biztonsagpolitika.hu Regisztráció | Bejelentkezés

10 éves NATO tagság és a haderő átalakítása

2009 március 12. - 00:08 - Szenes Zoltán

Megosztom a cikket:    |    |  több lehetőség...

Magyarország éppen ma, 2009. március 12.-én ünnepli NATO tagságunk 10 éves évfordulóját. Az elmúlt évtizedben a Magyar Honvédség (MH) teljesen megváltozott. A haderő-átalakítások következtében szervezeti rendszere nagyságrendileg kisebb lett, megszűnt tömeghadsereg jellege, nyitott a nemzetközi feladatok felé, többségében kvalifikált, professzionális állománnyal rendelkezik, és megkezdődött technikai korszerűsítése. Jelen tanulmány a tíz éves NATO- tagság tapasztalatait elemzi, elsősorban a fejlesztés, a haderő szövetségi integrálása, valamint a békefenntartásban való részvételünkkel összefüggésben.[]

Megváltozott haderő

Amikor beléptünk a NATO-ba, a hadsereg létszáma 52 ezer fő volt. Mindkét haderőnem hadtest nagyságú szervezettel és képességgel rendelkezett. A szárazföldi haderő gépesített lövészdandárokból (amiből akkor még 7 volt), fegyvernemi (harckocsi, tüzér, műszaki stb.) dandárokból és ezredekből, ezred és zászlóalj szintű támogató szervezetekből állt. A szárazföldi csapatokat az örökölt nehéztechnika, régi rendszerű mobilizációs szisztéma és anyagi-technikai feltöltöttség, területvédelmi feladatokat szolgáló kiképzési, vezetési és logisztikai rendszer jellemezte. A légierő repülő (MiG–21, MiG–23, MiG–29) és helikopter ezredekből, dandár és ezred szintű fegyvernemi és támogató csapatokból állt. A légvédelmi és repülő feladatokat öt repülőtér biztosította. Megkezdődött a Szövetség légvédelmi rendszerébe (NATINADS) való bekacsolódás. A sorkatonai szolgálat 9 hónapig tartott. A honvédség csapatai az ország védelmi feladatokra voltak felkészülve, a külföldi missziós tevékenység kezdeti stádiumban tartott. A logisztikai biztosítási feladatok integrált anyagi-technikai rendszerben valósultak meg.

Ma, 2009-ben, a honvédség létszáma (az állami egészségügyi központtal együtt) mintegy 29 ezer fő, a haderő szervezete, haderőnemi-fegyvernemi tagozódása, diszlokációja az átalakítások során alapvetően megváltozott. A szárazföldi műveleti csapatokat jelenleg lövészdandárok (két, nem azonos szervezetű és harci képességű egység), ezredek és zászlóaljak, különböző rendeltetésű (harckiképzési, vegyvédelmi, béketámogató) központok alkotják. A vezérkari főnök közvetlen irányítása alatt támogató dandár, egészségügyi központ, igazgatási és adatfeldolgozó központ, geoinformációs szolgálat, műveleti központ és a két hadkiegészítő parancsnokság szolgál. A haderőnem technikailag könnyebb lett, megszűntek a mozgósítási keretalakulatok, természetessé vált a külszolgálat, a kiképzésnek organikus része lett a békefenntartási és expedíciós feladatokra való felkészítés. A légierő repülő (MiG–29, Gripen) és helikopter bázisból, valamint ezred szintű fegyvernemi (légvédelmi rakéta, légtérellenőrző) csapatokból tevődik össze. A légierő működését három repülőtér szolgálja. Az integrációs feladatok eredményesen folynak, a kiképzés egyaránt hazai és nemzetközi keretekben történik, a haditechnikai fejlesztések (Gripen, radarrendszer, gépjármű, vezetés-irányítás, személyi felszerelések) a költségvetési lehetőségeknek megfelelően valósulnak meg. A honvédség 2004. novemberében önkéntes haderővé vált, előtérbe kerültek a professzionális haderőépítés és az önkéntes tartalékos rendszer kiépítésének feladatai és problémái. Megváltozott a HM és az MH vezetési-irányítási rendje, valamennyi „hadműveleti rendeltetésű” csapatot a 2007-től működő összhaderőnemi parancsnokságnak rendelték alá. Az integrált összhaderőnemi rendszer részévé váltak a logisztikai erők (ellátó központok, javító üzem, tűzszerész és hadihajós zászlóalj, CIMIC) is.

A NATO-pályára állított haderő a költségvetési lehetőségek keretein belül folytatja a képesség-fejlesztést, a felajánlások teljesítését, a közép- és hosszú távú feladatok megvalósítását.

 

(Szerk.: Szenes Zoltán)

Haderőfejlesztés és integráció

Az elmúlt évtizedben az új típusú haderő építését alapvetően a NATO- követelmények, működési elvek és szabványok szabályozták. Bár Magyarország igyekezett a vállalt feladatokat teljesíteni, a honvédséget többször érte kritika a vállalt haderő-fejlesztési céloktól és integrációs feladatoktól történő elmaradások miatt. Látszólag a haderőfejlesztés közvetlenül nem függ össze a NATO-integrációs feladatokkal, valóságban mégis, hiszen a Magyar Honvédség a szervezeti, technikai, vezetési modernizáción keresztül jut el („integrálódik”) a fejlettebb NATO-országok korszerűségi színvonalához.

A kisebb, korszerűbb és finanszírozhatóbb haderőt megcélzó reformok, átalakítások miatt a NATO-nak felajánlott csapat-hozzájárulások folyamatosan csökkentek, ráadásul a tervezett fejlesztések, haditechnikai eszköz és anyag-beszerzések is többször váltak a költségvetési csapdahelyzet foglyává. A haderő-felajánlási javaslatokon kívül ugyanis minden tagország – az adott időszak biztonsági fenyegetettségeinek és kihívásainak megfelelő – specifikus fejlesztési célokat is kap a Szövetségtől annak érdekében, hogy a szükséges katonai képességeket hozza létre. A NATO új stratégiai koncepciója (1999) óta előtérbe kerültek az erők időbeni alkalmazásának, a hatékony felderítésnek, a bevethetőségnek és mobilitásnak, a hatékony harci alkalmazásnak, a katonai vezetés, irányítás és kommunikáció fejlesztésének, a logisztikai fenntarthatóságnak és a túlélőképességnek a követelményei. Valamennyi későbbi NATO döntés e képességek létrehozását és fejlesztését szolgálja. A hosszú távú, elvi követelményrendszerbe – rendszerint az aktuális NATO- csúcsokon - mindig beillesztik az adott időszak aktuális NATO-projektjeit is. Ilyen volt például a DCI katonai képességfejlesztés 1999-ben, a terrorizmus elleni harc feladatai 2002-ben, a műveleti követelmények megfogalmazása 2004-ben, a NATO reagáló erők (NRF) készenléti helyzetének meghatározása 2006-ban, vagy a rakétavédelmi tervek összehangolásának igénye 2008-ban. A középtávú haderő-fejlesztési célokat a hosszú távú (10–15 év) fejlődési tendenciákból és követelményekből vezetik le. A fejlesztési célokat a Szövetség összességében úgy fogalmazza meg, hogy megvalósításukkal – az adott ország védelmi képességeinek javulásán keresztül – a kollektív védelmi képességek fejlődjenek. Mivel a haderő-fejlesztési célok jól mérhető formában jelennek meg, teljesítésükön keresztül egy adott ország védelmi teljesítménye pontosan értékelhető.

A haderő-fejlesztési célok konkrét értékelésén túlmenően a NATO védelmi áttekintések azt is mérik, hogy a tagországok valóban a saját lehetőségeiknek megfelelően vesznek-e részt a kollektív védelmi képességek biztosításában. Különböző paraméterek (az ország területe, a lakosság létszáma, gazdasági teljesítmény, védelmi kiadások stb.) alapján értékelik, hogy az egyes nemzetek mennyire igazságosan járulnak hozzá a közös képességekhez (fair share), tesznek-e valós erőfeszítéseket a nemzeti katonai erőik fejlesztéséhez, a szövetségi képességek erősítéséhez. Ezért is vannak nehéz helyzetben a NATO tervezési és értékelési folyamatban részt vevő magyar szakemberek, mert minden ajánlás, javaslat és értékelés mögött tények, adatok, argumentumok vannak. Az együttes, összesített értékelés alapján történik az adott tagország teljesítményének és hozzájárulásának megítélése.

A magyar-haderőfejlesztés 1998-ban nagy lelkesedéssel indult, hiszen Magyarország a haderő jelentős részét felajánlotta a NATO részére. Az azonnali reagálású erőkbe (IRF) zászlóalj és század szintű erőket, kisebb speciális csoportokat (katonai lélektani, rendészeti, légvédelmi), továbbá logisztikai erőket delegált a honvédség. A gyorsreagálású erőkhöz (RRF) dandár és zászlóalj szintű egységeket, továbbá helikopter, légvédelmi, műszaki és logisztikai erőket jelöltek ki. A NATO fővédő erőihez szinte valamennyi hadműveleti rendeltetésű szárazföldi és repülőerőt besorolták. Rövid időn belül világossá vált, hogy a vállalt követelményeknek a Magyar Honvédség nem tud megfelelni, és korrekciós lépésekre került sor. Az elmaradásokkal ugyanis a szövetségi tervezés és ellenőrzés jól kiépített rendszere következtében a Honvédelmi Minisztérium folyamatosan szembesült. A NATO által kiadott védelmi tervezési kérdőívek (DPQ), tervezési felülvizsgálatok, 2002-től Magyarországon is bevezetett NATO haderő ellenőrzési és értékelési rendszer (OPEVAL, TACEVAL, CREVAL) sokoldalú diagnózist készítettek mindig a Magyar Honvédségről. A problémákat a kormányzat személyi változásokkal, újabb és újabb nekilendülésekkel (1999, 2002, 2006) próbálta orvosolni.

A feladat nehézségét, mélységét és komplexitását mutatja azonban, hogy ma a honvédség a felajánlott erőket tekintve még mindig készenlét-elérési követelményekkel birkózik. Látványos fejlődést egyedül a békeidőszakban közvetlenül NATO Parancsnokság (NATO Command Force) alatt (is) álló magyar légtérvédelmi (vezetési, rádiótechnikai, repülő) erők felkészültsége tekintetében láthatunk. Sajnos a csapat-felajánlások egy részét időközben „elvitték” a haderőreformok, hiszen mindkét felülvizsgálat után több tekintetben regenerálni kellett a korábban már felkészült erőket. Ma már nehezen lehetne azt mondani, hogy Magyarország helyzetéhez viszonyítva a Szövetség túlzott nagyságú haderőcsomagot kér.

A csapatképességek kiépítése mellett lassan, ciklikusan (nekibuzdulásokkal, visszaesésekkel) haladt a haderő-fejlesztési célok (FG) megvalósítása is. Ennek elsősorban költségvetési okai voltak, de a szükségesnél nehézkesebb volt a haderőfejlesztés összefüggő, komplex problémáinak (védelmi tervezés, szabványosítás, doktrínafejlesztés, beszerzés) megértése, és egy hatékony menedzsment-rendszer kialakítása is. Időközben az újonnan megjelenő aszimmetrikus hadviselési követelmények (például terrorizmus) újabb képesség-fejlesztési követelményeket – és forrásigényeket – „generáltak”, amihez szintén forrásokra volt szükség.
A magyar haderő-fejlesztési lehetőségek azonban (pénz hiányában, az átszervezések miatt, a változó koncepciók következtében) a követelményekhez képest lassabban tudták követni ezeket a változásokat. Nem nehéz prognosztizálni, hogy az elkövetkező évek alacsony szintű védelmi költségvetése megint nem teszi majd lehetővé az országra „kiporciózott” haderő-modernizációs feladatok teljes körű végrehajtását. Pedig a javaslatok döntő része azon területeket favorizálja (híradás, különleges és speciális műveleti képességek, nyelvoktatás, ABV védelem, logisztika, repülő kiképzés, felderítés), amelyek a védelmi felülvizsgálati reformtervekben is elsőbbséget élveztek, és ténylegesen szükségesek lennének ahhoz, hogy a képességfejlesztésben meghatározott célokat elérjük.

A haderő-fejlesztés területén a javuláshoz nem csak több pénzre, hanem hatékonyabb szakmai vezetési- irányítási rendszerre is szükség van. A haderő-fejlesztési problémák ugyanis rendkívül összetettek. Visszatérő nehézség a NATO által javasolt fejlesztési célok szakmai értékelése, korrekt költségvetési „beárazása”. E nélkül ugyanis a politikai-katonai vezetés nem tudja pontosan, hogy mit vállal fel a szövetségi hatóságokkal történő tárgyalások során. A reális költségértékeléshez viszont pontos ismeretekre van szükség a doktrínális és szabványügyi kérdésekben. Egy-egy haderő-fejlesztési cél megvalósítása tudniillik számos olyan NATO-előírás, eljárás, anyagi-technikai szabvány honosítását igényli, amely pénzbe kerül. Például Prága óta „sláger” atom, biológiai és vegyi (ABV) fegyverek elleni kollektív védelem haderő-fejlesztési cél (EG 4401) öt alapvető NATO-szabvány (STANAG) teljesítését feltételezi, amelyhez azonban további 32 tartozik. A magyar katonai doktrínák „írása” ezért lassan haladt, bár az összhaderőnemi doktrína 2007. évi elkészítése után adott a gyorsítás lehetősége. A feladatoknak újabb lendületet adhat a 2009. januárban jóváhagyott új (első) nemzeti katonai stratégia. Különösen hadműveleti területen (erők alkalmazásának tervezése, válságkezelés, béketámogatás, többnemzeti műveletek stb.) történő tervezést javíthatja, hiszen anélkül nem lehet megalapozott nemzeti kötelék-doktrínákat (zászlóalj, ezred, dandár) készíteni. Hasonló gondokkal küzd a szabványosítási tevékenység is, amelynek szétaprózott vezetési-irányítási rendje nem kellő hatékonysággal támogatja a védelmi tervezési és interoperabilitási célokat.

A magyar haderő gyorsabb integrálása érdekében a Honvédelmi Minisztérium 2003-ban, a nápolyi regionális parancsnoksággal együttműködésben, új integrációs programot dolgozott ki. A megújított terv eredményeképpen 2005-re sikerült teljesíteni az ún. elsődleges integrációs követelményeket, és esélyünk van arra, hogy a kijelölt erők 2010-re teljes körűen integrálódnak a NATO-rendszerbe. Az új erőfeszítések, a képesség-orientált tervezési rendszer bevezetése eredményeképpen több integrációs területen látható előrelépések történtek. Jó úton halad például a légierő technikai integrációja. A NATO biztonsági beruházási programja keretében lényegében befejeződött a kecskeméti és a pápai repülőterek, valamint a veszprémi légi vezetési központ infrastrukturális fejlesztése, híradó és informatikai hálózatának kiépítése. Zengővár kivételével megvalósult az új háromdimenziós radarok képességcsomagja, Békéscsaba és Bánkút hasznos tagja lett a magyar légtérvédelemnek. Csak remélni lehet, hogy a harmadik lokátor építése is megkezdődhet a közeljövőben a Tubes hegyen. Jelentős eredmény, hogy sikeresen halad Pápán a multinacionális C-17-es stratégiai szállítórepülő ezred felállítása, és várhatóan az első „nagy madár” még ez évben megérkezik. A multinacionális nehéz szállítóezred működtetéséhez – a NATO előírásoknak megfelelően - egy NATO ügynökséget (NAMA) is meg kell alakítani Magyarországon. Hasonlóképpen sikeresen folyik a NATO katona-egészségügyi kiválósági központ felállítása Budapesten.
A szárazföldi csapatok elsősorban a kiképzés területén értek el jó eredményeket, hiszen több tucat hazai és nemzetközi gyakorlaton vesznek részt évente. Az integrációt javító haditechnikai és logisztikai beszerzések főképpen az NRF feladatokat és a missziós igényeket szolgálják ki. A költségvetési lehetőségek függvényében, „vékony szálon” elindult a technikai modernizáció (gépjárművek, híradó eszközök, személyi felszerelés, személyi biztonságot javító eszközök) is a szárazföldi csapatoknál, de a „hardver” megváltoztatásának nehéz döntései (páncélozott gyalogsági harcjárművek, tüzérségi eszközök, páncéltörő képesség, harckocsik, támogató helikopterek, stb.) még hátra vannak

A békefenntartás sikerei

A magyar NATO teljesítmény legsikeresebb területének a műveleti részvétel tekinthető. A honvédségi transzformáció komoly eredménye, hogy a missziós tevékenység napjainkra már beépült a hadsereg mindennapjaiba, sőt a katonai pályaválasztás egyik fontos motivációs tényezőjévé vált. NATO tagságunk alatt a békeműveletekkel kapcsolatos politikai gondolkodás, a jogalkotás, a társadalmi közmegítélés és a katonai gondolkodás pozitívan változott. A fejlődés azonban az elmúlt évtizedben nem volt töretlen. A NATO területen kívüli alkalmazásának politikája körül egyes időszakokban (például az iraki szerepvállaláskor) éles politikai viták folytak, a jogszabályok, belső szabályzások „misszió pártisága” csak lassan javult. Kockázatosabb külföldi feladatvállalások (mentori és összekötő csoportok, különleges erők) csak az utóbbi években élveznek teljes politikai konszenzust és szakmai támogatást. Pedig a Magyar Honvédség feladatainak nemzetközi irányba történő eltolódása megállíthatatlanul haladt előre. A 2002–2003. évi védelmi felülvizsgálat már nemcsak általában fogalmazta meg a szövetségi és nemzetközi feladatokhoz való hozzájárulást, hanem két zászlóaljnyi erővel való békefenntartási részvételt írt elő. Az eredeti ambíciószint 2006-ig 1200 fő (2004-ben már közel voltunk ehhez a szinthez), 2010-től 1600 fő egyidejű külföldi műveleti részvételét célozta meg. A költségvetési restrikciók miatt a kormány ezt az ambíciószintet 2004 júniusában 1000 főre csökkentette, amit az ország azóta is konzekvensen teljesít.

Taggá válásunkat követően a NATO-missziók meghatározó jelentőségűvé váltak az MH tevékenységében. Napjainkban mintegy ezer magyar katona állomásozik külföldön, amelynek több mint 70%-a NATO-misszióban szolgál. A NATO műveleti jelenlétünk elsősorban a Balkánra koncentrálódik (a KFOR csapat hozzájárulásokon kívül valamennyi NATO parancsnokságon /Pristina, Szarajevó, Szkopje, Tirana/ szolgálnak magyar tisztek és tiszthelyettesek), ahol a békefenntartó erők közel 40%-a szolgál. Második legjelentősebb jelenlétünk Afganisztánban van, ahol működtetünk egy tartományi újjáépítő csoportot (PRT), tavaly októberben fél évre átvettük a kabuli repülőtér szakmai irányítását, részt veszünk az ISAF parancsnokságok munkájában, és idén várhatóan egy mentori- kiképzési csoport (OMLT) és egy különleges műveleti csoport (SOF) is szolgálatba áll. Az iraki békefenntartási feladat befejezése után (2004. december) magyar katonák az iraki haderő kiképzésében jeleskednek. Meg kell említeni még az iraki és afgán haderő haditechnikai eszközökkel, katonai felszerelésekkel történő támogatását, amely kifejezi hazánk eltökéltségét a térségben a béke és biztonság ügye iránt. (Megjegyzendő, hogy a 77 db T-72-es harckocsi 2005. évi átadása az iraki hadseregnek Magyarországot a térség legnagyobb donor- országává tette.

A változó missziós jelenlét újra felveti a kérdést, hogyan lehetne a magyar békefenntartói jelenlétet – lehetőségeinknek és képességeinknek megfelelően – dinamizálni, az elért eredményeket fenntartani. Nem vitatható ugyanis, hogy az elmúlt időszakban tett vállalásainkkal (Irak, Afganisztán, iraki kiképzési művelet, PRT, koszovói manőver-zászlóalj, OMLT) Magyarország NATO-beli megítélése javult, a gyengéből a közepes és jó felé tartott. 2008 közepén a magyar műveleti hozzájárulás a tagországok között a 6–7. helyen állt a szárazföldi haderő százalékos nagyságában kifejezve. Néhány felajánlást (például az afgán könnyű gyalogszázad, tartományi újjáépítő csoport) nemcsak nagyságrendben, hanem időben is jókor tette meg a kormányzat, ráadásul a vállalt feladatok nehezebbek és igényesebbek voltak.

A korábbi hozzájárulási szint fenntartása, vagy meghaladása felveti a „hogyan tovább” kérdéseit. Egy kedvező európai biztonsági fejlődés rövid időn belül lehetővé teszi a KFOR erők kivonását (és EU műveletté történő átalakulását) Koszovóban, és az ALTHEA operáció befejezését Bosznia- Hercegovinában. Ez jelentősen csökkentené Magyarország hozzájárulását a nemzetközi biztonság és béke ügyéhez, és felveti a „hogyan tovább” kérdését a magyar békefenntartásában. Mivel Európában a katonai erők béke-műveleti alkalmazására egyre inkább nem lesz szükség, a kormányzatnak komolyan el kell gondolkodni azon, hogyan folytatja tovább a honvédség e sikertevékenységét. A NATO hozzájárulási szintünk fenntartását csak ISAF jelenlét növelésével, esetleg (ha lesz ilyen, például a Közel-Keleten) újabb missziókban való hangsúlyos szerepvállalással tudjuk biztosítani. Az európai szerepvállalásunk (ESDP) fókuszpontját pedig fokozatosan Afrika felé kell fordítani, amely újabb kihívásokat fog jelenteni a békefenntartás területén.

A Magyar Honvédség a NATO-tagság első időszakában a konfliktus-megelőzés (megfigyelés, szétválasztás, átalakítás támogatása, fegyverzetellenőrzés) és békefenntartási tevékenység (műszaki, őrzés-védelmi, logisztikai) különböző formáit, valamint a humanitáriusi feladatokat gyakorolta. Az első veszélyes missziót 2003-2004.-ben Irakban hajtottuk végre, ahol ugyan a misszió békefenntartási jellegű volt, de maga a feladat végrehajtása ellenséges környezetben történt. A művelet veszélyességről szóló politikai és társadalmi viták rendkívül hevesek voltak, különösen a 2004. júniusi veszteség után. A kormány a legújabb afganisztáni vállalásnál már hangsúlyozta, hogy a PRT működtetése Baghlan tartományban a kabuli feladatnál nagyobb biztonsági kockázatot jelent. Talán ennek is köszönhető, hogy a tavalyi veszteségeink nem okoztak olyan problémákat, amelyeket nem lehetett volna kezelni a politikában vagy médiában. Mindezek ellenére ezek a békefenntartási feladatok nem nagy intenzitású katonai feladatokat jelentettek. Háborús katonai műveletek határán lévő feladatvállalásokat (harcfeladatokban való esetleges részvétel, békekikényszerítés, anti-terrorista műveletek) csak az utóbbi időszakban vállalt Magyarország. Csak remélni lehet, hogy ezeket a feladatokat is sikeresen megoldják a magyar katonák.

Egyre aktuálisabbá válik azon kérdés elvi alapokon történő eldöntése is, hogy a magyar kül- és biztonságpolitika milyen körzetekben-régiókban gondolja a magyar haderő alkalmazását a NATO „out-of-area” és NRF doktrínája, illetve az ESDP harccsoport koncepciója keretén belül. Bár a nemzeti biztonsági és katonai stratégia „földrajzi korlátozás nélküli”, a szövetségi missziók „teljes spektrumában” végzendő feladatvállalásról beszél, a haderő-fejlesztés és a felajánlások eddigi tapasztalatai az expedíciós hadviselés irányába való lassú elmozdulásról tanúskodtak. A 2006–2010. évi kormányprogram viszont már egyértelműen „globális” alkalmazásról, expedíciós haderő megteremtéséről beszél. Ennek eléréséhez azonban tovább kell fokozni azokat az erőfeszítéseket, amelyek a statikus, területvédelmi, bürokratikus szabályozású hadseregből egy mobil, bevethető, művelet-orientált haderő létrehozását célozták meg.

A hazai békeműveleti stratégiát át kell gondolni a NATO fejlődése szempontjából is. Hiszen még akkor sem könnyű jó, bátor és igényes vállalást tenni, amikor rendelkezünk alkalmazható képességekkel. A proaktív képesség-fejlesztéshez hozzátartozik a szövetségi békeműveletek fejlődési tendenciájának ismerete is. A NATO-műveletek jelenlegi nehézségei (politikai véleménykülönbségek, gazdasági nehézségek, definiálatlan cél-állapotok, képesség-hiányok, biztonsági problémák) feszegetik a tisztán katonai alapú békefenntartás kereteit, és egy komplex, civil-katonai keretekre épülő, új válságkezelési stratégia kialakítását sürgetik. A szövetségi gondolkodásban a békeműveletek súlypontja egyre inkább a „post-conflict” típusú stabilizációs feladatok irányába tolódik el, ami nem zárja ki a katonai erő „nyers” alkalmazását sem. A NATO többfunkciós, rugalmas, teljes spektrumú műveletek megvívására alkalmas, civil és nemzetközi szervezetekkel együttműködni képes parancsnoksági és csapatstruktúra kiépítését szorgalmazza. Magyarország érdeke, hogy a hagyományos műveleti képességek fejlesztése mellett illeszkedjen a formálódó új, szövetségi békeműveleti stratégiához is.


Következtetések

NATO tagságunk tízéves tapasztalataiból, a sikerekből és kudarcokból több következtetés levonható. A tagsági kronológia, a történések és a tendenciák meggyőzően bizonyítják, hogy a magyar NATO-teljesítés és hozzájárulás mennyire érzékeny a politikai és finanszírozási változásokra. A magyar teljesítmény az elmúlt időszakban gyakran hullámzott, miközben Magyarország lehetőségei, erőforrásai, helyzete, védelmi kapacitása lényegesen nem változott. Amikor egyértelműek voltak a politikai célok, világos volt a stratégia, és elkötelezett tenni akarás volt a jellemző, az ország és a hadsereg jól teljesített.
Az 1996–97-es évek „csúcsteljesítménye” gyors NATO-tagságot hozott, mert az euro-atlanti csatlakozás az akkori külpolitika egyik stratégiai prioritása volt. Jól vizsgázott az ország az 1999-es nehéz helyzetben, a koszovói háború idején is, mert megtalálta az egyensúlyt a szövetségi hozzájárulás és a kényes szomszédsági politika között. Nem voltak nagy problémák 2000-ig sem, amíg a kormány egyértelműen atlantista politikát folytatott. Az ezt követő külpolitikai irányváltás (a regionális kulcsállam koncepciója) azonban leértékelte a nemzetközi-szövetségi katonai feladatokat, és kiváltotta a NATO és a szövetségesek formális és informális kritikáit. 2002 őszétől az országban ismét a teljesítő kül- és biztonságpolitika került előtérbe, és az önkéntes haderőre történő áttéréssel, valamint az újabb és újabb, és egyre értékesebb felajánlásokkal sikerült javítani a magyar teljesítmény megítélését. Magyarországról alkotott kép tartós megváltoztatását azonban nem sikerült elérni, mert a védelem finanszírozása tartósan elmaradt a NATO ajánlásoktól.
A 2002-03 évi védelmi felülvizsgálat a haderőt a korábbinál erőteljesebben fordította a NATO, az EU, és a nemzetközi feladat-teljesítés irányába. 2004-től megkezdődött a szakosodás a katonai szerepvállalásban, a niche képességfejlesztésben jó eredmények értünk el. A visszavágott költségvetés miatt lelassult ugyan a modernizációs feladatok végrehajtása, de sikeresen folytatódott a katonai kiképzési- integrációs feladatok végrehajtása. A békefenntartás beépült a hadsereg mindennapjaiba, a Magyar Honvédség valamennyi NATO szárazföldi békeműveletben szerepet vállalt. Tovább kell folytatni a „szellemi kompatibilitás’ fejlesztését, nemcsak a honvédségben, hanem a kormányzati adminisztrációban, a politikai pártoknál, és a civil szervezeteknél is.
A Magyar Honvédséghez hasonlóan a NATO is folyamatosan változik. Mivel napjainkban a képességfejlesztés, a szövetségi feladatokhoz való hozzájárulás, az NRF feladatokban való részvétel jelenti a „megmérettetés” követelményeit, költségvetési nehézségek ellenére fokozni kell aktivitásunkat ezen a területen. Erre kötelez bennünket NATO tagságunk 10 éves évfordulója, a hatvanéves NATO küzdelmes és sikeres története.

(A cikk megjelenik az Új Honvédségi Szemle 2009. márciusi számában.  Az írást a biztonsagpolitika.hu a szerző engedélyével közli.)

(A publikáció nem hivatalos bolgár nyelvű fordítása Albert Ward jóvoltából olvasható.)


Transcript:
Egy bolygóra főzniArab tavasz = Az első Facebook Forradalom?Politikai változás: mire képes, és mire nem a közösségi média?


Stratégiától stratégiáig. A 2009-es és 2012-es magyar katonai stratégia összehasonlító elemzése
(szerző: Csiki Tamás - Tálas Péter)
A grúz-orosz háború hatása a kelet-közép-európai biztonságfelfogásra
(szerző: Tálas Péter)
Konfliktusforrások és kiútkeresés Jemenben
(szerző: Prantner Zoltán)
Az új Nemzeti Katonai Stratégia a nemzetközi tapasztalatok tükrében
(szerző: Csiki Tamás)
Magyarország regionális érdekérvényesítési lehetőségei a Smart Defense koncepció keretében
(szerző: Budai Ádám)
NATO-NETto
A NATO védelmi minisztereinek brüsszeli találkozója
A NATO jelenleg komoly kihívásokkal néz szembe: az ukrán válság, a Közel-Kelet és Észak-Afrika instabilitása, az új afganisztáni művelet beindítása, valamint a csökkenő védelmi kiadások olyan próbatételeket jelentenek, amelyekre csak erős, egységes szövetségben adható megfelelő válasz. Február 5-én a NATO tagállamainak védelmi miniszterei ezen kihívások és a rájuk adható lehetséges válaszok megvitatására találkoztak Brüsszelben. Az eseményen a miniszterek döntöttek a tavaly szeptemberi walesi csúcstalálkozón elfogadott Készenléti Akcióterv megvalósításáról, ülésezett a NATO-Grúzia Tanács, sor került a Nukleáris Tervező Csoport ülésére, valamint kétoldalú találkozókra is. A találkozó legfontosabb eredményeként 2016-tól a NATO gyorsreagálású képessége 48-72 órán belül bevethető elemmel bővül. Emellett szintén kiemelkedő jelentőségű, hogy a szövetség állandó infrastruktúra kiépítésébe kezd a keleti tagállamok területén.

NATO-NETto Hírfigyelő - 2015. január
2015. január 1. fontos dátum volt a NATO számára, hiszen 2014 végén az afgán biztonsági erők Afganisztán egész területén átvették a biztonsági feladatok ellátását a szövetséges erőktől, ezzel pedig 13 év után végül lezárult az ISAF-misszió. Január elsejétől az új, Eltökélt Támogatás nevű kiképző és támogató művelet lesz majd az afgán erők segítségére. Mindemellett januárban két fontos esemény is történt, mely negatívan érintette az európai biztonsági környezet alakulását. Január 7-én két fegyveres férfi megtámadta a francia Charlie Hebdo szatirikus lap párizsi szerkesztőségét, 24-én pedig oroszbarát szeparatisták Grad rakétavetőkkel lőtték a délkelet-ukrajnai Mariupol lakónegyedeit. Az összesen 17 halálos áldozattal járó franciaországi terrorista akciók és a kelet-ukrajnai harcok kiújulása a NATO-val szemben álló kihívásokra is rávilágítottak.

15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
2014-ben Magyarország számos évfordulót ünnepelhetett, többek között az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez történő csatlakozásunk 15. évfordulóját. Ebből az alkalomból az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpontja azt kezdeményezte, hogy a kormányzati és nem-kormányzati, szakmai és civil szervezetek közvetítésével egykori és jelenlegi politikaformálók, valamint a döntések végrehajtásában fontos szerepet játszó személyek véleményét, a közösen elért eredményeket szélesebb körben is megismertesse 2014 folyamán. Így 2014 januárjától „15 Év – 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről” elnevezéssel a magyar NATO-tagság eredményeinek nagyobb láthatóságot biztosító interjú-sorozatot készítünk. Célunk, hogy a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont, a Magyar Atlanti Tanács és az NKE Biztonságpolitikai Szakkollégiuma közösen minél szélesebb körben, kiemelten a fiatal generáció tagjaira koncentrálva növelje az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének, valamint a magyar céloknak, tapasztalatoknak, eredményeknek az ismertségét. A rövid interjúkat 15 ismert és elismert, a kül-, biztonság- és védelempolitika szakterületén egykor vagy jelenleg is szerepet vállaló szakemberrel készítjük el – melyek közül Ön most a tizenötödiket olvashatja, amit Csiki Tamás biztonságpolitikai szakértővel, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont munkatársával készítettünk.

15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
NATO Hírfigyelő - 2014. december
A NATO külügyminisztereinek brüsszeli találkozója - 2014. december 1-3.
15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
NATO-NETto Hírfigyelő - 2014. november

Kiemelt cikkek
Nem hagyományos kihívások és kiberbiztonság - Interjú Iklódy Gáborral a NATO főtitkárának korábbi helyettesével
Az ENSZ Kongói Demokratikus Köztársaság Stabilizációs Missziójának (MONUSCO) bemutatása
A kanadai olajhomok kitermelése, mint az Amerikai Egyesült Államok energiadiverzifikációjának megoldása
Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? II. rész - A 2011-es Londoni zavargások eseményeinek értékelése és a jelen bevándorlás politika válsága
Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? I. rész - A 2011-es londoni zavargások elemzése és összehasonlítása más európai zavargásokkal
A NATO főtitkárának 2013. évi jelentése
Az Európai Tanács közös biztonság- és védelempolitikai csúcstalálkozójának háttere és eredményének értékelése
A NATO és a Smart Defence, a Smart Defence és Magyarország
Az Európai Unió bevándorláspolitikája
Európa, mint biztonságfogyasztó - Válságban az európai védelempolitika?


A biztonságpolitika.hu kiadója a Biztonságpolitikai Szakkollégium Egyesülete. © 2004-2019 minden jog fenntartva. Impresszum | Adatvédelem