biztonsagpolitika.hu Regisztráció | Bejelentkezés

Antall József Tudásközpont Nemzetközi Nyári Egyetem 2014. július 7-18.

2014 július 24. - 21:45 - Nádudvari Anna, Mukics Gergely, Szabó Albert

Megosztom a cikket:    |    |  több lehetőség...

Az Antall József Tudásközpont idén második alkalommal rendezte meg nemzetközi nyári egyetemét július 7. és 18. között. Az idei nyári egyetem a közép-európai, azon belül is a Visegrádi Országok gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatait vette nagyító alá. A biztonsagpolitika.hu szerzői július 11-én és 14-én tudósítottak az eseményről, amikor különböző biztonság- és védelempolitikai témák kerültek terítékre. Ezeket a tudósításokat olvashatják az alábbiakban.

 

Kapcsolatok Horvátországgal az EU-csatlakozásuk után

Pintér Attila a Külgazdasági és Külügyminisztérium Nyugat-Balkán Főosztályának vezetőjeként a Balkánt érintő regionális biztonsági kihívásokat és a magyar-horvát kapcsolatok alakulását mutatta be. Az előadás központi üzenete alapján ma a balkáni régióban egy 25 éves folyamat eredményeként olyan mértékű stabilitást tapasztalhatunk, mint a történelemben korábban soha. Ez a stabilitás a NATO és az EU bővülésének köszönhető, ugyanakkor nem jelenti a megoldandó problémák hiányát. A kemény biztonsági kihívásokat puha kockázatok váltották fel. A kisebb-nagyobb határviták a térség szinte összes államát érintik, az államközi kapcsolatok továbbra is feszültnek tekinthetők. A délszláv háború során felerősödött szervezett bűnözés mértéke még ma is aggasztó, a különböző bűnözői csoportok összefonódása a politikai elittel a gazdasági és politikai reformok egyik legnagyobb akadálya. A térségben problémát jelent a radikális iszlám jelenléte, a társadalmak rossz körülmények között élő fiatal rétegei ugyanis hajlamosok a radikalizmus felé fordulni. A gazdasági nehézségek és a számos belső probléma migrációs szempontból komoly kibocsátóvá teszi a térséget, ami Nyugat-Európa számára egyre nagyobb gondot okoz. A problémák kezelésének hatékony módja a rendkívül alulfejlett infrastruktúra javítása, és az országok közti interdependencia tudatos növelése.

A Balkán Magyarország számára földrajzi közelsége, a történelmi kapcsolatok, a térségben élő magyar kisebbségek, a gazdasági és kereskedelmi partnerség és az energiabiztonság miatt kiemelt fontosságú. A magyar exportnak 3-5%-a irányul a térségbe, az import 1,3%-a származik onnan, de ez az ország külkereskedelmi aktívumának 1/3-át, mintegy 2 milliárd eurót tesz ki. A Balkánra irányuló magyar befektetések is számottevőek, a MOL, az OTP, a Magyar Telekom, a MAL, a Richter és több kisebb cég is jelen van a térségben. Az energiabiztonság kapcsán továbbra is a Déli Áramlat jelenti az útvonal-diverzifikáció legéletképesebb lehetőségét.

 

Pintér Attila

Pintér Attila előadása (Forrás: Antall József Tudásközpont)

 

A magyar-horvát politikai kapcsolatok fejlődésében a 2013 októberében kirobbant MOL-INA ügy érezhető törést okozott. A gazdasági kapcsolatok tekintetében azonban továbbra is Horvátország számít Magyarország első számú balkáni partnerének. A Horvátországgal folytatott kereskedelem mérlege 1 milliárd eurós pluszt mutat, valamint Magyarország a negyedik legnagyobb befektető az országban. A két ország közti infrastruktúra fejlesztése is napirenden van, az M6-os és M60-as autópályák várhatóan 2018-ra elérik a horvát határt, valamint szintén 2018-ig véglegesítésre kerülhet egy horvátországi LNG terminál, és a hozzá kapcsolódó közös infrastruktúrának a megépítési terve. Mindkét ország érdeke, hogy a vitás kérdések helyett a sikeres együttműködésre koncentráljanak.

 

Magyar katonai képességfejlesztés a Visegrádi Együttműködés kontextusában

A nap második előadásán Balogh István, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója és a Magyar Külügyi Intézet munkatársa beszélt a Visegrádi Csoport katonai dimenziójáról. Az előadás a katonai képességfejlesztés trendjeit, céljait mutatta be a Visegrádi Együttműködés keretében, fókuszba helyezve az egyes országok képességfejlesztési programjait, nagyobb eszközbeszerzéseit. Az előadás bevezetőjében a XXI. század kihívásiról és korunk hadviselésének változásáról hallhattak a nyári egyetem résztvevői összefoglalót. Az előadó a hangsúlyt az aszimmetrikus hadviselés jellegére és sajátosságaira, a professzionális hadsereg létrehozásának szükségességére, illetve annak finanszírozási kérdéseire helyezte. Ennek a folyamatnak természetes keretet a kollektív védelmi szervezetek adnak. Egyes védelmi stratégiák tervezése és fejlesztése kapcsán példaként az anti-access/area denial stratégia (A2/AD) V4-es és NATO általi adaptációja került terítékre.

 

Balogh István

Balogh István előadása (Forrás: Antall József Tudásközpont)

 

A transzatlanti térség előtt álló kihívásoknak való megfelelés átfogó eszközkezelést, valamint a közös védelmi képességek minél szélesebb tárházának kialakítását igényli. Az előadás második pillérében az előadó konkrét szempontok alapján azokat a trendeket mutatta be, melyek meghatározzák a Visegrádi négyek tagállamainak védelmi képességeit, a fejlesztések ütemét, egyúttal az együttműködés alapjául is szolgálnak. A védelmi erők összehasonlítása során az egyes tagállamok haderejének mérete, azok korszerűsége, az abszolút és GDP-arányos költségvetések, valamint a missziós szerepvállalások kerültek összehasonlításra. A négy ország fő eszközbeszerzéseinek és modernizációs programjainak áttekintése után az egyes országok sajátos geopolitikai helyzetét és egyéb külpolitikai tényezőket vetett össze az előadó. Az egyes tagállamok rendszerspecifikus képességeinek összehasonlítása után szó esett, a magyar légierő képességeiről, valamint a kelet-közép-európai légtérvédelem összehangolásáról, NATO és V4 szinten egyaránt.

A jövőre vonatkozó legnagyobb kihívásként Balogh István a csökkenő védelmi költségvetések mellett Lengyelországnak a méretéből fakadó dominanciáját jelölte meg. A tagállamok eltérő ütemű haderőfejlesztése, az eltérő célok, és a célok elérésére fordított pénzösszegek közti jelentős különbségek a későbbiek során számos politikai vitát gerjeszthetnek. Az előadó hozzátette, hogy haderőreformok összehangolása mellett politikai összefogást igényel a Visegrádi harccsoport koncepció kialakítása is.

 

Kiberbiztonság-kiberterrorizmus

Az előadás során Nikola Schmidt, a prágai Károly Egyetem kutatója a kiberbiztonság alapvető fogalmainak kritikus értelmezését kínálta a közönség számára. A „Létezik-e kiberterrorizmus?” kérdésre az előadó a kibertérben elkövetett három különböző cselekmény körbejárásával próbálta megtalálni a választ. Az Észtországot érő 2007-es támadások kétségtelenül a kibertérrel kapcsolatos gondolkodás egyik meghatározó pontját jelentik. Hasonló a jelentősége az iráni nukleáris létesítmények ellen sikerrel bevetett Stuxnet programnak. Harmadik példaként az Izrael által egy vélhetően építés alatt álló szíriai nukleáris erőmű elleni légitámadás, illetve az azt kísérő kibertérben végrehajtott műveletek szolgáltak, melyek sikeresen gyengítették meg Szíria légvédelmét.

 

 

Nikola SchmidtNikola Schmidt előadása (Forrás: Antall József Tudásközpont)

 

A fenti három esemény hatásában kiemelkedik a kibertérben elkövetett támadások közül, ugyanakkor ezek egyike sem minősül kiberterrorizmusnak. A terrorizmus hagyományos definíciói szinte kivétel nélkül magukban foglalják jelentős mértékű erőszak elkövetését és a félelemkeltés szándékát. A fenti esetekben ezek egyike sem állt fenn, illetve mindhárom eset államközi konfliktus részének tekinthető. Mégis ezek az események azok, amik a legközelebb állnak a kibertérben elkövetett fegyveres támadás, illetve a kiberterrorizmus fogalmához, ugyanakkor ezek kritériumait egyik sem teljesíti, ahogy a mai napig egyetlen más esemény sem. A kiberterrorizmus koncepciója a terrorizmus fogalmának teljes újragondolását kívánná meg, oly módon, hogy a fogalmi elemek közül a fizikai pusztítás és a félelem kikerüljön, de ezzel pont a „terrorizmus” lényege veszne el. Tény, hogy potenciálisan elkövethető a kibertérben olyan cselekmény, mely fizikai pusztítás és félelemkeltés révén terrorista cselekménynek minősül, de egy ilyen eshetőségre felesleges a kiberterrorizmust külön fogalomként fenntartani.

Hasonló a helyzet a kiberháború fogalmával. A kibertérben elkövetett cselekményeknek lehet kényszerítő hatásuk, ugyanakkor erőszakot, fizikai pusztítást csak a legritkább esetben okoznak, így a háború clausewitzi definíciójába semmiképp sem esnek bele. Thomas Rid kategorizációja alapján Schmidt is a felforgatás, a kémkedés, és a szabotázs fogalmainak elkülönítését javasolja. Véleménye szerint a kiberbűnözésen túlmutató, államközi kapcsolatokat érintő kibertérbeli cselekmények mindegyike besorolható a fenti kategóriák valamelyikébe. A definíciók egyértelműsége rendkívül fontos, ugyanis csak így ellensúlyozható, hogy a kiberterrorizmus és a kiberháború fogalmainak indokolatlan használatával az utóbbi években a problémakör Buzan, Waever és de Wilde nyomán „túlbiztonságiasítottá” vált.

 

V4-USA együttműködés

A pénteki nap negyedik előadója a Lengyel Külügyi Intézet tudományos munkatársa, Wojciech Lorenz volt. A lengyel szakértő a Visegrádi Négyek és az Egyesült Államok, valamint az Észak-atlanti Szerződés Szervezete kapcsolatrendszeréről tartott előadást. Az előadás bevezetőjében történelmi távlatokból vizsgálta a Szövetséget. Megállapítása szerint a NATO a Szovjetunió felbomlása óta az ellenségkép megszűnésével küzd, ami bizonyos mértékig szervezeti válságba sodorta azt. Wojciech Lorenz szerint a NATO továbbra is válságát éli mivel a szövetségen belül a védelmi kiadások 70%-át az Egyesült Államok adja, Európa lemorzsolódni látszik, a transzatlanti szakadék egyre nő. Az Egyesült Államok 2012-es Védelmi Stratégiai Irányelvei – Európa szempontjából – több negatív megállapítást is tartalmaznak, mivel itt jelenik meg Ázsia és a csendes-óceáni térség stratégiai felértékelődése, aminek következtében Európa hátérbe került. Vagyis a lengyel szakértő szerint a jövőben az Egyesült Államok és Európa kapcsolatát nagyban befolyásolja a Kína növekedéséből fakadó fenyegetettségérzet, és az ezzel járó bizonytalanság.

Wojciech Lorenz az előadás második részében a lengyel védelempolitikáról beszélt, ahol többször is elhangzott az ún. 4 pilléres biztonsági garancia, aminek lényege, hogy egy esetleges biztonságot fenyegető agresszív támadás esetén elsőként a NATO-ra, másodikként a saját védelmi képességekre, harmadikként az EU-ra és negyedikként a Visegrádi Négyek szövetségére építene az állam. A lengyel védelempolitika elemzése után hasonlóan Balogh Istvánhoz, áttekintette a V4 tagállamainak védelmi képességeit, valamint szó eset a Visegrád Plusz államainak képességeiről is.

 

Wojciech Lorenz

Wojciech Lorenz előadása (Forrás: Antall József Tudásközpont)

 

Az előadás harmadik része a V4-ek védelempolitikai együttműködésének fontosságáról és komolyságáról szólt. A lengyel szakértő az együttműködés fontosságát indokoló négy tényezőt sorolt fel. Az első pont Lengyelország relatív biztonságára tért ki, mivel az ukrán válság okozta fenyegetettség miatt csökkent térség stabilitása, biztonsága. A második tényező a V4-ek stratégiai partnerségéről szólt, aminek lényege, hogy összefogással már transzatlanti szinten is stratégiai partnerként kezelhetőek a tagállamok. Harmadik tényezőként a védelmi költségvetések és a haderők méreteinek összehangolásáról beszélt, amivel jelentősebb, európai szinten is elismert haderőt lehetne fenntartania a V4-nek. Továbbá utolsó pontként hozzátette, hogy összefogással az Európai Unión belül is nagyobb politikai erőt és akaratot tudnak képviselni.

 

NATO-Ukrajna partnerkapcsolatok

Nem hiányzott a programból az ukrán válsággal kapcsolatos előadás sem. A nyári egyetem második hetének első előadásában Igor Lyubashenko, a varsói Társadalom- és Bölcsészettudományi Egyetem professzora keleti szomszédunk és a NATO kapcsolatának áttekintésével helyzete perspektívába az Ukrajnában jelenleg is zajló eseményeket.

A hivatalos kapcsolatfelvétel a NATO és Ukrajna között nem sokkal utóbbi függetlenné válása után megtörtént. Az Észak-atlanti Együttműködési Tanácsba való belépést a Békepartnerség programban (PfP) való részvétel követte, majd 1997-ben aláírták a NATO-Ukrajna Megkülönböztetett Partnerségi Chartát, mely nem csak a politikai közeledés alapkövét jelentette, hanem gyakorlati együttműködéssel is kiegészült. A folyamat azzal csúcsosodott ki, hogy 2002-ben Kijev a NATO tagság elérését hivatalos külpolitikai célként fogalmazta meg, és ezt a 2008-as bukaresti csúcson a Szövetség tagjai pozitívan fogadták. Viktor Janukovics elnökké választása azonban a NATO-ukrán kapcsolatok megtörését is jelentette. Noha a közel 20 év alatt intézményesült kapcsolat fennmaradt, a NATO tagság elérése kikerült az ukrán külpolitika céljai közül, és az ország Oroszországhoz kezdett közeledni. 2010 után is fennmaradt azonban az igény a gyakorlati kooperáció folytatására. Az új ukrán vezetés a korábbi értékalapú párbeszédtől kívánt elmozdulni egy „előny-alapú” párbeszéd felé, melyben a demokratikus elvek hangsúlyozása és számonkérése helyett a közös érdekek kiemelése dominál. Ez a törekvés találkozott a NATO-n belül zajló, a Lisszaboni csúcson elindított megújulási folyamattal. A partnerségi kapcsolatok általában véve rugalmasabbá váltak, így az Ukrajnával folytatott együttműködést is a pragmatizmus kezdte dominálni. Az ukrán vezetés ezáltal nyugati elismeréshez jutott, ugyanakkor az olykor heves retorika ellenére a partnerség alapdokumentumait nem akarták megváltoztatni, sőt Ukrajna csatlakozott a NATO Ocean Shield missziójához is. A 2010-et követő időszakban az orosz közeledésnek is megvoltak a határai, Ukrajna ugyanis nem csatlakozott a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetéhez sem.

 

Igor Lyubashenko

Igor Lyubashenko előadása (Forrás: Antall József Tudásközpont)

 

A 2010-es külpolitikai váltás következményeként a NATO-ról való gondolkodás teljesen kikerült az ukrán társadalmi vitákból, ami hozzájárult a NATO-t övező tudatosan is erősített sztereotípiák és negatív attitűdök fennmaradásához. Ukrajnának még nagyon sok időre lenne szüksége ahhoz, hogy társadalmi konszenzust alakítson ki a NATO-val kapcsolatban, ha egyáltalán ilyen lehetséges. Mindaddig a NATO-ukrán kapcsolatokat egy szűk elit tartja kezében az ukrán részről, így azok iránya gyorsan és könnyen változhat. A NATO-ukrán kapcsolatok fejlődési pályáját nehéz megjósolni.

 

A Visegrádi Harccsoport és a NATO

A nyári egyetem diákjai Ondrejcsák Róbertnek, a Centre for European and North Atlantic Affairs igazgatójának előadásában megismerhették az EU Harccsoport koncepcióját, különös tekintettel a V4 országok formálódó közös harccsoportjára. A koncepció lényege, hogy az EU tagállamai rotációs rendszerben kis létszámú, gyors reagálású erőt tartanak készenlétben azonnali válságkezelési feladatok ellátására. Előzményének a 2003-as francia vezetésű Artemis művelet tekinthető. A harccsoportot felállító országoknak 1500 fő 3-5 napos határidőn belül történő telepítésére, annak 2-3 hónapon keresztüli fenntartására, valamint a támogató erők biztosítására és finanszírozására kell kötelezettséget vállalniuk.

A koncepció sikerességét azonban számos probléma gátolja. Nincs egyetértés a tagállamok között, hogy pontosan milyen feladatokra használhatók. A NATO Reagáló Erők 2002-es bevetése a pakisztáni földrengés és humanitárius katasztrófa során rendkívüli mértékben megterhelte az NRF akkori vezető országának, Spanyolországnak a költségvetését, részben azért, mert humanitárius segítségnyújtásra nem voltak felkészítve megfelelően a katonák. Az eset azóta intő példaként lebeg a NATO, illetve az EU tagállamainak feje felett, és azt eredményezte, hogy mindeddig egyetlen alkalommal sem került bevetésre EU Harccsoport. A tagállamok félelme a finanszírozás aránytalanságától és a potyautas magatartástól gúzsba köti a koncepciót. A bevethetőség mellett a harccsoportok felkészítésének hatékonysága is hagy kívánni valót maga után. A jelenlegi gyakorlat szerint miután a több év közös gyakorlatozással és kemény munkával felállított többnemzeti erő hat hónapos készültségi ideje lejár, a harccsoportokat egyszerűen feloszlatják. Erre a problémára kínálna megoldást a V4 országok állandó együttműködése. Az elképzelés szerint egy lengyel vezetésű harccsoportot alakít ki a négy állam 2016-ra, majd annak érdekében, hogy a befektetett energia és pénz ne vesszen kárba, ezt az erőt a hat hónapos készenlét után is fenntartja, majd pár év múltán ismét az EU rendelkezésére bocsátja. A harccsoportokban részt vevő katonák többségét személyében természetesen az idő múlásával szükségszerűen cserélni kell, de a cél legalább az egység parancsnoki struktúrájának, egy párszáz fős magnak a megőrzése. Ezáltal a négy állam fegyveres erői közti kapcsolat nem szakadna meg, tovább fejlődhetne, valamint a doktrínák összehangolásának folyamata sem állna le, vagy fordulna vissza, illetve az interoperabilitás magas szintje is megőrizhető lenne. Az elképzelés a NATO és EU standardok hasonlósága miatt mindkét szervezet számára tartós előnyöket képes biztosítani. 

 

A V4 országok és Afganisztán

Petr Pelz, Csehország korábbi afganisztáni nagykövete és a prágai Biztonsági Tanulmányok Intézetének igazgatója az előadás első részében Afganisztán részletes szocio-kulturális, történelmi és földrajzi jellemzése részeként az afgán karaktert meghatározó vallási és etnikai sokszínűség részletezésével, majd a történelem során az ország területén megfordult nagyhatalmak és hódítók lenyomatának bemutatásával ismertette Afganisztán összetett helyzetét. Az országnak nem csak saját történelmi és társadalmi sokszínűsége, hanem a szomszédai által jelentett további eltérő kultúrák origójában létezik. Az afgán identitást meghatározó család, föld, falu törzs felé tanúsított hűség elsődlegessége miatt a központi kormány befolyása gyengébb.

Petr Pelz kitért az Afganisztánt övező klisékre is, így többek között az ország katonai meghódításának lehetetlenségével kapcsolatban kifejtette, Afganisztánt a történelem során már többször meghódították, ugyanakkor az ország mindig erős ellenállást fejtett ki a külső hatalmakkal szemben. További mítosz, hogy az afgánok rendíthetetlen és tántoríthatatlan harcosok, Pelz értelmezése szerint az afgánok ehelyett ma már fáradtak és demoralizáltak. 

Omar Mullah szerepére kitérve Pelz megjegyezte, az utóbbi időszakban túlzott Abdullah pártisággal kritizálták (Abdullah Abdullah a 2014-es afgán elnökválasztás jelöltje). Az afganisztáni ópiumtermelés adja a világ heroin termelésének 97%-át. Ugyanakkor a drogtermelés a jövőben nem fog leállni mivel a technikai feltételek ezen a vágányon tartják az országot mivel a gabonafélék és a mezőgazdasági termékek termelése és szállítása drágább, mint a sokszor illegális vagy legális ellenőrzőpontokon keresztül szállított drog. A víz- és földmegosztás miatti konfliktusok további problémát jelentenek az afgán mezőgazdaság számára.

A megszállás és az államépítés kapcsán felmerülő kérdés a siker mérésének lehetősége – erre utalva Pelz elmondta, végtelen érveket tudnak felsorakoztatni a sikeres fejlesztés mellett és ellen egyaránt. Az általa bemutatott adatok az iskolázottság, a nők foglalkoztatása a kormányzati szinten, az útépítések, a telekommunikációs hálózat kiépítettsége szempontjából sorolta az életminőség javulását bizonygató számokat, ugyanakkor elismerte, hogy az első számú probléma, az általános biztonság hiánya fennmarad. Az ENSZ UNAMA féléves jelentése rendszeresen tudósít az afgán civil áldozatokról, amely számok a bemutatott 2009-2013-as időszakban folyamatosan magasak maradtak.

A biztonság hiánya mellett komoly gazdasági problémákkal néz szembe az ország. Bár a talibán utáni időszakban a GDP növekedés elérte a 9,1%-ot, a költségvetés különböző struktúrákba folyt. Az ISAF erők kivonása után a várható GDP növekedés összege 5,5% (2018-ra), hosszú távon pedig 3%, de a jelenlegi afgán népességnövekedés mellett legalább 6%-nyi GDP növekedésre lenne szükség.

A rossz biztonsági, gyenge gazdasági és erős szervezett bűnözési mutatókkal az ország pozitív jövőképe elképzelhetetlen a különböző afganisztáni csoportok és hatalmak összefogása nélkül. Ez a cél regionális kontextusban is, mivel a hosszú távú stratégiai megközelítésben minden fél érdekelt és a nagyhatalmi érdekek harmonizációja nélkül nehezen elképzelhető egy ilyen pozitív folyamat.

Afganisztán további problémája a vita a pakisztáni határral kapcsolatban, amelyet Afganisztán nem hajlandó elfogadni, de a két ország viszonyát a történelmi politikai változások is elválasztják egymástól. Afganisztán szomszédos országaival kapcsolatban Pelz kiemelte Pakisztán érdekeit, amely az indiai befolyás csökkentésére törekszik. Irán maga is küzd a vahabita terrorizmussal, így érdekelt az afganisztáni rendezésben a Rijad és Teherán közti versengés terepén. Teherán nagyobb szerepet játszhat Afganisztánban a visszavonulás után, ugyanígy Kína is, amelyet szintén motivál a vahabita terrortól való félelem. A kínai kereskedelmi érdekek, így a petróleumcégek koncessziói és a földgáztermelés Karzai elnök testvérének kezében vannak, ezért Kína biztonsági megállapodást kötött Afganisztánnal egy évvel ezelőtt az afgán rendőrség kiképzéséről és finanszírozásáról. Az érdekek komplexitását mutatja, hogy Moszkva számára is fontos gócpont Afganisztán, mivel évente több ember hal meg afgán drog miatt, mint a Szovjetunió tíz évig tartó afganisztáni háborújában. Ugyanakkor a NATO jelenlétét sem kívánja a hátsó udvarában.

A Cseh Köztársaság afganisztáni tapasztalataira kitérve elmondta, a 2002-ben kezdődött gyakorlati együttműködés az első csapatalkalmazással Moghar tartományában került sor, amelyet átfogó parlamenti viták előztek meg a tanulási folyamat részeként. A cseh fegyveres erők számára a harctéri tapasztalat folyamata jelenti a legnagyobb haszonnal járó tanulságot, ugyanakkor számos kormányzati és nem-kormányzati együttműködés kialakítása járult hozzá a védelem fejlődéséhez. Az ISAF misszió tapasztalatát 11 könyv dolgozza fel az értékelési folyamat részeként. A cseh csapatokat felkészítette a rugalmas változásokra – műveleti és stratégiai szinten is, másrészt a döntéshozatali helyzetek során kiderült, hogy a kis egységeknek is nagy hatása lehet a stratégiai kimenetelre. Az összesen 850 katona Pelz szerint figyelemreméltó eredményeket ért el. A cseh PRT sikereként jegyezte meg, hogy 90%-ban a munkájukat afgánok végezték – civil vezetéssel. A civil katonai PRT a Cseh Köztársaság számára egy komplex tanulási folyamatot jelentett. A kérdésre, hogy miért kellene Csehországnak és tágabban a Nyugatnak érdekeltnek lennie Afganisztánban, Pelz megállapítása szerint 90%-uk mint felszabadítókat fogadta a szövetségeseket, valamint személyes és sajátos tapasztalata során a cseh trolibuszok mint a szabadság szimbólumai jelentek meg Kabulban (Slavia motorokkal együtt).

 


Stratégiától stratégiáig. A 2009-es és 2012-es magyar katonai stratégia összehasonlító elemzése
(szerző: Csiki Tamás - Tálas Péter)
A grúz-orosz háború hatása a kelet-közép-európai biztonságfelfogásra
(szerző: Tálas Péter)
Konfliktusforrások és kiútkeresés Jemenben
(szerző: Prantner Zoltán)
Az új Nemzeti Katonai Stratégia a nemzetközi tapasztalatok tükrében
(szerző: Csiki Tamás)
Magyarország regionális érdekérvényesítési lehetőségei a Smart Defense koncepció keretében
(szerző: Budai Ádám)
NATO-NETto
A NATO védelmi minisztereinek brüsszeli találkozója
A NATO jelenleg komoly kihívásokkal néz szembe: az ukrán válság, a Közel-Kelet és Észak-Afrika instabilitása, az új afganisztáni művelet beindítása, valamint a csökkenő védelmi kiadások olyan próbatételeket jelentenek, amelyekre csak erős, egységes szövetségben adható megfelelő válasz. Február 5-én a NATO tagállamainak védelmi miniszterei ezen kihívások és a rájuk adható lehetséges válaszok megvitatására találkoztak Brüsszelben. Az eseményen a miniszterek döntöttek a tavaly szeptemberi walesi csúcstalálkozón elfogadott Készenléti Akcióterv megvalósításáról, ülésezett a NATO-Grúzia Tanács, sor került a Nukleáris Tervező Csoport ülésére, valamint kétoldalú találkozókra is. A találkozó legfontosabb eredményeként 2016-tól a NATO gyorsreagálású képessége 48-72 órán belül bevethető elemmel bővül. Emellett szintén kiemelkedő jelentőségű, hogy a szövetség állandó infrastruktúra kiépítésébe kezd a keleti tagállamok területén.

NATO-NETto Hírfigyelő - 2015. január
2015. január 1. fontos dátum volt a NATO számára, hiszen 2014 végén az afgán biztonsági erők Afganisztán egész területén átvették a biztonsági feladatok ellátását a szövetséges erőktől, ezzel pedig 13 év után végül lezárult az ISAF-misszió. Január elsejétől az új, Eltökélt Támogatás nevű kiképző és támogató művelet lesz majd az afgán erők segítségére. Mindemellett januárban két fontos esemény is történt, mely negatívan érintette az európai biztonsági környezet alakulását. Január 7-én két fegyveres férfi megtámadta a francia Charlie Hebdo szatirikus lap párizsi szerkesztőségét, 24-én pedig oroszbarát szeparatisták Grad rakétavetőkkel lőtték a délkelet-ukrajnai Mariupol lakónegyedeit. Az összesen 17 halálos áldozattal járó franciaországi terrorista akciók és a kelet-ukrajnai harcok kiújulása a NATO-val szemben álló kihívásokra is rávilágítottak.

15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
2014-ben Magyarország számos évfordulót ünnepelhetett, többek között az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez történő csatlakozásunk 15. évfordulóját. Ebből az alkalomból az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpontja azt kezdeményezte, hogy a kormányzati és nem-kormányzati, szakmai és civil szervezetek közvetítésével egykori és jelenlegi politikaformálók, valamint a döntések végrehajtásában fontos szerepet játszó személyek véleményét, a közösen elért eredményeket szélesebb körben is megismertesse 2014 folyamán. Így 2014 januárjától „15 Év – 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről” elnevezéssel a magyar NATO-tagság eredményeinek nagyobb láthatóságot biztosító interjú-sorozatot készítünk. Célunk, hogy a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont, a Magyar Atlanti Tanács és az NKE Biztonságpolitikai Szakkollégiuma közösen minél szélesebb körben, kiemelten a fiatal generáció tagjaira koncentrálva növelje az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének, valamint a magyar céloknak, tapasztalatoknak, eredményeknek az ismertségét. A rövid interjúkat 15 ismert és elismert, a kül-, biztonság- és védelempolitika szakterületén egykor vagy jelenleg is szerepet vállaló szakemberrel készítjük el – melyek közül Ön most a tizenötödiket olvashatja, amit Csiki Tamás biztonságpolitikai szakértővel, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont munkatársával készítettünk.

15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
NATO Hírfigyelő - 2014. december
A NATO külügyminisztereinek brüsszeli találkozója - 2014. december 1-3.
15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
NATO-NETto Hírfigyelő - 2014. november

Kiemelt cikkek
Nem hagyományos kihívások és kiberbiztonság - Interjú Iklódy Gáborral a NATO főtitkárának korábbi helyettesével
Az ENSZ Kongói Demokratikus Köztársaság Stabilizációs Missziójának (MONUSCO) bemutatása
A kanadai olajhomok kitermelése, mint az Amerikai Egyesült Államok energiadiverzifikációjának megoldása
Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? II. rész - A 2011-es Londoni zavargások eseményeinek értékelése és a jelen bevándorlás politika válsága
Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? I. rész - A 2011-es londoni zavargások elemzése és összehasonlítása más európai zavargásokkal
A NATO főtitkárának 2013. évi jelentése
Az Európai Tanács közös biztonság- és védelempolitikai csúcstalálkozójának háttere és eredményének értékelése
A NATO és a Smart Defence, a Smart Defence és Magyarország
Az Európai Unió bevándorláspolitikája
Európa, mint biztonságfogyasztó - Válságban az európai védelempolitika?


A biztonságpolitika.hu kiadója a Biztonságpolitikai Szakkollégium Egyesülete. © 2004-2018 minden jog fenntartva. Impresszum | Adatvédelem