biztonsagpolitika.hu Regisztráció | Bejelentkezés

"Afganisztán - egy lépés előre..."

2009 március 25. - 23:40 - Mészáros Katalin Éva

Megosztom a cikket:    |    |  több lehetőség...

Március 24-én 14 órai kezdettel tartotta idei második előadói délutánját a Biztonságpolitikai Szakkollégium Egyesülete, mely az „Afganisztán – egy lépés előre…” címet viselte. A meghívott előadók között szerepelt Wagner Péter elemző a Magyar Külügyi Intézettől, Lippai Péter alezredes, a magyar Tartományi Újjáépítési Csoport 2. váltásának törzsfőnöke, Kotricz János rendőr alezredes, az „EUPOL Afghanistan” Rendőri Tanácsadó és Szakértői Kontingensének korábbi parancsnoka, valamint Bálint Gábor nemzetközi fejlesztési tanácsadó a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet részéről. A moderátor ez alkalommal is dr. Szenes Zoltán nyá. vezérezredes, egyetemi docens volt.[]

Az előadásokat – az Egyetem új előadójában – közel kétszáz ösztöndíjas és civil hallgató kísérte töretlen figyelemmel. Wagner Péter átfogó felvezetőjében bemutatta Afganisztán etnikailag igen összetett társadalmának néhány jellemzőjét. A mintegy 30 milliós lakosság 42%-a pastu, 27%-a tádzsik, 9-9%-a hazra és üzbég, 4%-a aima, valamint 3%-a türkmén. Ezen etnikai csoportok egyik része kifejezetten a stabilitás híve, akik támogatják a nemzetközi csapatokat, azonban a csoportok másik része az ellenállás lelkes támogatóinak soraiba tartozik. Baghlan tartományban mindkét fél képviselteti magát.
Lippai Péter alezredes rámutatott, hogy a tartomány ellenállási gócpontja Baghlani Jadidban található. Az itteni ellenállók ISAF ellenes akciókat hajtanak végre, titkos találkozókat tartanak, ISAF ellenes propagandát folytatnak, valamint minél inkább igyekeznek maguk között is fenntartani a hatalmi erőviszonyokat. A törzsi viszályok szempontjából az Andarab-völgy került kiemelésre, ugyanis az ott zajló máktermelés, kábítószer- és fegyverkereskedelem, valamint a bűnözői csoportok közötti viszályok jelentős biztonsági problémaként jelennek meg.
Az etnikai összetétel okozta feszültségek mellett Wagner Péter kiemelte, hogy a lakosság körülbelül 45%-át kitevő 14 éven aluliak számára hamarosan megélhetési lehetőséget, biztos és pozitív jövőképpel kell biztosítani, hiszen annak érdekében, hogy ne süllyedjenek vissza a polgárháború állapotába, munkát kell teremteni, megfelelően szocializálni kell őket, és ami talán a legfontosabb – Bálint Gábor szavaival élve – „ki kell nyitni számukra a világot.”

Afgán életkép
Afgán életkép. (Forrás: savethechildren.org.uk)

Érdekeltté kell őket tenni abban, hogy nyitottak legyenek az új dolgokra, hogy könnyebben boldogulhassanak. Segíteni kell őket, hogy ne csak dolgozhassanak, hanem az előállított termékeknek piacot is tudjanak találni, hogy megfelelő oktatásban, képzésben, egészségügyi és szociális ellátásban részesülhessenek, valamint mindezeket idővel saját bevételeikből finanszírozni is képesek legyenek. Szükségük van arra, hogy pozitív példákat lássanak, tapasztaljanak, és célirányos, hosszú távra előre gondolkodó szakemberek segítsenek számukra, mert csak akkor érnek célt a fejlesztési támogatások és beruházások milliói, ha azok a felmerülő igények figyelembevételével továbbgondolhatók, bővíthetők és fejleszthetők.

Afganisztán a világ egyik legszegényebb országa. Hatalmas problémát jelent, hogy a lakosság jó része napi 1 $-ból, vagy még kevesebből próbál megélni, és Afganisztán egy főre eső GDP-je is mindössze évi 800 $. Az állam 90%-ban nemzetközi támogatásokból és segélyekből igyekszik fenntartani önmagát, mely jelentős kötöttségeket ró rá. Ilyen feltételek mellett nagyon nehéz mindazon számunkra alapvető állami intézményeket, szervezeteket, kiépített infrastruktúrát és szociális hálót létrehozni és fenntartani, melyek szükségesek lennének egy jól működő demokratikus állam számára. (Különösen, ha a realitásokat alapul véve az adottságok figyelembe vételével mérlegeljük ennek megvalósíthatóságát.)
Felemás pozitívumként értelmezhető, hogy miközben Afganisztán adja a világ ópiumtermelésének 90%-át és 2008-ban 17%-kal csökkent a mákkal bevetett területek száma, 6%-kal a learatott termény mennyisége, valamint 34%-ról 50%-ra nőtt a kábítószermentes tartományok aránya, a déli területeken máktermesztés helyett a kanabiszra álltak át, így a kimutatások és javuló eredmények torzítanak.

Afgán mákföld
Afgán mákföld. (Forrás: zalmai.com)

A jelenlegi afganisztáni események és állapotok 2001-re vezethetők vissza. Amikor a szeptember 11-i támadásokról beigazolódott, hogy mögöttük az al-Kaida állt, az Egyesült Államok azonnal ultimátumot intézett a tálib vezetéshez, hogy adják ki a terrorista szervezet vezetőit és tagjait egyaránt. Ez nem történt meg, így az Egyesült Államok – brit segítséggel – a tálibokkal szembenálló Északi Szövetséget támogatva katonai lépéseket tett. A műveletek viszonylag hamar lezajlottak, a tálib rezsimet megdöntötték, azonban a tálibok 2005 óta újra megerősödni látszanak. Ennek magyarázata az, hogy miután az amerikaiak 2001-ben igyekeztek eltörölni minden tálib valamint al-Kaida vezetőt, figyelmüket Irak felé fordították, csapataik jó részét átvezényelték, így nem maradt kellő vigyázó tekintet a tálibokon, akik élve a helyzet adta lehetőséggel, a lakosság pastu törzsi támogatásával hamar újjászerveződtek.

2001. december 20-án a bonni konferencia döntéseinek megfelelően az Egyesült Nemzetek Szervezetének Biztonsági Tanácsa 1386. számú határozatával létrehozta az ISAF-et (Nemzetközi Biztonsági Támogató Erő), melynek fő feladata, hogy támogassa az Afgán Átmeneti Hatóságot a biztonság megteremtésében és fenntartásában – kezdetben csak Kabulban és környékén, mára azonban egész Afganisztánban –, valamint elősegítse az ENSZ állományának biztonságos környezetben való ténykedését. Ezen felül további fontos feladatokat is az ISAF-re ruháztak, melynek eredményeként hozzájárul a polgári újjáépítéshez, az afgán biztonsági erők kialakításához, kiképzéséhez.
A NATO 2003 augusztusában vette át a stratégiai irányítást, ellenőrzést és koordinációt a művelet felett, hazánk azonban már korábban, 2003 februárjában bekapcsolódott az ISAF tevékenységébe. Az, hogy az Egyesült Államok korábban nem kérte fel a NATO-t a részvételre, azzal magyarázható, hogy a kezdeti gyors műveletekhez saját képességei elegendőnek bizonyultak. A stabilizációs folyamathoz és a biztonságos környezet megteremtéséhez és fenntartásához azonban már szüksége volt a Szövetség tagjainak képességeire is.

A bonn-petersbergi folyamattal kapcsolatban mára mindenki belátja, hogy nem lett volna szabad a tálibokat teljes mértékben kihagyni a rendezésből. Amikor 2001 decemberében Bonnban összeültek a kérdésben érintettek és az afgán ellenzéki vezetők, olyan politikai menetrendet fogadtak el, mely mára megdőlni látszik. Ennek egyik legfőbb jele, hogy már az új amerikai adminisztráció stratégiájában is a tálibokkal folytatott párbeszéd szükségessége szerepel.
Ez azért is fontos, mert napjainkra azok a hadurak látszanak újra megerősödni, akik a polgárháborút szították, és akiket a polgárháború után a tálibok űztek el. Mára a helyzet azért paradox, mert miközben a politikai berendezkedés centralizált, az államfő hatalma mégis korlátozott, mivel a hadurakkal szemben lényegében nem tud maradéktalanul fellépni. Hamed Karzai államfő ugyan sosem rendelkezett erős befolyással és nem volt erőskezű, az elmúlt években mégis megpróbálta visszaszorítani a regionális hatalommal rendelkező hadurakat. A kevés rendelkezésére álló eszközzel – és az Egyesült Államok támogatásával – politikai befolyását valamelyest sikerült is növelnie, de az amerikai támogatás az új elnökkel mégis kihátrálni látszik mögüle.

De kik is azok a tálibok? Nevük jelentése „diákok”. Természetesen nem iskolai diákok, hanem vallási szemináriumok diákjai. 1994 óta létezik a mozgalom, és nevükkel is megkülönböztetik magukat a mudzsahedinektől, akik a Szovjetunió kivonulása után egymás ellen fordultak a hatalom megszerzése érdekében. A vezetői réteg még „első generációs”– őket Omar Molla irányította 1994 és 2001 között –, de regionális szinten már a tálibok második generációja gyakorolja a hatalmat.

Ahogy Lippai alezredes elmondta, míg Afganisztán déli területein harcok dúlnak az ellenállók és a szövetséges erők között, addig az északi területek – így Baghlan tartomány is – viszonylagosan nyugodtnak mondható. Ugyan csökken a lázadók aktivitása Baghlanban, de akcióik egyre hatékonyabbak, főként a Plútó út közelében, pastu területeken.

A magyar PRT-vel kapcsolatosan elhangzott, hogy politikai, fejlesztési, és katonai feladatai egyaránt vannak, habár ezzel se a magyar sajtó, se a közvélemény nincs igazán tisztában. Politikai feladati közé tartozik az együttműködés a közigazgatással – a helyi önkormányzatok támogatása –, a rendőrséggel, a Tartományi Tanáccsal, a Tartományi Fejlesztési Tanáccsal és az ENSZ Afganisztáni Segítségnyújtási Missziójával, az UNAMA-val. Fejlesztési feladatként koordinációs és ellenőrzési tevékenységet végez a magyar minisztériumi csoportok között, valamint kapcsolatot tart a magyar NGO-kal és a nemzetközi NGO közösséggel. Ezzel kapcsolatosan kiemelendő, hogy például a Magyar Ökumenikus Segélyszervezettel is élő megállapodásuk van, így abban az esetben, ha a szervezet munkatársait ki kellene menekíteni munkavégzésük színhelyéről, a magyar PRT érkezne segítségükre.
A PRT katonai feladataival kapcsolatosan a rendőrséggel, a hírszerzéssel, az ISAF alárendeltségekkel és a CIMIC projektekkel való együttműködést hangsúlyozták ki. Lippai alezredes ezt kiegészítve hozzátette, hogy a magyar PRT a katonai jelenlét elfogadásán keresztül a helyiek biztonságérzetét is növeli, továbbá segítséget nyújt az átvonuló szövetséges erőknek is. További feladat a saját erők és a civil szakemberek biztonságának garantálása, növelése, a tábor védelme, valamint a mozgásszabadság biztosítása. Ez utóbbiak kifejezetten hangsúlyosak, hiszen a katonai jelenlét demonstrálása és a civilek közti jelenlét elengedhetetlen ahhoz, hogy a PRT eredményesen működhessen.

Kapcsolatépítés afgán civilekkel
Kapcsolatépítés afgán civilekkel. (Forrás: hm.gov.hu)

A PRT alapelvének az „élni, és élni hagyni” kifejezést fogalmazta meg, melyet véleménye szerint eddig sikerült teljesíteni. A műveletek alapjai a Mission Teamek, melyek három felelősségi területen dolgoznak a tartományban. Ezek a csoportok 2-3 hetente mennek ki területeikre 4-5 gépjárművel, és közvetlenül tartják fenn a kapcsolatot a helyi lakossággal.

Többször is elhangzott, hogy a leggyengébb láncszem az afganisztáni biztonsági erők között a rendőrség. Ezzel kapcsolatosan Kotricz alezredes elmondta, hogy több mint egy tucat különböző szervezet igyekszik a rendőrök kiképzésében részt venni. Ilyenek a Német Programiroda, a Norvég Rendőrség, az összes PRT, az Egyesült Államok Tengerészgyalogsága, a Német Katonai Rendőrség és még sokan mások.
Annak ellenére, hogy 2002 óta a rendőri állomány 85%-át kiképezték, nem tudnak még egymással sem együttműködni, de gyakran olyan alapvető problémák is felmerülnek, mint hogy a jelentkezők nem tudnak sem írni, sem olvasni. Ez az arány döbbenetes. Ennek oka talán abban keresendő, hogy az amerikaiak „ütőképes” rendőrséget, mintegy „milíciát” akartak képezni belőlük, gyorstalpaló kiképzéseken. Az Egyesült Államok kivonulása után ugyanis saját helyére szánta a rendőrséget, így a tálibok visszatérésének lehetősége miatt lényegében paramilitarizált képzés irányába mentek el.
Kiemelte, hogy a rendőrképzés itt sokkalta bonyolultabb, mint eddig bárhol. Az eddig – pl. Koszovóban is – bevált mentor rendszer itt nem kivitelezhető, ugyanis nem tudnak az utcákon a civilek között együtt dolgozni a mentorok és az afgán rendőrök, így táborokban képzik őket, melynek eredményeként a tálibok szemében a rendőrök kvázi ellenségként jelennek meg. További gondot jelent a korrupció, mely a rendőrfőnökök, minisztériumok és tartományi vezetők szintjén, csakúgy, mint a mindennapokban, egyaránt jelen van. Lippai Péter a korrupcióval kapcsolatban ugyanakkor kiemelte, hogy az afgánok között nincsenek „feketék” vagy „fehérek”, mindenki „szürke”, hol világosabb, hol sötétebb.

Afgán rendőrök kiképzése - PRT
Afgán rendőrök kiképzése. (Forrás: hovedelem.hu)

Véleménye szerint előre kell menekülni, ugyanis stabilitás nélkül megbukik a misszió. Figyelembe kell venni, hogy a rendőrök helyzete önmagában sem könnyű. Konfliktusuk lehet a parancsnokukkal, törzsükkel, drogbárókkal, ezen felül társadalmi gondjaik is lehetnek, és olykor a kiképzők is hajlamosak alábecsülni őket. Maguk az afgánok is igyekeznek úrrá lenni a helyzeten, próbálják megkeresni régi szakembereiket, és igyekeznek összefogni, mert tudják, hogy a jelenlegi állapot nem tartható fenn így tovább.

Annak érdekében, hogy a helyzet rendeződhessen, Wagner Péter szerint elengedhetetlen a nemzetközi közösség összefogása és segítsége. Az ország költségvetése 90%-ban nemzetközi pénzre támaszkodik, óriási a korrupció, a rendőrségen belüli hatalmi harcok nehezítik a kiképzők és a valóban rendőrként szolgálatot teljesíteni akarók munkáját, valamint hatalmas összegeket kell az NGO-knak saját biztonságukra költeniük. Véleménye szerint nem szabad ugyanakkor megfeledkezni arról sem, hogy mind a nemzetközi erők jelenlétének növelése, mind pedig az ANSF (Afgán Nemzeti Biztonsági Erők) belső problémáinak megoldása elengedhetetlen a kérdésben.

A térség biztonságához nagyban hozzájárulnak a fejlesztések is. Magyar részről a tartomány fejlesztésére mintegy 500 millió Ft áll rendelkezésre minden évben. Ennek egy részét az itthoni minisztériumok kapják – pl. a Honvédelmi Minisztérium 75 milliót, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium szintén 75 milliót, az Önkormányzati Minisztérium 25 milliót –, melyek különböző szervezetektől (pl. Európai Fejlesztési Alap) pályázati úton nyert támogatással megnövelhetik ezen összegeket, és a területen fejlesztési célokra fordíthatják. A fennmaradó további 200 millió Ft-ot a Külügyminisztérium pályáztatás útján NGO-k között osztja szét. Bálint Gábor ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy nagyon fontos, hogy a fejlesztések célirányosan megvalósítható, és – ami nagyon fontos – fenntartható projektek kivitelezésében öltsenek testet. Nem elég ugyanis csupán a beruházás. Az afgánoknak magukénak kell érezniük azt, fel kell tudni mérniük annak értékét, be kell látniuk annak fontosságát és hasznát, hiszen csak így válnak érdekelté abban, hogy gondját viseljék a megvalósulás ideje alatt és azt követően is.
A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet 3 irodát tart fenn a területen. Eddig 350.000 embernek segítettek közvetlenül és mintegy 1,7 milliárd Ft-ot költöttek afganisztáni fejlesztésekre, mely ugyan a nagyobb nemzetközi szervezetekhez képest – melyek akár 50 millió euróval is gazdálkodhattak – csekély, mégis hatalmas teljesítménynek mondható, ugyanis minden egyes forrásért „meg kell küzdeni”.

A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet részvétele a PRT munkájában
A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet részvétele a PRT munkájában. (Forrás: hia.hu)

A segélyszervezet eredményességét az is igazolja, hogy ez idáig például 16 oktatási intézményt és 2 egészségügyi létesítményt adtak át, segítséget nyújtanak a mezőgazdaság, a környezetvédelem és a nők helyzetének javítása terén, valamint hulladékgazdálkodási programokban is.
Az NGO-knak a siker érdekében megfelelő stratégiákkal kell rendelkezni, minden forinttal el kell tudni számolni, és a szerzett tapasztalatokat be kell tudni építeni a működésbe. A helyi szereplők részvétele nélkülözhetetlen, ugyanis egy szinten ők a legfőbb letéteményesei annak, hogy a fejlesztések megvalósulnak és fennmaradnak. Õk azok, akik tenni tudnak annak érdekében, hogy a beruházott összegek és támogatások hosszabb távon se vesszenek kárba.

Afganisztán egyik fő problémája, hogy a jelenlegi politikai rendszer nem alkalmas arra, hogy hosszú távon megnyugtatóan rendezze a helyzetet, ugyanakkor mivel mindenki normális életet szeretne élni az országban, a kilátások viszonylag optimistának is mondhatók. A másik fő gondot az okozza, hogy a jelenlegi javulást mutató gazdaság ellenére az ország még mindig nem képes – és még hosszú ideig nem is lesz képes – fenntartani önmagát. Sajnálatos előéletéből eredően arra lehet következtetni, hogy még ha valaha is képes lesz önmaga fenntartani állam- és közigazgatási rendszerét, had- és rendvédelmi erejét, akkor is jelentős mértékben fog még támaszkodni a nemzetközi támogatásra. Ahhoz, hogy gazdaságilag és társadalmilag is meg tudjon állni saját lábán, vissza kell szorítani a kábítószer-termelést, és -kereskedelmet, valamint hosszabb távon is élhető alternatívákat kell felkínálni helyettük, és elő kell teremteni a biztonságos környezetet azok megvalósulásához és fennmaradásához.
A leglényegesebb problémák azonban ezeknél jóval összetettebbek. A vallási, etnikai, kulturális különbségek és ellentétek feloldásához következetes, kompromisszum kész és tárgyalóképes partnerekre van szükség annak érdekében, hogy a villongások megszűnjenek, és a különböző hovatartozású afgánok összefogjanak saját boldogulásuk és a tartós béke érdekében.

Az afganisztáni jelenlét fenntartása és az erők növelése elengedhetetlen lesz a biztonság növelése, és a térség stabilizálása szempontjából. A kérdés csak az, hogy vajon meddig érdemes, és meddig lehet növelni a jelenlevő erőket?



Stratégiától stratégiáig. A 2009-es és 2012-es magyar katonai stratégia összehasonlító elemzése
(szerző: Csiki Tamás - Tálas Péter)
A grúz-orosz háború hatása a kelet-közép-európai biztonságfelfogásra
(szerző: Tálas Péter)
Konfliktusforrások és kiútkeresés Jemenben
(szerző: Prantner Zoltán)
Az új Nemzeti Katonai Stratégia a nemzetközi tapasztalatok tükrében
(szerző: Csiki Tamás)
Magyarország regionális érdekérvényesítési lehetőségei a Smart Defense koncepció keretében
(szerző: Budai Ádám)
NATO-NETto
A NATO védelmi minisztereinek brüsszeli találkozója
A NATO jelenleg komoly kihívásokkal néz szembe: az ukrán válság, a Közel-Kelet és Észak-Afrika instabilitása, az új afganisztáni művelet beindítása, valamint a csökkenő védelmi kiadások olyan próbatételeket jelentenek, amelyekre csak erős, egységes szövetségben adható megfelelő válasz. Február 5-én a NATO tagállamainak védelmi miniszterei ezen kihívások és a rájuk adható lehetséges válaszok megvitatására találkoztak Brüsszelben. Az eseményen a miniszterek döntöttek a tavaly szeptemberi walesi csúcstalálkozón elfogadott Készenléti Akcióterv megvalósításáról, ülésezett a NATO-Grúzia Tanács, sor került a Nukleáris Tervező Csoport ülésére, valamint kétoldalú találkozókra is. A találkozó legfontosabb eredményeként 2016-tól a NATO gyorsreagálású képessége 48-72 órán belül bevethető elemmel bővül. Emellett szintén kiemelkedő jelentőségű, hogy a szövetség állandó infrastruktúra kiépítésébe kezd a keleti tagállamok területén.

NATO-NETto Hírfigyelő - 2015. január
2015. január 1. fontos dátum volt a NATO számára, hiszen 2014 végén az afgán biztonsági erők Afganisztán egész területén átvették a biztonsági feladatok ellátását a szövetséges erőktől, ezzel pedig 13 év után végül lezárult az ISAF-misszió. Január elsejétől az új, Eltökélt Támogatás nevű kiképző és támogató művelet lesz majd az afgán erők segítségére. Mindemellett januárban két fontos esemény is történt, mely negatívan érintette az európai biztonsági környezet alakulását. Január 7-én két fegyveres férfi megtámadta a francia Charlie Hebdo szatirikus lap párizsi szerkesztőségét, 24-én pedig oroszbarát szeparatisták Grad rakétavetőkkel lőtték a délkelet-ukrajnai Mariupol lakónegyedeit. Az összesen 17 halálos áldozattal járó franciaországi terrorista akciók és a kelet-ukrajnai harcok kiújulása a NATO-val szemben álló kihívásokra is rávilágítottak.

15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
2014-ben Magyarország számos évfordulót ünnepelhetett, többek között az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez történő csatlakozásunk 15. évfordulóját. Ebből az alkalomból az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpontja azt kezdeményezte, hogy a kormányzati és nem-kormányzati, szakmai és civil szervezetek közvetítésével egykori és jelenlegi politikaformálók, valamint a döntések végrehajtásában fontos szerepet játszó személyek véleményét, a közösen elért eredményeket szélesebb körben is megismertesse 2014 folyamán. Így 2014 januárjától „15 Év – 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről” elnevezéssel a magyar NATO-tagság eredményeinek nagyobb láthatóságot biztosító interjú-sorozatot készítünk. Célunk, hogy a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont, a Magyar Atlanti Tanács és az NKE Biztonságpolitikai Szakkollégiuma közösen minél szélesebb körben, kiemelten a fiatal generáció tagjaira koncentrálva növelje az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének, valamint a magyar céloknak, tapasztalatoknak, eredményeknek az ismertségét. A rövid interjúkat 15 ismert és elismert, a kül-, biztonság- és védelempolitika szakterületén egykor vagy jelenleg is szerepet vállaló szakemberrel készítjük el – melyek közül Ön most a tizenötödiket olvashatja, amit Csiki Tamás biztonságpolitikai szakértővel, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont munkatársával készítettünk.

15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
NATO Hírfigyelő - 2014. december
A NATO külügyminisztereinek brüsszeli találkozója - 2014. december 1-3.
15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
NATO-NETto Hírfigyelő - 2014. november

Kiemelt cikkek
Nem hagyományos kihívások és kiberbiztonság - Interjú Iklódy Gáborral a NATO főtitkárának korábbi helyettesével
Az ENSZ Kongói Demokratikus Köztársaság Stabilizációs Missziójának (MONUSCO) bemutatása
A kanadai olajhomok kitermelése, mint az Amerikai Egyesült Államok energiadiverzifikációjának megoldása
Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? II. rész - A 2011-es Londoni zavargások eseményeinek értékelése és a jelen bevándorlás politika válsága
Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? I. rész - A 2011-es londoni zavargások elemzése és összehasonlítása más európai zavargásokkal
A NATO főtitkárának 2013. évi jelentése
Az Európai Tanács közös biztonság- és védelempolitikai csúcstalálkozójának háttere és eredményének értékelése
A NATO és a Smart Defence, a Smart Defence és Magyarország
Az Európai Unió bevándorláspolitikája
Európa, mint biztonságfogyasztó - Válságban az európai védelempolitika?


A biztonságpolitika.hu kiadója a Biztonságpolitikai Szakkollégium Egyesülete. © 2004-2019 minden jog fenntartva. Impresszum | Adatvédelem