővárosban, vagy a környékén. A társadalmi hatásai pedig szintén növelik a kirekesztés elvét, ami felnagyíthatja az alapból meglévő szociális különbségeket. E tekintetben viszont fel lehet tenni a kérdést, hogy vajon mi van akkor, ha újra kialakul egy a 2011-eshez hasonló társadalmi zavargás, ahol fosztogatók és rendőrök százai lepik el a London nagyobb köztereit végigrabolva az utcákat ez azonban senkinek sem jelent előnyt, avagy csak azoknak, akik politikai előnyt kovácsolnak ebből.
 
 

 
 
Felhasznált irodalom:
 
1.      Princeton Egyetem. (1984). „Effects of Programmable Automation on Employment”. Letöltés dátuma: 2013. március 11., forrás: Princeton University: http://www.princeton.edu/~ota/disk3/1984/8408/840806.PDF
 
2.      Krószer Anna és Szentiványi Zsófia: „Muszlimok Németországban – együttélés vagy egymás mellett élés?” Forrás: Nemzet és Biztonság – Biztonságpolitikai szemle 2009/6. II. évf. 6. szám 30-42. old.
 
3.      Macmillan Press Ltd. 1996; 50. old. John Rex: „Ethnic minorities in the modern nation-state”
 
4.      Sara Scott, Di Mc Neish and Stephen Webster (2011) „The August riots in England, Understanding the involvement of young people by Gareth Morrell” Letöltés ideje: 2012-09-07 http://www.natcen.ac.uk/media/769712/the%20august%20riots%20in%20england%20web.pdf
 
5.      Örkény Antal és Székelyi Mária: „A bizalom szerepe a bevándorlók sikeres társadalmi integrációjában” Letöltés ideje: 2012-09-29 http://www.demografia.hu/letoltes/kiadvanyok/Demografia/2009_2-3/ORKENY.pdf
 
6.      Statistics and Ethnicity, „2011 England Riots: New Police Statistics and Ethnicity
Forrás: http://humstats.blogspot.hu/2011/11/england-riots-2011-new-police.html Letöltés ideje: 2012-10-1
 
7.      Alan Travis: UK riots analysis reveals gangs did not play pivotal role, The guardian.com, Forrás: http://www.theguardian.com/uk/2011/oct/24/riots-analysis-gangs-no-pivotal-role Letöltés ideje: 2012-09-09
 
8.      Hannah Fry, Toby Davies, Alan Wilson: Spatial Analysis Modelling of the London Riots, UCL, Forrás: http://enfolding.blogs.casa.ucl.ac.uk/files/2012/01/Spatial-Analysis-Modelling-of-the-London-Riots.pdf Letöltés ideje: 2012-09-15
 
9.      Krószer Anna és Szentiványi Zsófia: „Muszlimok Németországban – együttélés vagy egymás mellett élés?” Forrás: Nemzet és Biztonság – Biztonságpolitikai szemle 2009/6. II. évf. 6. szám 30-42. old.
 
10.  Alan Rusbriger, Professor Judith Rees: Reading the Riots, Investigating’s summer of disorder, thequardian – The London School of Economics and Political Science.
Forrás:http://eprints.lse.ac.uk/46297/1/Reading%20the%20riots(published).pdf Letöltés ideje: 2013-10-29
 
11.  The August riots in England, Understanding the involvement of young peopleby Gareth Morrell, Sara Scott, Di McNeish and Stephen Webster November 2011 Prepared for the Cabinet Office Forrás: http://www.natcen.ac.uk/media/769712/the%20august%20riots%20in%20england%20web.pdf Letöltés ideje: 2012-09-07

 


Stratégiától stratégiáig. A 2009-es és 2012-es magyar katonai stratégia összehasonlító elemzése
(szerző: Csiki Tamás - Tálas Péter)
A grúz-orosz háború hatása a kelet-közép-európai biztonságfelfogásra
(szerző: Tálas Péter)
Konfliktusforrások és kiútkeresés Jemenben
(szerző: Prantner Zoltán)
Az új Nemzeti Katonai Stratégia a nemzetközi tapasztalatok tükrében
(szerző: Csiki Tamás)
Magyarország regionális érdekérvényesítési lehetőségei a Smart Defense koncepció keretében
(szerző: Budai Ádám)
NATO-NETto
A NATO védelmi minisztereinek brüsszeli találkozója
A NATO jelenleg komoly kihívásokkal néz szembe: az ukrán válság, a Közel-Kelet és Észak-Afrika instabilitása, az új afganisztáni művelet beindítása, valamint a csökkenő védelmi kiadások olyan próbatételeket jelentenek, amelyekre csak erős, egységes szövetségben adható megfelelő válasz. Február 5-én a NATO tagállamainak védelmi miniszterei ezen kihívások és a rájuk adható lehetséges válaszok megvitatására találkoztak Brüsszelben. Az eseményen a miniszterek döntöttek a tavaly szeptemberi walesi csúcstalálkozón elfogadott Készenléti Akcióterv megvalósításáról, ülésezett a NATO-Grúzia Tanács, sor került a Nukleáris Tervező Csoport ülésére, valamint kétoldalú találkozókra is. A találkozó legfontosabb eredményeként 2016-tól a NATO gyorsreagálású képessége 48-72 órán belül bevethető elemmel bővül. Emellett szintén kiemelkedő jelentőségű, hogy a szövetség állandó infrastruktúra kiépítésébe kezd a keleti tagállamok területén.

NATO-NETto Hírfigyelő - 2015. január
2015. január 1. fontos dátum volt a NATO számára, hiszen 2014 végén az afgán biztonsági erők Afganisztán egész területén átvették a biztonsági feladatok ellátását a szövetséges erőktől, ezzel pedig 13 év után végül lezárult az ISAF-misszió. Január elsejétől az új, Eltökélt Támogatás nevű kiképző és támogató művelet lesz majd az afgán erők segítségére. Mindemellett januárban két fontos esemény is történt, mely negatívan érintette az európai biztonsági környezet alakulását. Január 7-én két fegyveres férfi megtámadta a francia Charlie Hebdo szatirikus lap párizsi szerkesztőségét, 24-én pedig oroszbarát szeparatisták Grad rakétavetőkkel lőtték a délkelet-ukrajnai Mariupol lakónegyedeit. Az összesen 17 halálos áldozattal járó franciaországi terrorista akciók és a kelet-ukrajnai harcok kiújulása a NATO-val szemben álló kihívásokra is rávilágítottak.

15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
2014-ben Magyarország számos évfordulót ünnepelhetett, többek között az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez történő csatlakozásunk 15. évfordulóját. Ebből az alkalomból az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpontja azt kezdeményezte, hogy a kormányzati és nem-kormányzati, szakmai és civil szervezetek közvetítésével egykori és jelenlegi politikaformálók, valamint a döntések végrehajtásában fontos szerepet játszó személyek véleményét, a közösen elért eredményeket szélesebb körben is megismertesse 2014 folyamán. Így 2014 januárjától „15 Év – 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről” elnevezéssel a magyar NATO-tagság eredményeinek nagyobb láthatóságot biztosító interjú-sorozatot készítünk. Célunk, hogy a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont, a Magyar Atlanti Tanács és az NKE Biztonságpolitikai Szakkollégiuma közösen minél szélesebb körben, kiemelten a fiatal generáció tagjaira koncentrálva növelje az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének, valamint a magyar céloknak, tapasztalatoknak, eredményeknek az ismertségét. A rövid interjúkat 15 ismert és elismert, a kül-, biztonság- és védelempolitika szakterületén egykor vagy jelenleg is szerepet vállaló szakemberrel készítjük el – melyek közül Ön most a tizenötödiket olvashatja, amit Csiki Tamás biztonságpolitikai szakértővel, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont munkatársával készítettünk.

15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
NATO Hírfigyelő - 2014. december
A NATO külügyminisztereinek brüsszeli találkozója - 2014. december 1-3.
15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
NATO-NETto Hírfigyelő - 2014. november

Kiemelt cikkek
Nem hagyományos kihívások és kiberbiztonság - Interjú Iklódy Gáborral a NATO főtitkárának korábbi helyettesével
Az ENSZ Kongói Demokratikus Köztársaság Stabilizációs Missziójának (MONUSCO) bemutatása
A kanadai olajhomok kitermelése, mint az Amerikai Egyesült Államok energiadiverzifikációjának megoldása
Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? II. rész - A 2011-es Londoni zavargások eseményeinek értékelése és a jelen bevándorlás politika válsága
Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? I. rész - A 2011-es londoni zavargások elemzése és összehasonlítása más európai zavargásokkal
A NATO főtitkárának 2013. évi jelentése
Az Európai Tanács közös biztonság- és védelempolitikai csúcstalálkozójának háttere és eredményének értékelése
A NATO és a Smart Defence, a Smart Defence és Magyarország
Az Európai Unió bevándorláspolitikája
Európa, mint biztonságfogyasztó - Válságban az európai védelempolitika?


A biztonságpolitika.hu kiadója a Biztonságpolitikai Szakkollégium Egyesülete. © 2004-2017 minden jog fenntartva. Impresszum | Adatvédelem