biztonsagpolitika.hu Regisztráció | Bejelentkezés

A Krím-félsziget orosz annektálásának hatásai a NATO-ra, avagy válaszúton a Szövetség?

2014 április 21. - 19:26 - Pető Gergő

Megosztom a cikket:    |    |  több lehetőség...

Bevezetés

A Krím-félsziget orosz annektálása zömében két nagy csoportra osztotta a NATO-tagállamok politikusait, elemzőit és katonai szakértőit arra a kérdésre választ keresve, hogy mi lenne az adekvát reakció a Szövetség részéről Oroszország irányába. Egyik – leginkább Közép-Európában és a balti államokban jellemző – vélekedés szerint az orosz agresszióra a NATO-nak keményen kell reagálnia, mert az agresszor az engedményektől csak még agresszívabbá válik. A másik oldal véleménye szerint az oroszokkal való globális kooperáció, ha elvonatkoztatunk Ukrajnától és a nagyobb képet nézzük, fontosabb, mint a jelenlegi vetélkedés a Krím-félszigetért. Álláspontjuk szerint meg kell érteni az orosz felet, mert Moszkvának legális biztonsági érvei is vannak, így közösen kell kidolgozni egy megoldást a jelenlegi krízisre.

Cikkünk szerzője először áttekinti a NATO és Ukrajna kapcsolatának alakulását az elmúlt időszakban, ezt követően megvizsgálja, hogy milyen nemzetközi jogi garanciákkal rendelkezett Ukrajna, amely illegitimmé teszi a félsziget megszállását, majd ismerteti az annektálás lefolyásának fontosabb lépéseit. Ezt követően áttekinti, hogy hogyan reagáltak a NATO és a Szövetség legfontosabb szereplői, végül vázolja a NATO választási lehetőségeit a válság kezelésére.

 

A NATO és Ukrajna kapcsolatának áttekintése

1991 és 2010 között Ukrajna státusza eldöntetlen volt a két nagy hatalmi centrum között, miközben egyszer az egyik, egyszer a másik támogatói kerekedtek felül. Ukrajna és a NATO együttműködése 1997-ben kezdődött, mikor a Szövetség és Kijev aláírta a Megkülönböztetett Partnerségi Chartát (Charter on a Distinctive Partnership). 2002-ben az ország jelezte, hogy szeretne belépni a szervezetbe, azonban az akkori ukrán elnök, Leonyid Kucsma folyamatos belpolitikai botrányai és azon döntése, amely alapján katonai radar komponenseket adott el Iraknak, komolytalanná tette az általa kommunikált szándékot. A 2004-es „narancsos forradalom” után hatalomra kerülő Viktor Juscsenko új lendületet adott a közeledésnek, így 2005-ben a Szövetség elindította a Fokozott Párbeszédet (Intensified Dialogue) az országgal. Azonban az ukrán közvélemény – főképp az orosz etnikumú rész – egyáltalán nem volt meggyőződve arról, hogy egy esetleges NATO-tagság kedvező lenne az országnak: egy 2006-os közvélemény-kutatáson például a megkérdezettek csupán 17%-a támogatta a csatlakozást, miközben 50%-a elutasította azt. Szevasztopol és a Krím ebből a szempontból különösen problémás volt: a Krím-félszigeten tartott 2006-os közös NATO-ukrán hadgyakorlat ideje alatt zavargásokra és tiltakozásokra került sor a térség számos városában. (Mizrokhi, 2009.) (Sherr, 2012.)

Annak ellenére, hogy az Egyesült Államok és a közép-európai NATO-szövetségesek nemtetszésüknek adtak hangot, a Szövetség a 2008 áprilisában tartott bukaresti csúcson elutasította a – NATO előszobájának tekintett – tagsági akcióterv (Membership Action Plan) felajánlatását Ukrajnának.

 

A Membership Action Plan a NATO egy programja, amelyet azon államoknak ajánl fel, melyek eséllyel pályáznak a tagságra. A MAP keretében a NATO technikai, oktatási és szervezési felkészítést tart az adott állam képviselőinek, miközben bemutatják nekik a szervezet működését.

 

Németország és Franciaország nem látta időszerűnek a döntést, mivel tartottak Oroszország reakciójától. Azonban a csúcstalálkozót összegző hivatalos dokumentum már tartalmazta mind Ukrajnára, mind Grúziára vonatkozóan, hogy a NATO tagjaivá fognak válni. Pontosabb dátumot azonban nem rögzítettek. 2008 decemberében a NATO-tagállamok külügyminiszterei döntöttek arról, hogy a szervezet Ukrajnával közösen éves nemzeti programokat indít, ám a már létező NATO-Ukrajna Bizottság keretein belül, amelynek elsődleges feladata az ukrán biztonsági szektor reformjának segítése. 2010-es elnöki beiktatását követően azonban Janukovics azt kommunikálta a Szövetség irányába, hogy visszakoznak a MAP igényük tekintetében. Ezt a lépést Moszkva üdvözölte. Ukrajna ezt követően is kifejezte együttműködési szándékát a NATO-val, tagsági státuszt azonban nem szeretett volna elérni. A szervezet tisztviselői továbbra is segítették a katonai transzformációt, az ország pedig részt vett a Szövetség közös hadgyakorlatain. Ukrajna szerepet vállalt az afganisztáni rendezésben, azonban csak kevés katonával – 2013 januárjában huszonnéggyel –, mert a szovjet időszakban Afganisztán megszállásában sok ukrán esett el. A KFOR-hoz az elmúlt évek során összesen 136 fővel járultak hozzá. (Woehrel, "Ukraine: Current Issues and U. S. Policy", 2013.)

 

A Krím-félsziget annektálásának nemzetközi jogi vonatkozásai

A Szingapúri Egyetem professzora, Simon Chesterman a krími népszavazás nemzetközi jogi vonatkozásait elemezve , először is arra kereste a választ, hogy agresszornak tekinthető-e Oroszország.

 

Milyen garanciákkal rendelkezett Ukrajna nemzetközi jogi szempontból?

Ukrajna függetlenségét és területi épségét az 1994-es Budapesti Memorandum; az 1997-es orosz-ukrán kétoldalú megállapodás („Treaty on Friendship, Cooperartion and Partnership”); az ENSZ Alapokmánya, a helsinki záróokmány és a nemzetközi szokásjog garantálja. Az Európai Unió Tanácsának 2014. március 3-ai állásfoglalása szerint Moszkva lépése megsérti az első négy jogi garanciát. Az 1994-es Budapesti Memorandumot aláíró nagyhatalmak, az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Oroszország garantálta Ukrajna területi integritását, ha az lemond a területén tárolt szovjet atomfegyverekről. A megállapodás tartalmazta az erőszakkal való fenyegetés tilalmát is, illetve azt, hogy az aláíró nagyhatalmak csak akkor alkalmaznak erőszakot Kijev ellen, ha az összhangban van az ENSZ Alapokmányával. Tehát erre csak önvédelemből vagy az ENSZ Biztonsági Tanácsának felhatalmazásával kerülhet sor. (Az Európai Unió Tanácsa, 2014.) (Chesterman, 2014.)

 

A félszigeten tartózkodó orosz csapatok egy része a nemzetközi joggal összhangban, nemzetközi szerződés értelmében állomásozott a területen, ám döntő többségük – annak ellenére, hogy nem került sor szervezett fegyveres harcra – Ukrajna beleegyezése nélkül lépett ukrán földre. Vlagyimir Putyin sokáig tagadta, hogy orosz katonák vonultak be, és azt állította, hogy a helyi lakosság önvédelmi erőiről van szó. Később azonban elismerte országa részvételétés kiemelte, hogy a helyi orosz ajkú lakosság védelme érdekében tevékenykednek. Oroszország tehát intervenciót hajtott végre, ám fegyveres összecsapásra nem került sor. Az új ukrán kormány sem minősítette fegyveres támadásnak szomszédja fellépését, valószínűleg attól tartva, hogy a konfliktus ezzel valódi háborúvá fokozódna. Emiatt az ENSZ Alapokmányának 51-ik cikkelye, amely az államok önvédelmi jogáról rendelkezik, nem lépett érvénybe. Moszkva nemzetközi jogi precedenst keresve az 1999-es amerikai beavatkozást citálta Koszovó kapcsán, mivel első látásra a körülmények nagyon hasonlóak: egy nagyobb országokból szakítanak ki egy etnikailag különböző területet, arra hivatkozva, hogy a kisebbséget a többségi etnikumú állam létében veszélyezteti, továbbá hiányzik az ENSZ Biztonsági Tanácsának engedélye is. Chesterman azonban rámutat, hogy a Krím-félsziget esetében Kijev uralma még csak megközelítőleg sem mérhető a volt belgrádi vezetés uralmához, így erősen kétséges, hogy nemzetközi jogilag az orosz érvelés megállná-e a helyét. Annak a kérdésnek a megítéléséhez, hogy a Krím népszavazással elszakadhat-e Ukrajnától és csatlakozhat-e Oroszországhoz, ismerni kell a – egyébként Koszovó kapcsán napvilágot látott – 2008-as Nemzetközi Bíróság által kiadott tanácsadó véleményt. Koszovó egyoldalúan nyilvánította ki függetlenségét, a Krímhez hasonlóan. A Bíróság – vélhetően a politikai nyomás miatt – nem a feltett kérdésre válaszolt, hanem azt vizsgálta meg, hogy van-e olyan nemzetközi jogi norma, amelyet Koszovó egyoldalú függetlenségének kikiáltása megsért. Úgy találták, hogy ilyen nincs a szokásjogban. A cselekmény maga azonban beleütközik az ukrán belső jogba: az alkotmány 73-ik cikkelye ugyanis világosan kimondja, hogy Ukrajna határait csak akkor lehet népszavazással módosítani, ha erről az ország egész lakossága szavazhat. Azonban Oroszország azzal védekezett, hogy ha a Krím már kivált Ukrajnából, akkor az ukrán alkotmány megkötései nem vonatkoznak a kiszakadó országra. Azonban ehhez az kell nemzetközi jogi aspektusból nézve, hogy egyáltalán joga legyen kiszakadni az országból. Önmagában az, hogy – összhangban a Nemzetközi Bíróság tanácsadó véleményével – egy országrész kikiálthatja függetlenségét, nem jelenti azt, hogy egy ilyen egyoldalú cselekmény valóban érvényes lenne. Skócia esetében az Egyesült Királyság például beleegyezett a népszavazásba, idegen hatalom sem tartja katonai uralom alatt, ráadásul már egy évvel a kiválás előtt bejelentették az erre vonatkozó igényüket. Quebec esetében pedig a Kanadai Legfelsőbb Bíróság találta úgy, hogy az egyoldalú szecesszió jogtalan, mert a feleknek kompromisszumra kell törekedniük. (Chesterman, 2014.) (Ukrainian American Bar Association, 2014.)

 

A Krím-félsziget elcsatolásának folyamata

A jelenlegi válság kirobbanásához Ukrajna kétségbeejtő gazdasági helyzete vezetett el: az országnak 35 milliárd dollárra lenne szüksége már rövid távon is az államcsőd elkerüléséhez, ebből 13 milliárdot már 2014-ben meg kellene kapnia az országnak, hogy a felvett hitelek törlesztőrészleteit fizetni tudják, miközben az országnak komoly adóssága van Oroszország irányába is a ki nem fizetett földgáz transzferek miatt. Ebben a helyzetben az előző ukrán vezetés úgy próbálta meg növelni pénzügyi forrásait, hogy mind az Európai Unióval és IMF-el, mind az orosz vezetéssel egyeztetni kezdett egy lehetséges hitel részleteiről. Ennek következményeként 2012 márciusában Ukrajna és az Európai Unió megállapodott egy kereskedelmi szerződés aláírásáról, miközben az IMF-el is megegyeztek egy hitelcsomagról, amelyért cserébe le kellett volna értékelni az ukrán valutát, növelni kellett volna a transzparenciát és meg kellett volna szüntetni a nagyarányú állami támogatást a gáz- és olajiparban. 2013 decemberében Oroszország azt ajánlotta, hogy 15 milliárd dollár hitelt nyújt szomszédjának, az IMF-hez hasonló feltételek nélkül, azonban Ukrajnának csatlakoznia kellett volna az orosz-fehérorosz-kazah vámunióhoz. Látható, hogy a Nyugat és Moszkva között egyfajta versenyfutás kezdődött Ukrajnáért. Janukovics – annak ellenére, hogy nyilvánosan megígérte az európai uniós ajánlat elfogadását – végül az orosz hitel mellett döntött, amire válaszul először békés tüntetés kezdődött, ami később súlyos utcai zavargásba csapott át. A felháborodás az egész országra kiterjedt. (Chenoy, 2014.) A következő három hónapban állandósultak a zavargások, amelyeket a rezsim máig érthetetlen módon, időről-időre erőszakos eszközökkel próbált felszámolni. Február 18-án a rendőrség és a különleges belügyi erők – a hírhedt Berkut – éleslőszerrel lőtték a felkelőket, aminek következtében három nap alatt megközelítőleg százan vesztették életüket. Erre válaszul február 20-án a parlament elsöprő többséggel rendeletet hozott, melyben utasította a belügyi és rendőri erőket, hogy hagyják el Kijevet, illetve tartózkodjanak fegyvereik használatától. Február 21-én Janukovics és néhányan a kormány- és parlamentbeli támogatói közül elmenekültek a fővárosból, majd átlépték az orosz határt. 22-ére a parlamentben már zömében csak ellenzéki képviselők ültek, akik felmentették a volt elnököt tisztségéből. A nap folyamán kiengedték a börtönből Julija Timosenkót. A törvényhozás Olekszandr Turcsinovot nevezte ki átmeneti elnöknek a május 25-re kiírt választásokig, 27-én pedig az ukrán parlament már be is iktatta az új adminisztrációt Arszenyij Jacenyuk miniszterelnök – ő a Haza párt frakcióvezetője – vezetésével. Mindketten Timosenko régi szövetségesei. Ugyanezen a napon orosz csapatok érkeztek a Krím-félszigetre, majd reptereket, kikötőket és katonai létesítményeket szálltak meg. Az orosz katonák semmiféle azonosítót nem viseltek. Az orosz erők március 24-ére már a területen lévő ukrán katonai bázisok egy részét is a kezükben tartották, így – nem sokkal az után, hogy egy fiatal ukrán katona tisztázatlan körülmények között életét vesztette, miközben az orosz csapatok megszállták a simferopoli bázist – ezen a napon az új kijevi kormányzat a csapatok visszavonásáról határozott. Eközben – március 16-án – az új krími kormányzat népszavazást tartott az ország kiválásáról és Oroszországhoz csatolásáról. 83,1%-os részvételi arány mellett az emberek 96,77%-a a kiválás mellett döntött, amit március 18-án ki is nyilvánítottak. Eltekintve a krími helyzettől, Ukrajna keleti és déli része fölött az új kormányzat jelenleg is csak nehezen tudja megszilárdítani hatalmát, mert sok orosz párti tüntető továbbra is reménykedik az orosz előrenyomulásban. (Woehrel, "Ukraine: Current Issues and U. S. Policy", 2014.)

A NATO és Ukrajna reakciója az orosz lépésekre.

A NATO és Ukrajna reakciója az orosz lépésekre. (Kattintásra nagyítható! Forrás: cigeography.blogspot.fr)


Problémás területek.

Problémás területek és a szemben álló felek erői. (Forrás: theguardian.com)

 

A NATO reakciója a kialakult helyzetre és az orosz sajtóhírek

Alexander Vershbow, a NATO főtitkár-helyettese négy pontban foglalta össze a Szövetség által a válság kapcsán eddig megtett lépéseket, kiemelve, hogy a jelenlegi fejlemények azokat a második világháború óta megtett erőfeszítéseket teszik semmissé, amelyek egy Oroszországgal folytatott jobb kapcsolat kialakítását tűzték ki célul. Újból megerősítették támogatásukat Ukrajna szuverenitása és területi integritása, valamint nemzetközileg elismert határainak sérthetetlensége iránt, hangsúlyozva, hogy a Krím-félsziget annektálása kapcsán az „el nem ismerés” politikáját kívánják alkalmazni. Egyetértettek abban, hogy erősíteni kell az Ukrajnával folytatott katonai és politikai síkon folyó együttműködést, beleértve a fegyveres erők transzformációját, az intézményi reformokat és az interoperabilitás fokának növelését a Szövetséges erőkkel. Megerősítették elkötelezettségüket a kollektív védelem és az elrettentés irányába, konkrét lépésekkel (lásd később) növelve a keleti tagállamok védelmét, végül pedig virtuálisan felfüggesztettek mindennemű civil és katonai együttműködést a NATO-Oroszország Tanács keretein belül, ugyanakkor folytatják a jelenlegi krízis megoldására korlátozott párbeszédet.

A nyugati államok az annektálás kapcsán rövid időn belül egyértelművé tették, hogy az orosz lépéseket a nemzetközi jog megsértésének tekintik. Barack Obama március 3-án elítélte az orosz lépéseket, azonban mégis elismerte, hogy Moszkva egyes félelmeinek lehet alapja. Március 6-án az amerikai adminisztráció döntött arról, hogy befagyasztják mindazok bankszámláit az Egyesült Államokban, akik valamilyen módon fenyegetik Ukrajna szuverenitását. Március 17-én ezt az intézkedést kiterjesztették az orosz és krími elit néhány prominens szereplőjére, 20-án pedig kiadtak egy kormányhatározatot, amely szerint az orosz gazdaság bármely területén tevékenykedő személlyel szemben érvényesíteni lehet ezt a rendelkezést. Március 24-éig már tizenhat magas rangú orosz kormánytisztviselő került rá erre a „feketelistára”, akik közül több is Putyin közvetlen környezetében dolgozik. Négy orosz üzletemberrel - és a velük kapcsolatba hozható Bank Rossya-val - szemben is érvényesítették a szankciót, mert Washington szerint az orosz elnök „belső köréhez” tartoznak. Válaszul Oroszország ugyanilyen szankciókat léptetett életbe magas rangú amerikai politikusokkal szemben. Az Egyesült Államok megfenyegette Moszkvát, hogy ha nem vonja ki csapatait a Krímből, akkor „annak ára lesz”, miközben nyilvánvalóvá tette, hogy szélsőséges esetben még a katonai beavatkozás is opció lehet. (Woehrel, "Ukraine: Current Issues and U. S. Policy", 2014.) Katonai oldalról nézve az Egyesült Államok – a NATO égisze alatt – bejelentette, hogy növeli a kooperációt Lengyelországgal és a balti államokkal, miközben hat F-15-ös vadászgépet és egy KC-135-ös légi utántöltő gépet vezényeltek a balti államok légterének védelmére. Varsó megnyugtatására 300 amerikai katonát és további technikai személyzetet telepítettek Lengyelországba 12 darab F-16-os vadászgép kiszolgálására, amelyek majd egy lengyel-amerikai közös hadgyakorlaton vesznek részt. (BBC News, 2014.)

Angela Merkel német kancellár már március 13-án arról beszélt – csatlakozva David Cameron brit miniszterelnök és Francois Hollande francia elnök álláspontjához –, hogy szégyenteljes Oroszország azon érvelése, hogy nemzetközi jogi értelemben a Krím ügye rokonságot mutat Koszovó esetével. Kifejtette, hogy Oroszország egyáltalán nem viselkedik kiszámítható, a régiót stabilizáló partnerként, hanem a saját geopolitikai játszmáit folytatja gyenge szomszédjai rovására. Kiemelte azonban, hogy a katonai megoldást nem tekinti opciónak. E helyett három lépcsős szankció-sorozatban gondolkodnak: először befagyasztják a vízumkönnyítésre és a közös kereskedelem kiterjesztésére vonatkozó tárgyalásokat, majd utazási tilalmat vezetnek be Putyin szövetségeseivel szemben. Ha ezek sem hozzák meg a várt eredményt, akkor sor kerülhet a keményebb gazdasági szankciókra is. (Pop, 2014.) A kancellár március 20-án már arról beszélt, hogy ha Oroszország továbbra is folytatja jogsértő tevékenységét, akkor komoly szankciókra számíthat Németország és az egész Európai Unió részéről. Hozzátette, Moszkvának tartózkodnia kell tőle, hogy lépéseivel tovább rontsa a helyzetet. (BBC News, 2014.)

Lengyelország a kijevi zavargások ideje alatt rendkívül aktívan lépett fel a tüntetők oldalán, így a Krím megszállása különösen heves érzelmeket váltott ki a politikai elit részéről. Március 2-án a lengyel miniszterelnök, Donald Tusk tiltakozott a Krím megszállása ellen és arra hívta fel a figyelmet, hogy minden erővel meg kell akadályozni, hogy ez a lépés egy nagyobb regionális konfliktussá szélesedjen. Hozzátette, hogy Oroszországot meg kell állítani, mert a történelem azt mutatja, hogy az agresszornak tett engedmények nem vezetnek eredményre, nem hoznak békét, mivel ezzel az államok csak egy kis időt nyernek az elkerülhetetlen előtt. (Reuters, 2014.) A legújabb közvélemény kutatás szerint a lengyelek 59%-a tart attól, hogy a Krím megszállása hosszú távon veszélyezteti Lengyelországot. Március 12-én a félelmek ellensúlyozására a miniszterelnök, Donald Tusk követte az elnök, Bronislav Komorowski példáját, és megnyugtatta a lakosságot, hogy Oroszország semmilyen módon nem jelent veszélyt Lengyelországra. Érezhető, hogy a hagyományosan rossz lengyel-orosz történelmi kapcsolat rányomja bélyegét ezen félelmekre. Tusk később azt is hozzátette, hogy Európa energetikai kiszolgáltatottsága rendkívül veszélyes ebben a helyzetben, mert Putyin kezébe hatékony eszközt helyez a szankciók enyhítésére. Ez a probléma Lengyelországot is különösen súlyosan érinti: múlt évben ipari és lakossági gázszükségletének 60%-át Oroszországtól vásárolta, a források diverzifikálása pedig csak lassan halad, habár lépéseket tett mind a Közel-Kelet felé, mind a palagáz – amerikai segítséggel történő - kitermelésének irányába. (Easton, 2014.)

A balti államok ugyancsak aggodalmukat fejezték ki az orosz lépések miatt, hiszen helyzetük nagyon hasonló Ukrajnához a jelentős számú orosz kisebbség miatt. Lettországban és Észtországban például a lakosság számarányát tekintve több orosz él, mint Ukrajnában, így jól érthető, hogy a Krím-félsziget megszállásának orosz indoklása rendkívüli aggodalmakat kelt.

Az orosz kisebbség aránya a balti államokban

  • 550,000 orosz Lettországban - 27%-a a lakosságnak
  • 324,000 orosz Észtországban - 24%-a a lakosságnak
  • 170,000 orosz Litvániában - 5%-a a lakosságnak
  • Ukrajnában a megszállás előtt 17,3%-a volt a lakosságnak orosz, ami 2,500,000 személy.

Dalia Grybauskaite litván elnök a múlt héten megdöbbenését fejezte ki a Krím megszállása miatt, hozzátéve, hogy az oroszok újra akarják rajzolni a hidegháború utáni térképeket. Az elnök tart tőle, hogy Ukrajna megtámadása csak az első lépés, amelyet akár Moldova, Lengyelország vagy valamelyik balti állam elleni agresszió is követhet. (Easton, 2014.) A területi integritásukat és függetlenségüket féltő balti államok intenzív tárgyalásba kezdtek a NATO-val, annak érdekében, hogy a Szövetség növelje csapatainak és hadgyakorlatainak számát a régióban. Észtország politikai elitje és közvéleménye már csak azért is feszült, mert az észt-orosz kiberháború emlékei még nem halványultak el teljesen. Urmas Reinsalu észt védelmi miniszter elégedettségét fejezte ki az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Franciaország azon döntése miatt, hogy további repülőgépeket vezényelnek a balti államok légterének védelmére. Véleménye szerint, ha egy állandó elrettentő erő telepítése nem is megoldható, ám egy folyamatosan rotálódó védelmi erő hasznos lenne biztonsági szempontból. Az aggodalmak nem egészen alaptalanok, hiszen az elmúlt években az oroszok új reptereket építettek az Észtországgal és Litvániával határos területen, Ostrov és Pskov kerületekben. Ezekre a bázisokra modern Ka-52-eseket, Mi-34-eseket és Mi-28-asokat telepítettek. A NATO tisztviselői már csak azért is aggódnak, mert nem értik, hogy miért kell Moszkvának új bázisokat létrehozni ebben a régióban, ráadásul támadó kapacitással. A két fél közötti bizalmat aláássa, hogy csak az elmúlt évben 37 regisztrált esetben jelezték NATO-vadászgépek, hogy őrjáratozás közben észleltek orosz gépeket, amelyek megközelítették a litván határt. (Deutsche Welle, 2014.) Talán csak véletlen, ám aggasztó, hogy a Krím-félsziget megszállása idején a Baltikumba telepített orosz flotta is rendkívül aktív volt. (Lucas & Mitchell, 2014.)


Nagy számú orosz kisebbség az orosz határokon túl.

Azok a területek, amelyeken nagy számú orosz kisebbség él, a jövőben konfliktusok potenciális helyszínei lehetnek. (Forrás: dw.de)

Magyarország álláspontja követte a NATO álláspontjának alakulását: március 1-én a Külügyminisztérium kiadott egy állásfoglalást, amelyben leszögezte, hogy aggodalommal szemléli a Krím-félszigeten kialakult helyzetet, mivel ez veszélyezteti a térség békéjét és biztonságát. Hozzátette, hogy Hazánk elkötelezett Ukrajna szuverenitásának és területi épségének megőrzését illetően. (Külügyminisztérium, 2014.) Március 16-án a Külügyminisztérium már határozottan elítélte az orosz agressziót, kifejtve, hogy a népszavazás érvénytelen és sérti a nemzetközi jogot, ráadásul aláássa a békés rendezés esélyét. A feleknek tartózkodniuk kell egymás provokálásától, tárgyalásos megoldásra van szükség, amely figyelembe venni a kisebbségek – kiemelten a számunkra fontos kárpátaljai magyarok – igényeit. (InfoRádió/MTI, 2014.)

Orosz oldalról nézve a nemzetközi jogi érveken túl Oroszországot a NATO-ban képviselő Alekszandr Grusko a helyzet kapcsán kifejtette, hogy felelőtlennek tartja a nyugati államok hozzáállását a kérdéshez, mert a Szövetség jelenleg belső okok miatt nem képes tovább növekedni, egy esetleges tagság sugalmazása Ukrajna irányába – kétségtelen utalás ez a 2008-as bukaresti NATO-csúcsra – felelőtlenség. Meglátása szerint a NATO esetében már bebizonyosodott, hogy a szervezet határainak kiterjesztése nem növeli a biztonságot, sőt gyengíti azt. Grúzia és Ukrajna példája világosan mutatja, hogy a Szövetség erőszakos túlterjeszkedése folyamatos konfliktusokat szül. (РИА Новости, 2014.)


Alekszandr Grusko

Alekszandr Grusko a Krím-félsziget megszállása kapcsán egy visszafogottabb orosz álláspontot képviselt. (Forrás: РИА Новости)

Sokan reménykednek benne, hogy Ukrajna területi egységét vissza lehet állítani, ám az orosz forrásokat személve úgy tűnik, hogy Moszkva tartósan be akar rendezkedni a területen. Medvegyev orosz miniszterelnök március 31-én bejelentette, hogy a Krím-félszigetet különleges gazdasági övezetté nyilvánítják, azok a cégek pedig, amelyek itt – különösen Szevasztopolban – fektetnek be, adókedvezményben és más segítségben részesülnek. (Новости Mail.Ru, 2014.) Az orosz gazdaságfejlesztésért felelős miniszter, Alekszei Uljukaev pedig elmondta, hogy beosztottai gőzerővel dolgoznak az övezet megvalósításán, a szisztéma alapjául pedig a Kalinyingrádi Különleges Gazdasági Övezet szolgál. (РИА Новости, 2014.)

Alekszei Uljukaev

Az Alekszei Uljukaev miniszter által elmondottak nem hagynak kétséget afelől, hogy Oroszország már a magáénak tekinti a félszigetet. (Forrás: РИА Новости)

Az orosz miniszterelnök április 4-én bejelentette, hogy hazája komoly anyagi forrásokat fog fordítani a krími és szevasztopoli gyerekek helyzetének javítására, a meglévő intézmények korszerűsítésére, különösen az óvodák fejlesztésére. Ahogy kifejtette, az ukrán kormányzat hibájából 460,000 krími gyerek nem tudott óvodába járni. (РИА Новости, 2014.) Április 5-én pedig Oroszország elkezdte fizetni a Krím-félszigeten élő idősek nyugdíját, amely egyből 25%-al növekedett. (РИА Новости, 2014.)

 

Moszkva lépései és a válaszút előtt álló NATO

Ahogy ezt a bevezető már előzetesen felvázolta, a NATO-n belül két fő értelmezés létezik a válság kapcsán: az egyik szerint Moszkva lépése egyféle provokáció, annak próbálgatása, hogy mi az, amit a NATO még megenged, ebből kifolyólag kemény lépésekre és erő felmutatására van szükség. Így értelmezik a helyzetet – főként a földrajzi közelség miatt –a közép-európai és balti országok elemzői, politikusai és katonai szakértői. A másik értelmezés szerint Oroszországnak valódi biztonsági igényei vannak és meg kell érteni Moszkva indokait és kételyeit, mert globális perspektívából szemlélve a kialakult nyugati-orosz kooperáció túlságosan is sokat ér ahhoz, hogy feláldozzuk.

A cseh Association for International Affairs elemzője, Tomás Karásek úgy véli, hogy az orosz agressziót párhuzamba kell állítani a második világháborús német agresszióval, hiszen ez utóbbi esetében világossá vált, hogy az agresszor a különböző engedmények hatására csak még nagyobb vehemenciával követel újabb területeket. Moszkva szeretné átrajzolni a hidegháborút követő határokat a saját javára, ha pedig a NATO nem lép fel keményen, akkor erről Moszkva nem tesz le, amely az egész régiót destabilizálhatja. A csonka Ukrajnát a Nyugatnak be kell fogadnia és gazdaságilag támogatnia kell. Nem kell feltétlenül aránytalanul rontani a diplomáciai kapcsolatokat Oroszországgal, ám meg kell értetni az orosz politikai elittel, hogy erőszakkal nem változtathatja meg a fennálló szabályokat, mert egyelőre úgy tűnik, hogy a Krím-félsziget annektálása iskolapéldája a Nyugat meggyengülésének. (Karásek, 2014.) A NATO hatékonyságával szembeni bizalmatlanság határozottan megerősödött, főképp azért, mert Oroszország sok – később részletesebben tárgyalt – ütőkártyát tart a kezében a különböző tagállamokkal szemben, ráadásul az Egyesült Államok figyelme az elmúlt évek során a Csendes-óceán irányába tolódott el, miközben Európában nem alakult ki egy hatékony politikai-gazdasági-katonai mechanizmus, amely képes lenne betölteni a keletkezett biztonsági vákuumot. A CEPA elemzői, megvizsgálva az orosz külpolitika eszközeit, úgy találták, hogy keveredik a gazdasági nyomásgyakorlással, az energiapolitikai előnnyel, a kiber-, konvencionális és nukleáris eszközökkel való fenyegetés, amelyek együttesen rendkívül hatékony érdekérvényesítő képességgel ruházzák fel Oroszországot, és amelyek ellen a NATO még nem talált ki hatásos ellensúlyozó szisztémát. Eközben az Oroszországot körülvevő NATO-tagországok hadereje – eltekintve néhány kivételtől – gyenge, a védelmi költségvetésekre pedig nagy nyomást helyez az euróválság: regionális átlag tekintetében az erre a célra fordított anyagi források csak a GDP 1,1%-át érik el. Lengyelország és Észtorság a két kivétel. Az előbbi egy 40 milliárd dolláros modernizációs programot folytat, amely végén várhatóan Európa egyik legerősebb szárazföldi hadseregével fog rendelkezni. Ettől függetlenül a NATO erőinek csak 10%-a - a 3 millióból 300.000 katona – tartózkodik a problematikus térségben, a 28 nagyobb szövetségi létesítményekből pedig csak öt található itt. A CEPA elemzői egyértelműen azt tanácsolják, hogy a NATO-nak növelnie kellene a keleti képességeit, hogy ezzel sakkban tarthassa Moszkvát. (Lucas & Mitchell, 2014.)


NATO-erők diszlokációja.

NATO-erők diszlokációja. (Forrás: cepa.org)

A The Heritage Foundation elemzői nem csak a katonai, hanem a gazdasági lépésekre is javaslatokat tesznek: véleményük szerint az európai NATO-tagországok gázfüggőségét a legjobban úgy lehetne semlegesíteni vagy legalább csökkenteni, ha az Egyesült Államok további lépéseket tesz a világ energetikai iparágának liberalizálásában, exportjának növelésében Európa irányába, de talán ami a legfontosabb: növelnie kell a palagáz exportját, illetve magát a technológiát is hozzáférhetővé kell tennie az európai szövetségesek számára. (Gardiner, Spencer, Coffey, & Loris, 2014.)


Orosz katonai erő és a balti államok katonai ereje.

Az ábra jól mutatja az Oroszország és a balti államok között tapasztalható aránytalanságokat. (Forrás: cepa.org)

A másik elméleti oldal legfontosabb gondolatait a nemzetközi kapcsolatok egyik legelismertebb kutatója, John J. Mearsheimer a New York Times hasábjain foglalta össze. Álláspontja szerint az Egyesült Államok fenyegetése túlságosan is meggondolatlan volt, mert kényszerpályára állítja annak külpolitikáját. Figyelmeztet rá, hogy a NATO tisztviselői, ha nem is tudták pontosan, de sejtették, hogy a 2008-as bukaresti csúcson Ukrajna és Grúzia kapcsán anticipált tagság az oroszok részéről rendkívül agresszív válaszlépést fog kiváltani. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az ukrán közvélemény sem szeretné a csatlakozást, akkor akár azt is mondhatjuk, hogy a Nyugat erőltette Ukrajna NATO-ba való beléptetését. Mearsheimer rámutat arra is, hogy Washington illegitimnek nevezi Vlagyimir Putyin lépéseit, ám őt csak ugyanazok a geopolitikai játékszabályok mozgatják, amelyek a nyugati államokat is, miközben kiemeli, hogy a Monroe-elv a mai napig az amerikai külpolitika egyik alapja. Ha ebből az aspektusból nézzük, akkor orosz szemszögből a NATO az alapvető biztonsági érdekeit fenyegeti. Véleménye szerint hiba volt már a kijevi tüntetések kirobbanásának korai szakaszában teljes mellszélességgel a tüntetők mellé állni, mert ezzel a nyugati országok erősítették Moszkvában azt a képet, amelyet a NATO erőltetett keleti terjeszkedése és az Európába telepített rakétavédelmi rendszer sugallt, vagyis azt, hogy a Nyugat szeretné kiterjeszteni érdekszféráját. Meglátása szerint csak úgy lehet elkerülni azt, hogy Ukrajna közép és hosszú távon destabilizálódjon, ha Moszkva legalább valamennyire partner ebben, ugyanis Oroszországnak nem csak Ukrajnával, hanem az Európai Unióval és az Egyesült Államokkal szemben is számtalan politikai-katonai-gazdasági ütőkártyája van. Talán a legelemibb a konvencionális eszközöket tekintve, hogy a térségben Oroszország döntő fölényben van mind a NATO-val, mind Ukrajnával szemben. Ukrajna gyenge gazdaságát a gázszállítás leállításával megroppanthatja Moszkva, miközben ez az Európai Uniónak is komoly károkat okozna, ráadásul utóbbi még ki sem heverte a világgazdasági és euró válságot. Az Egyesült Államokkal szemben ugyanakkor komoly fegyvertény, hogy mind az afganisztáni művelet logisztikáját tekintve, mind a szíriai diplomáciai rendezés kapcsán részorul az orosz közreműködésre, ráadásul Oroszország komoly szerepet tölt be Kína és az Egyesült Államok versengésének kiegyensúlyozásában, ha a globális sakktáblát nézzük. Mearsheimer összegzésében kifejti, hogy a káosz elkerülése érdekében mindkét félnek be kellene látnia, hogy Ukrajna területi függetlenségének megőrzése a legfontosabb cél, ezzel együtt pedig vissza kell kapnia az országnak a „két nagy blokk közötti” félig-meddig semleges státuszát. (Mearsheimer, 2014.)

Végül fontos látni, hogy a 2008-as grúziai háború ideje alatt a nyugati államok vezetői ugyancsak kemény kritikákat fogalmaztak meg Moszkvával szemben, ám pár hónapon belül a kapcsolatok normalizálódtak, hiszen a közös érdekek ezt szükségessé tették. Azóta Dél-Oszétia és Abházia orosz befolyás alatt álló területek, melyeket patrónusukon kívül szinte egyetlen állam sem ismer el, ami Moszkva szempontjából jelentéktelen tényező. A NATO tehát ekkor a kooperációt választotta a konfrontálódás helyett, mert már akkor is világos volt, hogy egy ilyen lépésnek komoly ára lenne. A jelenlegi nehéz amerikai és európai gazdasági helyzet – amelyet a katonai szférát érő folyamatos megszorítások kísérnek – különösen kedvezőtlen helyzetet teremt bármilyen komolyabb ellenlépésnek, miközben számos kérdésben szükség van Moszkva támogatására vagy legalább semlegességére. Mindezek együttese vélhetően azt fogja eredményezni, hogy – mint azt a grúziai háború esetében láthattuk – a rövid diplomáciai elhidegülést gyors enyhülés követi.   

 

 

Irodalomjegyzék

Az Európai Unió Tanácsa. (2014.). "Council Conclusions on Ukraine". Letöltés dátuma: 2014. április 4., forrás: Council of European Union: https://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/foraff/141291.pdf

BBC News. (2014.). "Crimean Crisis: Merkel Warns Russia Faces Escalating Sanctions". Letöltés dátuma: 2014. április 2., forrás: BBC News Europe: http://www.bbc.com/news/world-europe-26659578

Chenoy, A. M. (2014.). "Ukraine's Conflict and Resolution". Letöltés dátuma: 2014. április 3., forrás: Economic and Political Weekly: http://www.epw.in/system/files/pdf/2014_49/12/Ukraines_Confl_ict_and_Resolution.pdf

Chesterman, S. (2014.). "Crimean War 2.0: Ukraine and International Law". Letöltés dátuma: 2014. április 2., forrás: National University of Singapore - Centre for International Law: http://cil.nus.edu.sg/wp/wp-content/uploads/2010/01/15Mar2014-SimonChesterman-Crimean-War-2.pdf

Deutsche Welle. (2014.). "Baltic States seek NATO Boots on the Ground". Letöltés dátuma: 2014. április 4., forrás: Deutsche Welle: http://www.dw.de/baltic-states-seek-nato-boots-on-the-ground/a-17528935

Easton, A. (2014.). "Poland and Baltics Feel Heat from Crimea". Letöltés dátuma: 2014. április 5., forrás: BBC News: http://www.bbc.com/news/world-europe-26526053

Gardiner, N., Spencer, J., Coffey, L., & Loris, N. D. (2014.). "Beyond the Crimea Crisis: Comprehensive Next Steps in U. S. - Russian Relations". Letöltés dátuma: 2014. április 5., forrás: The Heritage Foundation: http://thf_media.s3.amazonaws.com/2014/pdf/BG2896.pdf

InfoRádió/MTI. (2014.). "Külügy: illegitim és jogellenes a krími népszavazás". Letöltés dátuma: 2014. április 3., forrás: InfoRádió: http://inforadio.hu/hir/belfold/hir-622642

Karásek, T. (2014.). "NATO and Russia after Crimea: From Failed Socialization to Renewed Containment". Letöltés dátuma: 2014. április 4., forrás: Association for International Affairs: http://www.amo.cz/editor/image/produkty1_soubory/nato-and-russia-after-crimea-from-failed-socialization-to-renewed-containment.pdf

Külügyminisztérium. (2014.). "A Külügyminisztérium aggodalommal figyeli a Krím-félszigeten kialakult helyzetet". Letöltés dátuma: 2014. április 3., forrás: Kormányportál: http://www.kormany.hu/hu/kulugyminiszterium/hirek/a-kulugyminiszterium-aggodalommal-figyeli-a-krim-felszigeten-kialakult-helyzetet

Lucas, E., & Mitchell, A. W. (2014.). "Central European Security After Crimea: The Case for Strengthening NATO's Eastern Defense". Letöltés dátuma: 2014. április 3., forrás: Center for European Policy Analysis: http://cepa.org/sites/default/files/The%20Case%20for%20Strengthening%20NATOs%20Eastern%20Defenses-%20%282%29.pdf

Mearsheimer, J. J. (2014.). "Getting Ukraine Wrong". Letöltés dátuma: 2014. április 3., forrás: New York Times: http://mearsheimer.uchicago.edu/pdfs/Getting%20Ukraine%20Wrong.pdf

Mizrokhi, E. (2009.). "Russian "Separatism" in Crimea and NATO: Ukaine's Big Hope, Russia's Grand Gamble". Letöltés dátuma: 2014. április 3., forrás: Le Programme Paix et Sécurité Internationales: http://www.psi.ulaval.ca/fileadmin/psi/documents/Documents/Travaux_et_recherches/Crimee.pdf

Pop, V. (2014.). "Merkel: Comparing Crimea to Kosovo is 'shameful'". Letöltés dátuma: 2014. április 3., forrás: EU Observer: http://euobserver.com/foreign/123454

Reuters. (2014.). "Poland's Tusk says must Stop Crimea Crisis Expanding to Regional Conflict". Letöltés dátuma: 2014. április 4., forrás: Reuters: http://www.reuters.com/article/2014/03/02/us-ukraine-crisis-poland-idUSBREA210KY20140302

Sherr, J. (2012.). "Ukraine-NATO: Summarizing 15 Years of a Distinctive Partnership". Letöltés dátuma: 2014. április 2., forrás: North Atlantic Treaty Organization: http://www.nato.int/nato_static/assets/pdf/pdf_2012_08/20120808_120808a.pdf

Ukrainian American Bar Association. (2014.). "Crimean Referendum to Join Russia Violates Ukraine's Constitution, Domestic Law, and General Principles of International Law"". Letöltés dátuma: 2014. április 3., forrás: Ukrainian American Bar Association: http://uaba.org/Resources/Documents/Blog%20Docs/14-03-16%20UABA%20Statement%20on%20Crimean%20Referendum.pdf

Woehrel, S. (2013.). "Ukraine: Current Issues and U. S. Policy". Letöltés dátuma: 2014. április 2., forrás: U. S. Department of State: http://fpc.state.gov/documents/organization/204091.pdf

Woehrel, S. (2014.). "Ukraine: Current Issues and U. S. Policy". Letöltés dátuma: 2014. április 2., forrás: Federation of American Scientists: http://www.fas.org/sgp/crs/row/RL33460.pdf

Новости Mail.Ru. (2014.). "Компании РФ, вкладывающиеся в Крым, получат поддержку". Letöltés dátuma: 2014. április 5., forrás: Новости Mail.Ru: http://news.mail.ru/economics/17622108/

РИА Новости. (2014.). "Грушко: расширение НАТО лишь ослабляет безопасность и исчерпало себя". Letöltés dátuma: 2014. április 5., forrás: РИА Новости: http://ria.ru/defense_safety/20140403/1002296654.html

РИА Новости. (2014.). "Детсады Крыма и Севастополя будут модернизированы, заявил Медведев". Letöltés dátuma: 2014. április 5., forrás: РИА Новости: http://ria.ru/society/20140403/1002348655.html

РИА Новости. (2014.). "ОЭЗ в Крыму может быть схожа с Калининградской, заявил Улюкаев". Letöltés dátuma: 2014. április 5., forrás: РИА Новости: http://ria.ru/economy/20140331/1001745689.html

РИА Новости. (2014.). "Пенсии за апрель начали поступать жителям Крыма". Letöltés dátuma: 2014. április 5., forrás: РИА Новости: http://ria.ru/society/20140405/1002654626.html

 

 

A www.biztonsagpolitika.hu – Biztonságpolitika Portál fejlesztését a NATO Public Diplomacy Division, működtetését a Magyar Atlanti Tanács és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem támogatja.


Transcript:
Biztonság a számokban? A NATO és partnereiKözösségi média: a demokráciáknak is árthat?Optimizmus - vagy realizmus?


Stratégiától stratégiáig. A 2009-es és 2012-es magyar katonai stratégia összehasonlító elemzése
(szerző: Csiki Tamás - Tálas Péter)
A grúz-orosz háború hatása a kelet-közép-európai biztonságfelfogásra
(szerző: Tálas Péter)
Konfliktusforrások és kiútkeresés Jemenben
(szerző: Prantner Zoltán)
Az új Nemzeti Katonai Stratégia a nemzetközi tapasztalatok tükrében
(szerző: Csiki Tamás)
Magyarország regionális érdekérvényesítési lehetőségei a Smart Defense koncepció keretében
(szerző: Budai Ádám)
NATO-NETto
A NATO védelmi minisztereinek brüsszeli találkozója
A NATO jelenleg komoly kihívásokkal néz szembe: az ukrán válság, a Közel-Kelet és Észak-Afrika instabilitása, az új afganisztáni művelet beindítása, valamint a csökkenő védelmi kiadások olyan próbatételeket jelentenek, amelyekre csak erős, egységes szövetségben adható megfelelő válasz. Február 5-én a NATO tagállamainak védelmi miniszterei ezen kihívások és a rájuk adható lehetséges válaszok megvitatására találkoztak Brüsszelben. Az eseményen a miniszterek döntöttek a tavaly szeptemberi walesi csúcstalálkozón elfogadott Készenléti Akcióterv megvalósításáról, ülésezett a NATO-Grúzia Tanács, sor került a Nukleáris Tervező Csoport ülésére, valamint kétoldalú találkozókra is. A találkozó legfontosabb eredményeként 2016-tól a NATO gyorsreagálású képessége 48-72 órán belül bevethető elemmel bővül. Emellett szintén kiemelkedő jelentőségű, hogy a szövetség állandó infrastruktúra kiépítésébe kezd a keleti tagállamok területén.

NATO-NETto Hírfigyelő - 2015. január
2015. január 1. fontos dátum volt a NATO számára, hiszen 2014 végén az afgán biztonsági erők Afganisztán egész területén átvették a biztonsági feladatok ellátását a szövetséges erőktől, ezzel pedig 13 év után végül lezárult az ISAF-misszió. Január elsejétől az új, Eltökélt Támogatás nevű kiképző és támogató művelet lesz majd az afgán erők segítségére. Mindemellett januárban két fontos esemény is történt, mely negatívan érintette az európai biztonsági környezet alakulását. Január 7-én két fegyveres férfi megtámadta a francia Charlie Hebdo szatirikus lap párizsi szerkesztőségét, 24-én pedig oroszbarát szeparatisták Grad rakétavetőkkel lőtték a délkelet-ukrajnai Mariupol lakónegyedeit. Az összesen 17 halálos áldozattal járó franciaországi terrorista akciók és a kelet-ukrajnai harcok kiújulása a NATO-val szemben álló kihívásokra is rávilágítottak.

15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
2014-ben Magyarország számos évfordulót ünnepelhetett, többek között az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez történő csatlakozásunk 15. évfordulóját. Ebből az alkalomból az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpontja azt kezdeményezte, hogy a kormányzati és nem-kormányzati, szakmai és civil szervezetek közvetítésével egykori és jelenlegi politikaformálók, valamint a döntések végrehajtásában fontos szerepet játszó személyek véleményét, a közösen elért eredményeket szélesebb körben is megismertesse 2014 folyamán. Így 2014 januárjától „15 Év – 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről” elnevezéssel a magyar NATO-tagság eredményeinek nagyobb láthatóságot biztosító interjú-sorozatot készítünk. Célunk, hogy a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont, a Magyar Atlanti Tanács és az NKE Biztonságpolitikai Szakkollégiuma közösen minél szélesebb körben, kiemelten a fiatal generáció tagjaira koncentrálva növelje az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének, valamint a magyar céloknak, tapasztalatoknak, eredményeknek az ismertségét. A rövid interjúkat 15 ismert és elismert, a kül-, biztonság- és védelempolitika szakterületén egykor vagy jelenleg is szerepet vállaló szakemberrel készítjük el – melyek közül Ön most a tizenötödiket olvashatja, amit Csiki Tamás biztonságpolitikai szakértővel, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont munkatársával készítettünk.

15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
NATO Hírfigyelő - 2014. december
A NATO külügyminisztereinek brüsszeli találkozója - 2014. december 1-3.
15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
NATO-NETto Hírfigyelő - 2014. november

Kiemelt cikkek
Nem hagyományos kihívások és kiberbiztonság - Interjú Iklódy Gáborral a NATO főtitkárának korábbi helyettesével
Az ENSZ Kongói Demokratikus Köztársaság Stabilizációs Missziójának (MONUSCO) bemutatása
A kanadai olajhomok kitermelése, mint az Amerikai Egyesült Államok energiadiverzifikációjának megoldása
Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? II. rész - A 2011-es Londoni zavargások eseményeinek értékelése és a jelen bevándorlás politika válsága
Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? I. rész - A 2011-es londoni zavargások elemzése és összehasonlítása más európai zavargásokkal
A NATO főtitkárának 2013. évi jelentése
Az Európai Tanács közös biztonság- és védelempolitikai csúcstalálkozójának háttere és eredményének értékelése
A NATO és a Smart Defence, a Smart Defence és Magyarország
Az Európai Unió bevándorláspolitikája
Európa, mint biztonságfogyasztó - Válságban az európai védelempolitika?


A biztonságpolitika.hu kiadója a Biztonságpolitikai Szakkollégium Egyesülete. © 2004-2017 minden jog fenntartva. Impresszum | Adatvédelem