biztonsagpolitika.hu Regisztráció | Bejelentkezés

A WikiLeaks és ami mögötte van I.

2011 március 02. - 00:24 - dr. Németh József Lajos

Megosztom a cikket:    |    |  több lehetőség...

A WikiLeaks fogalmi megközelítése
 
Mit is jelent a kifejezés: „WikiLeaks”? Ennek értelmezéséhez érdemes a szóösszetétel alkotó elemeit külön-külön megvizsgálni.
A „wiki” szó magyarázatára számos megoldás létezik, elsősorban annak „szülőhelyén”, azaz magán a világhálón. A vonatkozó magyarázatok többsége olyan weboldalakat említ, amelyek tartalmát általában a regisztrált felhasználók alakíthatják ki: létrehozhatnak, módosíthatnak vagy akár törölhetnek meghatározott virtuális tartalmakat. Az ilyen weboldalak közös jellemzői, hogy azokhoz olyan egyének vagy közösségek (akár szervezetek) kapcsolódnak, amelyek közös céljuknak tekintik az általuk fontosnak és hasznosnak vélt információk és adatok hozzáférésének a lehető legnagyobb mértékben történő biztosítását.[1] Ennek eléréséhez minden esetben szükség van olyan technikai megoldásokra, amelyek lehetővé teszik a könnyű szerkesztést. A különböző bejegyzések, a felhasználók számának növekedése, valamint az adott weboldalak folyamatos elérésének biztosítása szükségessé teszi több szerver fenntartását. A „wiki” bejegyzésekkel szemben legtöbbször megfogalmazott kritika alapján azok autoriter döntéseknek minősülnek (tehát az adott bejegyző személyes, saját megközelítéseit tartalmazzák), valamint kevésbé tekinthetők tudományosnak. Előnyének tekinthető, hogy könnyen elérhető és közérthető módon tartalmaznak az ilyen oldalak sokrétű információt (lásd: wikipedia). A kifejezés megértéséhez további adalék, hogy az a Hawai szigetekről ered, jelentése: „gyors, élénk, fürge”. Az internet lehetőségeit kiaknázó „wiki” oldalak és bejegyzések is ezt a jellegzetességet viselik magukon, hiszen rendkívül rövid idő alatt, különösebb fáradtság nélkül lehet a közérdeklődésre számot tartó adatokhoz, információkhoz jutni.
 
Wiki rendszerek
A „wiki” rendszerek egy lehetséges vizuális megközelítése. (Forrás: http://www.dailygalaxy.com/my_weblog/google/ Letöltve: 2011. február 27.)
 
 
 Az első „wiki” oldal a „WikiWikiWeb” volt, amit Ward Cunningham hozott létre 1994-ben az USA-ban található Portlandben (Oregon).[2] Az azóta eltelt időszakban a „wikis” netbejegyzések milliószámra születnek, sőt az ilyen jellegű „kollaborációban” például maga a CIA is részt vesz a hírszerzési adatok és információk az adott közösségen belüli megosztására létrehozott „Intellipedia” rendszeren keresztül.[3] Ez a rendszer egymástól távol lévő ügynökök estében is lehetővé teszi az információk és a tapasztalatok élénk megosztását és az azokhoz való gyors hozzájutást anélkül, hogy közös, személyes találkozókat kellene összehívni. Nem másodlagos az sem, hogy a „wiki” bejegyzések rendkívül költséghatékonynak tekinthetők, ugyanakkor – kiaknázva az adott oldal látogatottságát – akár komoly nyereséget is termelhetnek.
A „leak” szó első megközelítésben „szivárgást” jelent, azonban másodlagos jelentéstartalma a bizalmas adatok kiszivárogtatására utal. Ennek iránya lehet belső, amikor egy adott közösségen, szervezeten belül történik és lehet külső (vagy kifele irányuló), amelynek alapvető lényege napjainkban a közvélemény vagy a média számára átadandó olyan védett információ, amelynek révén valamilyen célzott hatást kívánnak elérni.[4] Az ilyen jellegű cselekmények alapvető feltételeként nem csak az értékes és hiteles (igazolt) információ megléte szükséges, hanem olyan külső igény is, amelyhez többnyire jelentős anyagi és/vagy ideológiai érdek is társul. Fontos megjegyezni azt is, hogy a szivárogtatás csak azokban az államokban, országokban vagy rendszerekben mondható hatásosnak, ahol a sajtószabadság alapvető elemei adottak, ahol biztosítottak a szabad véleménynyilvánítás jogi és technikai lehetőségei és létezik az a társadalmi attitűd, amely aktívan képes értelmezni és reagálni az adott folyamatokra.
 
Néhány történelmi adalék a szivárogtatáshoz[5]
 
Szivárogtatással a régebbi történelmi múltban is számos alkalommal találkozhatunk, különösen igaz ez a megállapítás az Amerikai Egyesült Államokra. Benjamin Franklin (1706-1790) akarata ellenére vált az első (ki)szivárogtatási történet főszereplőjévé, amikor 1772-ben a hozzá eljuttatott, a Massachusetts államot akkoriban kormányzó brit Thomas Hutchinson által írt leveleket, amelyben az amerikai provinciák egyes vezetőit állította pellengérre, azzal a kitétellel küldte el Bostonba, hogy azt bizalmasan kezeljék. Végül a levelek kiszivárogtak, amely nemcsak az ennek eszközlésével egymást feleslegesen vádoló személyek szerencsés kimenetelű párbaját okozta, hanem Franklin azon bejelentését is, hogy ő volt az, aki a leveleket Amerikába küldte. A nyilvánosság elé történő lépésével abban bízott, hogy az végső soron elvezet az említett brit hivatalnok eltávolításához és a provinciákkal való elmérgesedett viszony rendezéséhez, azonban tettét a britek „a heveny visszaélés özönének” minősítették.[6] Ezt követően az amerikai provinciák pennsylvaniai képviselőjének posztjáról elmozdítva – kissé ironikus módon, de korábbi vonatkozó tapasztalatait elismerve – az amerikai postahivatal vezetőjének tették meg. Franklin, az amerikai függetlenségi mozgalom élharcosaként, végül az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat egyik szövegezője és a britekkel szembeni franciákkal megkötött katonai szövetség megalapozója, és az Alapító Atyák egyike lett.
Ettől az időponttól kezdve a bizalmas adatok, információk kiszivárogtatása és az ellene való küzdelem időről-időre előkerül az USA történetében, azonban a következő valóban nagyméretű – és ilyen értelemben a Wikileaks cselekményeihez jobban hasonlítható – esetre 1969-ben került sor.
A fenti évben ugyanis Daniel Ellsberg (1931- ) – aki a napjainkban is működő és komoly befolyással bíró biztonságpolitikai think-tank, a RAND Corporation majd az amerikai Védelmi Minisztérium munkatársa volt – egy szigorúan titkos tanulmány több ezernyi oldalát fénymásolta le a Pentagon azon minősített dokumentumai közül, amelyek az éppen akkoriban zajló Vietnámi Háború politikai döntéshozatalát hivatottak alátámasztani. A tanulmány, amely végül „Pentagon Papers” néven híresült el, az USA vietnámi politikai-katonai befolyását tárgyalta az 1945-1967 közötti időszakban.
 
Pentagon Papers első rész
A „Pentagon Papers” első részének fedőlapja. (Forrás: http://riverdaughter.wordpress.com/2010/12/29/wikileaks-vs-the-pentagon-papers/ Letöltve: 2011. február 27.)
 
A tanulmányt 1967-ben Robert McNamara akkor hivatalban lévő védelmi miniszter „rendelte meg”, amelynek tényéről sem Lyndon Johnson amerikai elnök, sem az akkori külügyminiszter, Dean Rusk se tudott. McNamara valódi motivációit a mai napig homály fedi, ennek kiderítését az is nehezíti, hogy 1968 februárjában Clark M. Clifford követte őt a védelmi miniszteri székben. A gyorsan változó „nagypolitika” öntőműhelyeiben 1969 januárjában színre lépő Nixon elnök beiktatása előtt öt nappal elkészült tanulmányt – saját elmondása szerint – maga Clifford se olvasta. A 47 részből álló, 3000 oldalnyi történeti elemzést és 4000 oldalnyi eredeti kormányzati dokumentumot tartalmazó tanulmányt, miután többszöri megkeresésére a kormányzat hivatalnokai (köztük Henry Kissinger is) nem reagáltak, 1971-től kezdődően szivárogtatta ki Ellsberg a New York Times napilap oldalain.[7] A társadalmi és politikai reakció heves és messze hangzó volt: tüntetésekhez, vitákhoz és jogi lépésekhez vezetett. Ezen hatások azonban várhatóak voltak, hiszen a „szigorúan titkos” minősítés mellett a tanulmány másik tartalmi jellemzőjeként az „érzékeny (sensitive)” jelzőt alkalmazták annak értékelői, mintegy előre megjósolva azokat az eseményeket, amelyek a közvélemény elé – idő előtt – történő kiszivárgása okozott a későbbiek során. Fontos megemlíteni azt is, hogy maga Ellsberg is az amerikai kormányzat kereszttüzébe került, ahogyan a WikiLeaks egyik alapítója napjainkban: Julien Assange.
 
A WikiLeaks története 2006-2008 között[8]
 
A WikiLeaks eredeti weboldalán (wikileaks.org) 2010. december 01-jén a Google kereső-motorjai által rögzített információk alapján a WikiLeaks egy olyan „non-profit média szervezet, amelynek küldetése, hogy fontos híreket és információkat nyújtson a köz(vélemény) számára”.[9] Ennek érdekében – újságíróin keresztül – olyan „innovatív, anonim és biztonságos” keretet kínál, amely a világon fellelhető független források számára biztosítja a kiszivárogtatás lehetőségét olyan anyagok közzététele révén, amelyek etikai, politikai és történeti jelentőséggel bírnak. Így, az oldal működtetői szerint, egyetemes módon kerülhetnek napvilágra elnyomás és cenzúra igazságtalanságai. A „Sunshine Press” elnevezésű szervezet 2006 óta működteti a fenti elnevezésű weboldalt,[10] amelynek legfontosabb irányelveit az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatából eredeztetik. Ennek értelmében a szólás- és sajtószabadság védelmét, a közös történelmi tények fejlesztését és az emberek az „új történelem” megalkotásához való jogát erősítik.
A WikiLeaks alapítóiról formálisan sok mindent megállapítani nem lehet, csak annyit tudni, hogy köztük kínai disszidensek, amerikai, tajvani, európai, ausztráliai és dél-afrikai származású újságírók, matematikusok, informatikusok és más területek szakértői voltak. Ugyanakkor 2009 júniusában az oldal mintegy 1200 regisztrált önkéntessel dolgozott és feltüntetett egy olyan „tanácsadó testületet”, amelyben felsorolták a későbbiek során elhíresült Julian Assange-t, Phillip Adams-t, Wang Dan-t, C. J. Hinke-t, Ben Laurie-t, Tashi Namgyal Khamsitsang-ot, Xiao Qiang-ot, Chico Whitaker-t and Wang Youcai-t.[11]
 
WikiLeaks Logo
A WikiLeaks logója. (Forrás: http://www.appscout.com/2010/08/report_researchers_with_wikile.php Letöltve: 2011. február 27.)
 
 
A 2006-ban közzétett első dokumentum, amely a sajtó figyelmét is felkeltette kissé „félre sikerültnek” tűnik, ugyanis a szomáliai kormánytisztviselők likvidálását eszközlő, Hassan Dahir Aweys sejk feltételezhető aláírását tartalmazó dokumentum hitelesítéséhez – a mai napig sikertelenül – a WikiLeaks látogatóinak segítségét kérték.
2007 januárjától gyakorlatilag csak Julian Assange szerepel a sajtóban, akinek szerepéről, pályafutásáról a későbbiek során bővebben lesz szó. A fent említett évben kezdte meg valódi működését a WikiLeaks, amely ekkoriban tette közzé honlapján, hogy mintegy 1,2 millió dokumentum vár kiszivárogtatásra. Ennek forrásaként a „Tor Projektben” használt egyik csomóponti szervert jelölték meg, ahol milliónyi titkos adat cserélt magántitok védelmére kialakított virtuális labirintusban gazdát.[12] A rendszer használata során az egyik aktivista felfedezte, majd rögzítette, hogy kínai hackerek arra használják a fenti hálózatot, hogy különböző kormányok, adataihoz jussanak. Az egyik ilyen kémcselekményt, amely a tibeti nem-kormányzati szervezeteket hivatott támadni, jelezték a WikiLeaks aktivisták a tibetiek számára.[13]
Ugyanebben az évben – a feltételezések szerint egy a korrupció elleni küzdelemben csalódott – kenyai kormánytisztviselő szivárogtatta ki a WikiLeaks segítségével a korábbi kenyai vezető, Daniel Arap Moi családjának korrupciós ügyeit taglaló mintegy 110 oldalas anyagot, amelyet a brit „The Guardian” tett közzé.[14]
2007 novemberében a Guantanamo szigetén működő amerikai katonai börtön 2003-as kiadású működési szabályzatát adta közre a WikiLeaks.[15] Ez a dokumentum, amely részletesen leírja a fogvatartottakra vonatkozó eljárási szabályokat, érzékenyen érintette a Nemzetközi Vöröskeresztet, amelynek aktivistái – immár bizonyított módon – nem mindegyik rabbal találkozhattak egyenlő látogatási keretek között: ez utóbbi megkülönböztetést ugyanis az amerikai hadsereg korábban cáfolta.
2008 januárjában az oldal olyan német nyelvű dokumentumokat tett másodközlésben elérhetővé, amely a bajor tartomány rendőrségét hozta kellemetlen helyzetbe. Ezek alapján ugyanis feltételezhetővé vált, hogy az olyan megbízást adott a Digitask elnevezésű cég számára, hogy az készítsen a Skype on-line (videó)telefon ún. VoIP kommunikációját és SSL transzmisszióját elfogni képes programot.[16] A feltételezések szerint a német rendőrség mindezt a bűnüldözés és a potenciális terrorcselekmények felderítése érdekében tette volna, ugyanakkor a dokumentum közzététele ismét táptalajt nyújtott a Skype megbízhatóságát megkérdőjelező vagy megerősítő véleményeknek is.[17]
2008 februárjában sajátos helyzetbe került a szervezet, ugyanis a wikileaks.org domain név egy időre elérhetetlenné vált. Történt ez annak eredményeként, hogy a svájci Julius Bear Bank egy kaliforniai bíróságon beperelte a WikiLeaks-t és a fenti webcímet regisztráló Dynadot céget. Tette mindezt azért, mert szerinte az említett weboldal „jogellenesen és helytelenül” tett közzé oldalán bizalmas banki dokumentumokat, amelyek arra utaltak, hogy bizonyos banki ügyfelek az adófizetés elkerülésében és pénzmosásban lehettek érdekeltek.[18] Az oldal további működését ennek ellenére néhány aktivista oly módon biztosította, hogy azokat más webhelyekre „tükrözte”.
 
WikiLeaks globális tükrözés
A WikiLeaks tükrözésének globális megjelenítése. (Forrás: http://www.multigesture.net/2010/12/09/visualizing-wikileaks-mirrors/ Letöltve: 2011. február 27.)
 
 
Az ügy külön érdekessége, hogy a WikiLeaks-et védelmező és rendkívül gyorsan szerveződő prominens amerikai sajtóorgánumokat magában foglaló „média-koalíció” az ügyben eljáró bíró figyelmét – a bíróság tevékenységét támogatandó – azon jogi kérdésekre hívta fel, amelyek véleményük szerint döntő módon hatnak a bank által támadott cselekmény megítélésére. Végül a felperes visszavonta feljelentését és a bíró is az ügy elutasítása mellett döntött.[19]
A fenti évben a nemzetközi sajtó figyelmét is felkeltő módon a WikiLeaks olyan videókat adott közre, amely a korábban Tibetben történt erőszakos tömegtüntetések bizonyos – a kínai kormányzat által cenzúrázott – eseményeit rögzítették.[20] A WikiLeaks ennek indokaként azt fogalmazta meg, hogy ily módon kíván ellenállni a kínai cenzúrának és így kívánja támogatni az internet szabadságát.[21]
A fent említett mozgóképek kiszivárogtatásával egy időben jelentek meg az oldalon a Szcientológia Egyházának „titkos bibliái”, amelyre az szinte azonnal válaszolt a vonatkozó dokumentumok közreadójának felfedését követelve és bírósági perrel megfenyegetve a portált.[22] Erre a WikiLeaks újabb adatokat tett közzé.
A 2008 szeptemberében az éppen akkor zajló amerikai elnökválasztás egyik fontos szereplője Sarah Palin elektronikus (Yahoo) postaládájának tartalma jelent meg a weboldalon, amelynek révén igazolhatóvá vált az a korábbi feltételezés, hogy a képviselő asszony nem hivatalos csatornákat is felhasznált hivatali ügyek intézésére.[23] Ez esetben – bár az adatok megszerzését az „Anonymous” elnevezésű (hacker)csoport vállalta magára – kiderült, hogy a cselekményt egy akkor húsz éves egyetemista, David Kernell követte el végtelenül egyszerű módon: a republikánus elnökhelyettes-jelölt nyilvános személyes adatait használta fel új jelszó generálására, amelynek eredményeként pillanatképeket (screenshot) készített a levelezésekről. David Kernellt tettéért 2010-ben bíróság elé állították és bűnösnek találták.[24]
Sarah Palin levelezésének feltörése után két nappal a FoxNews konzervatív kommentátorának, Bill O’Reilly-nak a honlapját törték fel ismeretlenek és a WikiLeaks-en tették közzé mintegy 200 fizetős felhasználó adatait annak okán, hogy O’Reilly keresetlen szavakkal illette a WikiLeaks-t.[25]
A 2008-as év vége azonban nem csak az amerikaiak, hanem a britek számára is tartogatott meglepetést, ugyanis októberben az erősen jobboldalinak mondható Brit Nemzeti Párt (British National Party) taglistája jelent meg másodközlésben a honlapon.[26] A listán szereplők reakcióikban leginkább attól tartottak, hogy párttagságuk nyilvánosságra kerülésével elveszíthetik munkájukat, ugyanis bizonyos munkakörök esetén a pártaktivitás erősen kerülendő a szigetországban is. Ez a jóslat egy nappal később valóra is vált, ugyanis a rendőrségnél és a hadseregnél belső vizsgálat indult annak feltérképezésére, hogy a listán szereplők valóban párttagok-e vagy sem?[27] A lista napfényre kerülése egyúttal sajátos „bumerán-effektust” is generált, mert a honlap szerverei negyvennyolc órán belül már 70 csatlakozási kísérletet regisztráltak másodpercenként. Ez komolyan annak on-line elérhetőségét. Az oldalletöltések döntően a fent említett lista megtekintésére irányultak és különösen aktívnak bizonyultak a Németországból indított látogatások.[28] Ennek a történetnek egy érdekes oldalágaként érdemes megemlíteni azt is, hogy a Zen Internet elnevezésű internetszolgáltató is belekeveredett a lista-ügybe, ugyanis a 2008 decemberében kiküldött hírlevelében – a későbbi bocsánatkérő nyilatkozatok alapján véletlenül – olyan linket tüntetett fel, amely egy olyan Google Maps oldalra vezette el a látogatót, amelynek révén a lakhelyének közelében található párttagok megjeleníthetővé váltak az irányítószám megadása után.[29] A Brit Nemzeti Párt taglistájának története csaknem egy évvel később ismét folytatódott, ugyanis 2009 októberében annak újabb verziója jelent meg a wikileaks.org-on. A pártvezetés „rosszindulatú hamisítványnak” nevezte az említett dokumentumot, amelynek közzététele mögött alapvetően politikai indokokat vélt felfedezni, ugyanakkor a történethez az is hozzátartozik, hogy volt párttagok is a szivárogtatás gyanújába keveredtek csalódottságuk okán, amely szerint a párt „túlságosan elpuhult” Nick Griffin pártelnök vezetése alatt.[30]
 
Folytatjuk…
 
Javasolt irodalom:
 
Daniel Ellsberg: Secrets: A Memoir of Vietnam and the Pentagon Papers, Viking Adult, USA, 2002
The Pentagon Papers: Secrets, Lies and Audiotapes, The National Security Archive, in: http://www.gwu.edu/~nsarchiv/NSAEBB/NSAEBB48/briefs.html, letöltve: 2010. december 25.
 
 


[1] Lásd: a google kereső „define” funkciója: http://www.google.hu/search?rlz=1C1_____enHU400HU401&sourceid=chrome&ie=UTF-8&q=define:+wiki, letöltve: 2010. december 24.
[2] Wiki, in: http://en.wikipedia.org/wiki/Wiki, letöltve: 2010. december 24.
[3] Massimo Calabresi: Wikipedia for Spies: The CIA Discovers Web 2.0, in: http://www.time.com/time/nation/article/0,8599,1890084,00.html, letöltve: 2010. december 24.
[4] Webster’s New World College Dictionary, szerkesztette: Victoria Neufeldt, MacMillan, USA, 1998, p.768
[5] Jelen cikk terjedelmi és tartalmi okok miatt nem tér ki a „szivárogtatások” teljes történetének bemutatására, ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy ezekre szinte minden történelmi időszakban találunk példát. Magyarország esetében elegendő csak a közelmúlt egyik leghangsúlyosabb ilyen jellegű eseményére, az ún. „öszödi beszéd” kiszivárogtatására és annak következményeire utalni.
[6] John Woestendiek: Leaks Through History, in: http://hnn.us/articles/1800.html#leaks10-14-03, letöltve: 2010. december 25.
[7] Federal Government, American Constitutional Crisis, in: http://www.u-s-history.com/pages/h1871.html, letöltve: 2010. december 25.
[8] A történeti áttekintés során csak a legfontosabb, a nemzetközi sajtóban és/vagy diplomáciában is komolyabb visszhangot keltett eseményekre hagyatkozunk.
[9] In: http://wikileaks.org/, Letöltve: 2010. december 01.
[10] Az oldalhoz tartozó domain nevet 2006. október 04-én jegyezték be.
[11] What is WikiLeaks, History and All released leaks archived, in: http://www.fununzip.com/what-is-wikileaks-history-and-all-released-leaks-archived-2/, Letöltve: 2010. december 25. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a felsorolt személyek közül Tashi Namgyal Khamsitsang tagadta, hogy közvetlenül köze lenne WikiLeaks tanácsadó testületéhez. Több más személy esetében is előfordult, akik az eredeti weboldalon szerepeltek, ugyanakkor az oldal Facebook felületén már nem voltak felfedezhetők. Erről bővebben lásd: David Kushner: Inside WikiLeaks’ Leak Factory, in: http://motherjones.com/politics/2010/04/wikileaks-julian-assange-iraq-video?page=1, letöltve: 2010. december 25.
[12] A „Tor Projekt” lényege elolvasható annak hivatalos, angol nyelvű weboldalán: http://www.torproject.org/about/overview.html.en, magyar nyelven közérthető módon az alábbi oldal tanulmányozása javasolt: http://szeghy.hu/tor-projekt.
[13] John Leyden: Wikileaks denies Tor hacker eavesdropping gave site its start, In: http://www.theregister.co.uk/2010/06/02/wikileaks_tor_snooping_denial/, Letöltve: 2010. december 25., Ezt a cselekményt bizonyos médiák a WikiLeaks és a kínaiak közötti kapcsolat igazolására kívánták felhasználni. Ezt azonban a későbbiek során Julien Assange cáfolta.
[14] Xan Rice: Kenya looting, in: http://www.guardian.co.uk/world/2007/aug/31/kenya.topstories3, letöltve: 2010. december 30.
[15] Guantanamo manual leaked on web, in: http://news.bbc.co.uk/2/hi/7095986.stm, letöltve: 2010. december 31., A 2003-as kiadású eljárási rendet azóta számos más követte, így néhány szabály is változott az elmúlt években.
[16] John E. Dunn: German police Skype-hacking leaked, in: http://news.techworld.com/security/11257/german-police-skype-hacking-leaked/, letöltve: 2010. december 30.
[17] John Leyden: Skype Trojan wiretap plan leaks onto the net, in: http://www.theregister.co.uk/2008/01/29/skype_trojan/, letöltve: 2010. december 30.
[18] Bank Julius Baer & Co. Ltd. et al v. Wikileaks et al, in: http://dockets.justia.com/docket/california/candce/3:2008cv00824/200125/, letöltve: 2010. december 30.
[19] Egan Orion: Judge reverses Wikileaks injunction, in: http://www.theinquirer.net/inquirer/news/1039527/judge-rethinks-wikileaks, letöltve: 2010. december 30.
[20] 2008. március 14-én a tibeti Lhászában a kínai vezetés ellen való tüntetés erőszakba torkolt, amelyek később más területekre is átterjedtek. További információ: http://hu.wikipedia.org/wiki/Tibeti_zavarg%C3%A1sok
[21] Mark Sweney: Wikileaks defies 'great firewall of China', in: http://www.guardian.co.uk/media/2008/mar/19/digitalmedia.tibet, letöltve: 2010. december 31.
[22] Cade Metz: Scientology threatens Wikileaks with injunction, in: http://www.theregister.co.uk/2008/04/08/church_of_scientology_contacts_wikileaks/, letöltve: 2011. január 15.
[23] Cade Metz: Anonymous hacks Sarah Palin's Yahoo! Account, in: http://www.theregister.co.uk/2008/09/17/anonymous_hacks_sarah_palin/, letöltve: 2011. január 15.
[24] Palin e-mail hacker sentenced to a year in custody, in: http://www.bbc.co.uk/news/world-us-canada-11744412, letöltve: 2011. január 15. David Kernellt az FBI találta meg, miután az által készített screenshot-on láthatóak voltak a nyomon követéséhez szükséges adatok. Dan Goodin: Memo to US Secret Service: Net proxy may pinpoint Palin email hackers, in: http://www.theregister.co.uk/2008/09/18/palin_email_investigation/, letöltve: 2011. január 15.
[25] Dan Goodin: FoxNews commentator Bill O'Reilly's website hacked, in: http://www.theregister.co.uk/2008/09/20/fox_news_bill_oreilly_hacked/, letöltve: 2011. január 15.
[26] John Oates: BNP membership list leaks online, in: http://www.theregister.co.uk/2008/11/18/bnp_loses_list/, Letöltve: 2011. február 27.
[27] John Oates: BNP leaked list claims first victims, in: http://www.theregister.co.uk/2008/11/19/bnp_members_trouble/, letöltve: 2011. február 27.
[28] John Oates: BNP list hunters bring down Wikileaks, in: http://www.theregister.co.uk/2008/11/20/wikileaks_bnp_hits/, letöltve: 2011. február 27.
[29] John Oates: Business ISP blunders on BNP list, in: http://www.theregister.co.uk/2008/12/03/zen_bnp_list/, letöltve: 2011. február 27.
[30] Robert Booth: BNP membership list appears on Wikileaks, in: http://www.guardian.co.uk/politics/2009/oct/20/bnp-membership-list-wikileaks, letöltve: 2011. február 27.

Stratégiától stratégiáig. A 2009-es és 2012-es magyar katonai stratégia összehasonlító elemzése
(szerző: Csiki Tamás - Tálas Péter)
A grúz-orosz háború hatása a kelet-közép-európai biztonságfelfogásra
(szerző: Tálas Péter)
Konfliktusforrások és kiútkeresés Jemenben
(szerző: Prantner Zoltán)
Az új Nemzeti Katonai Stratégia a nemzetközi tapasztalatok tükrében
(szerző: Csiki Tamás)
Magyarország regionális érdekérvényesítési lehetőségei a Smart Defense koncepció keretében
(szerző: Budai Ádám)
NATO-NETto
A NATO védelmi minisztereinek brüsszeli találkozója
A NATO jelenleg komoly kihívásokkal néz szembe: az ukrán válság, a Közel-Kelet és Észak-Afrika instabilitása, az új afganisztáni művelet beindítása, valamint a csökkenő védelmi kiadások olyan próbatételeket jelentenek, amelyekre csak erős, egységes szövetségben adható megfelelő válasz. Február 5-én a NATO tagállamainak védelmi miniszterei ezen kihívások és a rájuk adható lehetséges válaszok megvitatására találkoztak Brüsszelben. Az eseményen a miniszterek döntöttek a tavaly szeptemberi walesi csúcstalálkozón elfogadott Készenléti Akcióterv megvalósításáról, ülésezett a NATO-Grúzia Tanács, sor került a Nukleáris Tervező Csoport ülésére, valamint kétoldalú találkozókra is. A találkozó legfontosabb eredményeként 2016-tól a NATO gyorsreagálású képessége 48-72 órán belül bevethető elemmel bővül. Emellett szintén kiemelkedő jelentőségű, hogy a szövetség állandó infrastruktúra kiépítésébe kezd a keleti tagállamok területén.

NATO-NETto Hírfigyelő - 2015. január
2015. január 1. fontos dátum volt a NATO számára, hiszen 2014 végén az afgán biztonsági erők Afganisztán egész területén átvették a biztonsági feladatok ellátását a szövetséges erőktől, ezzel pedig 13 év után végül lezárult az ISAF-misszió. Január elsejétől az új, Eltökélt Támogatás nevű kiképző és támogató művelet lesz majd az afgán erők segítségére. Mindemellett januárban két fontos esemény is történt, mely negatívan érintette az európai biztonsági környezet alakulását. Január 7-én két fegyveres férfi megtámadta a francia Charlie Hebdo szatirikus lap párizsi szerkesztőségét, 24-én pedig oroszbarát szeparatisták Grad rakétavetőkkel lőtték a délkelet-ukrajnai Mariupol lakónegyedeit. Az összesen 17 halálos áldozattal járó franciaországi terrorista akciók és a kelet-ukrajnai harcok kiújulása a NATO-val szemben álló kihívásokra is rávilágítottak.

15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
2014-ben Magyarország számos évfordulót ünnepelhetett, többek között az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez történő csatlakozásunk 15. évfordulóját. Ebből az alkalomból az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpontja azt kezdeményezte, hogy a kormányzati és nem-kormányzati, szakmai és civil szervezetek közvetítésével egykori és jelenlegi politikaformálók, valamint a döntések végrehajtásában fontos szerepet játszó személyek véleményét, a közösen elért eredményeket szélesebb körben is megismertesse 2014 folyamán. Így 2014 januárjától „15 Év – 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről” elnevezéssel a magyar NATO-tagság eredményeinek nagyobb láthatóságot biztosító interjú-sorozatot készítünk. Célunk, hogy a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont, a Magyar Atlanti Tanács és az NKE Biztonságpolitikai Szakkollégiuma közösen minél szélesebb körben, kiemelten a fiatal generáció tagjaira koncentrálva növelje az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének, valamint a magyar céloknak, tapasztalatoknak, eredményeknek az ismertségét. A rövid interjúkat 15 ismert és elismert, a kül-, biztonság- és védelempolitika szakterületén egykor vagy jelenleg is szerepet vállaló szakemberrel készítjük el – melyek közül Ön most a tizenötödiket olvashatja, amit Csiki Tamás biztonságpolitikai szakértővel, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont munkatársával készítettünk.

15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
NATO Hírfigyelő - 2014. december
A NATO külügyminisztereinek brüsszeli találkozója - 2014. december 1-3.
15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
NATO-NETto Hírfigyelő - 2014. november

Kiemelt cikkek
Nem hagyományos kihívások és kiberbiztonság - Interjú Iklódy Gáborral a NATO főtitkárának korábbi helyettesével
Az ENSZ Kongói Demokratikus Köztársaság Stabilizációs Missziójának (MONUSCO) bemutatása
A kanadai olajhomok kitermelése, mint az Amerikai Egyesült Államok energiadiverzifikációjának megoldása
Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? II. rész - A 2011-es Londoni zavargások eseményeinek értékelése és a jelen bevándorlás politika válsága
Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? I. rész - A 2011-es londoni zavargások elemzése és összehasonlítása más európai zavargásokkal
A NATO főtitkárának 2013. évi jelentése
Az Európai Tanács közös biztonság- és védelempolitikai csúcstalálkozójának háttere és eredményének értékelése
A NATO és a Smart Defence, a Smart Defence és Magyarország
Az Európai Unió bevándorláspolitikája
Európa, mint biztonságfogyasztó - Válságban az európai védelempolitika?


A biztonságpolitika.hu kiadója a Biztonságpolitikai Szakkollégium Egyesülete. © 2004-2019 minden jog fenntartva. Impresszum | Adatvédelem