biztonsagpolitika.hu Regisztráció | Bejelentkezés

GLOBSEC 2011 - Globális kül- és biztonságpolitikai fórum Pozsonyban

2011 március 07. - 23:58 - Berzsenyi Dániel, Csiki Tamás

Megosztom a cikket:    |    |  több lehetőség...

GLOBSEC – Közép-Európa globális kül- és biztonságpolitikai fóruma

2011. március 2-4. között hatodik alkalommal került megrendezésre a Szlovák Atlanti Bizottság (Slovak Atlantic Commission – SAC) égisze alatt a GLOBSEC névre keresztelt kül- és biztonságpolitikai konferencia. Az elmúlt évek során a rendezvény rendkívül látványosan fejlődött, miközben eredeti célkitűzéseihez mindvégig hű maradt; nevezetesen, hogy felhívja a társadalom figyelmét a 21. századi biztonsági kihívásokra, valamint a transzatlanti partnerség globális biztonsági környezetben betöltött szerepére. A meghívott előadók és a közönség sokszínűségének köszönhetően a konferencia kezdetektől fogva remek lehetőséget kínál az aktuális nemzetközi politikai folyamatok és biztonságpolitikai kérdések széles körben történő megvitatására, ahol biztonságpolitikai szakértők, parlamenti-, kormányzati- és katonai tisztviselők, diplomaták, vállalati vezetők, a média képviselői és a jövő értelmisége, fiatal kutatók, egyetemi hallgatók egyaránt megtalálhatók.
 
GLOBSEC logo
A GLOBSEC biztonságpolitikai konferencia emblémája. (Forrás: globsec.org)
 
A szervezők saját bevallása szerint a rendezvény hosszú távú célja, hogy fórumot biztosítsanak a szlovák és más államok biztonságpolitikai szakértői számára a minőségi vitának, valamint megmutassák, hogy Szlovákia olyan partner, aki jelentősen hozzájárul az aktuális biztonsági kihívásokról szóló nemzetközi vitákhoz, és nem csak a harcmezőn, de a nyílt diplomácia terén is aktív szereplő. Azt, hogy a kezdeményezés mennyire előremutató és sikeres, többek közt bizonyítja, hogy a konferencia társszervezői és partnerei között megtalálható a NATO, az Európai Bizottság, a Szlovák Külügyminisztérium, a Szlovák Védelmi Minisztérium, a Visegrádi Alap, vagy épp olyan nem kormányzati szervezetek, mint a Konrad Adenauer Alapítvány. Emellett évről-évre komoly hadiipari szereplők tűnnek fel a támogatók között (például a BAE Systems, Raytheon, Lynx, Airbus Military). A 2005-ben indult GLOBSEC 2009-re már olyan egyedülálló nemzetközi biztonságpolitikai fórummá nőtte ki magát, ahol befolyásos, vezető politikusok, külügyminiszterek, védelmi miniszterek, vállalatok és nem kormányzati szervezetek vezetői, közösségi és értelmiségi vezetők találkoztak – így egyáltalán nem túlzás a szervezők azon állítása, hogy a GLOBSEC feltette Pozsonyt azon európai fővárosok térképére, ahol fontos nemzetközi fórumokon alakítják a transzatlanti biztonsági kérdések napirendjét.
 
A teljesség igénye nélkül említünk néhány nevet a konferencián résztvevő politikusok, akadémikusok és szakértők közül a korábbi évekből: Anders Fogh Rasmussen (NATO főtitkár), Marc Perrin de Brichambaut (EBESZ főtitkár), Karel Schwarzenberg (Cseh Köztársaság Miniszterelnök-helyettes és Külügyminiszter), Stephen Flanagan (CSIS alelnök), Oksana Antonenko (IISS főmunkatárs), Julian Lindley-French (Holland Védelmi Akadémia professzor).
 
2011-re a GLOBSEC egyfajta platformként is szolgál a Visegrádi Államok véleményének erősítésére a nemzetközi „agytröszt” közösségben, illetve a transzatlanti agenda közép-európai perspektívából történő formálására. A GLOBSEC 2011 gyakorlatilag mindennel rendelkezett, ami egy mind a résztvevők (mintegy 500 fő, több mint 40 országból), mind a szervezés tekintetében magas színvonalú, nemzetközi konferenciát jellemez. Idén az üdvözlő fogadást követően az első napon egy új formátumú, informális ülésszakkal kezdődött a rendezvény (Night Owl Session – NOS), amely kellemes környezetben, a Chatam House szabályai alapján igyekezett garantálni a kötetlen, élénk és interaktív eszmecserét három témakörben: EURO: Váltás a túlélésről az újjászületésre?; Stratégiai Védelmi Felülvizsgálatok: Tehetünk többet kevesebből?; Biztonságban vagyunk a kibertérben?.
 
A konferencia második napján került sor a hivatalos megnyitóra, amit különböző témakörökben négy önálló ülésszak, és az első naphoz hasonló, vacsorával egybekötött informális vitaestek követtek az arab világ forradalmai, Ukrajna politikai és társadalmi irányváltása, a NATO-EU kooperáció, a klímaváltozás, a NATO nukleáris politikája, a pénzügyi válság utáni védelmi együttműködés és az energiabiztonság témakörében. A konferencia részletes programja elérhető a Szlovák Atlanti Bizottság honlapján. A GLOBSEC 2011 ülésszakait igen aktuális és érdekes témák köré szervezték, és bár akadt olyan panel is, amely viszonylag kevés hozzáadott információval bírt, túlnyomórészt hasznos tanulságokat, következtetéseket és számos nézőpontot megjelenítő érdekes hozzászólásokat, kérdésfelvetéseket hallhatott a közönség, melyek közül a teljesség igénye nélkül mutatunk be néhányat.
 
 
Fehéroroszország és az Európai Unió Keleti Partnerség programja
 
Két szekció a 2010 őszi fehérorosz választások hatásait (a kialakult helyzetet, az Európai Unió feladatait, különös tekintettel az emberi jogi jogsértésekre), valamint az EU Keleti Partnerség átstrukturálásának szükségességét vitatta meg.
 
A fehérorosz választásokkal kapcsolatban számos vélemény, felvetés és kérdés hangzott el, melyek közül több is arra vonatkozott, hogy napjainkban az Európai Unió kénytelen eltűrni a keleti határai mentén zajló emberi jogi jogsértéseket, mivel nem rendelkezik a fellépéshez szükséges valós eszközökkel. Ezt a problémát súlyosbítja, hogy amit megszorításokkal (pl. Alekszandr Lukasenko fehérorosz elnök beutazásának tilalma) a „szolgáltató szektorban” megvalósíthat, az nagyrészt Oroszország jóvoltából könnyedén áthidalható, pótolható a fehérorosz vezetés számára. Gazdasági oldalról is hasonló a helyzet, mivel az orosz együttműködésnek köszönhetően az EU által foganatosított megszorításoktól nem lehet átütő sikert elvárni (pl. orosz-belorusz gazdasági unió). Az EU „soft” eszközeinek tárházában szerepel(het) a fehérorosz vezetők és a politikai elit EU-ban található bankszámláinak befagyasztása, valamint egy lényegesen nagyobb erőfeszítéseket igénylő támogatási rendszer kialakítása, melynek elsősorban a fiatal generáció, a jövő (ellenzéki) elitjének, értelmiségének elkötelezettségét kell fokoznia a demokratikus értékek, így például az emberi jogok mellett. Ennek érdekében hangzott el a hozzászólók részéről javaslat például az Erasmus és Fulbright ösztöndíjak célirányos kiterjesztésére.
 
Mind a panel előadói, mind a hozzászólók hangsúlyozták, hogy annak érdekében, hogy az országban fokozatos demokratikus átalakulás és ne forradalom mehessen végbe, ezeknek a támogatásoknak folyamatosan el kell jutniuk a kívánt célcsoportok tagjaihoz. Egyelőre azonban az sem tisztázott, hogy ki lenne az a bizonyos ellenzéki párt, vagy nem kormányzati szervezet, amit az EU támogathatna. Kérdéses az is, hogy elegendő-e egy alternatív ellenzéki vezető, vagy esetleg többre lenne szükség, és ezek közül az EU kit, milyen mértékben támogatna? Ugyanakkor komoly kétségek övezik az EU esetleges fellépését akár a nemrég létrehozott Külügyi Szolgálaton keresztül, mivel egy szuverén állam belügyeibe való ilyen közvetlen beavatkozás nem elfogadott gyakorlat.
 
Globsec 2011 Session 1 speakers
A szekció előadói balról jobbra: Roland Freudenstein - Centre for European Studies, Pavol Demes - German Marshall Fund of the U.S., Eugeniusz Smolar - Centre for European Studies, Polish Institute of International Affairs, Aliksandr Milinkevich - Movement for Freedom, Minsk, Balázs Jarábik - PACT, Fundación para las Relaciones Internacionales y el Diálogo, Alexei Pikulik - Belarusian Institute for Strategic Studies (Forrás: globsec.org)
 
A Fehéroroszország irányába foganatosítandó politikai lépések értékelésénél felmerült, hogy több tanulmány is arról számol be, hogy az EU lakosságának (demokratikus) alapértékei jelentős mértékben eltérnek a fehérorosz lakosság alapértékeitől, ezért ezeket valamilyen módon össze kell egyeztetni a jövőben. A rendszer átalakítását alapvetően a politikai elitnek kellene vezetni, de a jelenlegi elit nem bír a demokratikus átmenethez szükséges politikai és társadalmi szocializációval, a társadalom pedig még inkább éretlen. Így az Európai Unió számára jelentősebb eredménnyel bírhat, ha a törvényesség, a pluralizmus és a piacgazdaság fejlesztésében vállal szerepet, és nem az ideáltípusos demokráciát erőlteti. Egy hozzászóló rámutatott, hogy jelenleg problematikus az Európai Unió részéről a média- és szólásszabadság kritikája is, miközben az EU soros elnökségét ellátó Magyarország alapvető uniós értékeket sért médiatörvényével.
 
Végül a hozzászólások kapcsán kialakuló eszmecsere általános konklúzióját úgy lehetett megfogalmazni, hogy különösen fontos, hogy rövidtávon az EU nyomást gyakoroljon a politikai foglyok szabadon bocsátása érdekében, hosszú távon pedig felkutassa és támogassa azokat az ellenzékieket, akiken keresztül előkészíthető és megvalósítható a békés politikai átalakulás Fehéroroszországban.
 
A Keleti Partnerséggel kapcsolatban egyértelműen kijelentésre került, hogy az Európai Unió a 2005-ben bekövetkezett ukrajnai politikai fordulatot követően egy olyan lehetőséget szalasztott el, ami 2010-ben visszatérítette az országot az oroszbarát irányba. Ukrán szempontból ennek oka az lehetett, hogy a nyugati államok alulértékelték az ország stratégiai jelentőségét, ami az ország méretén és lakosságán túlmenően elsősorban az elhelyezkedéséből adódó tranzit szerepében nyilvánul meg. Pedig utóbbi különösen előnyös abból a szempontból, hogy Ukrajna területén nincsenek olyan befagyott konfliktusok, mint a többi kelet-európai állam területén.
 
Azt is szem előtt kell tartani, hogy az EU-nak és az Egyesült Államoknak eltérőek az érdekei a térségben, így az Uniónak saját bilaterális kapcsolatainak fejlesztésére kell támaszkodnia, aminek egyik fontos lépése a társulási tárgyalások folyamatának újjáélesztése. A Keleti Partnerség jövőjével kapcsolatban egyértelműen megfogalmazódott, hogy az eddigi tanulságok alapján szükségessé vált a támogatások átstrukturálása, melynek értelmében a korábbi gyakorlat helyett a támogatás mértékét a valós teljesítésekhez kell kötni. Az EU keleti szomszédjai irányában differenciált értékelés kialakítása kívánatos, aminek keretében az egyes államokkal a bilaterális kapcsolatot a megvalósított reformokkal arányosan, kölcsönösségen alapulva kell fejleszteni, mivel mára bebizonyosodott, hogy az egységes megközelítés nem működött.
 
 
Többpólusú Európa
 
A „többpólusú Európa létrejöttét” megvitató ülésszak munkájának alapját a 2007-ben alapított páneurópai agytröszt, a European Council on Foreign Relation (ECFR) The Spectre of a Multipolar Europe című 2010 októberi tanulmánya képezte. A tanulmánnyal kapcsolatban egységes vélemény fogalmazódott meg, mely szerint a „többpólusú” megközelítés nem szerencsés, illetve nem írja le a valós viszonyokat, amire inkább alkalmas lenne a „pólusnélküliség” kifejezés, amennyiben egyik európai vezető hatalom sem akar/képes vezető pozíciót betölteni, így a „pólusok” nem versengőek, hanem egymás mellett helyezkednek el. Ennek legfőbb oka a vezető európai államok hatalmának, valós képességeinek és stratégiai cselekvési lehetőségeinek gyors és jelentős csökkenése, Oroszország és Törökország esetében pedig a saját – Európán kívül eső – célok felé fordulás. Európa államai puha hatalmi képességeikből is gyorsan veszítenek, így egyre kevéssé képesek arra, hogy a szomszédos régiókban zajló eseményeket érdekeik szerint befolyásolják, alakítsák (például a Kaukázusban vagy Észak-Afrikában).
 
Oroszország az elmúlt két évtizedben sok tekintetben befelé fordult, miközben Európa több lehetőséget is elszalasztott a közeledés és együttműködés terén (pl.: gazdasági együttműködés, Oroszország WTO-tagsága, kulturális és oktatási kapcsolatok, turizmus). Ezzel szemben az EU és Törökország viszonyában meghatározó akadály, hogy – bár szükséges lenne – nincs őszinte kapcsolat. Törökország esetében az EU szerepe és az Európa irányába érzett elkötelezettség 2005 óta a csatlakozási tárgyalások meg nem oldott problémái és egyes tagállamok nyíltan ellenző magatartása következtében csökkent. A török külpolitika új irányvonalait tekintve a kérdés ma már az, hogy Törökország autonóm, vagy regionális hatalomként definiálja-e magát? Az ECFR tanulmány Törökországot pólusként említi meg, ami annyiban lehet pozitív, hogy végre egyenlő pozíciót feltételez, ami korábban nem volt jellemző, ráadásul Törökország tekintetében két átalakuló kontextust kell figyelemmel követni: a török-nyugati kapcsolatot és az ország belső (demokratikus) átalakulását. Összességében azonban új lendültre van szükség, mivel a tagsághoz képest „más lehetőségek” felajánlása Törökország számára nem felel meg, más megoldásban nem érdekelt.
 
Az elemzők Oroszország tekintetében a 2008-as grúz háborút az agresszív, érdekszférákon alapuló „poszt-szovjet politika” utolsó felvonásaként említették, amit az igazán mély változásokat hozó pénzügyi válság követett. A konfliktusos külpolitikát ma a politikai elit nem támogatja, mert minden tekintetben túl drága, Oroszország ezért inkább befelé fordul: mind a szándék és politikai akarat, mind pedig a képességek tekintetében lényegesen kevesebb jut esetében is a beavatkozásra. Ugyanakkor Oroszországnál jól érzékelhető az Ázsia felé fordulás, tudatos útkeresés elsősorban Japán, Kína és India felé. E tekintetben az Egyesült Államokkal is „szabadabbak, hatékonyabbak és inkább stratégiai szintűek” az érdekegyeztetések, politikai tárgyalások, mivel azokat nem terhelik helyi szintű múltbeli problémák. Oroszország várhatóan nem Európában kívánja kialakítani a jövő stratégiai napirendjét.
 
Globsec 2011 Session 2 speakers
A szekció előadói balról jobbra: Jaap de Zwaan - Netherlands Institute of International Relations, Serhat Güvenc - Kadir Has University, Edward Lucas - The Economist, Hryhoriy Nemyria - Foreign Policy Adviser to Yulia Tymoshenko, Oksana Antonenko - International Institute for Strategic Studies. (Forrás: globsec.org)
 
 
Az orosz-amerikai kapcsolatok elmúlt két évének értékelése (Reset)
 
A 2009-ben kezdeményezett Reset mind az Obama adminisztráció multilaterális külpolitikája, mind a Medvegyev-Putyin kettős együttműködőbb külpolitikai irányvonala következtében a 2008-as mélypontot követően jelentős – a korábbi szintet is felülmúló – eredményeket hozott. A grúz-orosz háború után sokan egy új hidegháborútól tartottak; a következő években az EU irányában energetikai zsarolással, majd a Wikileaks eset után az amerikai-orosz kapcsolatok jelentős romlásával számoltak – mindez azonban nem következett be. A Reset tulajdonképpen az egész kapcsolatrendszer „újrakonfigurálásává” vált annak érdekében, hogy mélyebb változásokat, valós eredményeket hozzon rendszer szinten.
 
A felek érdekeinek szinkronizálása 5 területen volt kiemelkedő:
  • START-3: 20%-kal csökkent a stratégiai nukleáris fegyverek felső küszöbszintje. (De a taktikai nukleáris fegyverek tekintetében nem történt változás, sem akkor, sem azóta.)
  • ABM rendszerek szárazföldi telepítésének (Csehország, Lengyelország) visszavonása, helyette integrált rakétavédelmi rendszer kialakítása.
  • Non-proliferáció: Irán és Észak-Korea elleni újabb szankciók elfogadása.
  • Afganisztán: az ISAF északi szállítási útvonalainak biztosítása, közös kábítószer-ellenes fellépés.
  • Terrorizmus ellenes együttműködés, energiabiztonság, konfliktuskezelés.
 
A Reset célja alapvetően nem az volt, hogy „jó kapcsolatot” alakítson ki a felek között minden kérdésben, hanem hogy működőképes kapcsolat jöjjön létre, mellyel az egyes kérdésekben mindkét fél nyer (win-win), mivel nem tekinti zéró-összegű játéknak az adott érdekkonfliktusokat. Az amerikai fél alapvető követelménynek tekinti, hogy érvényesíteni tudja az érdekszférák megszüntetését mind a politikai retorikában, mind a gyakorlatban. A megújuló együttműködés lehetővé tette, hogy egyes (demokratikus, emberi jogi) alapértékek tiszteletben tartása folyamatosan napirenden legyen; előrelépést érjenek el olyan országokhoz kapcsolódó problémákban, amelyek valamelyik nagyhatalomhoz kötődnek; miközben elkerülték, hogy olyan konfliktusokat emeljenek be a napirendre, ami csak közvetetten érinti a két országot. Számszerűsítve a Reset folyamatában 18 különböző programot kezdeményeztek és bonyolítottak (beleértve emberi jogi programokat is), és elérték az orosz civil társadalom, a politikai ellenzék és nem kormányzati szervezetek részvételét is.
 
A sikeres együttműködést bizonyítja amerikai részről, hogy az orosz fél már nem követeli a Kirgizisztánban található amerikai bázis bezárását, és hogy Oroszország elfogadta az 1929. sz. ENSZ BT Határozatot az Irán elleni szankciókról, valamint felbontotta az Sz-300 rakéták Iránnak történő eladásáról kötött szerződést. Továbbá a poszt-szovjet érdekszféra gyengülését mutathatja, hogy a Független Államok Közösségének államai már nem szerepelnek kiemelt helyen az orosz stratégiai dokumentumokban. Ehhez képest az együttműködés orosz részről a WTO-tagság elősegítésében és a belső modernizációs törekvések segítésében ölthetne testet a továbbiakban.
 
Ellenvélemények szerint a nyugt-európai fővárosok kissé naivnak ítélik meg az amerikai optimizmust, azt hangoztatva, hogy az alapvető orosz célkitűzések nem változtak, csak barátságosabb köntösben, együttműködőbb stílusban törekszenek azok elérésére. Eszerint Oroszország tudatosan épít arra, hogy megkerülhetetlen szereplő a világban, továbbra is fenn kívánja tartani a poszt-szovjet térség feletti felügyeletet, miközben a nyugati szemlélők szkeptikusak az orosz strukturális modernizáció lehetőségeit és a szándék komolyságát illetően. Európai szempontból értékelve, míg egyes európai államok profitálhattak az amerikai-orosz közeledésből, addig az EU egésze veszített rajta, mivel kevesebb figyelmet kap és kevésbé fontos partnernek tűnik. Az európai államok azt várták a Resettől, hogy Oroszország határozott elkötelezettséget mutasson az átfogó modernizáció irányában, mivel a modernizáció jobban Európa felé irányítaná az orosz külpolitika figyelmét, mint a modernizáció egyik fontos partnere. Még ha ez nem is következne be, az EU-orosz kapcsolatot kifejezett negatív hatás csak emiatt nem éri.
 
Globsec 2011 Session 6 speakers
A szekció előadói balról jobbra: Amb. Miroslav Lajcák – European External Actions Service, Jeremy Shapiro – U.S. Department of State, Stephen Flanagan – Center for Strategic and International Studies, Alexander Nikitin – MGIMO University, Bobo Lo – Australian Embassy in Moscow. (Forrás: globsec.org)
 
Összegezve, a Reset kedvezőbb körülményeket teremtett olyan, közös érdekeket és függőséget magukban foglaló kérdések megtárgyalásához, mint például a nukleáris leszerelés és non-proliferáció, amelyeket nem lehet olyan konfliktusok állásától függővé tenni, mint például Grúzia helyzete.
 
 
A Kaukázus befagyott konfliktusai
 
A fórum során több szekcióban is felmerült, hogy a Kaukázus befagyott konfliktusai tekintetében a közeljövőben a konfliktusok kiújulására, humanitárius válság(ok) kirobbanására lehet számítani, ami a tekintetben különösen vészjósló, hogy a jelenlegi trendek szerint egyik jelentős szereplő (EU – nincs képessége, Oroszország – nincs szándéka, USA – nincs érdeke) sem akar felelősséget vállalni annak megfékezéséért, kezeléséért. Regionális szereplőként Törökország várhatóan, ha Hegyi Karabahban felélénkül a konfliktus, először Oroszországgal, majd az Egyesült Államokkal próbálna meg összehangolt lépéseket tenni, és csak a sor végén következne az Európai Unió.
 
 
A pozsonyi Biztonságpolitikai Fórum legfontosabb tanulságai és következtetései
 
  1. Az EU Keleti Partnerség programját az „eredményorientáltság” céljával át kell strukturálni, amit a lengyel elnökség alatt fognak megtenni.
  2. Az EU stratégiai szerepvállalási és érdekérvényesítési képessége minden tekintetben – a „soft” képességek terén is – gyorsan csökken, cselekvési szabadsága korlátozott, amit ma már nyíltan ki is mondanak. Meghatározó stratégiai partnerei – Oroszország, USA – számára egyre inkább másodlagossá válik a felemelkedő ázsiai országokkal szemben, így elsősorban a gazdasági válság hatására Európa „többpólusú”, vagy éppen ellenkezőleg „pólus nélküli” – hatékonyan kezdeményező szereplő nélküli – kontinenssé válik.
  3. Oroszország konfliktusos „poszt-szovjet külpolitikája” 2008-at követően lezárult és jelenleg kevésbé tettre kész. Ez egyrészt hatékonyabb stratégiai szintű külpolitikai együttműködést tesz lehetővé az Egyesült Államokkal, mivel kevesebb a konfliktus, másrészt egyes potenciális konfliktusok „elhanyagolását” eredményezheti (Hegyi Karabah). A Reset folyamata több, közös érdeket és nagyfokú függőséget magában foglaló kérdés eredményes megtárgyalásában nyilvánult meg 2009 óta.
 
A GLOBSEC kül- és biztonságpolitikai fórum reklámfilmje. (Forrás: youtube.com/user/SACSlovakia)
 
A GLOBSEC 2011 magas színvonalú lebonyolítását nagymértékben segítette az innovatív hozzáállás és a 21. századi technológia alkalmazása, melynek révén az ülésszakok rendkívül dinamikusnak és interaktívnak bizonyultak. A belső zárt láncú tévének köszönhetően a konferencia helyszínén bárhol figyelemmel lehetett kísérni az előadások helyszínéül szolgáló teremben elhangzó beszédeket és hozzászólásokat, de az interneten is követhetőek voltak az események a GLOBSEC honlapján keresztül, míg a fórum közösségi profiljai (facebook, youtube, twitter) lehetőséget biztosítottak minden érdeklődő számára a résztvevőkkel történő valós idejű kommunikációra. Összességében a GLOBSEC 2011 konferencia már nem csak Közép-Európa legjelentősebb kül- és biztonságpolitikai fóruma, hanem Európa egyik meghatározó konferenciája, amely jelentős szerepet játszik és viszonyítási alapként szolgál a transzatlanti térség biztonságpolitikai kérdéseinek professzionális szintű megvitatásához.

Stratégiától stratégiáig. A 2009-es és 2012-es magyar katonai stratégia összehasonlító elemzése
(szerző: Csiki Tamás - Tálas Péter)
A grúz-orosz háború hatása a kelet-közép-európai biztonságfelfogásra
(szerző: Tálas Péter)
Konfliktusforrások és kiútkeresés Jemenben
(szerző: Prantner Zoltán)
Az új Nemzeti Katonai Stratégia a nemzetközi tapasztalatok tükrében
(szerző: Csiki Tamás)
Magyarország regionális érdekérvényesítési lehetőségei a Smart Defense koncepció keretében
(szerző: Budai Ádám)
NATO-NETto
A NATO védelmi minisztereinek brüsszeli találkozója
A NATO jelenleg komoly kihívásokkal néz szembe: az ukrán válság, a Közel-Kelet és Észak-Afrika instabilitása, az új afganisztáni művelet beindítása, valamint a csökkenő védelmi kiadások olyan próbatételeket jelentenek, amelyekre csak erős, egységes szövetségben adható megfelelő válasz. Február 5-én a NATO tagállamainak védelmi miniszterei ezen kihívások és a rájuk adható lehetséges válaszok megvitatására találkoztak Brüsszelben. Az eseményen a miniszterek döntöttek a tavaly szeptemberi walesi csúcstalálkozón elfogadott Készenléti Akcióterv megvalósításáról, ülésezett a NATO-Grúzia Tanács, sor került a Nukleáris Tervező Csoport ülésére, valamint kétoldalú találkozókra is. A találkozó legfontosabb eredményeként 2016-tól a NATO gyorsreagálású képessége 48-72 órán belül bevethető elemmel bővül. Emellett szintén kiemelkedő jelentőségű, hogy a szövetség állandó infrastruktúra kiépítésébe kezd a keleti tagállamok területén.

NATO-NETto Hírfigyelő - 2015. január
2015. január 1. fontos dátum volt a NATO számára, hiszen 2014 végén az afgán biztonsági erők Afganisztán egész területén átvették a biztonsági feladatok ellátását a szövetséges erőktől, ezzel pedig 13 év után végül lezárult az ISAF-misszió. Január elsejétől az új, Eltökélt Támogatás nevű kiképző és támogató művelet lesz majd az afgán erők segítségére. Mindemellett januárban két fontos esemény is történt, mely negatívan érintette az európai biztonsági környezet alakulását. Január 7-én két fegyveres férfi megtámadta a francia Charlie Hebdo szatirikus lap párizsi szerkesztőségét, 24-én pedig oroszbarát szeparatisták Grad rakétavetőkkel lőtték a délkelet-ukrajnai Mariupol lakónegyedeit. Az összesen 17 halálos áldozattal járó franciaországi terrorista akciók és a kelet-ukrajnai harcok kiújulása a NATO-val szemben álló kihívásokra is rávilágítottak.

15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
2014-ben Magyarország számos évfordulót ünnepelhetett, többek között az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez történő csatlakozásunk 15. évfordulóját. Ebből az alkalomból az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpontja azt kezdeményezte, hogy a kormányzati és nem-kormányzati, szakmai és civil szervezetek közvetítésével egykori és jelenlegi politikaformálók, valamint a döntések végrehajtásában fontos szerepet játszó személyek véleményét, a közösen elért eredményeket szélesebb körben is megismertesse 2014 folyamán. Így 2014 januárjától „15 Év – 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről” elnevezéssel a magyar NATO-tagság eredményeinek nagyobb láthatóságot biztosító interjú-sorozatot készítünk. Célunk, hogy a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont, a Magyar Atlanti Tanács és az NKE Biztonságpolitikai Szakkollégiuma közösen minél szélesebb körben, kiemelten a fiatal generáció tagjaira koncentrálva növelje az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének, valamint a magyar céloknak, tapasztalatoknak, eredményeknek az ismertségét. A rövid interjúkat 15 ismert és elismert, a kül-, biztonság- és védelempolitika szakterületén egykor vagy jelenleg is szerepet vállaló szakemberrel készítjük el – melyek közül Ön most a tizenötödiket olvashatja, amit Csiki Tamás biztonságpolitikai szakértővel, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont munkatársával készítettünk.

15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
NATO Hírfigyelő - 2014. december
A NATO külügyminisztereinek brüsszeli találkozója - 2014. december 1-3.
15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
NATO-NETto Hírfigyelő - 2014. november

Kiemelt cikkek
Nem hagyományos kihívások és kiberbiztonság - Interjú Iklódy Gáborral a NATO főtitkárának korábbi helyettesével
Az ENSZ Kongói Demokratikus Köztársaság Stabilizációs Missziójának (MONUSCO) bemutatása
A kanadai olajhomok kitermelése, mint az Amerikai Egyesült Államok energiadiverzifikációjának megoldása
Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? II. rész - A 2011-es Londoni zavargások eseményeinek értékelése és a jelen bevándorlás politika válsága
Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? I. rész - A 2011-es londoni zavargások elemzése és összehasonlítása más európai zavargásokkal
A NATO főtitkárának 2013. évi jelentése
Az Európai Tanács közös biztonság- és védelempolitikai csúcstalálkozójának háttere és eredményének értékelése
A NATO és a Smart Defence, a Smart Defence és Magyarország
Az Európai Unió bevándorláspolitikája
Európa, mint biztonságfogyasztó - Válságban az európai védelempolitika?


A biztonságpolitika.hu kiadója a Biztonságpolitikai Szakkollégium Egyesülete. © 2004-2019 minden jog fenntartva. Impresszum | Adatvédelem