biztonsagpolitika.hu Regisztráció | Bejelentkezés

Az Obama adminisztráció új stratégiájának értékelése az afganisztáni háború tükrében

2011 március 11. - 00:38 - Pető Gergő

Megosztom a cikket:    |    |  több lehetőség...

Bevezetés
 
Barack Obama 2009-es hatalomba kerülését követően deklarálta, hogy Irakot a lehető leggyorsabban el kell hagynia az amerikai csapatoknak és a csapatkivonás gyors ütemben kezdetét is vette.[1] Az afganisztáni háború esetében azonban az új washingtoni vezetés hangsúlyozta elkötelezettségét kijelentve, hogy ez a legfontosabb amerikai és NATO prioritás.[2] A folyamatosan romló biztonsági helyzettel szemben új stratégiát hirdettek meg, melynek egyes elemei habár ismerősek voltak a Bush éra alatt is, ám különleges hangsúlyt kapnak az új koncepcióban. Aktuális írásunkban áttekintjük a kiindulási helyzet sajátosságait, valamint az Obama adminisztráció stratégiájának újdonságait, míg második felében ismertetjük a jelentősebb eseményeket és megvizsgáljuk, hogy az elképzeléseket milyen mértékben sikerült realizálni.
   
 
A kiindulási helyzet vizsgálata
 
A Bush Adminisztráció a 2008-as stratégiai felülvizsgálatkor már kiemelte Pakisztán kulcsszerepét, ám az Obama kormányzat a beiktatásától kezdve a „két ország, egy kihívás” elvét vallotta[3]. Afganisztán és Pakisztán (AfPak) viszonylatában az új stratégia legfontosabb megállapítása, hogy a két ország egymástól elválaszthatatlanok és egymás instabilitását táplálják. Ebből adódik, hogy a pakisztáni helyzet rendezése nélkül az afganisztáni misszió kudarcra van ítélve, ez pedig komoly negatív hatásokat gyakorolna az Egyesült Államok nemzetbiztonságára. A stratégia a következő célkitűzéseket jelöli ki:
  • Megbénítani a terrorista szervezeteket Pakisztán és Afganisztán területén, hogy azok ne legyenek képesek nemzetközi támadásokat végrehajtani.
  • Fejleszteni az afgán kormányzat képességeit, hogy minimális nemzetközi támogatással is biztosíthassa az ország belső békéjét.
  • Fejleszteni az afgán biztonsági erők képességeit, hogy ezzel részlegesen tehermentesítsék a nemzetközi erőket.
  • Biztosítani a pakisztáni kormányzat stabilitását és megteremteni a megfelelő gazdasági helyzetet.
  • Ösztönözni a nemzetközi közösséget a nagyobb arányú beavatkozásra[4].
 
Annak tekintetében, hogy ezen célokat milyen új metódusok alkalmazásával akarják elérni az amerikai stratégák a Fehér Ház hivatalos közleménye a következőket emeli ki:
  • A stratégia megszületését széles körű konzultáció előzte meg, ezért a megfogalmazott célok tiszták és végrehajthatónak tűnnek. A kialakított mechanizmusok flexibilisek, hogy képesek legyenek alkalmazkodni a változásokhoz.
  • A regionális megközelítés, mely Pakisztánt és Afganisztánt egy regionális biztonsági komplexumként kezeli. Minden erővel törekednek rá, hogy a régió országai között magasabb szintű katonai, gazdasági és diplomáciai kooperáció alakuljon ki. Ám további államok bevonása is szükséges, úgy mint Irán, Oroszország, Kína és India.
  • Mivel az iraki háború végével erőforrások szabadulnak fel, ezeket át lehet csoportosítani Afganisztánba. Így a kiképzési kapacitást is lehet bővíteni, ezzel is felgyorsítva az afgán biztonsági erők fejlesztését.
  • Növelni kell a polgári szereplők számát a két országban, ugyanis csak katonai eszközökkel a kitűzött célok nem megvalósíthatóak. Ezzel együtt tovább kell növelni a két országnak folyósított támogatást. Pakisztánnak a következő 5 évre 1,5 milliárd dollárt folyósítanak.[5]
 
A háború megnyerésével megbízott Stanley McChrystal tábornok ebből a nagystratégiából elkészítette a speciálisan Afganisztánra alkalmazandó katonai koncepciót. Ennek központi eleme, hogy a civil lakosság védelmére kell összpontosítani és az amerikai csapatoknak jobban el kell vegyülni a társadalomban, tehát nem „rejtőzhetnek el” izolált laktanyákban. Ez már csak azért is fontos, mert az ellenállók a társadalomból merítik az erőforrásaikat, tehát ezeket blokkolni lehet, ha a haderő többet foglalkozik a társadalommal. Ez a stratégia azonban emberigényes, hiszen Afganisztán egyrészt kiterjedt területtel rendelkezik, másrészt a csapatokat ez nagyobb veszélynek teszi ki, a hatásos védekezéshez pedig több katona kell. Az Obama adminisztráció már viszonylag korán döntött 30.000 további amerikai katona Afganisztánba küldéséről. McChrystal továbbá úgy vélte, hogy az afgán biztonsági erők létszámának növekedése nem tud lépést tartani az ellenállók számának növekedésével, ebből adódóan a status quo hosszú távon vereséghez vezet. Ezért a NATO erőknek biztosítani kell a szükséges plusz kapacitást és megvédeni az afgán társadalom legkiszolgáltatottabb részét. Továbbá az afgán biztonsági erők katonáit sem célszerű továbbra is elzárt kaszárnyákban képezni, hanem a NATO csapatok mellett kell harcolniuk. A tábornok felhívta rá a figyelmet, hogy gyorsan kell cselekedni, mert a helyzet romlása elérheti azt a pontot, ahonnan már biztos a vereség. McChrystal ugyancsak sürgette az afgán kormányzat reformját, ugyanis úgy vélte, hogy a kiterjedt korrupció és nem professzionális kormányzás bizalmatlanságot szül nem csak a kormányzattal, hanem az ISAF egységeivel szemben is. A tábornok a legnagyobb veszélyt, a koalíciós partnerek politikai akaratának kifulladásában látta.[6]
 
2009 októberében az ISAF létszáma a következőképp alakult: 71.000 katona a világ 42 országából, melyből 28 NATO tag. Ez utóbbiak adták a haderő „magját”: Természetesen az Egyesült Államok játszotta a központi szerepet 34.800 katonával, ezt követte az Egyesült Királyság 9000 fővel, Németország 4300 fővel, Franciaország 3100 fővel, Kanada 2800 fővel, Olaszország 2.700 fővel, Hollandia 2100 fővel és Lengyelország 2000 fővel. Az afgán hadsereg 2008-ban csak 37.000 fővel rendelkezett[7]. Az Obama adminisztráció által kinevezett Stanley McChrystal tábornok 2009 júliusában vette át a parancsnokságot[8].
 
Az „Obama stratégia” értékelése a fejlemények tükrében
 
2010 decemberében a Fehér Ház éves értékelést adott ki az Afganisztán-Pakisztán (AfPak) stratégia kapcsán elért sikerekről és kihívásokról:
  • Al-Kaidá: a szervezet elleni harc kapcsán sikerekről számolnak be: e szerint a pakisztáni és afganisztáni terrorista bázisok száma csökkent, ezzel együtt pedig a képességeik is, hogy a Nyugat ellen sikeres támadást intézzenek. Ettől függetlenül az Al-Kaidá vezetői nem adták fel egy átfogó támadás lehetőségét az Egyesült Államok és szövetségesei ellen.
  • Pakisztán: esetében a jelentés szükségesnek lát bizonyos módosításokat. A polgári és katonai áldozatok számának rohamos emelkedését a terrorista cselekményeknek és a harcok emelkedő intenzitásának tudják be. Washington erre úgy reagál, hogy növelik a pakisztáni félnek nyújtott pénzügyi és kiképzésbeli támogatást. Ettől függetlenül a dokumentum javulásról számol be, melynek lényeges faktora, hogy kiépült egyfajta kooperáció Kabul és Iszlamabad között, mely legfontosabb eleme a közös határellenőrzés. A jelentés kiemeli, hogy Pakisztánban a sikernek elengedhetetlen része a gazdaság fejlesztése.
  • Afganisztán: jelentős sikerként értékeli a dokumentum, hogy az Afgán Biztonsági Erők létszáma folyamatosan növekszik és a kiképzettség folyamatosan javul, ezzel együtt egyre több feladatot bírnak átvenni a koalíciós erőktől. 2011 január elejére a haderő már 149.000 főből állt, a hivatalos szervek pedig remélik, hogy októberre ez a szám 175.000 főre nő[9]. A koalíciós erők kivonulását 2014-re teszik és addig is egyre jelentősebb polgári erőforrásokat vonnak be az afganisztáni rendezésbe. Katonai sikerekről számolnak be a kritikus déli tartományokban (Kandahar és Helmand). Eközben folyik az afgán rendőrség bővítése, mely képességeit elsősorban helyi szinten erősítik, hogy a társadalomnak növeljék a biztonságérzetét. A dokumentum a tálibok előretöréséről is beszámol, még egyes kulcsövezetekben is, ám az amerikai vezetés ezt nem értékeli kritikus fejleménynek. Szerintük a tálibok sikerei túlságosan elszórtak, továbbá kis erőfeszítéssel vissza lehet szerezni az elvesztett területeket. Újra csak kiemelik, hogy fejleszteni kell a helyi infrastruktúrát, a gazdaságot és a kormányzat képességeit. Míg a 2010-es évre az volt a jellemző, hogy a katonai és polgári eszközök kombinált alkalmazásával keresték a helyzet megoldását, addig 2011-ben a tervek szerint intenzív diplomáciai tevékenységbe kezdenek a régióban az előző évben elért sikerekre alapozva[10].
A jelentés tehát összességében optimista és elégedett az eddig elért eredményekkel.       Amellett, hogy az értékelésben kevés újdonság jelenik meg, a valóság több ponton nem igazolja a túlzott optimizmust.
 
A szövetséges csapatok veszteségei az elmúlt két évben tovább nőttek, ami az ábrán[11] jól látható. Nőtt az erőszakos cselekmények száma, ám ez nem írható egyértelműen a biztonsági helyzet drasztikus romlásának javára, hiszen a több katona nagyobb támadófelületet nyújt, továbbá a koalíciós erők többet érintkeznek a társadalommal, ami már az előzetes számítások szerint is a veszteségek növekedéséhez vezet. Mindenesetre az egyre több áldozattal járó hadműveletek komoly ellenszenvet váltanak ki az afganisztáni misszióval szemben mind az Egyesült Államok, mind a szövetséges államok közvéleményében.[12] [13] [14] A szakértők szerint azzal, hogy Barack Obama csapaterősítésre szánta el magát, könnyen veszélybe sodorhatja saját politikai támogatottságát[15]. Komoly félelmeket váltott ki 2010 februárjában a holland visszavonulás, melynek elsődleges oka pont a közvélemény nyomásában fedezhető fel[16]. Tartottak tőle, hogy ez „visszavonulási hullámot” vált ki a misszióhoz hozzájáruló országok körében, habár ez egyelőre nem következett be.
 
Az Afganisztánban elesett koalíciós katonák számának növekedése
Az Afganisztánban elesett koalíciós katonák számának növekedése éves lebontásban, továbbá az, hogy a veszteségek hogyan oszlanak meg a tartományok között. (Forrás: cnn.com)
 
Amerikai közvélemény-kutatás az afganisztáni háborúról
A Washington Post által közölt közvélemény-kutatás jól mutatja az amerikai társadalomban erősödő háborúellenes hangulatot. Látszik, hogy a megkérdezettek majdnem 60%-a a háború ellen van. (Forrás: washingtonpost.com)
 
Obama kihasználva az iraki kivonulás következtében felszabaduló erőforrásokat, aktívabb katonai szerepvállalásba fogott Afganisztánban. Az ISAF erőinek zömét az ország déli tartományaiba (Kandahar és Helmand) allokálta és a nagyszabású hadműveletek túlnyomó többsége is itt zajlott.  
 
Biztonsági helyzet Afganisztánban
A biztonsági helyzet Afganisztánban 2009 áprilisában. Látszik, hogy a legveszélyesebb területek Pakisztánnal határosak (Forrás: reuters.com)
 
Habár a harcok szinte állandóan folytak az országban, mégis ki lehet emelni két év alatt több nagyszabású hadműveletet:
  • 2009 januárjában a britek az „Operation Shahi Tandar” keretében Kandaharban csapást mértek a tálibok fegyverraktáraira és lőfegyvereket, valamint IED összetevőket foglaltak le[17].
  • 2009 februárjában a britek 500 katonával az „Operation Diesel” során Helmand tartományban, az Upper Sangin völgy területen hajtottak végre műveletet, mely a heroin feldolgozás központja. A harcok után 50 millió fontnyi heroint foglaltak le[18].
  • 2009 áprilisában Kunduz és Badgish tartományok váltak a harci cselekmények színterévé. Kunduz tartomány Tádzsikisztánnal határos, itt az amerikai speciális erők, német és afgán erőkkel együtt támadták a tálibok állásait Chara Dara térségében. Az afgán biztonsági erők már régebben kérték a NATO-t, hogy küldjenek segítséget Afganisztán északi régióiba, mert nem képesek önmagukban felvenni a harcot az egyre intenzívebb tálib támadásokkal szemben. Az elemzők úgy vélték, hogy az Észak-Afganisztánban tapasztalható növekvő tálib tevékenység célja, hogy elvágják a NATO utánpótlási vonalait, melyek Tádzsikisztánból, Türkmenisztánból és Üzbegisztánból érkeznek[19].
  • Nagyobb katonai akcióra került sor 2009. június 23-án brit vezetéssel, 350 katona bevonásával az „Operation Phanter’s Claws” keretében. A csapatok a Lashkar Gahtól (a fenti térképen is látható, hogy ez az ellenállás egyik gócpontja) északra található Babaji városának a közelében tevékenykedtek. A csapatok kábítószert és fegyvereket kerestek[20].
  • Júliusban a harcok folytatódtak: az „Operation Khanjar” során 4000 amerikai fegyveres és 600 szövetséges afgán próbálta kiszorítani a tálib erőket a Helmand Folyó völgyéből. A hadműveletet sikeresnek értékelték[21].
 
ISAF offenzívák 2009-ben a Helmand folyó völgyében.
2009 nyarán az ISAF legjelentősebb offenzívái a Helmand folyó völgyében folytak. (Forrás: news.bbc.co.uk)
 
  • 2009 decemberében az amerikai erők 300 tengerészgyalogossal csapásokat mértek Észak-Helmandban az „Operation Cobra’s Anger” keretében. A hivatalos szervek közleménye szerint az akció célja a kommunikációs és utánpótlási vonalak elvágása volt, ehhez képest a csapatok nem ütköztek kemény ellenállásba, mivel a tálibok zöme nem vette fel a harcot a túlerőben lévő ellenséggel[22].
  • 2010 februárjában sor került a legjelentősebb katonai lépésre 2001 óta, mely az „Operation Moshtarak” kódnevet kapta. A műveletben 15.000 amerikai, brit és afgán katona vett részét Helmand tartományban, Marjan térségében. Komoly újításként értelmezhető az amerikai stratégiában, hogy az Operation Moshtarah alatt a szövetséges katonák csak korlátozott mértékben léptek fel a helyi kábítószer termelőkkel szemben (a lakosság jelentős része itt kénytelen az ópiumtermesztésből megélni), arra számítva, hogy így kevésbé konfrontálódnak a lakossággal[23]. Maga a hadművelet igaz februárban kezdődött, de még nyáron is folytak a harci cselekmények, mivel nem sikerült a várt ütemben visszaállítani a rendet a megtisztított terülteken. A katonai szakértők úgy látták, hogy ennek legfőbb oka, hogy az ISAF erői nem bírták elnyerni a társadalom támogatását[24]. Később több elemző is hevesen bírálta a műveletet, mert túlságosan is sok időt hagytak a táliboknak, hogy elvegyüljenek a társadalomban[25].
  • 2010 július végén kezdetét vette az „Operation Tor Shezada” egy zászlóalj brit katona bevonásával, Helmand tartományban. A cél, melyet a szövetséges katonák sikerrel valósítottak meg Saidabad városának bevétele[26] volt.
 
Operation Tor Shezada
Az Operation Tor Shezada, a környező városok és a Helmand folyó. (Forrás: news.bbc.co.uk)
 
  • 2010 nyarának legjelentősebb művelete az „Operation Hamarkari” volt, mely egészen novemberig tartott Kandahar tartományban, Kandahar városának közelében. 2005 és 2009 között a területen nem lehetett hatékonyan fellépni, mert a NATO nem tudott elegendő erőt átcsoportosítani, ám az Obama által meghirdetett csapaterősítés erre alkalmat adott. Mivel Kandahar a tálib mozgalom születésének színhelye, így a szövetséges erők rendkívül aprólékosan, a lenti ábrán látható lépésekben valósították meg a tálib erők megsemmisítését. Központi szerepet kapott Arghandba városa, mely a tálibok erődje és fegyverraktára volt. Ez volt az Afgán Nemzeti Hadsereg legnagyobb bevetése, az egységek a felszereltségtől és tapasztalattól függően változó sikerrel szerepeltek. A tálibok stratégiája egyszerű volt: próbáltak elvegyülni a lakosság soraiban, kerülték az ISAF csapataival való direkt konfrontációt. E helyett főleg az afgán biztonsági erőket támadták. A nyugati csapatok ellen főképp rendkívül sok IED telepítésével harcoltak[27].

NATO műveletek Kandahar térségében 2010-ben
 
  • 2010 októberében az „Operation Omid Char” keretében brit katonák Greskh (ez is Helmand tartományban található) térségében próbálták gyengíteni a tálib erők jelenlétét[28].
  • 2010. december 27-én a szövetséges haderő újabb nagyszabású műveletbe kezdett, „Operation Omid Panji” kódnév alatt. Ez az Omid Char folytatásának tekinthető, ám itt a brit katonák már csak tanácsadó szerepet töltenek be: az afgán biztonsági erőké a főszerep. A művelet elsődleges célja, hogy a Greskh körül megtisztított területen fenntartsák a rendet. Ez még jelenleg is tart[29].
 
Mindebből látszik, hogy az afgán és a NATO erők komoly erőfeszítéseket tettek a déli tartományok megtisztítására. A két év alatt lezajló nagyobb műveletek többsége oda összpontosult, legfőképp Helmand tartományba. A ráfordított erőforrások, a szakértők szerint meghozták eredményüket: 2010 szeptemberében a Brookings jelentésében a helmandi helyzet javulásáról számolt be[30]. 2010. november 3-án a Reuters a helmandi kormányzóra hivatkozva azt állította, hogy a biztonsági helyzet javult a tartományban[31].
 
Azonban a 2009-es harcok Észak-Afganisztánban úgy tűnik nem hoztak hosszú távú sikereket (és félő, hogy a déliek sem hoznak), ugyanis 2010 elejére újabb 5000 amerikai katonát kellett Kunduz tartományba vezényelni a kiújuló harcok miatt.[32] A német elemzők rámutattak egy az afganisztáni háborúra rendkívül jellemző momentumra: hiába érnek el a nyugati erők látszólagos sikereket a nagy technikai túlerejükre alapozva, ha később az adott területen a helyzet „visszaáll a normál kerékvágásba”, tehát a tálibok visszatérnek. Különösen súlyos ez, ha a harcok az afgán-pakisztáni határ közelében dúlnak és a tálibok átmenekülnek a határon, majd később visszatérnek. A legtöbbször a tálibok szembe sem szállnak (a gerilla taktika értelmében) a túlerőben lévő ellenséggel, hanem elvegyülnek, majd mikor a szövetséges erők kivonultak, átveszik a terület uralmát. A legtöbbször tehát hiába vonulnak fel hatalmas erőkkel az ISAF csapatai, hiszen senki sem száll szembe velük érdemben.
 
Egész Afganisztán tekintetében 2009 végére az amerikai hírszerzés az afganisztáni tálib harcosok számát több mint 25.000 főre tette, mely többszöröse a 2005-ös értéknek. Továbbá az erőszakos cselekmények száma 2009 és 2010 között a különböző tartományokban átlagosan 25% és 50% közötti étékben nőtt. Az átlagos biztonsági helyzet tekintetében: azon tartományok száma, melyben a biztonsági helyzet „kielégítő” 2010 tavaszáig 46%-ra nőtt a 2009-es 40%-ról[33]. Ellentmondásos azonban ezzel együtt, hogy Karzai parancsot adott a legtöbb katonai magánvállalat távozására, arra hivatkozva, hogy az afgán biztonsági erők képesek átvenni ezen vállalatok feladatainak zömét. Csak pár vállalat maradhat rendkívül beszűkített feladatkörrel. 2010 októberében a határidőt igaz kitolták, ameddig a legtöbb vállalatnak el kell hagynia az országot, ám egyrészt csak 90 nappal, másrészt ez idő alatt több vállalat is elhagyta az országot[34]. Ennek ellenére az általános biztonsági helyzet, a befektetett hatalmas energiák ellenére is romlani látszik.
 
Az ENSZ által publikált adatok szerint a polgári áldozatok száma 2010-ben a 2009-es helyzethez képes 31%-al nőtt[35] és hasonló eredményre jutott az Afghanistan Independent Human Rights Comission[36] is. Ez rendkívül negatív színezetet ad az afganisztáni katonai tevékenységnek, ha figyelembe vesszük, hogy az amerikai stratégia központi eleme pont a polgári lakosság védelme. Ha tehát csak a számok tükrében ítélkezünk, akkor a polgári lakosság fokozott védelme nem valósult meg. Ellenkezőleg, a helyzet tovább romlott.
 
Polgári áldozatok számának növekedése 2009-2010 Afganisztán
A polgári áldozatok számának emelkedése a 2009-es és 2010-es évben. (Forrás: hsrp.typepad.com)
 
 
Arról, hogy az új stratégia alkalmazásával megnyerték-e az afgán lakosság bizalmát, támpontot nyújt az Asian Foundation közvélemény kutatása. Ebből az derül ki, hogy míg 2008-ban 38%, 2009-ben pedig 42%, addig 2010-ben már a megkérdezettek 47%-a úgy vélte, hogy az ország fejlődése jó irányba mutat. Ennek ellenére az össznépesség szempontjából legsúlyosabb problémaként jelentkező közbiztonság folyamatosan romlik az emberek megítélése szerint, ugyanúgy ahogy a kormányzat megítélése a korrupciós ügyek kapcsán. Az eredmények alapján egyre több afgán ért egyet a jelenlegi rendszer célkitűzéseivel, viszont romló közbiztonságot élnek meg[37].
 
Az afgán kormányzat politikai stabilizációja sem a várt mértékben valósult meg: két választást tartottak Afganisztánban Obama beiktatása óta. Az elsőt 2009 augusztusában, mellyel az afgán nép az ország első emberét választotta meg, a másodikat, vagyis a parlamenti választást pedig 2010 szeptemberében. Az események előtt a nyugati elemzők úgy vélték, hogy egy jól sikerült, az afgán társadalom széles köreit megmozgatni tudó választás sorozat biztosíthatja a szükséges politikai legitimációt. Várható volt ugyan, hogy a tálibok megpróbálják megzavarni a választásokat, ám végül mégsem ez okozta a legnagyobb problémát.
 
Az augusztusi elnökválasztást Hamid Karzai nyerte, ám komoly kétségek merültek fel a választás tisztaságát illetően: egy az Európai Unió szakemberei által összeállított jelentés meglebegteti annak lehetőségét, hogy akár a szavazatok harmada is szabálytalan módon keletkezett. Ráadásul Abdullah Abdullah, a volt külügyminiszter és Karzai legesélyesebb kihívója a választások után ellenállásra buzdította híveit azzal vádolva az újraválasztott elnököt, hogy elcsalta a választást. A külföldi diplomaták megpróbáltak kimunkálni egy koalíciós javaslatot a két politikus között, ám ezt mindketten elvetették. Hamid Karzait továbbá azzal gyanúsították, hogy háborús bűnöket elkövetett hadurakkal tart fenn jó politikai viszonyt[38].
 
A választások okozta instabilitás tisztán lekövethető volt a kormányzat mindennapjaiban: 2010 januárjában az afgán parlament szinte az összes Karzai által javasolt minisztert elvetette, a 24-ből 17-et. A külföld is egyet nem értését fejezte ki több kérdésben, például abban, hogy Ismail Khan (Herat tartomány jól ismert zsarnoka) kormánytag lehessen. Ráadásul az elemzők rámutattak, hogy több Karzai által jelölt személy az előző kabinetben is szolgált és nem túl jó eredménnyel[39]. A különböző politikai indíttatású hatalmi villongások az egész időszak alatt komoly problémák forrását jelentették. A parlamenti választások sem a várt rendben zajlottak: A helyzetet jól jellemzi, hogy az elnökválasztás körüli nehézségekre hivatkozva, a parlamenti választásokat el kellett halasztani, melyet az eredeti elképzelés szerint 2010 májusában tartották volna, ám csak szeptember folyamán kerülhetett sor rá. Kiemelt problémaként jelentkezett, hogy a tálibok fenyegetésekkel és erőszakos cselekményekkel próbálták a választópolgárokat eltántorítani a részvételtől. Különösen súlyosan jelentkezett ez a déli és keleti területeken, mivel itt a tálibok hagyományosan jó pozíciókkal rendelkeznek. Ennek demokrácia-torzító hatására a szakértők gyakran felhívták a figyelmet, hiszen ugyanezeken a területeken található a pashtu etnikum többsége, mely Afganisztán lakosságának megközelítőleg 40%-át adja.[40] Abban az esetben pedig, ha a tálibok nagyobb hatalmukból kifolyólag itt jóval sikeresebben bírták elrettenteni az afgánokat állampolgári jogaik gyakorlásától, akkor sérült a pashtuk érdekérvényesítő képessége. Ebből kifolyólag később e jelentős etnikum sérelmezheti, hogy nem avatkozhatnak bele súlyuknak megfelelően az ország irányításába, ez pedig növelhetné az ellenállást a kabuli kormányzattal szemben. Ugyanitt a helyi hadurak a választásokon keresztül legitim hatalomhoz jutottak[41]. A New York Times 2010 decemberében arról számolt be, hogy habár a nyugati támogatók összesen 150 millió dollárt költöttek az afgán parlamenti választások támogatására, ám ez a stabilitás helyett még több bizonytalanságot hozott.[42]
 
Konklúzió
 
Összesességében látható, hogy az „Obama stratégia” a növekvő ráfordítások ellenére sem tudott egyértelmű sikert elkönyvelni. Nem egyszerű azonban annak megállapítása, hogy a helyzet folyamatos romlása pontosan minek köszönhető. Látszik, hogy az afgán biztonsági erők létszáma fokozatosan növekszik, eközben az afgán kormányzat saját forrásból származó bevételei is hasonlóképp bővülnek[43], mely arra enged következtetni, hogy a gazdasági helyzet is valamiféle javulást mutat. Ám ez sem egyértelmű, mivel a bevételek növekedésével párhuzamosan az ország egyik legnagyobb bankja összeomlott és habár előzetesen Obama deklarálta, hogy nem fogják az amerikai adófizetők pénzén kisegíteni Kabult, ám később mégis sor került külföldi tőke bevonására[44].  
 
Még abban az esetben is, ha elfogadjuk azt a magyarázatot, hogy a növekvő számú erőszakos cselekményekre azért kerülhet sor, mert több NATO katona szolgál az országban, a McChrystal által alkalmazott stratégia értelmében pedig ezek többet érintkeznek a társadalommal (mely automatikusan a veszélyeztetettség növekedésével jár), akkor sem érthető a pakisztáni helyzet romlása. Ugyanis a CIA egyre kiterjedtebb pilóta nélküli eszközökkel vívott „háborút” folytat a szomszédos államban, de már az amerikai haderő felső vezetésében is felmerült, hogy ki kellene terjeszteni a műveleteket Pakisztánra[45]. Eközben az iszlamabadi kormányzat politikai stabilitásán is törésvonalak észlelhetők[46]. Viszont Pakisztánra semmiképp sem lehet kiszélesíteni a háborút (hagyományos eszközökkel), mert erre az amerikai haderőnek már nincs kapacitása. A CIA akciói önmagukban nem oldják meg a helyzetet, de jelentős ellenszenvet generálnak a pakisztáni társadalomban. Viszont ha az afganisztáni háború sikere a pakisztáni helyzettől is függ, akkor a misszió kudarcra van ítélve, mivel az ISAF nem tudja szétverni a tálibok pakisztáni állásait.
 
Mindezzel együtt komoly probléma, hogy az afgán polgári lakosság védelme nem valósult meg (és a közvélemény kutatások szerint ezt ők is pontosan érzik), a pakisztáni helyzet romlott, a hadműveletek nem hoztak tartós eredményeket, az afgán Karzai vezette politikai elitet nem sikerült stabilizálni, a tálib harcosok száma pedig a 2005-ös szint óta a lemagasabb. Annak ellenére, hogy a washingtoni politikai vezetés hangsúlyozta többször is, hogy a háború önmagában katonai eszközökkel megnyerhetetlen, a 2009 január óta tartó időszakban főleg a katonai erőre alapozva próbáltak meg eredményeket elérni és a hadműveletek, többségükben valóban nem hoztak hosszú távú eredményeket, ahogy várható volt. Ellenben a veszteségek folyamatosan emelkednek, ami már rövidtávon is aláássa a misszió maradék támogatottságát is a közvélemény részéről.
 
A közvélemény kutatások eredményei alapján az afgán társadalom lassan, de biztosan rájön, hogy a jelenlegi rendszer élhetőbb, az afgán biztonsági erők létszáma pedig folyamatosan növekszik, hasonlóan a kabuli kormányzat bevételeihez. Összességében tehát nem szabad pálcát törni a NATO afganisztáni missziója felett, azonban a 2014-es csapatkivonás az elmúlt időszak eredményeit és a jelenlegi tendenciákat figyelembe véve, utópisztikus.
 


[1]„Obama confirms plan for US troop withdrawal from Iraq”, BBC, Elérhető: http://www.bbc.co.uk/news/10839342 (Letöltés időpontja: 2011. január 7.)
[2]John J. Kruzel, „Obama calls Afghanistan NATO’s most important mission”, Army.Mil – Offical Homepage of the United States Army, Elérhető: http://www.army.mil/-news/2009/09/30/28044-obama-calls-afghanistan-natos-most-important-mission/ (Letöltés időpontja: 2011. január 7.)
[3]Melissa Chadbourne és Johns Hopkins, „U. S. policy toward Afghanistan and Pakistan -  Implications for the U.S. and its Allies”, Johns Hopkins University, Elérhető: http://www.sais-jhu.edu/bin/s/c/USAfghanistanPakistanStrategy_CHADBOURNE.pdf (Letöltés időpontja: 2011. január 6.), p.: 5.
[4]„White Paper of the Interagency Policy Group's Report on U.S. Policy toward Afghanistan and Pakistan”, White House, Elérhető: http://www.whitehouse.gov/assets/documents/afghanistan_pakistan_white_paper_final.pdf (Letöltés időpontja: 2011. január 6.), p.: 1-6.
[5]„What’s new in the Strategy for Afghanistan and Pakistan”, White House, Elérhető: http://www.whitehouse.gov/the_press_office/Whats-New-in-the-Strategy-for-Afghanistan-and-Pakistan/ (Letöltés időpontja: 2011. január 7.)
[6]Stephen Erickson, „At the crossroads in Afghanistan: The McCrystal report”, Center Movement, Elérhető: http://www.centermovement.org/topics-issues/president-obama/at-the-crossroads-in-afghanistan-the-mccrystal-report/ (Letöltés időpontja: 2011. január 7.)
[7]Antonio Giustozzi, „Afghan Army far from fighting fit”, Asia Times, Elérhető: http://www.atimes.com/atimes/South_Asia/JE09Df01.html (Letöltés időpontja: 2011. január 16.)
[8]Vincent Morelli és Paul Belkin, „NATO in Afghanistan: A Test of the Transatlantic Alliance”, Federation of American Scientists, Elérhető:  http://www.fas.org/sgp/crs/row/RL33627.pdf (Letöltés időpontja: 2011. január 7.), p.: 2-4.
[9]„NATO: 20 billion over 2 years for Afgan training”, Washington Post, Elérhető: http://www.washingtonpost.com/wp-dyn/content/article/2011/01/05/AR2011010502224.html (Letöltés időpontja: 2011. január 17.)
[10]„Overview of the Afghanistan and Pakistan Annual Review”, White House, Elérhető: http://www.whitehouse.gov/the-press-office/2010/12/16/overview-afghanistan-and-pakistan-annual-review (Letöltés időpontja: 2011. január 14.)
[11]Már csak az ábra alapján is könnyedén rá lehet mutatni Pakisztán fontosságára, hiszen a veszteségek szemmel láthatóan nagyobbak azokban a tartományokban, melyek határosak Pakisztánnal.  Ugyancsak ezt bizonyítják a wikileaks által kiszivárogtatott amerikai kormányzati dokumentumok: a következő címen (http://vimeo.com/14200191) megtekinthető az afganisztáni aktivitás vizualizált formában.
[12]Tom Vanden Brooks, „Poll: More view Afghan war as a „mistake””, USA Today, Elérhető: http://www.usatoday.com/news/world/2009-03-16-poll_N.htm (Letöltés időpontja: 2011. január 15.)
[13]Adam Levine, „What the numbers say about progress in Afghanistan”, CNN Politics, Elérhető: http://politicalticker.blogs.cnn.com/2010/10/15/what-the-numbers-say-about-progress-in-afghanistan/ (Letöltés időpontja: 2011. janiár 15.)
[14]Darrel Rowland, „Support of Afghanistan war fading”, Dispatch Politics, Elérhető: http://www.dispatchpolitics.com/live/content/local_news/stories/2010/09/12/copy/support-of-afghanistan-war-fading.html?sid=101 (Letöltés időpontja: 2011. január 16.)
[15]Judson Berger, Sliding Support for Afghanistan War Means Obama Must Polish His Pitch, Lawmakers Said”, Fox News, Elérhető: http://www.foxnews.com/politics/2009/08/20/sliding-support-afghanistan-war-means-obama-polish-pitch-lawmakers-say/ (Letöltés időpontja: 2011. január 16.)
[16]Ian Traynor, „NATO Afghanistan mission in doubt after Dutch withdrawal”, Guardian, Elérhető: http://www.guardian.co.uk/world/2010/feb/21/dutch-government-falls-over-afghanistan (Letöltés időpontja: 2010. január 7.)
[17]„Joint ANSF, ISAF operation disrupts IED networks in Kandahar” , NATO Offical Homepage, Elérhető: http://www.nato.int/isaf/docu/pressreleases/2009/01/pr090113-043.html (Letöltés időpontja: 2011. január 16.)
[18]Matthew Hickley, „British soldiers seize heroin worth 50 millio pound in Afghanistan airborn assault”, Daily Mail, Elérhető: http://www.dailymail.co.uk/news/worldnews/article-1148484/British-soldiers-seize-heroin-worth-50m-Afghanistan-airborne-assault.html (Letöltés időpontja: 2011. január 16.)
[19]Allan Cullison, „U.S. Afghans Target Taliban Regions”, The Wall Street Journal, Elérhető: http://online.wsj.com/article/SB125770639148236881.html?mod=googlenews_wsj (Letöltés időpontja: 2011. január 16.)
[20]„UK forces in a major Afghan assault”, BBC, Elérhető: http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/8114054.stm#map (Letöltés időpontja: 2011. január 7.)
[21]„US Launches a major operation in Aghanistan”, CNN, Elérhető: http://articles.cnn.com/2009-07-01/world/afghanistan.operation_1_afghan-countryside-afghan-soldiers-and-police-afghanistan?_s=PM:WORLD (Letöltés időpontja: 2011. január 06.)
[22]Miguel Marquez, Marines Launch New Offensive in Afghanistan’s Helmand Province, ABC News, Elérhető: http://abcnews.go.com/International/Afghanistan/marines-launch-offensive-afghanistans-helmand-province/story?id=9245679 (Letöltés időpontja: 2011. január 16.)
[23]„Afghanistan NATO operation meets first objectives”, BBC, Elérhető: http://news.bbc.co.uk/2/hi/8514397.stm (Letöltés időpontja: 2011. január 6.)
[24]Laura King, „Insurgence bully bakeries in Marjah, Afghanistan, targeting U. S. strategy”, Dallas News, Elérhető: http://www.dallasnews.com/sharedcontent/dws/news/world/stories/DN-marjah_26int.ART0.State.Edition1.299f5f3.html (Letöltés időpontja: 2011. január 14.)
[25]Frank Gardner, „Afghan Operation Moshtarak places success over suprise”, BBC, Elérhető: http://news.bbc.co.uk/2/hi/8505179.stm (Letöltés időpontja: 2011. január 17.)
[26]Ian Pannell, „UK troops lanuch Operation Tor Shezada in Afghanistan”, BBC, Elérhető: http://www.bbc.co.uk/news/uk-10807606 (Letöltés időpontja: 2011. január 16.)
[27]Carl Forsberg, Counterinsurgency in Kandahar, Understanding War, Elérhető: http://www.understandingwar.org/files/Afghanistan%20Report%207_16Dec.pdf (Letöltés időpontja: 2011. január 16.)
[28]Will Iglis, „Operation Omid Char ends”, British Force News, Elérhető: http://www.bfbs.com/news/afghanistan/operation-omid-char-ends-41647.html (Letöltés időpontja: 2011. január 16.)
[29]„Helmand Operation Brings Transition to Afghans a Step Closer”, ISAF Offical Homepage, Elérhető: http://www.isaf.nato.int/article/isaf-releases/helmand-operation-brings-transition-to-afghans-a-step-closer.html (Letöltés időpontja: 2011. január 16.)
[30]Micheal E. O’Hanlon, „Staying power: The U. S. Mission in Afghanistan Beyond 2011”, Brookings, Elérhető:  http://www.brookings.edu/articles/2010/0825_afghanistan_ohanlon.aspx (Letöltés időpontja: 2011. január 16.)
[31]Adrian Croft, „Taking over from UK, U.S. improves security in Helmand”, Reuters, Elérhető: http://uk.reuters.com/article/idUKTRE6A27I020101103 (Letöltés időpontja: 2011. január 6.)
[32]Guidio Steinberg/Nils Wörmer, „Escalation in the Kunduz Region”, German Institute for International and Security Affairs, Elérhető: http://www.humansecuritygateway.com/documents/SWP_EscalationintheKunduzRegion_WhoAretheInsurgentsinNortheasternAfghanistan.pdf (Letöltés időpontja: 2011. január 16.)
[33]Micheal E. O’Hanlon, „Staying power: The U. S. Mission in Afghanistan Beyond 2011”, Brookings, Elérhető: http://www.brookings.edu/articles/2010/0825_afghanistan_ohanlon.aspx (Letöltés időpontja: 2011. január 16.)
[34]Alissan J. Rubin, „Karzai Delays Order to Ban Private Security Companies”, New York Times, Elérhető: http://www.nytimes.com/2010/10/28/world/asia/28afghan.html (Letöltés időpontja: 2011. január 16.)
[35]Simon Rogers, „Afghanistan civilian casualities: Year by year, month by month„, Guardian, Elérhető: http://www.guardian.co.uk/news/datablog/2010/aug/10/afghanistan-civilian-casualties-statistics (Letöltés időpontja: 2011. január 14.)
[36]„Civilian Casuality Data”, Afghanistan Conflict Monitor, Elérhető: http://www.afghanconflictmonitor.org/civilian.html (Letöltés időpontja: 2011. január 15.)
[37]„Key Findings”, Asian Foundation, Elérhető:  http://asiafoundation.org/resources/pdfs/KeyFindingsAGSurvey2010.pdf (Letöltés időpontja: 2011. január 14.)
[38]Alan Cullison, „Karzai Rebuts Allegations of Fraud in Afghan Vote”, Wall Street Journal, Elérhető: http://online.wsj.com/article/SB125317418213619027.html (Letöltés időpontja: 2011. január 16.)
[39]„Afghan Lawmakers Reject Former Warlord Nominated for Cabinet”, VOA News, Elérhető: http://www.voanews.com/english/news/Afghan-Lawmakers-Reject-Former-Warlord-Nominated-for-Cabinet-80498337.html (Letöltés időpontja: 2011. január 16.)
[40]„Afghanistan – Ethnic groups”, The libary of the Congresse, Elérhető: http://lcweb2.loc.gov/cgi-bin/query/r?frd/cstdy:@field%28DOCID+af0037%29 (Letöltés időpontja: 2011. január 16.)
[41]Alissan J. Rubin, „Contary to Hopes, Afghan Vote Dissappoints”, New York Times, Elérhető: http://www.nytimes.com/2010/12/02/world/asia/02afghan.html (Letöltés időpontja: 2011. január 16.)
[42]Alan Cullison, „Karzai Rebuts Allegations of Fraud in Afghan Vote”, Wall Street Journal, Elérhető: http://online.wsj.com/article/SB125317418213619027.html (Letöltés időpontja: 2011. január 16.)
[43]Pető Gergő, „Az afgán gazdaság újjáépítésében elért sikerek 2001-től”, Biztonságpolitika.hu, Elérhető:http://biztonsagpolitika.hu/?id=16&aid=944&title=Az_afg%C3%A1n_gazdas%C3%A1g_%C3%BAjra%C3%A9p%C3%ADt%C3%A9s%C3%A9ben_el%C3%A9rt_sikerek_2001-t%C5%91l_%282.%29 (Letöltés időpontja: 2011. január 7.)
[44]„Obama administration: Not plans for Afghan Bank Bailout”, Fox News, Elérhető: http://www.foxnews.com/politics/2010/09/03/obama-administration-plans-afghan-bank-bailout/ (Letöltés időpontja: 2011. január 16.)
[45]Mark Maeztti, „U.S. Military Seeks to Expand Raids to Pakistan”, New York Times, Elérhető: http://www.nytimes.com/2010/12/21/world/asia/21intel.html?_r=1 (Letöltés időpontja: 2011. január 15.)
[46]Salman Masood, „Pakistan Government Salvages Coalition, buta t a Steep Price”, New York Times, Elérhető: http://www.nytimes.com/2011/01/08/world/asia/08pakistan.html (Letöltés időpontja: 2011. január 16.)

Stratégiától stratégiáig. A 2009-es és 2012-es magyar katonai stratégia összehasonlító elemzése
(szerző: Csiki Tamás - Tálas Péter)
A grúz-orosz háború hatása a kelet-közép-európai biztonságfelfogásra
(szerző: Tálas Péter)
Konfliktusforrások és kiútkeresés Jemenben
(szerző: Prantner Zoltán)
Az új Nemzeti Katonai Stratégia a nemzetközi tapasztalatok tükrében
(szerző: Csiki Tamás)
Magyarország regionális érdekérvényesítési lehetőségei a Smart Defense koncepció keretében
(szerző: Budai Ádám)
NATO-NETto
A NATO védelmi minisztereinek brüsszeli találkozója
A NATO jelenleg komoly kihívásokkal néz szembe: az ukrán válság, a Közel-Kelet és Észak-Afrika instabilitása, az új afganisztáni művelet beindítása, valamint a csökkenő védelmi kiadások olyan próbatételeket jelentenek, amelyekre csak erős, egységes szövetségben adható megfelelő válasz. Február 5-én a NATO tagállamainak védelmi miniszterei ezen kihívások és a rájuk adható lehetséges válaszok megvitatására találkoztak Brüsszelben. Az eseményen a miniszterek döntöttek a tavaly szeptemberi walesi csúcstalálkozón elfogadott Készenléti Akcióterv megvalósításáról, ülésezett a NATO-Grúzia Tanács, sor került a Nukleáris Tervező Csoport ülésére, valamint kétoldalú találkozókra is. A találkozó legfontosabb eredményeként 2016-tól a NATO gyorsreagálású képessége 48-72 órán belül bevethető elemmel bővül. Emellett szintén kiemelkedő jelentőségű, hogy a szövetség állandó infrastruktúra kiépítésébe kezd a keleti tagállamok területén.

NATO-NETto Hírfigyelő - 2015. január
2015. január 1. fontos dátum volt a NATO számára, hiszen 2014 végén az afgán biztonsági erők Afganisztán egész területén átvették a biztonsági feladatok ellátását a szövetséges erőktől, ezzel pedig 13 év után végül lezárult az ISAF-misszió. Január elsejétől az új, Eltökélt Támogatás nevű kiképző és támogató művelet lesz majd az afgán erők segítségére. Mindemellett januárban két fontos esemény is történt, mely negatívan érintette az európai biztonsági környezet alakulását. Január 7-én két fegyveres férfi megtámadta a francia Charlie Hebdo szatirikus lap párizsi szerkesztőségét, 24-én pedig oroszbarát szeparatisták Grad rakétavetőkkel lőtték a délkelet-ukrajnai Mariupol lakónegyedeit. Az összesen 17 halálos áldozattal járó franciaországi terrorista akciók és a kelet-ukrajnai harcok kiújulása a NATO-val szemben álló kihívásokra is rávilágítottak.

15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
2014-ben Magyarország számos évfordulót ünnepelhetett, többek között az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez történő csatlakozásunk 15. évfordulóját. Ebből az alkalomból az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpontja azt kezdeményezte, hogy a kormányzati és nem-kormányzati, szakmai és civil szervezetek közvetítésével egykori és jelenlegi politikaformálók, valamint a döntések végrehajtásában fontos szerepet játszó személyek véleményét, a közösen elért eredményeket szélesebb körben is megismertesse 2014 folyamán. Így 2014 januárjától „15 Év – 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről” elnevezéssel a magyar NATO-tagság eredményeinek nagyobb láthatóságot biztosító interjú-sorozatot készítünk. Célunk, hogy a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont, a Magyar Atlanti Tanács és az NKE Biztonságpolitikai Szakkollégiuma közösen minél szélesebb körben, kiemelten a fiatal generáció tagjaira koncentrálva növelje az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének, valamint a magyar céloknak, tapasztalatoknak, eredményeknek az ismertségét. A rövid interjúkat 15 ismert és elismert, a kül-, biztonság- és védelempolitika szakterületén egykor vagy jelenleg is szerepet vállaló szakemberrel készítjük el – melyek közül Ön most a tizenötödiket olvashatja, amit Csiki Tamás biztonságpolitikai szakértővel, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont munkatársával készítettünk.

15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
NATO Hírfigyelő - 2014. december
A NATO külügyminisztereinek brüsszeli találkozója - 2014. december 1-3.
15 Év - 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről
NATO-NETto Hírfigyelő - 2014. november

Kiemelt cikkek
Nem hagyományos kihívások és kiberbiztonság - Interjú Iklódy Gáborral a NATO főtitkárának korábbi helyettesével
Az ENSZ Kongói Demokratikus Köztársaság Stabilizációs Missziójának (MONUSCO) bemutatása
A kanadai olajhomok kitermelése, mint az Amerikai Egyesült Államok energiadiverzifikációjának megoldása
Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? II. rész - A 2011-es Londoni zavargások eseményeinek értékelése és a jelen bevándorlás politika válsága
Káosz vagy rend az Egyesült Királyságban? I. rész - A 2011-es londoni zavargások elemzése és összehasonlítása más európai zavargásokkal
A NATO főtitkárának 2013. évi jelentése
Az Európai Tanács közös biztonság- és védelempolitikai csúcstalálkozójának háttere és eredményének értékelése
A NATO és a Smart Defence, a Smart Defence és Magyarország
Az Európai Unió bevándorláspolitikája
Európa, mint biztonságfogyasztó - Válságban az európai védelempolitika?


A biztonságpolitika.hu kiadója a Biztonságpolitikai Szakkollégium Egyesülete. © 2004-2019 minden jog fenntartva. Impresszum | Adatvédelem