biztonsagpolitika.hu Regisztráció | Bejelentkezés

A kanadai olajhomok kitermelése, mint az Amerikai Egyesült Államok energiadiverzifikációjának megoldása

2014 március 04. - 18:33 - Vizinger Diána

Megosztom a cikket:    |    |  több lehetőség...

Bevezetés
 
A 21. század első évtizedében az energetikai kérdések alapvetően határozzák meg a nagyhatalmak egymáshoz fűződő viszonyrendszerét, hiszen a két olajválság a 1970-es években ráébresztette a Nyugatot, hogy gazdasága mennyire függ a kőolajtól és a földgáztól. Ezért minden nagyobb változás ezen a területen komoly politikai kihatásokkal bír, melyek vizsgálata biztonsági szempontból elengedhetetlen.
 
Tanulmányom célja, hogy bemutassam a Kanadában zajló olajhomok-kitermelés gazdasági-, energia- és környezetbiztonsági hatásait, valamint az ehhez a bányászathoz kapcsolódó olajvezeték Amerikai Egyesült Államok területén való kiépítésének problémáját. Munkám tartalmilag a következőképpen épül fel: a fogalmak tisztázása és a kitermelés általános bemutatása után számolok be a Kanadai olajtermelés világgazdasági jelentőségéről és a Keystone XL olajvezeték kiépítéséhez fűződő vitákról. Munkám második felében sorra veszem a kitermelési technológia környezetkárosító hatásait, végül pedig röviden kitérek az európai és a magyarországi palagáz helyzetére.
 
A téma aktualitását több tényező is igazolja. Az Amerikai Egyesült Államokban öt évvel ezelőtt nyújtotta be a Keystone XL olajvezeték építésével kapcsolatos projekttervét a TransCanada energetikai konszern. A 2013-as amerikai államcsőd veszélye miatt azonban a teljes beruházás jóváhagyásának kérdése eltolódott az idei évre.
 
Napjainkban már az Európai Unió területén is végeznek kísérleti jellegű kutatásokat, többek között Lengyelországban, Nagy-Britanniában és Magyarországon, a Makói-medencében is, hogy hasonló technológiával kőolajat, illetve földgázt termeljenek ki. Lengyelországban már kiépítették a technológiát és megkezdték a fúrásokat. Európának azonban figyelembe kell venni a kanadai példát. Környezetvédelmi szempontból ugyanis megkérdőjelezhető az olajhomok-kitermelés. Kanadában a zöld szervezetek egyre gyakoribb földrengésekről számolnak be, amelyek a földalatti robbantások és fúrások „mellékhatásai”, továbbá a nem hagyományos technológia és a kitermelendő olajhomok elhelyezkedése miatt a talajvíz szennyezésének lehetősége is nagymértékben fennáll. A kitermelés központjában, Albertában egyre több a rákos megbetegedések száma, és a „fekete aranyért” folytatott hajszában egész erdőket pusztítottak el, ami a globális éghajlatváltozást is negatívan befolyásolja. A szénhidrogének „nem-hagyományos” bányászata a politikusokat is megosztja, hiszen a fosszilis energiahordozók új korszaka visszaveti a zöldenergia fejlődését.
 
Gazdasági biztonság
 
„A gazdasági biztonság fő területei az értékesítés-biztonság (piacbiztonság), az ellátás biztonsága, az energiabiztonság, a technológiai biztonság és az állam szerepe a gazdasági biztonságban.” A gazdasági biztonság esetében a gazdasági függés mértékét kell vizsgálni. Dolgozatomban azokat a területeket vizsgálom, amelyek szorosan érintik a témát, s azokat is eltérő súllyal, így az ellátásbiztonságról csak pár sort írok, az energiabiztonsággal ellenben részletesebben foglalkozom.
 
Az ellátásbiztonság részét képezi a nyersanyaggal való ellátás biztonsága, amelynek négy fő eleme van: a termelési volumen; a termelési, szállítási hajlandóság; a kitermelt nyersanyag vagy energia világpiaci ára és a szállítás biztonsága. Utóbbi két részre bontható: a szabad tengeri vagy szárazföldi, illetve a hálózathoz kötött (olaj, gáz, villamos energia).
 
A nemzetközi gazdasági folyamatokban egyre erősödő interdependencia figyelhető meg. A nemzetközi tér bonyolult kapcsolatrendszerében két állam között keletkező zavarok veszélyeztethetik más államok biztonságát is.
 
Energiabiztonság
 
„Az energia napjainkban a fenntartható fejlődés három dimenziójának mindegyikével – a gazdasággal, a környezet megóvásával s a társadalmi jóléttel is – szoros kapcsolatban áll. Az energiával kapcsolatos politikákat két kritérium mentén lehet azonosítani. A jó energiapolitikáknak egyfelől egyensúlyi helyzetet kell elérnie az említett három dimenzió között, másfelől pedig aktív kockázatkezeléssel és diverzifikálással a lehető legalacsonyabb szintre kell csökkentenie az energiafüggésből adódó kockázatokat. Ezt az elérendő célt számos globális tendencia vázolja mind távolabbra. A megújuló energiaforrások költségeinek csökkentése folyamatosságot biztosít és hatékony politikákat kíván. A stabil energiaellátás a fenntartható fejlődésre irányuló politika egyik pillére.”
 
Az 1973-as olajembargót követően megalakult az OECD, és ennek keretein belül jött létre a Nemzetközi Energiaügynökség (International Energy Agency), amely 28 tagország kormányközi konzultációs szervezete. Célja, hogy a lakosság számára kiszámítható, megfizethető és környezetbarát energiaellátást biztosítson. A nemzetközi energiabiztonság fennmaradásához az államoknak bizonyos elveket be kell tartaniuk. „Az első az ellátás diverzifikálása, a beszerzési források számának növelése. A második a rugalmasság, amely bizonyos mozgásteret és védelmet nyújt az ellátás megszakítása esetén. A harmadik az integráció realitásának felismerése, hiszen csak egy komplex, világméretű olajpiac létezik, amely mindegy 86 millió hordó olajat fogyaszt naponta. A negyedik az információ fontossága, amelynek felelőse az IEA, amit a Nemzetközi Energiafórum (International Energy Forum) egészít ki.”
 
OECD: Organisation for Economic Co-operation and Development, (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet), OECD-tagállamok: Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, Ausztria, Belgium, Chile, Csehország, Dánia, Dél-Korea, Egyesült Királyság, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Lengyelország, Luxemburg, Magyarország, Mexikó, Németország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Szlovénia, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szlovákia, Törökország, Új-Zéland.
 
Az Amerikai Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériumának legfrissebb becslései alapján 2035-ig a világ energiaigénye 50%-kal fog növekedni. Egyes kutatók szerint a fosszilis tüzelőanyagok új korszaka miatt elhúzódhat a globális éghajlatváltozásra kidolgozandó megoldás, és a megújuló energiaforrások is háttérbe szorulhatnak.
 
A jövőben – a megújuló energiaforrások részarányának optimális fejlesztése mellett is – a kőolaj és a földgáz kétségtelenül továbbra is stratégiai nyersanyagok lesznek. A jelenlegi piacon uralkodó termelő országokban fennálló politikai instabilitás megnehezíti az energiafüggésben lévő fejlett államok helyzetét. A felvásárló országok szempontjából a megbízható piac és a mérsékelt árak jelentik ebből a szempontból a gazdasági stabilitás és növekedés feltételét. A termelő országok számára pedig ugyanúgy elengedhetetlen a piac stabilitása, ami kiszámíthatóvá teszi a keresleti viszonyokat. A biztonságos infrastruktúra, azaz a termelés és a fogyasztás helyszíne közötti biztonságos szállítás pedig szintén mind a termelők, mind a fogyasztók közös érdeke.
 
Környezetbiztonság
 
 
Röviden a környezetbiztonság a környezeti elemek biztonságos használatát, és az azokkal való célszerű, felelős gazdálkodást jelenti. A környezet védelme szoros összefüggésben áll az ökológiával. Az ökológia tudománya az élőlények egymáshoz és a környezethez való viszonyát vizsgálja. Tanulmányozza az élő szervezetek reakcióit, alkalmazkodását és egymásra ható kölcsönhatásukat. Tehát az ökológiai biztonság témakörének is része az olajkitermeléshez fűződő vita. A kanadai olajipar negatív hatásai nemcsak a regionális ökoszisztémát károsítják, hanem globális szinten is komoly károkat okoznak. 
 
Fenntartható fejlődés
 
Az ENSZ 1987-es Közös jövőnk jelentésében fogalmazza meg a fenntartható fejlődés fogalmát: „A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket.” A szélesebb körben értelmezett környezetbiztonság ezt a fejlődési lehetőséget jelenti. Szűkebb értelemben a környezeti források szűkössége, illetve a környezeti károsodás konfliktusokhoz vezet. A biztonság szempontjából két fogalmat kell tisztázni. A fenntartható fejlődés a szükségletek kielégítése a természeti erőforrások védelme mellet, a fenntartható gazdasági fejlődés pedig feltételezi a gazdaság folyamatos növekedését és a környezet pusztulását.
 
A fenntartható fejlődés szempontjából háromféle természeti erőforrást különböztetünk meg: a megújuló, a nem megújuló és a részben megújuló energiaforrásokat. A megújulók: a víz-, szél-, nap- és geotermikus energia, illetve a biomassza. A nem megújulók közé tartoznak a fosszilis tüzelőanyagok (kőszén, kőolaj, földgáz, propán-bután gáz), illetve az urán és részben megújuló energiaforrás például a hulladék.
 
A „nem-hagyományos” fosszilis energiahordozók
 
A fosszilis energiahordozók a levegőtől elzárt növényi és állati maradványok bomlásának termékei, szenet és hidrogént tartalmazó vegyületek. Ezek a nem megújuló energiaforrások körébe tartoznak. Felhalmozódásukhoz évmilliók kellettek. Alapvető fosszilis energiahordozók a kőszén, a kőolaj és a földgáz. A nem hagyományos fosszilis (megkövült) energiahordozók közé tartozik a szénhez kötött metán (CBM, coal-bed methan), a palagáz, palaolaj, homokgáz és olajhomok. A nem megújuló energiaforrásokat felhasználásuk után nem lehet újragyártani, termeszteni vagy újrafelhasználni. Az ilyen típusú energiaforrások korlátozottan találhatóak a természetben, a földfelszínen, vagy a föld alatt. Elsősorban a fosszilis energiahordozók sorolhatók ide, de a hasadóanyagokról – urán, tórium – sem szabad megfeledkezni. A fosszilis energiahordozók használatával nagy mennyiségű szén-dioxid kerül a levegőbe, ami megváltoztatja a légkör összetételét, ami – legalábbis a témával foglalkozó kutatók többsége szerint – a klímaváltozás egyik fő oka.
 
„Az olajpala üledékes kőzetbe (palába) beágyazva, szilárd formában található meg a természetben. A kibányászott olajpalát összetörve, majd 500°C fokra hevítve nyerhető belőle olaj. Összetételét tekintve ásványi kőzet (kvarc vagy földpát) és szerves anyag keveréke, mely utóbbi aránya 10-65 százalék között található meg benne. Emiatt előfordul, hogy az alacsony minőségű, üres kőzetet is palának tekintik, máskor viszont a magas minőségű palát összetévesztik a szénnel, mivel a köztük lévő különbség igen kicsi. Az ilyen típusú olajkészletek száma kétszer nagyobb lehet, mint a hagyományos olajkészleteké.” 
 
A palagáz is a nem-hagyományos energiaforrások közé tartozik. A föld palarétegei közé szorult gáz, a kőzetben található mikroszkopikus repedésekben található. A pala olyan üledékes kőzet, amely gazdag kőolaj- és földgáz-forrás. A gáz kinyerésére a repesztéses technikát alkalmazzák, amely során nagy mennyiségű vizet tartalmazó híg, homok-szuszpenziót szivattyúznak a gázt fogva tartó palarétegbe. A technológia neve hidraulikus repesztés. Az eljárás kezdetén függőleges irányú fúrással elérik a kívánt mélységet, majd vízszintesen haladnak tovább. „Az Egyesült Államokban George Mitchell texasi mérnök felfedezte és az 1990-es években előkészítette a hidraulikus törési technika alkalmazását, amit azután a Devon Energy amerikai vállalat 2005-ben tökélesített, és véglegesítette a vízszintes fúrás technológiáját. Ezzel kitermelhetővé vált a palagáz. A technológiai áttörés egyúttal lehetővé teszi a kompakt gáz és olaj kinyerését is a palás kőzetből. A vizes repesztési technika során nagy nyomással vizet, vegyszereket és homokot nyomnak a kőzetbe, hogy szétfeszítsék és felszabadítsák az agyagos palában rejlő gáz-, és olajbuborékokat.”
 
Az olajhomok laza homok, vagy részben megszilárdult homokkő, ami tartalmaz homokot, agyagot és vizet, emellett telített sűrű és rendkívül viszkózus kőolajjal, szaknyelven ezt nevezik bitumennek. Természetes bitumenrétegek sok országban előfordulnak, de különösen Kanadában rendkívül nagy mennyiségben található belőle. A kanadai Alberta tartományban kezdték meg az olajhomok kitermelését, melynek technológiáját Karl Clark fejlesztette ki az 1920-as években. Az albertai olajhomok ipari kitermelését a Great Canadian Oil Sands (ma Suncor Energy) kezdte meg 1967-ben.
 
A legtöbb olajhomok-lelőhelyet az ökológiailag igen fontos és érzékeny északi boreális erdőségek övezetében találjuk. Az olajhomok finomítása, amelyhez a földgáz elégetése szükséges, jóval több energiába, azaz széndioxid kibocsátásba kerül, mint a legtöbb más eredetű nyersolaj feldolgozása. A kanadai olajhomok iránt számos állam érdeklődik, például Kína is.
 
A boreális erdők regenerálódása nagyon hosszú ideig tart, kihívást jelent számukra az éghajlati- és a talajviszonyok változása is. Sok nagyobb gerinces állat érzékeny az emberi jelenlétre, a vadászatra. A növények roppant érzékenyek a savas esőre és a szennyeződések egyéb formáira.
 
Kitermelési technológiák
 
A kitermelési módszereken hosszú éveket dolgoztak a kutatók, mert a hagyományos olajtermelés technológiája kevésnek bizonyult az új típusú szénhidrogén-előállítás esetében. Az olajpala és az olajhomok felszínre hozatalánál az eddig alkalmazott ipari eljárások „in-situ” és „ex-situ” csoportba sorolhatók. Esetükben magát a kőzetet kell kitermelni.
 
Olajpala
 
Az in-situ” eljárás során az olajpalában rejlő szénhidrogént hidraulikus, robbantásos rétegrepesztés után termikus, égetéses módszerrel nyerik ki. Ennek a megoldásnak az előnye, hogy nincs kitermelési költség, nem okoz gondot a feldolgozott, környezetszennyező kőzet elhelyezése, az eljárás vízigénye nem jelentős és a technológia független a pala minőségétől. Azonban többek között az a hátránya, hogy a folyamatos égést nehéz fenntartani és amellett, hogy a kihozatali hatékonyság csekélyebb az ex-situ technológiához képest, nagy a fúrási és repesztési költség.
 
Az „ex-situ” kitermelés egyfajta szilárd ásványbányászati technológia, amelyet felszíni retortás, vízgőz desztillációs, esetleg folyadék extrakciós lépések követnek. Így a felhasználható anyag előállítása során először a kőzet kifejtését végzik el, majd aprítják, ezután következik a hevítés kb. 350-500⁰C-on és a krakkolás, majd lepárolják és kondenzálják az illó szénhidrogéneket. Az előfinomítás során kinyerik a „syncrude” (primer) olajat, az utófinomításkor pedig elkészül a végtermék. Az „ex-situ” megoldás előnye, hogy az olajpalában rejlő szénhidrogénnek közel 100%-a hasznosítható, a kőzet porozitása a feldolgozás szempontjából érdektelen és a művelet energiaigénye is meglehetősen alacsony.
 
Olajhomok
 
A homokolaj előállítása során is „ex-situ” és „in-situ” megoldásokat alkalmaznak. Az „in-situ” eljárásoknál többnyire abból a tényből indulnak ki, hogy a kőzetfelület nagy szénhidrogén-telítettsége mellett víznedves maradt, tehát a bitumen pórust kitöltő folyadékként vagy szilárd halmazállapotban található meg az olajhomokban. A homokréteg forró vízzel vagy gőzzel történő elárasztása után a homok olajtartalma a felszínen kialakított tárolókban, vagy közvetlenül a felszín alatti kamrákban összegyűjthető. Nagyobb mélységek esetén a vertikális kutakat alternatív módon használják a gőzbesajtolására és a felmelegített rétegből az olaj kitermelésére.
 
Az „ex-situ” módszerek nagyjából megegyeznek az olajpala kitermelésénél említettekkel, de a készletek sekély mélysége miatt a felszíni termelés gyakoribb. A több évtizedes K+F tevékenység természetesen számos új (pl. oldószeres extrakciós) eljárás kidolgozásához vezetett. Jelenleg azonban a forró vizes/gőzös „in-situ” és „ex-situ” retortás technológiák vitathatatlanul gazdaságosabbnak bizonyulnak minden más eljárásnál.
 
Palagáz - Hidraulikus rétegrepesztés
 
A sűrű szénhidrogén-tartalmú geológiai képződmények közös vonása az alacsony áteresztőképesség. Emiatt a palagáz, a beágyazott gáz és a szénhez kötött metán kitermelésében használt módszerek nagyon hasonlók. Mennyiségi szinten van közöttük különbség. Mivel a palagáz-formációk a legkevésbé áteresztő anyagok, így esetükben a repesztéses (fracking = hydraulic fracturing) eljárást kell alkalmazni a szénhidrogének kitermelése során.
 
1. kép: Hydraulic fracturing
(Forrás: http://stateimpact.npr.org/texas/tag/fracking/ letöltve: 2014. január 20.)
 
A technológia röviden a következő: a fúróberendezés függőlegesen lefúr a gázt tartalmazó palarétegbe. A réteg vastagságától függően fúrhatnak csak függőleges lyukat, de ezeket akár vízszintes fúrólyukká is alakíthatják. Amikor a palarétegben robbantanak, apró hasadékokat hoznak létre a béléscső perforálásával. Ezeket a repedéseket tovább tágítják, amihez túlnyomással alkalmazott vizet használnak, amellyel feltöltik a hézagokat.
 
A víz megnyitja az apró hasadékokat, és ezzel a még több pórushoz hozzáfér. Az eljárás végén csökkentik a nyomást, a kőzetrétegből kioldott nehézfémekkel vagy radioaktív fémekkel kevert szennyvíz a gázzal együtt visszafolyik a felszínre. A vízhez támasztóanyagot, többnyire homokszemcséket is kevernek, hogy nyitva tartsák a repedéseket, így lehetővé tegyék a gáz további kitermelését. Ehhez a keverékhez vegyi anyagokat is adnak, hogy gélt képezve lehetővé tegyék a támasztóanyagok homogén eloszlását, csökkentsék a súrlódást. A repesztési folyamat végén lebontják a gél szerkezetét, hogy a folyadék visszaáramolhasson.
 
Energiafüggetlenségre való törekvés
 
Az elmúlt évtizedekben folyamatosan és világszerte új fosszilis energiaforrásokat fedeztek fel. Néhány helyen csupán a technológiát kellett kidolgozni, hogy kitermelhessék az ásványkincseket, így napjainkban már ezeken a területeken is folyik a kőolaj és a földgáz bányászata. Ez azt jelenti, hogy a jövőben a palaolajnak köszönhetően – akár – mérséklődhet is az üzemanyagok ára, de legalább is lassulhat annak növekedése. Az ezredforduló óta tízszeresére emelkedett a mélytengeri fúrásokra is alkalmas hajók száma. A mélytengeri olajkitermelés a napi 1,5 millió hordós mennyiségről mintegy 7 millió hordóra nőtt 2000 óta, és most mintegy 8 százalékát adja a világ olajkínálatának. Szakértők szerint 2020-ra megduplázódhat ez a termelési forma. A legnagyobb volumenű tengeri kitermelés a Mexikói-öböl térségében, Brazília, Ausztrália és India felségvizein, illetve a nyugat-afrikai partoknál folyik, holott ezek a mezők a világ becsült mélytengeri olaj-és földgázmezői készleteinek csak mintegy 10 százalékát adják. A kőolaj és a földgáz kitermelési technológiájának kifejlesztésében az USA járt élen, így 2009-re már maga mögé utasította az addig legnagyobb földgázkitermelőt, Oroszországot.
 
Minden állam arra törekszik, hogy csökkentse más államoktól – az importtól – való energiafüggőségét. Európa földgázfelhasználásának mintegy 60 százalékát külföldről biztosítja, és ennek nagyjából a felét Oroszország szállítja. A jövőre nézve viszont biztató lehet, hogy Lengyelországban található Európa egyik legnagyobb palagáz-készlete. A nagy nemzetközi vállalatok, mint például a Chevron, az ExxonMobil és a ConocoPhillips intenzív kutatófúrásokat végez az országban, és azok sikerétől függően folytatódik a kitermelés előkészítése más európai államokban is.
 
Az olajhomok-kitermelés, az olajárak emelkedése miatt, egyre inkább megéri a multinacionális vállalatoknak. Kanada már energia-szuperhatalomként emlegeti magát, mindenesetre stabilabb energiaimportőr, mint a Közel-Kelet, és exportja jelentősen enyhítette az Egyesült Államok OPEC-országoktól való függőségét is. A nemzetközi olajtársaságok többmilliárd dollárt fektetnek ebbe a technológiába. 2000 óta a napi 600 ezer hordóról 1,5 millió hordóra nőtt az így kitermelt olaj mennyisége, és 2020-ra már napi 4 millió hordó kitermelését tervezik, egyedül Kanada Alberta tartományban.
 
OPEC: Organization of the Petroleum Exporting Countries (Kőolaj-exportáló Országok Nemzetközi Szervezet) Tagjai: Algéria, Angola, Indonézia, Irán, Irak, Kuvait, Líbia, Nigéria, Katar, Szaúd-Arábia, Egyesült Arab Emírségek, Venezuela, Ecuador.
 
Az olajpala és a palagáz lehet tehát az eddig hagyományos módon előállított kőolaj és a földgáz legjobb helyettesítője. Az utóbbi évtized technológiai újításai tették lehetővé, hogy a vízszintes fúrások és a hidraulikus töréstechnika segítségével nagy mennyiségű palagázhoz férhessen hozzá az emberiség, amelyet a korábbi módszerekkel nem volt gazdaságos kitermelni.
 
Kanada, mint olajnagyhatalom
 
Az 1970-es évek első felében az Egyesült Államok olajtermelése elérte a csúcspontját. Az OPEC és a nemzeti olajtársaságok ellenőrizték a világ olajkincsének többségét, így az Amerikai Egyesült Államoknak el kellett fogadnia, hogy nagymértékben függő helyzetbe került. Amerika igyekezett megoldást találni a kialakult helyzetre, hiszen a közel-keleti instabil régióktól való olajfüggőség nem ideális egy óriási iparral rendelkező ország számára. Washington elsősorban az energiadiverzifikációra törekedett, így igyekezett minél szélesebb körből importálni szükségletét. A kialakult helyzetben a kanadai olajhomok-kitermelés volt az USA energiafüggőségének csökkentésére a legmegfelelőbb megoldás, hiszen becsült olajkészlete az USA tartalékainak majdnem kilencszerese: 179 milliárd hordó.
 
A kőolaj világpiaci ára évről évre emelkedik, így az egyes országok komoly befektetéseket eszközöltek: nemcsak a kitermelést fokozták, hanem növelték az energiahatékonyságot is. Kanada és az Amerikai Egyesült Államok a már évtizedekkel korábban felfedezett nem hagyományos kőolaj-készleteinek kitermelésének technológiáján dolgozott. Amint kifejlesztették a megfelelő eljárásokat, megindult az olaj kitermelése, melynek köszönhetően gyakorlatilag módosult a világ energiatérképe.
 
Az olajhomok és olajpala kitermelés nemcsak Kanada gazdaságának kedvez. (A nem-hagyományos készletei a világon a második helyre sorolják az észak-amerikai országot az olajnagyhatalmak listáján, közvetlenül Szaúd-Arábia után.) Csökkentette a Közel-Kelet kiemelt szerepét a világ energia ellátásában. Ez azt jelenti, hogy a földünk stratégiai térképe is kiegyensúlyozottabbá válik, hiszen sok esetben egyes közel-keleti országok fegyverként használhatják fel meglévő olajkincsüket, ahogy ezt tették az olajválságok időszakában.
 
A kanadai olajmezők iránt nem csak az USA érdeklődik. Kína vezető olajvállalatai lassan bevásárolják magukat az olajhomok-kitermelő vállalatokba. Az elmúlt években a Sinopec 4,7 milliárd dolláros részesedést szerzett a Syncrude-ban, míg a Petrochina 1,7 milliárd dollárért vásárolta meg az Athabasca Oil Sands 60%-át. Az állami tulajdonban lévő kínai CNOOC (China National Offshore Oil Corporation) 2,1 milliárd dolláros ajánlatot tett a csődvédelem alatt álló OptiCanada olajhomok-kitermelő vállalatnak. A vállalat a kanadai cég felvásárlásával négy mezőhöz jutott Északkelet-Albertában, amelyek mintegy 195 millió hordónyi energiahordozót rejtenek. Kínának 98 nagy olajfinomítója van, ezzel világviszonylatban a második helyen áll az USA mögött, megelőzve még Oroszországot is. Az ázsiai óriás hatalmas és gyorsan növekvő „étvágya” pedig újabb és újabb nyersanyagforrásokhoz való hozzáférést követel meg. Peking 2012 és 2013 folyamán mintegy 15 milliárd dollárt fektetett be a kanadai olajhomok kitermelésébe. A fent említett adatok alapján úgy tűnik, Kína felvásárolja a kanadai olajhomok-lelőhelyeket és alternatív olajimport-forrásokat keres a Közel-Keleten is. A világ második gazdasági nagyhatalma így alakítja ki magának az energetikai biztonságot, arra az esetre, ha az USA és Irán között katonai konfliktusra kerülne sor, amely a Hormuzi-szoros lezárásához vezethet.
 
2012. január 23-án az EU bejelentette az iráni olajimport beszüntetését (amely július 1-jétől lépett hatályba), Teherán pedig a Hormuzi-szoros elzárásával fenyegetőzött. Ezzel párhuzamosan Kína január 22–én már újabb térhódítást tett a kanadai energetikai piacon. Megszerezte a Kanadai Athabasca Olajhomok Társaság teljes részvénycsomagját Alberta tartományban, ahol a világ teljes olajhomok-készletének 85%-a található. Az elkövetkező három évben a vállalat naponta legkevesebb 35 ezer hordó olajat fog kitermelni. Kína nagyjából ekkora mennyiséget veszített el a líbiai olaj importjának beszüntetésekor. Peking mihamarabb keresett magának alternatív olajszállítókat a líbiai összeomlást és Szudán két államra szakadását követően. Számára Irán volt a harmadik legnagyobb szénhidrogén-szállító ország, ezért pótlása sürgős megoldásra várt.
 
Fontos megjegyezni, hogy a fosszilis üzemanyagok korszaka évtizedekkel kitolódhat. A nem konvencionális olaj- és gázkitermelési módszerek viszont még technológiai fejlődésük elején tartanak. Az olajhomok kitermelése és feldolgozása évtizedeken át túl drágának bizonyult, hiszen maga a feltárás időszaka is egy meglehetősen hosszúra nyúló beruházás, de idővel kifizetődőbbé vált, azaz olcsóbbá, mint a megújuló energiaforrásokba való befektetés. Az olajhomok Kanadát olyan energia-szuperhatalommá tette, amely képes enyhíteni az Egyesült Államok függőségét az OPEC-országoktól, mivel egy barátságosabb és sokkal stabilabb nyersanyagforrás az USA számára.
 
Kanada - megoldás az USA energiadiverzifikációjára
 
Barack Obama amerikai elnök már elnökségének első ciklusában kinyilvánította, hogy célja az Egyesült Államok energetikai függetlenségének jelentős javítása. Ebben a hazai kőolaj- és fölgáz-kitermelés mellett az energia-felhasználás hatékonyságának növelése, az energiahordozók importjának diverzifikálása, továbbá a megújuló energiaforrások szerepének folyamatos növelése foglal helyet.
 
Az elnök nehéz döntés előtt állt 2011 őszén, éppen az elnökválasztási kampány kezdetén kereste meg a TransCanada vállalat a Keystone XL Pipeline projekt terveivel. Amennyiben Obama elfogadja a vezeték kiépítését, több mint negyvenezer munkahely létesülne, azonban döntően baloldali, környezettudatos hívei egy részét biztosan elveszítette volna, ami nyilván nem hiányzott a 2012-es választások előtt. Az elnök akkor még visszautasította a vezeték megépítésének engedélyezését, de a döntés nem volt végleges.
 
A Keystone XL a TransCanada vállalat tervei szerint Alberta tartományból szállítaná az amerikai olajfinomítókba a kanadai olajhomokból előállított nyersolajat. A vezetéket 2.700km hosszúra tervezik, és végighaladna a teljes észak-amerikai partvidéken, egészen a Mexikói-öbölig. A kőolajvezeték megépítése teljes hosszában hét milliárd, Oklahomától az olajfinomítókig vezető szakasza pedig 2,3 milliárd dollárba kerülne. A déli szakasz építése a tervek szerint már 2012 júniusában elkezdődhetett volna, és – optimális esetben – a munkálatok megkezdésétől számítva egy éven belül átadhatták volna.
 
Ez a vezeték kulcsfontosságú eleme az Egyesült Államok energiabiztonságát támogató kritikus infrastruktúrafejlesztési programnak, amely az amerikai gazdaság megerősödését szolgálja. A nyersolaj Kanadából történő szállítása mellett a párhuzamosan épülő Keystone XL gázvezeték is támogatja az egyesült államokbeli kőolajtermelés növekedését, azzal, hogy az amerikai termelők könnyebben hozzáférnek a középnyugati és a mexikói-öböl menti óriási olajfinomító piachoz.
 
A TransCanada energetikai konszern még 2008-ban nyújtotta be engedélyezési kérelmét az USA Külügyminisztériumának a 2700 kilométer hosszú vezeték kiépítésére. Az olajvezeték naponta 830 ezer hordó nyersolajat szállítana keresztül az Egyesült Államokon. A Külügyminisztérium a szakértői vizsgálatok után végül 2012 augusztusában adta áldását a tervre. A végső döntést eredetileg 2012 végére várták, csakhogy az amerikai közvélemény ellenezte a beruházást, a hatályos jogszabályok szerint pedig az érintett térségekben közmeghallgatásokat kell tartani az ilyen jellegű és méretű beruházások előtt. Nebraska állam kormányzója személyesen tiltakozott a Fehér Ház előtt, mivel a lényegében mezőgazdaságból élő államon keresztülhaladó vezeték – álláspontja szerint – károsítaná a termőföldeket. A TransCanada végül több alternatív nyomvonal-tervet terjesztett be a nebraskai környezetvédelmi hatóságokhoz, melynek következtében később, 2013 tavaszán el is hárult az akadály a csővezeték építése elől.
 
2011 végén Barack Obama amerikai elnök a környezetvédelmi aggályok miatt nem adott engedélyt a vezeték északi szakaszának megépítésére, amivel magára vonta a republikánus ellenzék haragját. 2012 márciusában az elnök felszólította a szövetségi hivatalokat, hogy gyorsítsák fel a vezeték 780 kilométeres, az oklahomai Cushing-tól a Mexikói-öbölig vezető déli szakaszának engedélyeztetési folyamatát. Obama elutasítása tehát nem volt végleges, az elnök azt állította, hogy a Keystone XL környezetvédelmi hatástanulmányának hiányában utasította vissza az építkezést, és a jövőben még felülvizsgálhatja döntését. A TransCanada vállalat az olajvezeték építését illetően egy újabb útvonaltervet nyújtott be 2012 májusában, de az elnökválasztási kampány alatt Obama nem hozott érdemi döntést.
 
A beruházást ellenző szervezetek, politikusok és állampolgárok (többségükben Obama támogatói, választói) klíma-, környezeti- és egészségügyi katasztrófát jósoltak, amivel közvetlenül az elnököt támadták, aki a 2008-as elnökválasztási kampányban határozottan a kőolajvezeték kiépítése ellen foglalt állást. Obama, az önmagát öko-elnökként definiáló politikus akkor még élesen kritizálta a tervet, mivel a kanadai olajhomok-kitermelés súlyos környezeti károkkal jár. Az elnök minden fórumon a megújuló energiaforrások kiépítésének elsődlegességét hangoztatta a fosszilis energiahordozókkal szemben, így az új olajvezeték megépítésének engedélyezése éles ellentétben állt korábbi politikájával. Sőt, Obama saját pártján belül is heves ellenállásba ütközött.
 
Az olajvezeték megépítésének természetesen támogatói is vannak: az egyik legnagyobb szakszervezet, a LIUNA (Laborers' International Union of North America) szerint a Keystone XL projekt közvetlenül 20 ezer, közvetve 18 ezer munkahelyet teremtene. A recesszió és a munkanélküliség fenyegető árnyékában erre egy politikus nehezen mondhat nemet. Obama döntését az is nehezítette, hogy a szakszervezetek már-már hagyományosan a demokrata párt támogatói közé tartoznak. A TransCanada állítása szerint a Keystone XL a világ legbiztonságosabb olajvezetéke lesz, és nem utolsó sorban csökkenti az Egyesült Államok Közel-Kelettől való függőségét, és hozzájárul a benzinárak csökkenéséhez is.
 
A vezeték kiépítése ellen tüntetők emlékeztetni kívánták az elnököt egykori kampányában tett ígértekre, ugyanakkor tőle várják a szokatlanul magas üzemanyagárak megfékezését is, amely csak újabb olajipari beruházások útján lehetséges. A benzinárak és a klímaváltozás mellett az Egyesült Államok magas, 9% feletti munkanélkülisége is igen komoly problémát jelentett. Az utóbbi években azonban javulás figyelhető meg: a 2011-es adatok szerint az USA-ban 9,1%-os volt a munkanélküliség. A legutolsó adat 2013 szeptemberéről 7,3% volt.
 
A TransCanada Corporation arra hívta fel a tüntetők figyelmét, hogy nem foglalkoznak az egyszerű embereket sújtó állástalansággal, amit pedig a konszern minden egyes nagyberuházással számottevően képes csökkenteni. A cég szóvivője, James Millar szerint: „Aki nemet mond a Keystone-ra, az igent mond a konfliktusokkal sokkalta terhesebb közel-keleti olajra és az amerikai tankereket megtöltő Venezuelára.”
 
1. ábra: Csökkenő munkanélküliség az USA-ban 2012-2013 között
(Forrás: http://www.tradingeconomics.com/united-states/unemployment-rate, letöltve: 2013. november 15.)
 
Barack Obama 2012 márciusában az oklahomai Cushing-ban mondott beszédében kijelentette, hogy az üzemanyagár emelkedésére nincs más megoldás, mint idővel engedélyezni a Keystone XL Pipeline Project-et. Az Egyesült Államok üzemanyagigényét nem képes kielégíteni a saját termelőkapacitása. Obama kifejezte szándékát az amerikai energetikai függetlenség biztosítására, amelyben a hazai kőolaj- és fölgáz-kitermelés növelése mellett komoly tényező az is, hogy növeljék az energiafelhasználás hatékonyságát, és egyre nagyobb teret adnak a megújuló energiaforrásoknak.
 
2012 őszén az Amerikai Egyesült Államok elnökválasztásának küszöbén Mitt Romney republikánus elnökjelölt és Barack Obama több nyilvános vitán vettek részt, melyek során Romney élesen bírálta az elnököt, ugyanis szerinte a gazdaság kedvezőtlen helyzete többek között annak is köszönhető, hogy a Fehér Ház elutasította a Keystone XL olajvezeték megépítését. A republikánus jelölt tehát száz százalékosan támogatta az olajvezeték építését, amivel rengeteg támogatót állított maga mellé a gazdasági életből, ám sok szavazatot veszített a civil lakosság körében. Romney republikánus felfogásának szöges ellentéte Obama finom léptekkel haladó kormányzásának. Az elnök az olajvezeték ügyében is inkább elodázta a döntést, mintsem hogy nyilvánosan színt vallott volna. Romney határozott hozzáállásával talán egyes választók körében még szimpatikusabb volt, de ez sem volt elég, hogy megnyerje az elnökválasztást.
 
Romney energia-terve három lépésből állt. A tengeri fúrásokat illetően meg akart nyitni több területet, különösen az Atlanti-óceán közepén, ahol jelenleg tilos az olajkitermelés. Növelni akarta a hazai olajtermelést és jóváhagyni a megrekedt Keystone XL gázvezeték tervét, ami Kanadából Texasba szállítja majd az energiaforrást. Végül az egyes államok jogosultságot kaptak volna a szövetségi földek használatára (kivéve a tiltott területeken) minden jelenleg ismert és engedélyezett energiatermelés céljából.
 
2013 januárjában Dave Heineman, Nebraska kormányzója jóváhagyta a TransCanada által javasolt útvonalterveket. A felülvizsgált útvonal igyekszik elkerülni az állam vízkészleteit és védett területeit. 2013. március 1-jén az Amerikai Külügyminisztérium kiadott egy kiegészítő Környezeti hatástanulmányt, és a kanadai vállalat megerősítette, hogy "nem lesz jelentős hatással a projekt által javasolt útvonal a természeti kincsekre". A csővezeték napi 830 ezer hordós kapacitása jelentősen javítja majd a Mexikói-öböl mentén, illetve a közép-nyugaton lévő finomítók ellátását, akár 40%-kal csökkentve a Venezuelától és a Közel-Kelettől, illetve más instabil régióktól való amerikai olajfüggőséget.
 
A TransCanada természetesen pozitívan nyilatkozik a Keystone XL Pipeline projekt eddig megvalósult eredményeiről és a jövőbeli tervekről. A vállalat biztos abban, hogy az Amerikai Egyesült Államok számára ez a beruházás valósítja meg a biztonságos olajellátást. A cég hangsúlyozza, hogy ez lesz az a projekt, amely Észak-Amerikában amerikai és kanadai állampolgárok ezreinek ad munkahelyet, és amely figyelembe veszi a szigorú állami szabályozást a környezet védelme és az emberi jogok tiszteletben tartása tekintetében is.
 
Az Amerikai Egyesült Államok naponta 15 millió hordó olajat fogyaszt, amelynek jelenleg mintegy 60%-át (nyolc-kilenc millió hordó) kell más országokból importálni. Kiemelt kőolajszállítók: Kanada (29%), Szaúd-Arábia (14%), Venezuela (11%), Nigéria (10%) és Mexikó (8%). Annak ellenére, hogy egyre nagyobb a hazai olajtermelés, mind a US Energy Information Administration (EIA), mind a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) előrejelzése szerint az Egyesült Államok 2035-ig továbbra is napi 3,5 -7,5 millió hordót fog importálni, hogy kielégítse a hatalmas hazai igényeket. A KeystoneXL-en keresztül érkező kőolaj viszont kiszoríthatja a magasabb árfekvésű kőolaj-finomítókat, amelyek jelenleg a tengerentúlról importálnak. Ezt támasztja alá az Amerikai Energiaügyi Minisztérium 2010 decemberében készült tanulmánya, amely kimondja, hogy a növekvő kanadai olajimport segít csökkenten az Amerikai Egyesült Államok tengerentúli forrásoktól való függését.
 
A projekt jelenlegi helyzete
 
A Keystone XL mindenképpen elnöki engedélyhez kötött, mivel a vezeték átnyúlik Kanada és USA határán. 2011 decemberében a Kongresszus 60 napos határidőt adott az elnöknek, hogy döntés szülessen a projekt sorsáról. A következő hónapban – a környezetvédelmi aggályok miatt – az elnök elutasította TransCanada kérelmét. A kanadai vállalat megváltoztatta a vezeték útvonalának tervét, és 2012 májusában újra benyújtotta kérvényét az amerikai államnak. Az elnök a 2012-es választások miatt elhalasztotta a döntést.
 
Barack Obama 2013 júniusában kijelentette, hogy akkor hagyja jóvá a teljes projektet, ha az jelentős környezetszennyezés nélkül képes szolgálni Amerika nemzeti érdekeit. 2013. szeptember 17-én 25 környezetvédelmi szervezet vezetője fordult nyílt levélben az elnökhöz, követelve a Keystone XL építésének elutasítását. A Kongresszus Energia és Kereskedelmi Bizottsága a tervek szerint szeptember 25-én szavazott volna a törvényjavaslatról.
 
A beruházás ellenzői azzal érvelnek, hogy ekkora mennyiségű olajat ilyen hosszú távon szállítani számos környezeti kárral járhat. A republikánusok szerint viszont az USA-nak nagy szüksége van erre a gazdaságélénkítő beruházásra, ezért sürgetik, hogy Obama hagyja jóvá a törvényjavaslatot. A projekt támogatói azzal is érvelnek, hogy az 5,3 milliárd dolláros beruházás 42.000 munkahelyet teremtene az ország egész területén és az államnak is szüksége van a nagy adóbevételre. Szerintük ahhoz, hogy Amerika növelje saját energiabiztonságát, jóvá kell hagyni a projektet.
A Keystone XL beruházásról szeptember 19-én, a Keystone-kérelem benyújtásának ötödik évfordulóján a következőket mondta John Hoeven republikánus szenátor: „Munkahelyeket teremt, fellendíti a gazdaságot, csökkenti a venezuelai és a közel-keleti olajtól való függést, csökkenti a hiányt az államkasszában, és megerősíti a kapcsolatot a legnagyobb kereskedelmi partnerrel.”
 
Az Egyesült Államokat fenyegető államcsőd késlelteti a Keystone XL projekt elfogadását. Október közepére várták a Külügyminisztérium végleges környezetvédelmi felülvizsgálatát, de a szövetségi kormány október elsejétől csak részlegesen működött, ezért nem készült el a vizsgálat. Barack Obama részéről 2014-ig nem várható végső döntés a vezeték ügyében. A környezetvédelmi felülvizsgálat véglegesítése után nyolc amerikai hatóságnak 90 nap áll rendelkezésére, hogy nyilatkozatot adjon ki arról, hogy a vezeték valóban a nemzeti érdekeket szolgálja. Ezt követően a Külügyminisztérium készít egy végleges határozatot a vezeték jóváhagyásáról.
 
Munkahelyteremtés
 
A Canadian Energy Research Institute (CERI) becslése szerint a kanadai olajhomok növekvő termelése 2035-ig évente 45 milliárd USD-ral növeli az amerikai gazdasági teljesítményt és minden harmadik munkahelyet az olajhomok fog megteremteni. Ennek hatását növeli, hogy több amerikai székhelyű nagyvállalat (ExxonMobil, ConocoPhillips, Chevron és Devon) évek óta tevékenyen részt vesz az olajhomok-kitermelés fejlesztésében.
 
Az 5.3 milliárd dolláros Keystone XL Pipeline Project jelenleg a legnagyobb infrastrukturális beruházás az Egyesült Államokban. A vezeték kiépítése 9.000 szakképzett munkavállaló számára teremt munkahelyet. A TransCanadának emellett több mint 50 beszállítóval van szerződése szerte az Államokban (Texas, Missouri, Pennsylvania, Michigan, Oklahoma, Dél-Karolina, Indiana, Georgia, Maryland, NewYork, Louisiana, Oklahoma, Minnesota, Ohio, Arkansas, Kansas, California és Pennsylvania). A projekt támogatni fogja a környező közösségek gazdáságát is, ami az állami jövedelem növekedését jelenti. A Kanadai Energetikai Kutatóintézet (Canadian Energy Research Institute) előrejelzése szerint a Keystone XL 2035-ig 172 milliárd dollárral növelheti az amerikai GDP‑t. Továbbá újabb 1,8 millió munkahelyet teremt az elkövetkező 22 évben.
 
2012 júliusa óta 4.844 alkalmazott dolgozott azért, hogy felépítse Amerika energetikai infrastruktúrájának ezt a meghatározó darabját. Az eredeti Keystone Pipeline 2010 óta biztonságosan működik, megépítése 8.969 embert igényelt. A vezeték, a szivattyútelepek és egyéb speciális eszközök gyártása és a technológia kifejlesztése további a 7.000 munkahelyet biztosított. A munkálatokról Russ Girling, a TransCanada elnöke nyilatkozott a vállalat honlapján.
 
Összegzés
 
A világ globális energiaigénye a következő száz év alatt több mint négyszeresére fog nőni. Ezt hagyományos szénhidrogénekből nem lehet kielégíteni. A nem hagyományos szénhidrogének termelése egyelőre számos technikai, technológiai kérdés megoldását igényli: a kitermelési hatásfok javítása, a környezeti károk mérséklése, a költségcsökkentés és a szénhidrogének világpiaci árának alakulása. Szükséges egy paradigmaváltás a jövőben, egyrészt az interdiszciplináris kutatás-fejlesztésben, másrészt a mérnöki ismeretek alkalmazásának területén. Ha az olajipart vagy csupán az üzleti világot nézzük, akkor sokan profitálnak az új eljárásnak köszönhetően: az idővel egyre olcsóbbá váló technológia felfoghatatlan mennyiségű kőolajat lesz képes előállítani, ami a projektben részt vevő cégeknek hasonlóan felfoghatatlan mennyiségű pénzt hoz majd. Az új technológia pótolni tudja a Földön lassan elapadó hagyományos kőolaj- és földgázforrásokat. Ha azonban az ökológiai fenntarthatóság, a környezeti károk súlya, a bolygó éghajlatváltozására tett hatások szempontjából vizsgáljuk a projektet, akkor be kell látnunk, hogy rendkívül pusztító eljárásról beszélünk. Etikai szempontból is erősen megkérdőjelezhető a szénhidrogének új típusú kitermelése. Sőt, ez a technológia nem csak hosszú távon ártalmas, hiszen kifejezetten rövid idő alatt betegedett meg a lakosság, és halt ki a növényzet vagy az állatvilág az adott területen.
 
Az új technológia geopolitikai hatása sem elhanyagolható, beigazolódni látszik, hogy a gázkitermelés beváltja a hozzáfűzött reményeket, tehát a Közel-Kelet veszít gazdasági súlyából. További fontos következmény, hogy a globális energiapolitikában az arab világ egésze jelentősen veszít pozíciójából.
 
Az Amerikai Egyesült Államok vezetése mindvégig támogatóan lépett fel az olajhomok-kitermelés mellett, sőt, elsőszámú felvevőpiaca a kanadai olajnak. Barack Obama 2012-ben a környezeti hatástanulmány és a TransCanada új útvonaltervezete láttán engedélyezte a vezeték déli szakaszának kiépítését, és – szem előtt tartva az USA energiafüggetlenségre való törekvését – felszólította a hatóságokat, hogy gyorsítsák meg a további beruházásokhoz szükséges intézkedéseket.
 
A 2013-as amerikai államcsőd veszélye elterelte a figyelmet a teljes beruházás elfogadásáról, ezért jóváhagyásának kérdése legkorábban 2014 januárjában kerülhet újra napirendre. A környezetvédelmi felülvizsgálat véglegesítése után az amerikai hatóságoknak 90 nap áll rendelkezésére, hogy eldöntsék a vezeték sorsát. Ezt követően a Külügyminisztérium kiadja a végleges határozatot a vezeték jóváhagyásáról, tehát Obama részéről várhatóan 2014 tavaszáig nem várható végső döntés a vezeték ügyében. Washington számára a Keystone XL Pipeline Project lehetőséget biztosít a függőség részleges felszámolására a drágább, konfliktusok övezte olajtól, amely a Közel-Kelet és Venezuela régiókból érkezik.
 

 
Felhasznált források
 
Biztonságpolitikai Szemle, Corvinus Külügyi és Kulturális Egyesület, Az új típusú biztonsági kihívások új elméleti keretben, Elérhető:
http://biztpol.corvinusembassy.com/?module=corvinak&module_id=4&cid=1
(2013. november 15.)
 
Canada emissions figures put 2020 target in doubt,
 
Canadian Associatin of Petroleum Producers, Shalegas definition, Elérhető: http://www.capp.ca/canadaIndustry/naturalGas/ShaleGas/Pages/default.aspx (2013. november 15.)
 
Dr. Damjanovich Imre, Környezetbiztonság, Elérhető: http://inventor.hu/ceco/kock/konyv/kbizt.pdf (2013. november 15.)
 
UN Documents, Our Common Future, Chapter 2: Towards Sustainable Development, Elérhető: http://www.un-documents.net/ocf-02.htm  (2013. november 15.)
 
Dyni, John R., Geology and Resources of Some World Oil-Shale Deposits, Elérhető: http://geology.com/usgs/oil-shale/ (2013. november 15.)   
 
Farkas Károly, Az olajhomok és a palagáz újrarajzolja a világ energiatérképét, Elérhető: http://energiainfo.hu/cikk/az_olajhomok_es_a_palagaz_ujrarajzolja_a_vilag_energiaterkepet.25875.html (2013. november 15.)
 
Farkas Károly, Kampányban az olajhomok, Elérhető:
 
Gardner, Timothy, U.S. government shutdown could delay Keystone XL pipeline review, Reuters, 2013. október 10. Elérhető:
 
Gazdag Ferenc, Biztonsági tanulmányok- Biztonságpolitika. Budapest, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest, 2011. 
 
Genté, Régis, Felborítja a geopolitikát a palagáz, Elérhető: http://www.greenfo.hu/hirek/2013/10/12/felboritja-a-geopolitikat-a-palagaz (2013. november 15.)  
 
Gerken, James, Environmental Leaders To Obama: 'No Deal' On Keystone XL Pipeline, 2013. szeptember 24. Elérhető:
 
Herman, Malia Rulon, Congress turns on the pressure over Keystone pipeline, 2013. szeptember 14. Elérhető: http://www.usatoday.com/story/news/nation/2013/09/14/congress-ready-to-debate-pipeline/2811839/ (2013. november 15.)
 
Jacsó Andrea, Olajpala-kitermelésbe kezd a Gazprom, Elérhető: http://kitekinto.hu/europa/2012/11/09/olajpala-kitermelesbe_kezd_a_gazprom/#.UmTNE_lSjmc (2013. november 15.)
 
John, Matthew, 4,844 thankyous, TransCanada, 2013. október 15., Elérhető: http://keystone-xl.com/4844-thank-yous/ (2013. november 15.)
 
Dr. Lakatos, I., Lakatosné Dr. Szabó, J. (2008): A nem konvencionális szénhidrogének jelentősége a XXI. században. In: Kőolaj és Földgáz, 2008/2. szám, Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, Budapest
 
Länger Péter, Trendforduló az energiaszektorban, Világgazdaság Online, Elérhető: http://www.vg.hu/velemeny/publicisztika/trendfordulo-az-energiaszektorban-397159
(2013. november 15.)
 
Olajvezeték ellen tiltakoztak a Fehér Háznál, 2011. november 7. Elérhető: http://nepszava.com/2011/11/amerika/olajvezetek-ellen-tiltakoztak-a-feher-haznal.html(2013. november 15.)
 
Panyi Miklós, Kitörhet-e az USA kőolajfüggőségéből?, Elérhető: http://kitekinto.hu/hatter/2009/05/20/az_usa_is_kiszolgaltatott/2/#.UoJ6SuI4lDZ (2013. november 15.)
 
Panyi Miklós, Végigmentünk az olaj útján, Elérhető: http://kitekinto.hu/hatter/2009/08/07/megvizsgaltuk_az_olaj_utjat/#.UoJ28OI4lDZ (2013. november 15.)
 
Shale, Shale is the most abundant sedimentary rock and is in sedimentary basins worldwide, Elérhető: http://geology.com/rocks/shale.shtml (2013. november 15.)  

Stratégiától stratégiáig. A 2009-es és 2012-es magyar katonai stratégia összehasonlító elemzése
(szerző: Csiki Tamás - Tálas Péter)
A grúz-orosz háború hatása a kelet-közép-európai biztonságfelfogásra
(szerző: Tálas Péter)
Konfliktusforrások és kiútkeresés Jemenben
(szerző: Prantner Zoltán)
Az új Nemzeti Katonai Stratégia a nemzetközi tapasztalatok tükrében
(szerző: Csiki Tamás)
Magyarország regionális érdekérvényesítési lehetőségei a Smart Defense koncepció keretében
(szerző: Budai Ádám)
NATO-NETto
A NATO védelmi minisztereinek brüsszeli találkozója
A NATO jelenleg komoly kihívásokkal néz szembe: az ukrán válság, a Közel-Kelet és Észak-Afrika instabilitása, az új afganisztáni művelet beindítása, valamint a csökkenő védelmi kiadások olyan próbatételeket jelentenek, amelyekre csak erős, egységes szövetségben adható megfelelő válasz. Február 5-én a NATO tagállamainak védelmi miniszterei ezen kihívások és a rájuk adható lehetséges válaszok megvitatására találkoztak Brüsszelben. Az eseményen a miniszterek döntöttek a tavaly szeptemberi walesi csúcstalálkozón elfogadott Készenléti Akcióterv megvalósításáról, ülésezett a NATO-Grúzia Tanács, sor került a Nukleáris Tervező Csoport ülésére, valamint kétoldalú találkozókra is. A találkozó legfontosabb eredményeként 2016-tól a NATO gyorsreagálású képessége 48-72 órán belül bevethető elemmel bővül. Emellett szintén kiemelkedő jelentőségű, hogy a szövetség állandó infrastruktúra kiépítésébe kezd a keleti tagállamok területén.

NATO-NETto Hírfigyelő - 2015. január
2015. január 1. fontos dátum volt a NATO számára, hiszen 2014 végén az afgán biztonsági erők Afganisztán egész területén átvették a biztonsági feladatok ellátását a szövetséges erőktől, ezzel pedig 13 év után végül lezárult az ISAF-misszió. Január elsejétől az új, Eltökélt Támogatás nevű kiképző és támogató művelet lesz majd az afgán erők segítségére. Mindemellett januárban két fontos esemény is történt, mely negatívan érintette az európai biztonsági környezet alakulását. Január 7-én két fegyveres férfi megtámadta a francia Charlie Hebdo szatirikus lap párizsi szerkesztőségét, 24-én pedig oroszbarát szeparatisták Grad rakétavetőkkel lőtték a délkelet-ukrajnai Mariupol lakónegyedeit. Az összesen 17 halálos áldozattal járó franciaországi terrorista akciók és a kelet-ukrajnai harcok kiújulása a NATO-val szemben álló kihívásokra is rávilágítottak.

15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
2014-ben Magyarország számos évfordulót ünnepelhetett, többek között az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez történő csatlakozásunk 15. évfordulóját. Ebből az alkalomból az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpontja azt kezdeményezte, hogy a kormányzati és nem-kormányzati, szakmai és civil szervezetek közvetítésével egykori és jelenlegi politikaformálók, valamint a döntések végrehajtásában fontos szerepet játszó személyek véleményét, a közösen elért eredményeket szélesebb körben is megismertesse 2014 folyamán. Így 2014 januárjától „15 Év – 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről” elnevezéssel a magyar NATO-tagság eredményeinek nagyobb láthatóságot biztosító interjú-sorozatot készítünk. Célunk, hogy a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont, a Magyar Atlanti Tanács és az NKE Biztonságpolitikai Szakkollégiuma közösen minél szélesebb körben, kiemelten a fiatal generáció tagjaira koncentrálva növelje az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének, valamint a magyar céloknak, tapasztalatoknak, eredményeknek az ismertségét. A rövid interjúkat 15 ismert és elismert, a kül-, biztonság- és védelempolitika szakterületén egykor vagy jelenleg is szerepet vállaló szakemberrel készítjük el – melyek közül Ön most a tizenötödiket olvashatja, amit Csiki Tamás biztonságpolitikai szakértővel, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont munkatársával készítettünk.

15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
NATO Hírfigyelő - 2014. december
A NATO külügyminisztereinek brüsszeli találkozója - 2014. december 1-3.
15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
NATO-NETto Hírfigyelő - 2014. november

Kiemelt cikkek
Nem hagyományos kihívások és kiberbiztonság - Interjú Iklódy Gáborral a NATO főtitkárának korábbi helyettesével
Az ENSZ Kongói Demokratikus Köztársaság Stabilizációs Missziójának (MONUSCO) bemutatása
A kanadai olajhomok kitermelése, mint az Amerikai Egyesült Államok energiadiverzifikációjának megoldása
Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? II. rész - A 2011-es Londoni zavargások eseményeinek értékelése és a jelen bevándorlás politika válsága
Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? I. rész - A 2011-es londoni zavargások elemzése és összehasonlítása más európai zavargásokkal
A NATO főtitkárának 2013. évi jelentése
Az Európai Tanács közös biztonság- és védelempolitikai csúcstalálkozójának háttere és eredményének értékelése
A NATO és a Smart Defence, a Smart Defence és Magyarország
Az Európai Unió bevándorláspolitikája
Európa, mint biztonságfogyasztó - Válságban az európai védelempolitika?


A biztonságpolitika.hu kiadója a Biztonságpolitikai Szakkollégium Egyesülete. © 2004-2017 minden jog fenntartva. Impresszum | Adatvédelem