biztonsagpolitika.hu Regisztráció | Bejelentkezés

NATO Tükör - január

2011 január 20. - 20:35 - A NATO Tükör alapján összeállította: Justh Krisztina és Nagy Dóra

Megosztom a cikket:    |    |  több lehetőség...

Biztonsági előrejelzések 2011-re
 
Kevesen képesek pontosan előre látni a nemzetközi biztonság apró mozzanatait. Ha 12 hónappal ezelőtt bárki megjósolta volna a repülőkre felvitt nyomtatópatron-bombák megjelenését, dél-koreai területek Észak-Korea általi bombázását vagy a Times Square-en és Stockholmban elhelyezett házilag készített bombákat, a hallgatóság alighanem hitetlenkedve fogadta volna. Ám mindezek megtörténtek. Jelen számunkban megkérdezünk néhány szakértőt arról, hogy milyen fejlődésre számítanak az új esztendőben.
 
Gyakran tulajdonítják a dán fizikusnak, Niels Bohrnak a hírhedt idézetet: „az előrejelzés nagyon nehéz, kiváltképp, ha a jövőről van szó”. Ám pontosan ezt kérjük jelenlegi számunk szerzőitől.
Egyes előrejelzéseikben biztosra mennek – ki vitatná, 2011-ben fontos kérdés lesz Irán, Észak-Korea és a nukleáris fegyverkezés? Mások viszont a megszokottól eltérő módon veszik számba azt, mit hozhat a jövő év (lásd például a Szudánra és Pakisztánra vonatkozó megjegyzéseket).
A szakértőktől betekintést kapunk egy jól ismert problémába is – a gazdaság helyzetébe – és egy sokkal kevésbé ismert kérdésbe, amely hamarosan kiemelt probléma lehet – a ritkafémek tárgykörébe. Ha soha nem hallott ezekről, azt tanácsolom, szánjon rá néhány percet, és hallgassa meg Ian Londont, aki elmagyarázza, pontosan miért is válhatnak ezek biztonsági kérdéssé – de azt is, miért van kilátás a megoldásokra.
Végül pedig áttekintjük, mi történt az elmúlt 12 hónapban. Felcsillant a remény (nukleáris kérdésekben), elszállt a remény (különösen a Koreai-félszigeten), és új remények és célok születtek (nem utolsósorban a NATO új Stratégiai Koncepciója).
A NATO Tükör minden látogatójának, olvasójának és szerzőjének nagyon boldog és biztonságos ünnepeket és sikeres új esztendőt kíván, amikor is új külsővel és megközelítéssel térünk vissza, hogy Önök elé tárjuk azokat a biztonsági kérdéseket, amelyek ma vitát gerjesztenek arról, mi is várhat ránk holnap.
 
Paul King
 
 
Mi, hol és ki lesz fontos a biztonság területén 2011-ben?
 
Vegyünk három arra vonatkozó kérdést, melyek lesznek jövőre a fő biztonsági témák. Kérdezzünk meg négy szakértőt és jegyzetírót. Vessük össze az eredményeket. Amit kapunk: egy változatos betekintés, hogy különböző csoportok, eltérő életkorú és nemzetiségű egyének hogyan látják az elkövetkező 12 hónapot. Íme az eredmények.
 
 
Leo Cendrowicz
Leo Cendrowicz a TIME magazin számára ír
 
Ön szerint mely (földrajzi vagy tematikus értelemben vett) terület jelenti majd a legnagyobb biztonsági fenyegetést 2011-ben?
2011-ben a nukleáris fegyverkezés jelenti majd a legnagyobb biztonsági kockázatot. Ez már sok esztendeje aggodalomra ad okot, és – reményeink szerint – a fenyegetés nem válik valóra 2011-ben és utána sem. Létfontosságú egy olyan átfogó, többoldalú stratégia, amely lehetővé teszi a nemzetek számára, hogy biztonsággal hozzáférjenek a polgári életben használható nukleáris energiához. Igen nagy jelentősége volt tavaly az USA és Oroszország között több hónapon át tartó tárgyalássorozat után aláírt nukleáris fegyverzetcsökkentési megállapodásnak. Az elmúlt évtizedek során az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja mintegy 20.000 kg – 800 nukleáris fegyverhez elegendő mennyiségű – dúsított urániumot osztott szét mintegy 50 országnak, olyan különböző államoknak, mint Ausztrália, Jamaika és Vietnam. Ám a valódi veszély az, hogy a nukleáris nyersanyag rossz kezekbe kerül. A világon több biztonsági kérdés is fejfájást okoz ugyan, ezek rémisztő szintűek lesznek, ha atomfegyverekkel kombináljuk őket, legyen szó akár vallási fundamentalizmusról (Irán, Irak, Afganisztán), állami önkényuralomról (Észak-Korea), katonai szervezetekről (Hamasz, Hezbollah), vagy akár kalózkodásról (Szomália). A pakisztáni A. Q. Khan tevékenysége megmutatja, hogy némely bűnöző – egyesek álláspontja szerint félhivatalos – tudósoknak nemigen vannak fenntartásaik a fegyverkezéssel szemben.
 
Ön szerint 2011-ben kinek lesz kulcsszerepe a nemzetközi kapcsolatokban?
Barack Obamának. Talán nyilvánvalónak tűnhet megnevezni egy amerikai elnököt, és nincs szó arról, hogy már ne tette volna le a névjegyét a globális színtéren. Ám az elnöki periódus felének letelte után több időt tud majd külföldön tölteni. Talán úgy tűnik, hogy két évvel ezelőtthöz képest a fénye kissé megkopott, de az elnök még továbbra is figyelemre méltóan hatékony lehet. És bár sok szó esik a vetélytársak – például Kína és India – felemelkedéséről, senki nem vonja magára úgy a világ figyelmét, mint Obama.
 
A biztonsági és nemzetközi kapcsolatok vajon jobbak vagy rosszabbak lesznek 2011 végére – és miért?
Egyes trendek és jelenségek biztonságosabbá fogják tenni a világot, mások kevésbé. A viszonyok tisztázása Oroszországgal érzékelhetően nyugodtabbá tette a kapcsolatokat ezzel a leginkább ingerlékeny országgal. Viszont a korábbinál is bizonytalanabb a megoldás az olyan problémás helyszíneken, mint Irán és Észak-Korea. Az Afrika szarva körüli kalózkodás visszaszorulóban van, de az internetes támadások egyre erősödnek. 2010 végén úgy tűnik, az Al-Kaida szünetelteti a tevékenységét, de ha újabb rémtettek következnének be – mondjuk szeptember 11. tizedik évfordulóján –, akkor minden kétséget kizáróan visszakerülne a politikai tennivalók élére. A legfőbb mutató alighanem Afganisztán lesz: Obama megígérte, hogy 2011 júliusától megkezdi a csapatkivonást, ám mi van akkor, ha az ottani biztonság semmivel sem jobb, mint 2009-ben, mielőtt bejelentette a visszavonulást? Vajon ragaszkodik az ígéretéhez, és lényegében elismeri, hogy a küldetés meghiúsult, vagy megmakacsolja magát, és folytatja a hadjáratot?
 
 
Lawrence S. Kaplan
Lawrence S. Kaplan, Georgetown Egyetem és a NATO és a Kent-i Állami Egyetem Európai Uniós Tanulmányok Lyman. L. Lemnitzer Központjának, nyugalmazott igazgatója
 
Ön szerint mely (földrajzi vagy tematikus értelemben vett) terület jelenti majd a legnagyobb biztonsági fenyegetést?
2011-ben Irán és Korea a két legkomolyabb pályázó a legnagyobb biztonsági fenyegetést jelentő címre. Az előbbi folyamatos törekvése a nukleáris lehetőségekre katonai válaszadást válthat ki Izrael vagy az Egyesült Államok részéről. Észak-Koreának a Koreai-félszigeten végrehajtott provokációi háborút robbanthatnak ki Dél-Koreával, és ebben részt vehet Kína és az Egyesült Államok is. Viszont a legvalószínűbb biztonsági fenyegetést Afganisztán és Pakisztán jelenti. Mindkettő korrupciótól fertőzött és a talibántól fenyegetett, gyenge állam. Afganisztánban a Karzai-kormányzat összeomlása pusztító hatást gyakorolna a NATO jelenlétére az országban, felgyorsítva NATO-szövetségesek szétválását és kockáztatva a szövetségnek a háború megoldására vonatkozó terveit. Pakisztán talán még nagyobb fenyegetést jelent, nem csak a tálibok miatt, hanem olyan forgatókönyv esetén, ha az elbukó kormányzatot az iszlamista ellenzék váltaná, és ők nukleáris fegyverek birtokába jutnának. Ennek a rémálomszerű forgatókönyvek a hatása globális lenne. India, Dél-Ázsia másik nukleáris hatalma atomháborút indíthatna; Kína, amelynek egyre inkább meghatározó szerepe van Ázsiában, valószínűleg beavatkozna egy indiai-pakisztáni háborúba; az Egyesült Államok pedig, amely elkötelezett egy békés, nyugati orientációjú Pakisztán mellett, belekeveredne ebbe a konfliktusba.
 
Ön szerint 2011-ben kinek lesz kulcsszerepe a nemzetközi kapcsolatokban?
A logika azt mondja, hogy 2011-ben az Egyesült Államok pályázhat kulcsszerepre a nemzetközi kapcsolatokban. Ő marad a világ egyetlen szuperhatalma. Ugyanakkor kérdéses, hogy az USA lesz-e a központi szereplő az elkövetkező esztendőben. Az elmúlt években a lehetőségeinél többet költött. Lehet, hogy egy konkurens valuta veszi át a dollár mint alapvető valuta szerepét. Miközben a katonai ereje továbbra is hatalmas, a Pentagon költségvetésében tervezett csökkentések korlátozni fogják a hatékonyságát. A legkomolyabb akadály az lehet, ha gyengül az Obama-kormányzat külpolitikája. Kína átveheti ezt a vezető szerepet. A világ legnépesebb nemzeteként létrehozta a második legnagyobb gazdaságot, és a kilátások szerint 2011-ben felgyorsulhat a növekedése. A nyersanyagok felkutatása terén mutatott ambíciói túlmutatnak Ázsián – Latin-Amerikába és Afrikába, ahol jelentős hatást gyakorolt ezen földrészek társadalmaira. Esély van arra, hogy Kína közvetítő szerepet töltsön be a regionális konfliktusokban, különösen az Észak-Koreában meglévő befolyásával. Ugyanakkor destabilizáló erőként jelenthet meg a Japánnal és Tajvannal szembeni kihívásokban, valamint azáltal, hogy a valutája révén elárasztja a külföldi piacokat a mesterségesen beárazott termékeivel. Akár pozitív, akár negatív szerepet játszik majd 2011-ben, kulcsfontosságú lesz.
 
A biztonsági és nemzetközi kapcsolatok vajon jobbak vagy rosszabbak lesznek 2011 végére – és miért?
A világ helyzete 2011-ben talán nem sokban különbözik 2001-től. Ha van különbség, valószínűleg rosszabb lesz, attól függően, mi lesz a a jelenlegi válságok kimenete – az Európai Unióban, Pakisztánban és Koreában. Irán lehet a középpontban, mivel a nukleáris programján dolgozik. Ugyanakkor vannak enyhítő elemek is, amelyek kibontakozhatnak 2011-ben. A legígéretesebbek talán az orosz-amerikai megállapodások általánosságban a terroristafenyegetésekkel és különösen Iránnal kapcsolatban.
 
 
Dr. Bates Gill
Dr. Bates Gill a stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) vezérigazgatója és egy nemrégiben megjelent „A bomba ellenőrzése: az atomfegyverek civil ellenőrzése és demokratikus számonkérhetősége” című kiadvány társ-szerkesztője.
 
Ön szerint mely (földrajzi vagy tematikus értelemben vett) terület jelenti majd a legnagyobb biztonsági fenyegetést?
Földrajzilag a legnagyobb biztonsági veszély valószínűleg a Vörös-tengerrel és az Ádeni-öböllel érintkező területekről indulhat ki (ideértve Szudánt, Szomáliát és Jement) és ez felível északkeletre, magába foglalja Irakot, Iránt, Afganisztánt, Pakisztánt, és tart egészen a Kaukázusig és Közép-Ázsiáig. Ráadásul a társadalmak és az egyének továbbra is szűnni nem akaró és destabilizálós erőszakra és fenyegetésekre kell számítaniuk a nem állami szereplők részéről – terrorista szervezetektől, milíciáktól, bűnözőktől. Ahol ez a kétféle fenyegetés átfedésbe kerül, ott tapasztalhatjuk majd a legjelentősebb biztonsági kihívásokat 2011 folyamán. Az országok közötti nagyobb konfliktusok valószínűtlennek tűnnek – noha egy hatékony nemzetközi válasz hiányában ez az előrejelzés tragikusan tévesnek bizonyulhat egy Szudán és a Dél-Szudánban megalakuló új állam közötti háború esetén. Általánosságban beszélve viszont az erőszak és az erőszakos fenyegetések elsősorban ártatlan civilek ellen irányulnak majd, főleg nem állami szereplők részéről, de államok és a meghatalmazottaik részéről is, és elsősorban belső harcok és rivalizálások által sújtott országokban.
 
Ön szerint 2011-ben kinek lesz kulcsszerepe a nemzetközi kapcsolatokban?
Sokak – magas rangú tisztviselők és egyelőre ismeretlen egyének – egyaránt hatással lesznek a globális biztonságra, és világszerte szerepelni fognak a vezető híradásokban 2011 során. De a nagy hatású biztonsági kérdéseken belül mindenképpen vezető szerepet játszik majd Hu Csin-Tao és a Kínai Kommunista Párt (KKP) teljes felsővezetése – noha ők maguk jobban szeretnék, ha nem így látnánk ezt a dolgot. Peking talán inkább „visszafogott” lenne egy „harmonikus világ” keresése során. Ám az ország mindinkább összetett és egyre növekvő diplomáciai, gazdasági és biztonsági érdekei azt jelentik, hogy a követelődzők azt akarják, hogy Kína otthon és a nagyvilágban is cselekedjen. Bármi is történjék, rövidebb és hosszabb távon is nagy fontossággal bírnak a Hu és kollégái által hozott döntések a szudáni, iráni, észak-koreai, pakisztáni és más válsággócokban. Ezen felül a KKP-t vezető úriemberek kis csoportja olyan döntéseket fog hozni mind a belpolitikai, mind a világpolitikai kihívások terén, amelyek Kína mint – felelős? konstruktív? ellentmondást nem tűrő? – nagyhatalom felemelkedéséhez vezetnek, és ezek jelentősége nagymértékben (bár kezdetben talán csak halkan) befolyásolja majd a globális biztonságot 2011-ben és utána.
 
A biztonsági és nemzetközi kapcsolatok vajon jobbak vagy rosszabbak lesznek 2011 végére – és miért?
A globális biztonsági helyzet 2011 folyamán egyre keményebb és problémásabb lesz. Ha a globális biztonsági helyzetet a növekvő „szétterjedéssel” jellemezzük – a kemény és a puha hatalom szétterjedésével a nemzetközi rendszer vezető államaiban, a fegyverek és az érzékeny technológiák elterjedésével, és hogy az erőszak kifejtésére alkalmas eszközök folyamatosan áradnak a nem állami szereplők kezébe – a már most is törékeny és gyengülő intézményeknek szándékukban állt választ adni az ilyen regionális és nemzetközi kihívásokra, ám egyre inkább ráébrednek, hogy képtelenek rá. Ezek a trendek már évek óta tartanak, és csak még inkább felerősítette azokat a globális pénzügyi válság, a gazdaság stagnálása, és az ebből következő nehézségek hatást gyakorolnak a földgolyó nagy részére, és ez gyengítette a kulcsszereplők kapacitását és akaratát – főleg Nugaton, azaz Európában és Észak-Amerikában – a tekintetben, hogy nagyobb és hatékonyabb szerepet vállaljanak a globális és regionális biztonság fenntartása terén. 2011-re és utána a nemzetközi közösség valószínűleg szembesülni fog a gyengülő globális biztonsági irányítás nehéz következményeivel egy egyre kevésbé biztonságos világban.
 
 
Thomas Renard
Thomas Renard az Egmont-i Európa a Világban Program (The Royal Institute for International Relations) kutatója és a Globális Terrorizmusellenes Együttműködés Központ tudományos munkatársa
 
Ön szerint mely (földrajzi vagy tematikus értelemben vett) terület jelenti majd a legnagyobb biztonsági fenyegetést 2011-ben?
Két kiemelt téma létezik, amely folyamatosan fel fog bukkanni a biztonsági tennivalók között 2011 során, és amelyek egymástól igen különböző fenyegetést jelentenek (az egyik egy „hagyományos fenyegetés”, a másik egy „újfajta fenyegetés”), és ezekkel különböző módon kell foglalkoznunk. Az egyik téma a „haramia nukleáris rezsimek” kategóriába sorolható, és különös figyelmet kell szentelni az Iránban és Észak-Koreában kialakuló belpolitikai és regionális helyzetnek, de azt is szemmel kell tartani, mi történik Pakisztánban az atomerőműveik biztonságát illetően. A másik fő téma az kiberbiztonság, ahogy arra nem régiben a Wikileaks is figyelmeztetett bennünket. Még csak most kezdjük felmérni és megérteni, milyen védtelenek vagyunk az kibertámadásokkal szemben, hogy honnan érkeznek ezek a támadások (államoktól vagy kisebb csoportoktól), és hogy melyek lehetnek ezek valószínűsíthető célpontjai. Egyrészről a nukleáris fenyegetés jelentékenyebbnek tűnik: ez elindíthatja a fegyverkezési versenyt, nukleáris proliferációt eredményezhet, destabilizálhatja a törékenyebb régiókat, vagy akár, ha a legrosszabb forgatókönyvet vesszük, nukleáris összecsapásokhoz is vezethet. Másrészről azonban arra is van esély, hogy ezen a fronton a helyzet többé-kevésbé stabil marad, ugyanakkor biztosak lehetünk abban, hogy a kibertámadások nem szűnnek meg, és hogy a méretük és a gyakoriságuk növekedhet is, a következményeiket pedig még fel sem becsültük.
 
Ön szerint 2011-ben kinek lesz kulcsszerepe a nemzetközi kapcsolatokban?
Egy olyan globális környezetben, amelyre egyre inkább jellemző az összekapcsolódás és a multipolaritás, szinte egyetlen témával sem lehet egyoldalúan foglalkozni. Ebben a tekintetben az Egyesült Államoknak a legtöbb téma tekintetében egyre több szereplővel kell megosztoznia a terheken, beleértve a feltörekvő hatalmakat (pl. Kínát), de egyes speciális témákban vezető hatalmakkal is (pl. Brazíliával vagy Törökországgal), sőt – olykor – regionális szervezetekkel is (pl. az EU-val).
Mind Kína, mind Oroszország kulcsszerepet fog játszani a két fent említett (a nukleáris és kiber-) fenyegetés tekintetében. Ez a szerep lehet pozitív (például ha Kína és Oroszország konstruktív módon lép fel a Koreai-félszigeten és Iránban egyaránt), vagy negatív (például ha több kibertámadás indul ki Kínából és Oroszországból – megjegyzem, az most itt nem igazán téma, hogy ezeket a támadásokat a kormány irányítja-e).
 
A biztonsági és nemzetközi kapcsolatok vajon jobbak vagy rosszabbak lesznek 2011 végére – és miért?
Az amerikai hegemónia folyamatos hanyatlása (a relatív hatalom és a feltétlen törvényesség értelmében) minden bizonnyal aggodalmat keltő folyamat a nemzetközi biztonság tekintetében. Valójában az USA többé már nem az egyedüli szuperhatalom, hanem egyre inkább osztozik a globális hatalmon a feltörekvő szereplőkkel (noha továbbra is vezető szerepet játszik a legtöbb nemzetközi ügyben). Ennek legalább két előrelátható következménye van a nemzetközi biztonság terén: 1.) az Egyesült Államok a korábbinál kevésbé gyakran játssza majd a jóakaratú globális szuperhatalom szerepét (mivel egyszerűen a továbbiakban nem engedheti meg magának ezt a luxust, mivel a nemzetközi politikája mostanra megváltozott, versengőbb és kevésbé önzetlen lett), és ez elkerülhetetlenül bonyolultabbá teszi majd a globális problémák megoldását; valamint 2.) amennyiben az USA a jövőben nem tud (vagy nem akar) „a világ rendőreként” cselekedni, ki veszi át ezt a szerepet? Ha senki nincs, aki bizonyos rezsimeket vagy csoportokat elrettentene a gonosz terveik megvalósításától, vagy aki rendet tenne válság idején, akkor a káosz elszabadul, és gyorsan elterjedhet helyi szinten, vagy, ami még rosszabb, egész régiókban is.
 
 

Ritkafémek: 2011 új olaja?

Ön ebben a pillanatban is a ritkafémek eredményét látja. Ezeket használják monitorokban, mobiltelefonokban és számos más hétköznapi eszközben. Javarészt a legtöbb féle zöld energia előállítása során is szükségesek, például a napelemekben. Tehát mindnyájunk számára szükségesek. Ám jelenleg a világ nyersanyagkészletének 97%-a egy ország ellenőrzése alatt van. Hová vezethet ez? Megkérdezzük a terület egy szakértőjét.
 
Ian M. London, Avalon Ritkafémek Kft.
 
Mik a ritkafémek?
Néhány elem a periódusos rendszerben, amely lehetővé teszi a hibrid járművek, elektromos járművek, szélturbinák, napelemek, MRI készülékek, valamint számos zöld energiás technológia gyártását, illetve alkalmazását.
 
Miért kell aggódnunk a ritkafémek miatt?
Ma Kína biztosítja a világ ritkafém-készletének 97%-át. Nem csak a ritkafém nyersanyagot adják, a készterméket is ők szállítják.Ők gyártják a szélturbinákat, az akkumulátor technológiát és az elektronikát.
 
Milyen ritkák a ritkafémek?
Valójában ezek nem ritka anyagok. Ha fognánk lapátot, és ásnánk egy gödröta hátsó kertben, valószínűleg találnánk ritkafémeket. Jelenleg minden bizonnyal bőven elegendő nyersanyagunk van.
 
Akkor miért összpontosítunk rájuk ennyire?
Ám ez beszédtéma lett.Márpedig ha valamiből beszédtéma lesz, az zavart kelt, főleg egy új tudományos területen.Mindenesetre ami ritka, az az, hogy gazdaságos mennyiségben legyenek megtalálhatóak,a szükséges koncentrációban,mert igencsak különleges eljárások kellenek ahhoz,hogy kivonjuk a keresett anyagot.
 
Milyen fontosak a ritkafémek árai?
Jónéhány esztendeje nő a ritkafémek ára,ahogy az újfajta alkalmazások megszülettek,és nemrégiben a kínaiak kiviteli kvótákat határoztak mega saját ritkafémeikre.Fejleszteni kívánják a környezetvédelmi gyakorlatukat.Ráadásul igen hatalmas és növekvő belső kereslettel rendelkeznek,és először ezt a belső igényt akarják kielégíteni.Nem az ár érdekes, hanem az anyag hozzáférhetősége.Némely ár olykor gúzsba köti a piacot.Az árakkal meg lehet birkózni.
 
Milyen stratégiai vagy politikai jelentőséggel bírhatnak a ritkafémek?
Ez stratégiai kérdés. Az új technológiák és irányelvek arról szólnak,hogy használjunk zöld energiával működő technológiákat,szabaduljunk meg az olajtól, tisztítsuk meg a környezetet, és a többi.Az elmúlt időszakban voltak politikai incidensek,például egy halászhajós incidens Japán és Kína között,amely adminisztratív vagy politikai okokból lelassította a ritkafémek szállítását.
 
Mennyire meglepőek a mostani ellátáskorlátozások?
A kínaiak bátorították ezeketaz elmúlt öt év során. Azt mondták:Embargókat fogunk bevezetni, megvannak a saját igényeink,siessünk és induljunk.
 
A magánszektor vagy a kormányok reagáltak leginkább?
Mindezt javarészt a magánszféra csinálta.Az olyan szervezetekhez hasonlóan, mint a Molycorp, az Avalon,a Lynas Corporation,számos vállalat felismerte ezt az igényt.A japán cégek, a Toyoták és a Hitachikfelismerik ezt, és lépéseket tesznek.A kormányok a helyzet magaslatára emelkedtek:Várjanak, vannak fontosabb kérdések:stratégiai kereskedelmi egyenlőtlenségek, kereskedelmi embargók, valuta, árpolitika.
 
Tehát végezetül, nincs ok a pánikra?
Van elegendő forrás. Ez egy viszonylag kis szektor,a jóslatok szerint 2015-re körülbelül 185,000 tonna nyersanyagot használ fel majd évente,nem igazán nagy, és négy, öt,talán fél tucat nyugati gyártó bőven elegendőa technológia továbbfejlesztéséhez.Ez nem réz, nem gyémánt,itt nem a termék maga, hanem a végfelhasználás számít, a hozzáadott érték,a képesség, amelyet az egyéb technológiák számára biztosít.
 
És milyen gyorsan tudunk foglalkozni ezzel a kérdéssel?
Még ha találnánk is ma egy lelőhelyet,10-20 évbe telne bevonni a termelésbe, jó esetben.

Transcript:
A NATO és partnerei: változó kapcsolatok?Optimizmus - vagy realizmus?A NATO és Svédország: régi partnerek, új kilátások?


Stratégiától stratégiáig. A 2009-es és 2012-es magyar katonai stratégia összehasonlító elemzése
(szerző: Csiki Tamás - Tálas Péter)
A grúz-orosz háború hatása a kelet-közép-európai biztonságfelfogásra
(szerző: Tálas Péter)
Konfliktusforrások és kiútkeresés Jemenben
(szerző: Prantner Zoltán)
Az új Nemzeti Katonai Stratégia a nemzetközi tapasztalatok tükrében
(szerző: Csiki Tamás)
Magyarország regionális érdekérvényesítési lehetőségei a Smart Defense koncepció keretében
(szerző: Budai Ádám)
NATO-NETto
A NATO védelmi minisztereinek brüsszeli találkozója
A NATO jelenleg komoly kihívásokkal néz szembe: az ukrán válság, a Közel-Kelet és Észak-Afrika instabilitása, az új afganisztáni művelet beindítása, valamint a csökkenő védelmi kiadások olyan próbatételeket jelentenek, amelyekre csak erős, egységes szövetségben adható megfelelő válasz. Február 5-én a NATO tagállamainak védelmi miniszterei ezen kihívások és a rájuk adható lehetséges válaszok megvitatására találkoztak Brüsszelben. Az eseményen a miniszterek döntöttek a tavaly szeptemberi walesi csúcstalálkozón elfogadott Készenléti Akcióterv megvalósításáról, ülésezett a NATO-Grúzia Tanács, sor került a Nukleáris Tervező Csoport ülésére, valamint kétoldalú találkozókra is. A találkozó legfontosabb eredményeként 2016-tól a NATO gyorsreagálású képessége 48-72 órán belül bevethető elemmel bővül. Emellett szintén kiemelkedő jelentőségű, hogy a szövetség állandó infrastruktúra kiépítésébe kezd a keleti tagállamok területén.

NATO-NETto Hírfigyelő - 2015. január
2015. január 1. fontos dátum volt a NATO számára, hiszen 2014 végén az afgán biztonsági erők Afganisztán egész területén átvették a biztonsági feladatok ellátását a szövetséges erőktől, ezzel pedig 13 év után végül lezárult az ISAF-misszió. Január elsejétől az új, Eltökélt Támogatás nevű kiképző és támogató művelet lesz majd az afgán erők segítségére. Mindemellett januárban két fontos esemény is történt, mely negatívan érintette az európai biztonsági környezet alakulását. Január 7-én két fegyveres férfi megtámadta a francia Charlie Hebdo szatirikus lap párizsi szerkesztőségét, 24-én pedig oroszbarát szeparatisták Grad rakétavetőkkel lőtték a délkelet-ukrajnai Mariupol lakónegyedeit. Az összesen 17 halálos áldozattal járó franciaországi terrorista akciók és a kelet-ukrajnai harcok kiújulása a NATO-val szemben álló kihívásokra is rávilágítottak.

15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
2014-ben Magyarország számos évfordulót ünnepelhetett, többek között az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez történő csatlakozásunk 15. évfordulóját. Ebből az alkalomból az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpontja azt kezdeményezte, hogy a kormányzati és nem-kormányzati, szakmai és civil szervezetek közvetítésével egykori és jelenlegi politikaformálók, valamint a döntések végrehajtásában fontos szerepet játszó személyek véleményét, a közösen elért eredményeket szélesebb körben is megismertesse 2014 folyamán. Így 2014 januárjától „15 Év – 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről” elnevezéssel a magyar NATO-tagság eredményeinek nagyobb láthatóságot biztosító interjú-sorozatot készítünk. Célunk, hogy a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont, a Magyar Atlanti Tanács és az NKE Biztonságpolitikai Szakkollégiuma közösen minél szélesebb körben, kiemelten a fiatal generáció tagjaira koncentrálva növelje az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének, valamint a magyar céloknak, tapasztalatoknak, eredményeknek az ismertségét. A rövid interjúkat 15 ismert és elismert, a kül-, biztonság- és védelempolitika szakterületén egykor vagy jelenleg is szerepet vállaló szakemberrel készítjük el – melyek közül Ön most a tizenötödiket olvashatja, amit Csiki Tamás biztonságpolitikai szakértővel, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont munkatársával készítettünk.

15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
NATO Hírfigyelő - 2014. december
A NATO külügyminisztereinek brüsszeli találkozója - 2014. december 1-3.
15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
NATO-NETto Hírfigyelő - 2014. november

Kiemelt cikkek
Nem hagyományos kihívások és kiberbiztonság - Interjú Iklódy Gáborral a NATO főtitkárának korábbi helyettesével
Az ENSZ Kongói Demokratikus Köztársaság Stabilizációs Missziójának (MONUSCO) bemutatása
A kanadai olajhomok kitermelése, mint az Amerikai Egyesült Államok energiadiverzifikációjának megoldása
Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? II. rész - A 2011-es Londoni zavargások eseményeinek értékelése és a jelen bevándorlás politika válsága
Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? I. rész - A 2011-es londoni zavargások elemzése és összehasonlítása más európai zavargásokkal
A NATO főtitkárának 2013. évi jelentése
Az Európai Tanács közös biztonság- és védelempolitikai csúcstalálkozójának háttere és eredményének értékelése
A NATO és a Smart Defence, a Smart Defence és Magyarország
Az Európai Unió bevándorláspolitikája
Európa, mint biztonságfogyasztó - Válságban az európai védelempolitika?


A biztonságpolitika.hu kiadója a Biztonságpolitikai Szakkollégium Egyesülete. © 2004-2019 minden jog fenntartva. Impresszum | Adatvédelem